Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-08-27 / 35. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. T Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda.. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". A retorzióról, a világtörténet legszemérmetlenebb, példa nélkül álló gazságának megtorlásáról alig hogy egy szó esett, máris fölszisszentek odaát. Pedig njost még örömmámorban úsznak. Most még kormányzókat (aminőket egyébként a külön utakon, de egy „német" cél felé törő Zsombor és Bleier is nyakára akartak ültetni az általuk Nyugat-Magyarországnak elnevezett három csonka vármegyének) neveztek ki, renegátok osztoznak a koncon, a világháborúban bőséges kosztu „etapenstation"-okon vitézül parancsnokló k. u. k. törzstisztek készülnek a néhai Windischgrátz tábornagy idejéből ismert „bemasírozásra", még minden örül, vigad és boldog, hogy a koldus a koldust megrabolhatta s máris reszketni kezdenek ennek a szónak hallatára: retorzió! Retorzió, igen retorzió. Annak, aki egyetlen volt fegyvertársát ily galádul megcsalta, aki összeszövetkezett ellene saját legnagyobb ellenségeivel, a csehekkel és szerbekkel, annak, aki évszázadokon át belőlünk élt, hizott és gazdagodott, retorzió annak hűtlenségéért, hálátlanságáért, galádságáért! Mi legyen a retorzió módja és eszköze, azon ugyan nem kell soká gondolkozni. Csak egy évre, dehogy, csak 3 hónapra kell elzárnunk a határt és máris elértünk mindent, amit akarunk. Hogy a határzár itthon károkat okozna, arról tán beszélni sem szabad. Ha kár lenne, a hazáért szenvednők, de nem lesz. Az itthon maradt gabonát nagyszerűen befogadják a padlások, csűrök és magtárak arra a kis időre; akiknek gabonájuk van eladó, azoknak pénzük is van elég, az idei termés egy részének árára elvárhatnak s készséggel el is várnak. Aztán a másik aggodalom: hogy majd a szerb segít drága „sváb"-ján s szállítja neki özönével a bánáti búzát. Ugyan, ugyan! Lehet, hogy a hajlandóság meg volna rá a rácban (sokra képes gyűlöletből ellenünk), de hol van, aki neki a gabonát megfizesse. Osztrák pénzben már nekünk a gabona egy mázsájáért 3000 K-t kell fizetni, a szerb gabonáért újabb valutakülönbséggel 20.000 K-t kellene kinyögni a Lajtán túliaknak. Erre pedig legfeljebb a Rotschildok képesek, amely fajtából Bécsben is csak egy-kettő akad. És ha 100 lenne, ha 1000, a jelszó akkor is csak egy legyen: retorzió! Árny mellett a fény, hogy megfordítsuk a közhasználatú mondást, egy szép városunktól megfosztatunk (ha megvalósul csakugyan!) s ugyanakkor testvéri keblünkre öleljük a másikát, az elszakított kedvest, Pécset. Csak belső megindultsággal gondolhatunk arra, mit érezhettek ottani véreink, amikor a kaján ellenség végre elkotródott, amikor végre magyar zászlót láttak, magyar Himnuszt hallottak. Nincs lealázóbb, mint rabnak lenni, nincs édesebb dolog, mint a szabadság. Hogy a szabadságot ma természetszerű fékek korlátozzák, ennek szükségét az intelligens Pécs városában minden józan itéletü ember be fogja látni. De viszont, hogy a szabadságot Önmagunk kiszabta rabság váltsa fel, ennek helyességében alapos okunk van kételkedni. Nem a gyűlölet, nem a boszú, de a szeretet jegyében közeledjünk azokhoz is, akik talán tévedtek, de tévedtek jóhiszeműen, vagy — megtévesztve. Aki lelkiismeretében nem volt nyugodt, az arnúgy is menekült rác vagy cselák oltalom alá, sőt mint kiderült, elszaladtak olyanok is, akiknek semmi okuk nem volt félelemre. Hihető, hogy ezek visszajönnek s bizton remélhető a köznyugalom azoknak a nagy feladatoknak érdekében, melyek megoldására minden magyar karra szükség van, hogy e karok — mind-mind, egytől-egyig! — az engesztelékenység szelleme által készségesekké és acélosokká fognak edződhetni! Mennyi házbért fizessünk? A közönség körében uralkodó tájékozatlanság miatt és számos olvasónk kérdezősködésére a kérdés lényegét a közetkezőkben ismertetjük. A bérmegállapítás szempontjából a