Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-08-13 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAPI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. . 1 —< Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K, Egyes szám ára 2 korona. dr. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. . „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Tudunk-e még pirulni, vagy immár azt is elfeledtük? Miután annyiszor megcáfolták, miután annyit hitegettek, miután hősködtek, kardot csörtettek, alkudoztak, miután a közvéleménybe beleszuggerálták a hitet, hogy nem és nem, ez a végső, ez a képtelen, ez az őrületes szégyen még nem eshetik meg rajtunk, hogy Ausztriának, értsük meg: Ausztriának, a koldusnak, a nyomoréknak, a — testvérnek kelljen valamit is, nem a hozzánk minden idegszálával ragaszkodó Sopront, de csak egy talpalatnyi határszélt is átengedni, miután megnyugodtunk benne, hogy van diplomáciánk és ha minden kötél szakad, van hedseregünk is, akkor most szó nélkül, kussolva, mint a kutya, sompolygunk, ódalgunk kifelé — tudunk-e még pirulni vájjon? Kutyát mondottam? De a kutya, ha kiűzik, legalább utolsó élelmét, égyetlen csontdarabot elvihet magával — nekünk — hej, tudunk-e pirulni? — még a csont sem jutott. A nagy, a gyönyörű állami intézmények ott hagynak, ott kell hagyniok, mindent a „testvér" prédájául s mig majd mi Pécset üresen kifosztva, ínségesen találjuk, ha egyáltalán bemehetünk, addig ők gyönyörűen felszerelt intézményeinket ragyogó tisztaságban és rendben „átvehetik". És ez alatt a két év alatt, ha látták, hogy minden kilátástalan, mért nem tettek meg mindent, hogy mentsék, ami csak menthető, hogy ne nevessen rajtunk a világ, hogy csúfja ne legyünk az emberiségnek. Haj Sopron, Sopron, haj nyugatszéli magyarok, németek, horvátok? Ti kérdhetitek több joggal tőlünk: tudtok-e pirulni? S mi megfelelhetünk rá, ha tetszik: Pirulni azt nem tudunk, azt már 3 éve elfeledtük, de mulatni azt tudunk, még azt nem feledtük el. Most vasárnap is lesz Pápán vagy négy táncmulatság. Egészen rendben van. „Elég nagy a feje, busuljon a ló!" „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Egy névjegyzék tanulságai. Mikor a mult héten olvsiam e lapban, hogy a legtöbb államadót fizetők'névjegyzékének kiigazítása most van napirenden, elhatároztam, hogy én is betekintek abba. Nem mintha annak a megtiszteltetésnek veszélye fenyegetet volna, hogy saját nevemet is köztük találva, vagy pótlásra közéjük bevétetve, magam bekerülhetek a város ügyeit intézők sorába, nem — erre még álmomban sem gondolhattam. Érdeklődésem indító oka egészen más volt. Valamikor régen, a háború előtti boldog időben évről-évre láttam azt a névjegyzéket (akkor még a lapoknak is több helyük volt, le is szokták közölni). Kiváncsi voltam arra, minő változáson ment azóta keresztül, kik maradtak meg legtöbb adót fizetőknek a régiek közül, kik szorultak ki, miféle elem lépett a helyükbe, l kik fizethetik adó gyanánt a középösszegben is több tízezrekre menő, valamikor adótételnek igazán fantasztikusnak gondolt összegeket? A tapasztalt eredmény nem lepett meg. Ily mértékű változásra ugyan nem voltam elkészülve, de nagyjából sejtetni, hogy a régiek közül alig egy-nehányat fogok a jegyzékben viszontlátni. A pénz a háború alatt vándorlásnak indult. A régi, szolid polgári elem, mely nem értett hozzá, hogy a konjunktúrákat kihasználja, legfeljebb ha régi vagyona birtokában maradt, ezen a réven pedig alig egy-kettő van olyan, aki a mai névjegyzékbe bevételre ígényjogosultsággal birna. Azt a másik elemet pedig, az