Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-08-13 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAPI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. . 1 —< Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K, Egyes szám ára 2 korona. dr. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. . „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Tudunk-e még pirulni, vagy im­már azt is elfeledtük? Miután annyiszor megcáfolták, miután annyit hitegettek, mi­után hősködtek, kardot csörtettek, alku­doztak, miután a közvéleménybe bele­szuggerálták a hitet, hogy nem és nem, ez a végső, ez a képtelen, ez az őrüle­tes szégyen még nem eshetik meg raj­tunk, hogy Ausztriának, értsük meg: Ausztriának, a koldusnak, a nyomorék­nak, a — testvérnek kelljen valamit is, nem a hozzánk minden idegszálával ra­gaszkodó Sopront, de csak egy talpalatnyi határszélt is átengedni, miután megnyu­godtunk benne, hogy van diplomáciánk és ha minden kötél szakad, van hedsere­günk is, akkor most szó nélkül, kussolva, mint a kutya, sompolygunk, ódalgunk kifelé — tudunk-e még pirulni vájjon? Kutyát mondottam? De a kutya, ha ki­űzik, legalább utolsó élelmét, égyetlen csontdarabot elvihet magával — nekünk — hej, tudunk-e pirulni? — még a csont sem jutott. A nagy, a gyönyörű állami intézmények ott hagynak, ott kell hagy­niok, mindent a „testvér" prédájául s mig majd mi Pécset üresen kifosztva, ínségesen találjuk, ha egyáltalán bemehe­tünk, addig ők gyönyörűen felszerelt intéz­ményeinket ragyogó tisztaságban és rend­ben „átvehetik". És ez alatt a két év alatt, ha látták, hogy minden kilátástalan, mért nem tettek meg mindent, hogy mentsék, ami csak menthető, hogy ne nevessen rajtunk a világ, hogy csúfja ne legyünk az emberiségnek. Haj Sopron, Sopron, haj nyugatszéli magyarok, né­metek, horvátok? Ti kérdhetitek több joggal tőlünk: tudtok-e pirulni? S mi megfelelhetünk rá, ha tetszik: Pirulni azt nem tudunk, azt már 3 éve elfeledtük, de mulatni azt tudunk, még azt nem feledtük el. Most vasárnap is lesz Pá­pán vagy négy táncmulatság. Egészen rendben van. „Elég nagy a feje, busuljon a ló!" „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Egy névjegyzék tanulságai. Mikor a mult héten olvsiam e lapban, hogy a legtöbb államadót fizetők'névjegyzéké­nek kiigazítása most van napirenden, elhatároz­tam, hogy én is betekintek abba. Nem mintha annak a megtiszteltetésnek veszélye fenyegetet volna, hogy saját nevemet is köztük találva, vagy pótlásra közéjük bevétetve, magam be­kerülhetek a város ügyeit intézők sorába, nem — erre még álmomban sem gondolhattam. Ér­deklődésem indító oka egészen más volt. Vala­mikor régen, a háború előtti boldog időben évről-évre láttam azt a névjegyzéket (akkor még a lapoknak is több helyük volt, le is szokták közölni). Kiváncsi voltam arra, minő változáson ment azóta keresztül, kik maradtak meg legtöbb adót fizetőknek a régiek közül, kik szorultak ki, miféle elem lépett a helyükbe, l kik fizethetik adó gyanánt a középösszegben is több tízezrekre menő, valamikor adótételnek igazán fantasztikusnak gondolt összegeket? A tapasztalt eredmény nem lepett meg. Ily mértékű változásra ugyan nem voltam el­készülve, de nagyjából sejtetni, hogy a régiek közül alig egy-nehányat fogok a jegyzékben viszontlátni. A pénz a háború alatt vándorlás­nak indult. A régi, szolid polgári elem, mely nem értett hozzá, hogy a konjunktúrákat ki­használja, legfeljebb ha régi vagyona birtoká­ban maradt, ezen a réven pedig alig egy-kettő van olyan, aki a mai névjegyzékbe bevételre ígényjogosultsággal birna. Azt a másik elemet pedig, az