Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-06-18 / 25. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, féiévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. száin, főiskoíai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar * o* könyv- és papirkereskedésében. A tönkrement középosztály, értve aiatta az ország értelmiségi részét, a nyilvánosság előtt egész szomorú állapo- j tában bemutatíatott. A látvány senkit nem lepett meg. Mindenki tudta és tudja nagyon jól, hogy a háború s a vele kapcsolatos gazdasági válság, az ország értelmiségét sújtotta legjobban. Kényelmességre hajló természetünk miatt azonban a kérdést nem szoktuk nyilvánosság előtt feszegetni. Hogy most ez is megtörtént, az rendén van s az is helyes, ha az új középosztály termő talaját: a népet aposztrofálták. Mi ugyan helyi tapasztalatokból tudjuk, hogy pl. az itteni középiskolák, elsősorban a kollégium: „a szegények iskolája", a múltban is százával neveltek fel a népbői: paraszti gyökérből kisarjadt intelligens embereket, de ha ezt a rendszert általánossá teszik, annak csak örvendeni tudunk, hisz a 40-es években is ily módon támadt az új, üdébb szellemtől áthatott, nemesebb, bátrabb, tettre-készebb nemzedék. Csak egyet nem szeretnénk: ha e nemzedék előteremtése munkája közben végleg megfeledkeznének a régi értelmiségi osztályról s annak gyermekeit viszont mesterséges visszafejlesztő.politikával a nemzet szellemi munkája szempontjából veszni hagynák, ami egyértelmű lenne azzal, hogy a mai középosztály fiait a destrukció karjaiba taszítanák. Ez újabb halálos veszedelem csiráját rejtené magában. Tanulság: ne csak a népnek, de az u. n. középosztálynak is nyúljunk a hóna alá. Biztosítsuk megélhetését, tegyük lehetővé, hogy gyermekeit, ha nem is oly dús kényelemben, mint a konjunktúra falusi és városi bárói, de emberi módon felneveltethesse. A szabadkai bunyevácok beirták nevüket a magyar történelem lapjaira. Tették ezt — bizonyságául annak, hogy nemcsak nyelvben, érzésben, gondolkodásban, de még harcmodorukban is tiszta magyarok — hajszálnyi pontossággal ugyanazon módszerrel, amit ellenük minminden abszolutizmussal szemben eddig is gyakoroltak s jónak tapasztaltak: a passzív reszisztenciával. Hivtak vagy 50 bunyevácot a város tanácstermébe: „Jöjjetek bunyevácok, s mint a szerb impérium részesei, intézzétek a város ügyeit", s felelének rá ők: „Mi pedig mint bunyevácok nem megyünk, mert mi magyarok vagyunkSzóltak és. maradtak. Es ha újra hívják őket, újra maradnak, mert aki egyszer magyarrá lett, azt semmiféle hatalom többé e nemzetből kiszakítani sohasem tudja. Meg nem szállott, dunántúli magyarok, lássátok ebből az egy példából, hogy mennyire bizhatunk, menynyire remélhetünk, mennyire készen kell lennünk folyton a tettre! Bunyevácok faja csak egy van, így magyarrá — sajnos — nem lett más nemzetiségünk, de ne feledjük azt sem, hogy a magát horvátnak valló horvát is idegenül, ellenségként áll szemben a hódító" szerbbel, jobban gyűlöli őt, mint valamikor a magyart, a száborbó! ép úgy duzzogva vonul el, mint valahá a magyar országgyűlésről és ozinte passzív reszisztenciába lépve várja, áhítva várja az idők teljességét. Az idők pedig kezdenek beteljesedni. Eső hullott a földre, érik vetésünk. A Drozdy-pör ítélete.* A magyar állam nevében! A veszprémi kir. törvényszék, mint a 4039—19i9. M. E. számú rendelettel alakított és gyorsított eljárás szerint működő ötös tanácsa, melyben Juraszek János kir. törvényszéki elnök, mint a tanács elnöke, dr. Bajóthy Ödön kir. Ítélőtáblai biró, dr. Kerényi Alajos, Csajághy Károly és Csákány Sándor kir. tszki bírák, mini tanácstagok, dr. Vaskó Aladár kir. tszki jegyző, mint a tanács jegyzője vettek részt; a vádat dr. Kiss Ernő kir. ügyész képviselte ; a vádlott védői dr. Lengyel Zoltán és dr. Gergely István budapesti és dr. Schreiner Károly veszprémi ügyvédek voltak, Veszprémben 1921. évi június.hó &*in és 9-én megtartott főtárgyalás adatai alapján a vád és védelem meghallgatása után következőleg itélt: ' A kir. törvényszék Drozdy Győző vádlottat az ellene a Btk. 172. §-ának 2. bek. alá eső és az 1912. évi LXIII. t.-c. 19-ik §-a szerint büntetendő izgatás bűntettének vádja alól a Bp. 326. §-ának 1., illetőleg 2. pontja alapján felmenti és a felmerült költséget a kir. kincstár terhére rójja. Indokolás: A kir. törvényszék elsősorban a hivatalból vizsgálandó hatáskör kérdésével foglalkozott, mert bár a védelem a gyorsított eljárás ellen nemcsak hogy kifogást nem tett, de annak fennforgását vitatta, a bíróságnak erre való tekintet nélkül el kellett dönteni, hogy a 4039— 1919. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 1. vagy 2. pontja fennforog-e. A bíróság úgy találja a tárgyalás adatainak figyelembevételével, hogy a vádbeli cselekmény vádlottnak az elkövetés idején volt személyi viszonyait is figyelembe véve, elsősorban a most hivatkozott rendelet 1. §-ának 1. pontja alá esik. Ugyanis vádlottat Pápára 1919 július 3-án budapesti iskolás gyermekek kiséretében nyaraitatásra az akkor Budapesten működött gyermek-üdülési hivatal, tehát az úgynevezett tanácsköztársaság egyik szerve küldötte ki, tehát vádlott Pápán, minta tanácsköztársaság megbízottja jelent meg és a vád szerint elmondott előadást is, mint ilyent tartotta. Ugyanekkor vádlott hatósági jogkört is bitorolt, mert a tanárok és tanítók részére szervezett átképző tanfolyamok hallgatására a hallgatók halósági jogkör bitorlása mellett kényszeríttettek s ebben a hatósági jogkör bitorlása mellett való kényszerítésben részt vett vádlott is, amikor az előadás megtartására vállalkozott. De fennforog a vádbeli esetben a 4039— * Az az érdeklődés, mely ez ügynek minden fázisa iránt városunkban megnyilvánult, indit bennünket arra, hogy a törvényszéki Ítéletet egész terjedelmében közreadjuk. 1919. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 2. pontja is, mert az átképző tanfolyamok a proletárdiktatúra termékei voltak, azok célja a tanításnak a kommunista elvek figyelembevételével való átformálása volt, vádlott tehát akkor, amikor az átképző tanfolyamon előadásra vállalkozott, formailag a proletárdiktatúra érdekeit szolgálta. Ezekből nyilvánvaló íehát, hogy a többször hivatkozott rendeiet szerint eljáró ötös tanács hatásköre fennáll s az időközben lefolytatott, illetve megkezdett kegyelmezési eljárás a főtárgyalás megtartását és ítélethozatalt a legkevésbbé sem akadályozhatta. Vádlott előadásából, a főtárgyaláson tett nyilatkozataiból, a becsatolt és felolvasott iratokból, valamint a tanuk vallomásából a bíróság a^ alábbi tényállást állapította meg: Drozdy Győzőt 1919. évi július hó 3-án a központi gyermeküdülési hivatal saját kívánságához képest mintegy 100 gyermekkel a szükséges felügyelő személyzettel együtt oly megbízatással küldötte ki Pápára, hogy a gyermekeket nyaraltatásra a Pápa környéki szocializált uradalmakban a pápai termelőszövetkezet útján helyezze el, ami meg is történt. Drozdy Győző július hó közepén Pápán az utcán találkozott Lantos (Lőwinger) nevü tanítóval, ki Déri Gyulával együtt vezetője volt a pápai tanárokat és tanítókat átképző kommunista tanfolyamoknak. Lantos ismerte Drozdyt és kifogás tárgyává tette, hogy Drozdy Győző és vele volt vőtársa, Sebestyén Kálmán pestújhelyi tanító miért nem látogatják az átképző tanfolyamot. E felszólításra Drozdy Győző a kommunista tanfolyamnak és a kommunista vezetőknek becsmérlő és gyalázó kifejezése mellett azt mondotta Lantosnak: Én nem tanulhatok Önöktől semmit, hisz Önök tanulhatnának tőlem ! Erre Lantos felkínálta Drozdynak, hogy az átképző tanfolyamon tartson előadást. A vádlott kezdetben vonakodott, utóbb azonban azon gondolata támadt, hogy az általa gyűlölt átképző tanfolyamot valamely botrányokozással szétugrasztja és az ott hallgató ellentétes érzelmű fehér és vörös tanítókat összeveszíti, szóval zavart okoz. Vállalkozott tehát az előadás megtartására és ahhoz forrásmunka gyanánt Frank Eduárd német tudós erkölcs-történeti munkáját használta fel. Ebből az 1909-ben magyar kiadásban megjelent munkából írásbeli kivonatot készített s azt az előadást megelőző napon, valószínűleg július 22-én lediktálta vőtársának, Sebestyén Kálmánnak, aki azt azt az iratokhoz mellékelt kéktáblás füzetbe irónnal leírta. Ezzel a füzettel kezében ült le Drozdy Győző mintegy 200 pápai és Pápa környéki tanár és tanító jelenlétében 1919 július 23-án az átképző tanfolyam előadói asztalához, előadása azonban nem felolvasás, hanem szabadelőadás volt és csak időnkint pillantott bele a magával hozott füzetbe. A füzetben irónnal irt tartalomhoz kommentárokat fűzött és bár az előadás gondolat- és eszmemenete nagyjában megegyezett a kéktábiáju füzet tartalmával, a hozzáfűzött magyarázatok attól eltérően a kővetkező kijelentéseket tartalmazták: „A papok egyházi ornátusban követték el a legnagyobb fajtalanságokat". „A mai házasság nem más, mint csalás, amelybe egyik házas fél sem megy érintetlenül". „Az asszony a fehér ágyban szerzi meg férje számára a protekciót". Ezen utóbbi kijelentésnél a jelen voit hallgatók nagy része már annyira felháborodott, hogy a hallgatóság közül többen megbotránkozva kiabálni kezdtek : „Van az urnák felesége, leánya vagy anyja?" és a zaj akkora lett, mialaít a nők szégyenkezve méltatlankodtak, többen sírtak, hogy vádlott