intellektüellek, orvosok, tanárok stb. gárdáját, mely a múltban a maga jövedelmén kivül egy már nem adómentes ház révén a virilisták névjegyzékének legvégén ugyan, de mégis bejuthatott a város tanácstermébe: természetesen teljesen elsöpörte az új idők áramlata. Pontosan nem számítottam össze, de nagyjából való áttekintés útján is meggyőződtem róla, hogy — pénzintézetekről s más jogi személyekről nem szólva — ma a virilisták egyötöd része nem való a régiek közül, hanem nagy tömegben új emberekből áll, olyanokból, akiket a háború — mások átka, nyavalyája, katasztrófája — tett gazdagokká, tett városatyákká. Mellőzve minden más s főkép minden személyi szempontot, másnak hagyva azt, hogy talán gyűlölködve színezzek ki olyan adatokat, melyeket mi a keresztyén társadalomnak a múltban a kereskedő pályától való oktalan visszahúzódásának számlájára irunk, teljes tárgyilagossággal tehát megállapítom, hogy — kétségtelenül mindenkori kormányzati intézkedéseink gyarlósága miatt is olyan — embereknek állott módjában horribilis jövedelemhez s ennek megfelelő vagyonhoz is jutni, akik a közönséges kupeckedéshez igen jól érthetnek ugyan, de hogy ennek alapján jogcímmel: keliő intelligenciával, kellő erkölcsi felfogással birnak-e a város ügyeinek intézéséhez, arra minden jogom meg van, hogy a legnagyobb mértékben kételkedjem. Első tanulsága tehát e névjegyzéknek, hogy a virilizmus egész intézménye reformálandó. Az, hogy valaki szerencsés ló- vagy marhavételekkel annyit keresett, hogy most 30—50.000 K-ig terjedő adót fizethet, még nem lehet alap arra, hogy a város ügyeinek intézése reá bizassék. Tessék a virilisták (de nem 87, hanem 5-ször 87) közül az arra valókat kiválogatni s az egyéni súlyuk révén is méltókat engedni csupán a közügyek fórumára. Elelmélkedem azon, mennyi jövedelme s mennyi vagyona lehet annak, akire félszázezer, százezer, sőt ennél is több állami egyenesadót lehet kiróni. S elmélkedésem eredménye gyanánt rájövök arra, hogy még mindig nem jutottunk el oda, ahova a győztes Franciaország már másfél évvel ezelőtt elérkezett, mely minden háborús gazdagságot irgalmatlanul — 90% erejéigI — besepert az állam kasszájába. Képtelenség, tisztára abszurdum, hogy mindaddig a tisztviselői és munkásnyomor csökkenhessen, amig az állam jövedelmének zömét az indirekt adókból szedi. Ma már van ugyan hadinyereség-adó, van és lesz talán vagyonváltságadó, de hiába és hiába, amig ezek nincsenek úgy megszerkesztve, hogy nagyjából a restitutio in integrum, a vagyonok régi elosztódása álljon helyre, addig csak baj, addig csak drágaság lesz, addig csak nyomor és elégedetlenség zaja tölti be szegény csonka országunkat. Érdekes tanulság gyanánt kínálkoznék annak fejtegetése is, hogy kik nincsenek ama névjegyzékben olyanok, kiknek mai jövedelmük alapján — a közhit szerint legalább — benne kellene lenniök, akik százezres üzleteket bonyolítanak le s megfelelő jövedelmet is vágnak zsebre, esetleg tán még — iparengedély nélkül is. Egyelőre azonban legyen elég ennyi, a többi maradjon máskorra. Censor. Házvezetőnőnek keresek középkorú hadiözvegyet vagy nyugdíjas asszonyt, — teljes ellátás mellett kisebb fizetéssel. Kirchmayer Győző tanár, Anna-tér 1 sz, Ventillátorok. Dinamók. Kapcsolótáblák. elektrotechnikai vállalata és műszaki irodája Pápa, Felső Hosszu-utca T. szám. Villanyszereléseket, átalakításokat s mindenféle, szakmába vágó javításokat eszközlök, Malmok, gazdaságok villanyvilágításra való berendezését azonnal végrehajtom. Költségvetéseket és rajzokat kidolgozok, ^ Csengők. — Főző- és fűtőkészülékek. ~ Házitelefon.