Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-07-16 / 29. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. J „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hixzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Nemzetközi sóhivatal. Furcsa és különös módon adták tudtára az elmúlt héten a magyar közönségnek azt a nem mindennapi eseményt, hogy Magyarország az úgynevezett „Népszövetség" nevü intézménybe való felvételét kérelmezte. Nem magyar, hanem svájci, párisi és más idegen lapok jelentették, hogy a felvételi kérelem a népszövetséghez megérkezett s a magyar kormány sietett a hirhez hozzáfűzni, hogy a kérelem igen jó benyomást keltett. Ime, idáig is szerencsésen eljutottunk: a zsákmány szemérmetlen felosztását ellenőrző és a jogtalan eltulajdonítást örök időkre biztosítani akaró felesleges és torzsziiiött szervezetbe maga a kifosztott Magyarország kéri a felvételét. S maga jelentkezik kézcsókra. Voltaképpen azonban egy kis tévedés van a dologban. Mert az igazság az, hogy Magyarország, a magyar nemzet, a büszke, dacos, bosszúra és megtorlásra vágyó magyar nép nem kérte s nem kéri az úgynevezett népszövetségbe való felvételét. Hanem kérik azok, akiket senki nem bizott meg ezzel, kérik saját felelősségükre és a magyar nemzet akarata ellenére. Magyarország, a kirabolt, megcsonkított, kifosztott magyar nemzet lenézéssel tekint te a népszövetség nevü intézményre, tisztában van már minden „népek szövetsége", „nemzetek ligája" stb. nevü maszlagokkal. Előttünk már lehullott minden álarc és többé semmiféle nemzetközileg szervezett szélhámosságnak nem ülünk fel. A béketárgyalások is a nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása jelszavával indultak meg s látjuk, mi lett belőle. A népszövetség is azért alakult, hogy ezután „az igazság uralkodjék", ámde ha a trianoni békére gondolunk, tisztában lehetünk vele, hogy mennyire uralkodik a földön az igazság. Ha mérlegelni akarjuk azt a teljes gúzsbakötést, mellyel a népszövetségi kötelékbe való tartozás jár, csak figyelmesen el kell olvasni a szövetségi szerződést. E szerződés szerint a szövetség tagjának el kell fogadni a „katonai-, tengeri-, légi haderőket és felszereléseket illető rendelkezéseket". Továbbá a „szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a szövetség minden tagjának területi egységét, jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadás ellen megóvják". Idézzünk-e még több részletet is abból a kusza, zavaros, sokhelyt érthetetlen, részben pedig körmönfont huncutsággal összetákolt szerződésből, mely a népszövetség alapelveit foglalja magában ? Ez talán felesleges. E pontok ismerete után is tisztán állhat mindenki előtt, hogy mit jelent Magyarországra nézve a népszövetségbe való tartozás. Mi leszünk kötelesek Csehország, Románia és Juguszlávia tőlünk elrabolt területeit az ő számukra megvédeni s e célból fegyvert, magyar katonát rendelkezésükre bocsátani. • * Hogy józan ésszel és ép lélekkel biró magyar emberek ennek tudatában mégis miért vágyakoznak ebbe a haszontalan szövetségbe, ez oly rejtély, melyet megérteni valóban nem lehet. Mert kényszeríteni senki nem kényszerít a szövetségbe való belépésre. Már most, ha a szövetség szervezetéről annak tényleges működésére vetjük szemeinket, akkor döbbenünk csak meg igazán. A görögök harcban állanak a törökökkel, Lengyelországban felkelő csapatok vívják harcaikat, Japán, a hires szövetség egyik fő alapító tagja, csak éppen a napokban izent hadat Oroszországnak, az angolok guerilla harcokat vivnak az írekkel és egyik sem fordul a népszövetséghez. Pedig az alapszabályok első pontja kimondja, hogy szerződők „kötelezettséget vállalnak aziránt, hogy a döntést nem háború útján fogják keresni". És lám, a háborút viselők úgy tesznek,, mintha a világon sem volna a népszövetség. Ügy látszik, csak a naiv és könnyen hivő államok tekintenek félő nagy tisztelettel reája. A többi nem veszi komolyan, mert tudja, hogy csak nagyra felfujt hólyag az egész intézmény. Mi tehát akkor valójában a népszövetség ? Nemzetközi sóhivatal-e, vagy nemzetközi szédelgés? Feleljen a kérdésre az ántánt, mely létrehozta. Macht geht vor Recht — mondta a német kancellár. Ezt mi nem tudjuk s vannak, akik a nemzetközi sóhivatalhoz mennek siránkozni és panaszkodni. (M. I.) A szabadoktatási tanfolyam szombaton befejezte működését. Most, hogy szétmegy az a közel 120 főből álló hallgatóság, meg kell hajtanunk előttük elismerésünk zászlóját. Nyolc napot áldoztak — utazással tizenkettőt — vakációjukból' a Magyar Jövőnek, azzal a komoly elhatározással, nagy szorgalommal és a pedagógust jellemző kitartással, amely nekünk biztos zálog erre a jövőre. Naponként hét órát — délelőtt ötöt, délután kettőt — ültek az iskolapadokban, amelyektől pedig sokan már jó régen elszoktak, mert nem egy deresedő tanítót láttunk a hallgatóság előtt. Ott ültek rendületlenül, figyeltek