Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-08-20 / 34. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. OMBATON. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskoiai Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis könyv- és papirkereskedésében. ,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". A nemzeti királynak, annak, aki vérben, szivben és nyelvben egyaránt magyar és semmi más, csupán magyar volt, dicsőséges emlékezete újul meg ismét a mai napon. Soha, de soha fájdalmasabb visszaemlékezés! Fény sugároz alá ránk, örök, olthatatlan égi fény, egy nagy királynak, a bölcsnek, a szentnek tündöklő glóriája, s mi a ragyogó sugárözönben, mely tűzre, lángra gyújthatna bennünket, mégis csak fázunk, mégis csak reszketünk. Rábámulunk a nagy világosságra, mint valami előttünk ismeretlen, idegen tüneményre, s aztán csak fázunk tovább, csak öntudatlan szégyenünkben, vagy — vannak egyen meg ketten tán ilyenek is közöttünk — tehetetlen dühünkben reszketünk és remegünk. De a nap, de a nap, hajdan a büszkeségnek, a nemzeti öntudatnak napja, a ma is, mint régen visszatérő augusztus 20. mégis csak felújítja, könyörtelen mementóként eleveníti meg „országunk gyámolának" alakját ; még azok lelkében is, akik soha máskor j nem gondolnak a múltra, csak ilyenkor, amikor a kalendárium szólítja eszökbe. Azoknak a keveseknek pedig, akik a jelen sivársága közepette állandóan a történelem lapjain keresnek vigaszt és enyhülést, Szent István napján százszoros súlylyal nehezedik lelkükre annak emlékezete, hogy mi volt a magyar akkor, amikor a Szent Istvánok, a magyar királyok uralkodtak felette, s mi lett belőle aztán, amikor azok igazságos Mátyással örök sirba hanyatlottak. Államalapítás, keresztyénség, Horvátország, s a tengerpart, tatárjárás után új életre kelés, három tengerig terjedő birodalom, a török megfékezése, Bécs meghódolása, erő, hatalom és nagyság

r — ezt jelentik a magyar királyok. És ami aztán jön? Sötét képek, gyászos emlékezések sora: Mohács, 200 esztendős török uralom, Karaffa, németség, aradi bitófák, világháború és amit ez hozott: a ma! Ó ha valaha, akkor ma hivjuk vissza segítségünkül, gyámolunkul e megcsúfolt, meggyötört hazába a Szent Istvánokat, a régi, a magyar királyokat, akiknek nem volt más hazájuk, csak ez a haza, akiknek nem volt más vágyuk, csak ennek a földnek boldogítása, mely nekik is szülőanyjuk volt, mely őket is ápolta és eltakarta. Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Te előtted sírván. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Á selyemtenyésztés eredménye. — Szózat a selyemtenyésztés érdekében. — A helybeli selyemtenyésztési felügyelőségen immár lezárták az icjei selyemtenyésztés eredményének kimutatását. Ez az eredmény a selyemtenyésztés örvendetes fejlődéséről tesz tanúságot. Évről-évre jobban felkarolja népünk e fontos nemzetgazdasági ág kultiválását, mert meggyőződött róla, hogy 5—6 heti fáradság után kevés téren hoz a munka olyan bőséges gyümölcsöt, mint a selyetntenyésztés terén. A pápai selyemtenyésztési felügyelőség területén 27 községben termeltek összesen 4590 kg. és 60 dkg. gubót, amiért kaptak a tenyésztők 316.410 K 30 fillért. Pápa városában a tenyésztők kerestek összesen 35.024 K 80 f-t, Alsógörzsönyben 14.158 K 90 f-t, Felsőiszkázon 11.379 K 60 f-t, Kertán 16.145 K 70 f-t, Kiskamondon 10.463 K-t, Kupon 14.896 K 70 f-t, Mezőlakon 12.143 K-t, Mihályházán 18.139 K 30 f-t, Nagyacsádon 14.964 K 40 f-t, Nagygyimóton 10.284 K 40 f-t, Nagysimonyiban 23.730 K 60 f-t, Pápasalamonban 27.899'K 20 f-t, Pápateszéren 12.144 K 90 f-t, Tapolczafőn 18.249 K 70 f-t; a többi községekben tízezer koronánál kevesebbet kerestek. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy érdemes a selyemtenyésztéssel behatóan foglalkozni. Pedig ezt a szép eredményt messze túlszárnyalták volna, ha a gu'oózás idején az időjárás hirtelen hűvösre és esősre jiem fordult volna. A már bekötés előtt álló selyemhernyók megfáztak, a gubózást abbanhagyták, vagy kedvetlenül folytatták, mások az esőtől átnedvesedett szederlevelektő! megbetegedtek s nagyobb tenyészetekben a hernyók ezrével pusztultak el, amikor már mindössze pár nap választotta volna el őket a begubózástól. Természetesen, az abnormis időjárás kihatott a gubó minőségére is; sok lett belőle másodrendű. Hogy ezen akadályok ellenére az eredmény mégis jóval felülhaladta a mult évit, az a tenyésztők rendkívüli szorgalmának, fáradságot nem ismerő buzgóságának tulajdonítható. Ma