Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-09-03 / 36. szám

MEGJELENIK MINDEN S Z O M B ATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laphilajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kijelentem, hogy akárcsak a (véleményem szerint egyébként még most is foiyó) háború bizonyos fázisaiban, nem | tiszta az a kép, ami a nyugati határszéleken végbement és végbemenő eseményekről a sajtó közleményei alapján kialakul. Sok mindent közölnek a lapok, ami a lényegre nem tartozó, sok kimarad belőlük, amit fontos volna tudni. Egy és ugyanazon dologról homlokegyenest ellenkezőt olvasunk a mi, másrészt meg az osztrák újságokban. Oly közel vagyunk, alig egy ugrásnyira, vagy inkább, mert — háia a magyarok istenének — erről már is beszélhetünk: alig egy puskalövésnyire azoktól a részektől, melyeket leszakítani akarnának testünkről s mégse áll világosan előttünk, hogy milyen tényezők közreműködése mellett mi alakul ki s mi várható e Franche Comté-re emlékeztető küzdelem nyomán, amely mint felhőtlen égből a villámcsapás, oly meglepetésszerüleg csapott le ellenségeink fejére. Ha így, a jövőt illetőleg, még teljes bizonytalanságban vagyunk is, egy/ egyetlenegy dolog viszont máris megdönthetetlen igazságként állapítható meg: olyan pofont kapott az osztrák, amit feledni egyhamar nem fog, olyan kudarc érte, melynek keserűségét mindenkor érezni fogja. Folytatólag: osztrák, cseh, oláh és mindenki, az egész világ tudomást vehetett róla, hogy a magyar virtus, mely renyhén pihent most már három éve, még él, még meg van s ha egyszer teljes erejében feltámad, akkor belereszketnek mindazok, akik ma hatalmasoknok véltek védszárnyai alatt merészkednek szemtelenek, követelők, rablók lenni. Várják a jövőt, várjuk jó reménységgel. Becsületünket máris megmentettük : mertünk cselekedni! Akiknek pedig nem adatott meg, hogy az érdekükben végbevitt tettnél jelen lehettek volna, azok ne feledjenek egyet: aki nem tesz, annak legalább áldoznia kell a cél érdekében. Erre mindig készek legyünk, ettől soha vissza ne huzódjunk! Az iskolábajárásról. Javában folynak a beiratások. Kis diákok, I nagy diákok seregesen keresik fel a tudomány szentelt csarnokait, hogy azokban magukat tudással felvértezzék az élet eljövendő küzdelmeire, harcaira. Pár nap aiatt megindul a tanítás, a tanulás, hogy folyjon hosszú tiz hónapon át. Vajha ezt a nagyértékü kulturális munkát ne akadályozná semmisem : se fütőanyaghiány, se járványos betegség, se könnyelmű „igazolatlan óramulasztás", amely különösen az elemi iskoláknál igen divatos volt. Az iskola munkájának zavartalansága érdekében alkotta meg a nemzetgyűlés az 1921. évi XXX. törvénycikket is, amely igen szigorú intézkedéseket, tartalmaz a gyermekeiket az iskolából elvonó szülők ellen. Ezután a másodízben mulasztó gyermek minden félnapi elmaradása után 4 K, a harmadízben mulasztóé után pedig 8 K lesz a bírság; azonkívül első esetben 50, második esetben 100 K a mellékbüntetés. A negyedízben mulasztó gyermek szülője már kihágást követ el és 600 koronáig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással büntetik. A beiratást elmulasztó szülőt az első intés után 600 korona büntetéssel, illetőleg ennek megfelelő elzárással sújtják, visszaesés esetén pedig 600 korona pénzbirságig és egv hav

s' ejzárásig fokozódik a büntetés. A törvény e szigorú rendelkezéseinek csak örülni tudunk, mert hiszen a kultúrát terjeszteni, ahol arra szükség van, kényszerítő eszközökkel is kell. Nincs joga egyetlenegy szülőnek ahhoz, hogy elzárja gyermekétől a tudás áldásait s minden szíre-szóra, sokszor talán merő dacból elvonja őt az iskolától. Ámde a törvény nem számolt egészen népünk életberendezésével, különleges gazdasági viszonyaival, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a szigorú büntetések ellenére is az új törvény meghozza a kivánt eredményt. Elsősorban földmivelő állam vagyunk, sajátos biriokelosztással. A községek legtöbbjében nincs közlegelő, a szegény zsellér, akinek nincs nagyobb marhaállománya s külön pásztort nem fogadhat, kénytelen néhány darab tehénkéiét a dülőutak s árokpartok mentén családtagjaival őrizteini és mivel ezt nem végeztetheti azokkal, akik már a föld mivelésénél segédkezhetnek, 6—8 éves gyermekeit használja fel erre, akik kora tavasztól késő őszig az iskolábajárás helyett teheneket őriznek. Akinek útja nyár folyamán a községek között visz el, az láthatja, amint azok határában apró emberkék őrzik a szarvasmarhákat, akárhányszor