intellektüellek, orvosok, tanárok stb. gárdáját, mely a múltban a maga jövedelmén kivül egy már nem adómentes ház révén a virilisták névjegyzékének legvégén ugyan, de mégis bejuthatott a város tanácstermébe: ter­mészetesen teljesen elsöpörte az új idők áram­lata. Pontosan nem számítottam össze, de nagyjából való áttekintés útján is meggyőződ­tem róla, hogy — pénzintézetekről s más jogi személyekről nem szólva — ma a virilisták egyötöd része nem való a régiek közül, hanem nagy tömegben új emberekből áll, olyanokból, akiket a háború — mások átka, nyavalyája, katasztrófája — tett gazdagokká, tett város­atyákká. Mellőzve minden más s főkép minden személyi szempontot, másnak hagyva azt, hogy talán gyűlölködve színezzek ki olyan adatokat, melyeket mi a keresztyén társadalomnak a múltban a kereskedő pályától való oktalan visszahúzódásának számlájára irunk, teljes tár­gyilagossággal tehát megállapítom, hogy — kétségtelenül mindenkori kormányzati intézke­déseink gyarlósága miatt is olyan — emberek­nek állott módjában horribilis jövedelemhez s ennek megfelelő vagyonhoz is jutni, akik a közönséges kupeckedéshez igen jól érthetnek ugyan, de hogy ennek alapján jogcímmel: keliő intelligenciával, kellő erkölcsi felfogással bir­nak-e a város ügyeinek intézéséhez, arra min­den jogom meg van, hogy a legnagyobb mér­tékben kételkedjem. Első tanulsága tehát e névjegyzéknek, hogy a virilizmus egész intézménye reformá­landó. Az, hogy valaki szerencsés ló- vagy marhavételekkel annyit keresett, hogy most 30—50.000 K-ig terjedő adót fizethet, még nem lehet alap arra, hogy a város ügyeinek inté­zése reá bizassék. Tessék a virilisták (de nem 87, hanem 5-ször 87) közül az arra valókat kiválogatni s az egyéni súlyuk révén is méltó­kat engedni csupán a közügyek fórumára. Elelmélkedem azon, mennyi jövedelme s mennyi vagyona lehet annak, akire félszázezer, százezer, sőt ennél is több állami egyenesadót lehet kiróni. S elmélkedésem eredménye gya­nánt rájövök arra, hogy még mindig nem ju­tottunk el oda, ahova a győztes Franciaország már másfél évvel ezelőtt elérkezett, mely min­den háborús gazdagságot irgalmatlanul — 90% erejéigI — besepert az állam kasszájába. Kép­telenség, tisztára abszurdum, hogy mindaddig a tisztviselői és munkásnyomor csökkenhessen, amig az állam jövedelmének zömét az indirekt adókból szedi. Ma már van ugyan hadinyere­ség-adó, van és lesz talán vagyonváltságadó, de hiába és hiába, amig ezek nincsenek úgy megszerkesztve, hogy nagyjából a restitutio in integrum, a vagyonok régi elosztódása álljon helyre, addig csak baj, addig csak drágaság lesz, addig csak nyomor és elégedetlenség zaja tölti be szegény csonka országunkat. Érdekes tanulság gyanánt kínálkoznék annak fejtegetése is, hogy kik nincsenek ama névjegyzékben olyanok, kiknek mai jövedelmük alapján — a közhit szerint legalább — benne kellene lenniök, akik százezres üzleteket bo­nyolítanak le s megfelelő jövedelmet is vágnak zsebre, esetleg tán még — iparengedély nélkül is. Egyelőre azonban legyen elég ennyi, a többi maradjon máskorra. Censor. Házvezetőnőnek keresek középkorú hadiözvegyet vagy nyugdíjas asszonyt, — teljes ellátás mellett kisebb fizetéssel. Kirchmayer Győző tanár, Anna-tér 1 sz, Ventillátorok. Dinamók. Kapcsolótáblák. elektrotechnikai vállalata és műszaki irodája Pápa, Felső Hosszu-utca T. szám. Villanyszereléseket, átalakításokat s mindenféle, szakmába vágó javításokat eszközlök, Malmok, gazdaságok villanyvilágításra való berendezését azonnal végrehajtom. Költségvetéseket és rajzokat kidolgozok, ^ Csengők. — Főző- és fűtőkészülékek. ~ Házitelefon.

Next

/
Thumbnails
Contents