már lelkes hivei vannak nálunk is a selyemtenyésztésnek, akik háztartásuk büdzséjébe eleve belekalkulálják a selyemtenyésztés jövedelmét. Hát még ha az állam, a városok, a községek segítségére jönnének a tenyésztőknek 1 Ha nem kellene sokszor — különösen amikor már a selyemhernyók bővebb táplálkozást igényelnek — 6—8 kilométernyire fáradni a szederlevélért; ha nem kellene toronymagasságú fákat mászkálni a testi épség és az élet veszélyeztetésével ; ha a hatóságok gondoskodnának róla, hogy a szederlevelet a tenyésztők aránylag könnyűszerrel és nem nagy fáradsággal szerezhessék be: — akkor rövidesen olyan lendületet venne a selyemtenyésztés, hogy versenyre kelhetne az olasz selyemtenyésztéssel, amely pedig e téren vezető az egész világon. Itália földjén egész falvak és városok lakossága teljesen a selyemtenyésztésre rendezkedett be s egyes családoknak úgyszólván ez a fő kereseti forrása. De hát miért is nem segítik elő nálunk a hatóságok intenzivebben a selyemtenyésztés ügyét? Hisz ez nemzeti közérdek volna. Nem kellene hozzá más, mint minden városban, községben 1—5 holdnyi területet kihasítani szedreskertnek, ezt körülárkolni, keríteni az oktalan állatok és vásott gyermekek rongálásai ellen és ahhoz értő emberekkel úgy neveltetni a fákat, hogy azok ne az ég felé törjenek, hanem inkább lehető alacsonyan elterebélyesedjenek, hogy a levél minél könnyebben leszedhető legyen róluk. Az, amit most müveinek, hogy a közutak mellé kiültetnek minden évben néhány száz vagy ezer darab szederfacsemetét, teljesen kárbaveszett költség és fáradság, mert azokból egyetlen egy sem ered meg; "az arra járó állatok és gyermekek kipusztítják őket, mielőtt csak egy levelet is hozhatnának a selyemtenyésztés érdekében. Máskép kell itt eljárni, ha eredményt akarunk elérni. Erre pedig módot nyújt a földbirtokrefotm. A városok és községek indítsanak tehát mielőbb mozgalmat, hogy határaikban alkalmas helyen hasítsanak ki megfelelő nagyságú területet szedreskert céljaira. A selyemtenyésztés érdekében városunk polgármestere a tavasz táján kétszer is összehívott értekezletet, de ez a selyemtenyésztési felügyelő elfoglaltsága rifíatt megtartható nem volt. Ez értekezletre csekélységemet is meghívták, ott akartam megtenni indítványomat szedreskert létesítése érdekében, mivel azonban erre lehetőség nem kínálkozott, ez úton ajánlom városunk érdemes tanácsának figyelmébe, hogy élvén a földbirtokreform-nyujtotta kedvező alkalommal, sürgősen tegyen illetékes helyre előterjesztést avégből, hogy a városunk közvetlen közelében elterülő Esterházy-birtokból hasittassék ki legalább 5 hold terület szedreskert céljaira. Ha ezt városunk tanácsának sikerül elérnie — s miért ne sikerülne ? — akkor megteremti alapját annak, hogy a selyemtenyésztéssel városunkban majdan sok száz család könnyűszerrel olyan mellékkeresethez juthasson, amellyel ingatag alapon álló háztartását megszilárdíthatja, s a saját boldogulásán munkálás mellett hozzájárulhat a nemzeti vagyon emeléséhez, szolgálhatja -a köz javát, amely pedig mindenek felett álló. Nánik Pál. Hogyan ébredjünk? Nap-nap után olvasom az újságokból: „Dolgoznak az ébredők!" Hangosan beszámolnak a végzett munkájukról. Vannak, akik önzetlenül fáradnak abban a reményben, hogy ezzel megmentik a hazát, mert igaz, egy kis viharra is van szükség, hogy megtisztuljon a levegő. De most az egyszer mégis szeretném, ha a jótékony esőt ne előzné meg a dörgés és villámlás. Valami hiba van a dologban. Ébredők! Valamiről megfeledkeztünk. Mikor mi még kicsi gyerekek voltunk, az ablakon beszűrődő orgonavirág illata bódító álomba varázsolt bennünket, de a fülemile csattogására mégis csak felébredtünk. S ha egymás között valami nézeteltérés volt s ennek hangosabb beszédben adtunk kifejezést, mindjárt meghallottuk : Hát imádság volt-e ? Még csak suttogni se mertünk, hamar elkezdtük: Én Istenem, felébredtem . . . Egészen más világ van most. A virágok illatát nem érezzük, mert nagyon puskaporos a levegő. Nem halljuk a madarak énekét, mert túlharsogja azt a sok hangos jajkiáltás. Csak gyűlölködés, verekedés, az van elég köztünk. De azt mégse mondjuk: Én Istenem, felébredtem .. . Pedig ennél még többet is cselekedhetnénk. Ébredők! Kezdjük meg a munkát. Igaz, egy kicsit másképen, mint eddig. Először tisztogassuk meg a magunk szivét a salaktól. Ez elég nehéz dolog lesz, mert néha könnyekkel kell lemosni. De ehhelyett aztán olyan drágagyöngyök képződnek rajta, amit semmiféle gonosz nem tud elrabolni tőlünk, ha az