testi épségük veszélyeztetésével. Már most vagy kiteszi magát az a kisföldmives az örökös büntetéseknek, vagy pedig meghajol a törvény előtt s az előirt időszakban pontosan járatja gyermekeit iskor lába, de akkor olyan érzékeny anyagi kárt szenved, amelynek hátrányait nemcsak egész családja, de az ország háztartása is megsínyli. A földbirtokreform szigorú végrehajtásával lehetne segíteni ezen a tűrhetetlen állapoton. Feltétlenül oda kell hatni, hogy minden községnek legyen közlegelője, ahol az egész község állatállománya együtt őriztetnék. Akkor nemcsak az a fura helyzet szűnnék meg, hogy majd minden darab tehénkét külön pásztor őriz, ami óriási energia-pazarlás, hanem a kis pásztorok, akik most egész nyáron teheneket őriznek, pontosan járhatnának iskolába, ahol lelküket mindenesetre hasznosabban művelnék, erkölcsi felfogásukat más irányba terelnék, mint a tehenek őrzésénél. Látszólag ellentétes dolgok sokszor kiegészítik egymást. A közlegelők ügye is szorosan összefügg az iskoláztatással, a kultúra emelkedésével, mert az egész bizonyos, hogy az intelligencia legalacsonyabb fokán álló, legegyszerűbb falusi ember is inkább járatná gyermekeit iskolába, mint velük állatokat őriztessen. Az iskoláztatásról szóló 1921. évi XXX. törvénycikkei kapcsolatban tehát hajtassa végre a kormány sürgősen a földbirtokreformot, minden privát-érzékenykedésre való tekintet nélkül hasíttassa ki a nagybirtokokból a közlegelőket, akkor csak elvétve lesz szükség arra, hogy a szülőkkel szemben azokat a szigorú büntetéseket kelljen alkalmazni, amelyekre a törvény módot nyújt. ~~ Ha pedig ez meg nem történik, ha a mostani lehetetlen birtok-elosztás tovább is fennáll, akkor az alapjában véve áldásos törvény a falusi népre állandó zaklatásoknak lesz kiinduló pontja, amit pedig a kormány semmiesetre nem akarhatott. N. P. Virilisták 1922-re. „Egy névjegyzék tanulságai" c. három hét előtt megjelent cikkünk meglehetős érdeklődést váltott ki, melynek nyomán több oldalról megnyilvánult az óhaj, hogy a virilisták névjegy• zéke, mint az a múltban is történt, nyilvánosan közzé is tétessék. Ez óhajnak eleget teendő, itt következik a névjegyzék a fizetett adóösszeggel : Wittmann Mihály* nagybérlő 284.448 K Kisk. gróf Esterházy Tamás nagybirt. 267.922 „ Pápai Takarékpénztár Rt. 96.151 Horváth István sertéshizlaló 77.475 „ * Böröczky Ede és-Lajos sertéshizlaló 75.175 „ Hegedűs Riza házt, szatócs 55.433 „ Beck Zsigmond nagykereskedő 54.285 „ Steiner József marhakereskedő 53.573 „ Grünfeld Ignác lókereskedő 48.122 „ Schneider Ferenc mészáros 47.280 „ Perutz Testvérek szövőgyáros 43.375 „ Faa Mihály építőmester 41.161 „ Lőwei^tein Jakab füszerkereskedő 40.145 „ Pollák Rudolf fa- és füszernagyk. 40.005 „ Hangya ker. fogy. szöv. keresk. 39.688 „ Schlesinger ítezső házt., vadkerésk. 39.445 „ Bachrach Géza nyersbőrkereskedő 39.399 „ Koréin V. és M. házt., füszernagyk. 38.056 „ Sonnenfeld Vilmos házt., mészáros 37.677 „ Kellner Vilmos marhakeresk., házt. 36.296 „ Dr. Beke Jenő és Manó füszerkeresk. 34.932 „ Ifj. Eisler Mór házt., üvegkeresk. 34.328 „ Kohn Mór fia házt., füszerkeresk. 33.528 „ Weiszmann Hugó házt., lókereskedő 33.273 „ Dr. Kende Ádám* ügyvéd 32.456 „ Kaufmann Ignác házt., kereskedő 31.208 „ Ungár Mihály házt., nyersterményk. 30.926 „ Pápa városi és vidéki Takarékp. r. t. 30.183 w Blau József lókereskedő 28.680 „ Schönfeld Károly házt., ecetgyáros 27.620 „ Dr. Kluge Endre* ügyvéd, földbirt. 25.434 „ Stein Vilmos házt., mészáros 23.967 „ Appelfeld Ferenc rövidárukereskedő 23.274 „ Pápai Péter vendéglős 22.999 „ Fischer Gyula házt., szeszkeresk. 22.461 „ Beck Mihály házt., marhakeresk. 20.472 „ Kellner Dávid házt., marhakeresk. 19.782 „ Haas Lipót kereskedelmi ügynök 19.380 „ Gold Ignác házt., bérkocsitulajd. 19.190 w Kohn Béla lókereskekedő 18.348 „ Lang Ignác házt., szesznagykeresk. 17.674 „ Preisach Jónás házt., bőrkereskedő 17.116 „ ELSŐ KERESZTÉNT BIZTOSÍTÓ INTÉZET Rt. amely kizárólag keresztény és nemzeti alapítás, elfogad olcsó díjtételekkel és kedvező feltételekkel tűzbiztosításokat, jégbiztosításokat, betöréses-lopás biztosításokat, élet- és népbiztosításokat. iWás társaságnál érvényben levő biztosításokat teljes felelősség mellett vesz át. Igazgatóság: Budapesten, IV., Fővám-tér 2., félem. Fökirendeltségi székhelyek: Budapest, Gyfir, Debreczen. Kirendeltségek: Szombathely, Kaposvár, Székesfehérvár, Szeged, Esztereom, Kiskuntélegyháza, Nyíregyháza, Eger, Czegléd, Kecskemét és Pápa.