bérleményeket általában két csoportra kell osztanunk: a) kis lakások, b) nagy lakások, üzlethelyiségek (ideértve az irodákat, műhelyeket, raktárakat, istállókat is) és nyaralók. Kis lakás a vidéken az, mely a mellékhelyiségektől eltekintve 4 vagy annál kevesebb lakószobából áll. Az a) csoportban a béremelés korlátozott, a b) csoportban ellenben korlátlan, csak a kir. járásbíróság mérsékelheti azt a bérlő kérelmére. Az a) csoportban az 1921 augusztusi bér nem lehet magasabb, mint az 1917 november 1. napján érvényben volt bér 90%-a. Ha pl. egy lakás bére 1917 november 1. napján 1500 K volt, annak bére 1921 augusztus 1-től nem lehet magasabb, mint 2850 K, vagyis egy negyedre 712 K 50 f. Ennél a 90%-os béremelésnél azonban két szempontot külön ki kell emelnünk. Egyik az, hogy ez § 90% °ly béremelési maximum, melyben az 1917 november 1. óta netalán már eszközölt béremelések" bennfoglaltatnak. Ha tehát pl. valakinek közben már 10, 30 vagy 35%-kal emelték a bérét, akkor annak bére most csak 80, 60 vagy 55%-kal volt emelhető. A másik pedig az, hogy ez a béremelés nem automatikus, vagyis nem áll be önmagától, mint pl. a közüzemi pótlék, hanem csak akkor, ha a háztulajdonos a bért előzőleg felemelte és azt a bérlővel, kellő időben, írásban közölte. Hogy mennyi idővel előbb közlendő a béremelés, az megint attól függ, hogy mennyi a lakás bére a béremelés időpontjában? Ha ugyanis ezen időpontban a lakás évi bére (járulékok nélkül) 2000 K-án alul van, akkor a béremelést egy negyedévvel, ha pedig 2000 K vagy azon felül van, akkor fél évvel félőbb kell közölni a bérlővel és az a felemelt bért a negyed, lletőleg félév letelte után köteles csak fizetni. Ez a 90%-ig terjedő béremelés kivétel nélkül minden bérlővel szemben megengedett, tehát a köztisztviselőkkel, alok özvegyeivel és a nyugdíjasokkal szemben is. Ennek mérséklését senki sem kérelmezheti. Ellenben ha valamely kis lakás bérlője véletlenül nagyon meg talált gazdagodni, vagy igen nagy a jövedelme, vagy albérlőket tart, akik neki sokat fizetnek: akkor a háztulajdonos kérelmezheti a bíróságnál, hogy á bért 90%-on felül is emelhesse, amire a bíróság tárgyalást tüz ki és a felek meghallgatása után határoz. A b) csoportba tartozó bérleményeknél a háztulajdonos a bért korlátlanul emelheti; köteles azonban itt is a béremelést a bérlővel írásban közölni és pedig a nagy lakásoknál félévvel, üzleteknél (ideértve az irodákat, műhelyeket, raktárakat, istállókat is) 1200 K évi béren alul negyedévvel, 1200 K évi bérnél vagy azon felül pedig szintén félévvel előbb. A májusi béremelés tehát a nagy lakásoknál, továbbá az 1200 K-ás vagy annál magasabb bérösszegü üzlethelyiségeknél csak november hó 1-én fog életbe lépni. Ha a b)-csoportba tartozó bérlők a velük közölt béremelést túlmagasnak találják, ügy jogukban áll a közléstől számított 15 napon belül a bírósághoz fordulni mérséklés végett, amely esetben csupán a bíróság által megállapítandó bért tartoznak fizetni. Minden esetben, amikor a bér megállapítása iránt bírói eljárás van folyamatban, a bérlő a jogerős bírói döntésig egyelőre az eddigi bért tartozik fizetni. Albérleteknél a fizetendő bérösszeget a főbérlő állapítja meg; ha azonban azt az albérlő túlmagasnak találja, szintén joga van a bírósághoz fordulni mérséklés végett, azonban csak a jövőre, tehát ez esetben az albérlő a jogerős birói döntésig az eddig kikötött bért tartozik fizetni. Ugy az a), mint a b)-csoportba tartozó bérleteknél általános szabály az, hogy egy éven belül csak egy ízben van helye béremelésnek. Felhívjuk még olvasóink figyelmét arra, hogy a háztulajdonos a bérlő kívánságára a fizetésről tartozik nyugtát adni, melyen a házbér és járulékai pontosan részletezve vannak. A nyugta bélyege a bérlőt terheli. Megnyílt Régner Pál képkiállítása a Kaszinó termeiben Nyitva egész nap, este villanynál. Belépő-dij személyenkint 10 K, idéiyjegy 30 K. A kiállítás szeptember 12-én zárni.