és jegyeztek. Belőlük biztos pillérei lesznek a szabadoktatásnak. Fontos volt ez a tanfolyam azért is, mert összegyűjtötte Dunántúl vármegyéinek szabadoktatási tanácsi titkárait, akik gyűléseiken megbeszélték teendőiket. Elhatározták, hogy biztosítják barátságos és hivatalos átiratokkal az egész ország tanácsi titkárainak harmonikus együttműködését, sőt a dunántúli titkárok egymást meghívják előadókul gyűléseikre, tanfolyamaikra a szabadoktatási eszméknek az előszó erejével leendő propagálására és hogy ezáltal a kölcsönös érintkezést továbbra is fenntartsák. Felfektetik a jól bevált előadók kataszterét, akiket azután mint vándor-előadókat felkérnek előadásaiknak egymás megyéiben leendő megtartására. Valóban büszke lehet erre a sikerült tanfolyamra az Országos Szabadoktatási Tanács és az a 17 előadó, akik tudásuk legjavát adták lelkes hallgatóiknak. De büszke lehet Pápa városa is, mert ha ez a kisded mag sudárba szökken és Magyarország kulturáját a szabadoktatás előreviszi majd, ebben érdeme lesz Pápa városának if, mert hajlékot adott az első lelkes apostolcsapatnak. # A szabadoktatási tanácsi titkárok széniora, dr. Matolcsy László, Győr városi titkár búcsúzott Réday János igazgatótól és az előadóktól a hallgatók nevében. Ekkor letette az esküt, hogy ebben a nagy harcban, ebben az erős küzdelemben, mely ma a kultúra fegyvereivel a régi, szép, szabad és dicső Magyarországért folyik, ők is mind egy szálig híi harcosok, becsületes fegyverhordozók lesznek. Szavain mi is éreztük, hogy ez az ígéret nem puszta szó, ez az eskü nem üres fogadás és láttuk egy pillanatra fellebbenni az ép Magyarország jövőjének ma még sötét fátyolát. A földmives-szövetség nagygyűlése. A földmivelésügyi miniszter Pápán. Az Országos Földmives-Szövetség vasárnap nagygyűlést tartott városunkban a Főtéren. A gyűlésen a közönség ritkán látott tömegben jeíent meg, a kánikulai hőség ellenére vagy 5—6000 ember vett részt rajta. A gyűlésre nemcsak a környékből, de szomszéd megyékből is sürü rajokban zarándokolt be a falvak lakossága Pápára, hogy a földmivesek népszerű vezérét : Nagyatádi Szabó István minisztert megismerhesse és szavát hallhassa. Az impozáns keretekben lefolyt gyűlésről a következőkben számolunk be: A földmives-szövetség gyűlésére, amelynek célja a helyi szövetség megalakításához propaganda csinálása volt, Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter Meskó Zoltán, Haypál István, Berky Gyula, Benkő Gábor, Nagy Pál, Forgách Miklós, Jávos Antal, Madarász Zsigmond és Letenyei Pál nemzetgyűlési képviselők, továbbá Herczegh Sándor, a földmives szövetség igazgatója és Balogh Gyula, a szövetség titkárja társaságában két termes kocsiban vasárnap hajnalban érkezett Pápára. A bevonulás 9 órára volt jelezve, s már 8 óra tájban sürü rajok szállották meg a szép Esterházy-utat, hogy a vendégek és kísérete bevonulásának tanúi lehessenek. A miniszter reggel kiszállván kocsijából, barátságosan elbeszélgetett a fogadására megjelentekkel, majd pedig az állomáson elutazásukat váró orosz hadifoglyokkal elegyedett beszélgetésbe. A visszatért magyarok hűségesen beszámoltak kálváriájukról, melyet a bolsevizmus négy éve alatt éltek át Oroszországban. 9 óra tájban a miniszter kiséretével együtt a városba indult. Elindulása előtt dr. Mohácsy Lajos a vármegyei, ifj. Kovács Sándor a helybeli kisgazdapárt elnöke, majd utánok a város nevében dr. Tenzlinger József polgármester üdvözölte meleg szavakkal, mire Nagyatádi Szabó kijelentette, hogy békességet, szeretet jött hirdetni Pápára. Ezután a menet megindult a városba. Elől körülbelül 100 bandérista lovagolt, s a miniszter kocsija után egész kocsitábor következett, mindegyiken nemzeti zászlót — köztük sok 1848 feliratúi — lobogtatott a szél. A Főtéren 100 magyar ruhás leány fogadta a kisgazdák egyszerű öltönyét viselő minisztert s nevükben Giczy Lujza, valamint egy tapolczafői leányka üdvözölte őt, s nyújtottak neki virágcsokrokat. A miniszter és kísérete ezután Kovács Sándor elnök lakására hajtatott, hol magyaros reggelivel vendégelték meg őket. A gyűlés fél 11 óra tájban kezdődött a Fő-téren. Rövid elnöki megnyitó után Nagyatádi Szabó István miniszter lépett a pódiumra. Beszédében — a nagy közönségnek szóló lelkes üdvözlet után — őrömét fejezte ki, hogy a mag, mit ő 14 évvel ezelőtt elhintett, fogékony talajra talált, s ma a kisgazdapárt a nemzetgyűlésnek legnagyobb pártja. Az ő eszméik igazságát hirdeti, hogy mig a háború előtti pártok eltűntek a politikai életből, addig a kisgazdapárt ma is régi programmját vallja s nélküle többé politikát csinálni nem lehet. Sok rágalom érte a pártot, mely mindig tiszta és becsületes fegyverekkel küzd; programmja a magyar nép lelkéből fakadt s ezért megdönteni nem lehet. Nem űznek osztálypolitikát, a gazdák érdekei mellett sikraszállnak a többi dolgozó osztályok: a munkások, az iparosok, a