Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-06-11 / 24. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, fé'évre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laphilajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papír kereskedésében. Nyugatmagyarország. A csehék csapatokat gyűjtenek a nyugatmagyarországi vármegyék fegyveres megszállására. Ausztria, a hűtlen szomszéd, ez esetben a trianoni békére, a terület ősi lakosságának germán voltára és bizonyos zálogjogokra alapítja igényeit. A honfoglaláskor ezen a területen gyér szláv lakosság volt és valószínűleg szórványosan germán és avar töredékek. Államalakulat nem volt, a szórványos népesség némi függésben élt a frankoktól. A magyarok honfoglalásával ez a függés minden különösebb harc nélkül megszűnt és a XIII. századig a mai Nyugatmagyarország területén békesség volt. Ezeken a területeken adtak első királyaink nagyobb birtokdonációkat, ezen épültek a várak. A XIII. században megszaporodik ezen területek lakossága és a megyei és egyházi szervezet kitolódik a mai országhatárig. Nincs természetes határvonal és ezért magyarok és németek sűrűn lépik át a határt. Az Ostmark fejedelmei a magyar történelem válságos pillanatait kihasználják és többször megkísérlik, hogy a határmegyéket megszerezzék, de tervszerűen csak a Habsburgok kezdték kinyújtani kezüket Nyugatmagyarország felé. A Habsburgok uralkodása elején a nyugatmagyarországi városok, vagy várak gyakran kerülnek a család kezébe. A magyarok nem maradnak adósak és időnként osztrák területet szereznek meg maguknak, így Mátyás király egyideig Bécsnek ura is volt. Ily rövid ideig tartó birtoklások alapján azonban történelmi jogot felállítani nem lehet. Az osztrákok által formált jogok leginkább Zsigmond király elzálogosításaira vonatkoznak. Az állandó pénzzavarokkal küzdő király a határmenti várakat és nagybirtokokat többek között Albrecht osztrák hercegnek elzálogosította. Mátyás király és III. Frigyes között 1463ban kötött béke világosan kimondja azonban, hogy III. Frigyes azoknak a váraknak, amelyekre nézve a zálogjog fennmarad, mint magyar földesúr marad birtokában. A békeszerződésnek III. Frigyes által Bécsújhelyen kiadott példánya szószerint mondja, hogy a szerződésben foglalt helyek Magyarország határain belül vannak. Az 1463-iki békeszerződés nyilvános szövegei nem szabályozták a borostyánkői, kőszegi, kismartoni és szarvkői uradalmak ügyét. Ez az osztrák érveléseknek egyik sarkpontja. De eltekintve attól, hogy ebből egész Nyugatmagyarországra még mindig nem lehet jogigényt konstruálni, ezeknek a birtokoknak ügye is szabályoztatott Frigyes és Mátyás között titkos okmányokban. Ebből a megállapodásból kitűnik, hogy Frigyes az átvett helyeket nem Ausztria részére vette át, hanem saját és egyenes leszármazottai, mint a magyar trón várományosai részére, mert ugyanakkor ismerte el Mátyás, V. László magyar király révén III. Frigyeshez került magyar szent korona visszaadása fejében Frigyes trónutódi jogát Magyarországra. Az osztrákok azon érvére pedig, hogy a zálogösszegek sohasem lettek Ausztriának visszafizetve, azt felelhetjük, hogy ezek Ausztriát nem is illették meg, legfeljebb a Habsburgcsaládot, de ez az ügy is elintéződött akkor, midőn a Habsburgok a magyar trónt megszerezték. Ausztriának követelni valója nincs, de ha már történelem alapján való területmegszerzésről beszélünk, Magyarországnak elég jelentékeny területre van igénye a Lajtán innen, amely 1491 előtt mindig Magyarországhoz tar- j tozott, amelyet Miksa megszállt, amelyet azon- [ ban az 1491-iki béke papiroson visszaadott Magyarországnak, de azóta is osztrák közigazgatás alatt áll. A gazdasági szükségesség a második érv. Az első pillanatra tetszetős volt, különösen az osztrákok előtt, mint agitációs jelszó.. Midőn Bécs két és fél milliónyi lakosságának élelmezési viszonyait az egész világ előtt, mint a nyomor netovábbját állították be és ezzel szemben rámutattak, hogy a nyugatmagyarországi földmivesnek kenyere, főzeléke, marhája is elegendő van, nem volt nehéz a gazdasági érvet az osztrák és az idegen közvéleménybe, mint nyomós argumentumot belevinni. Számszerű adatoknak a felsorolását természetesen gondosan kerülték. Bécs két és fél milliónyi lakosságával szemben az elszakítandó nyugatmagyarországi vármegyék lakosainak száma körülbelül 400.000. Tehát hatszor annyi éhes embert — a többi osztrák város lakosságát nem számítva — lássanak el a bécsiek kívánsága szerint a nyugatmagyarországiak akkor, mikor Nyugatmagyarország maga is behozatalra szorul. A főbb gabonanemüekben Nyugatmagyarországban 170.200 métermázsa a hiány; 94.400 mm. takarmánynemüekben és 196.000 métermázsa burgonyában, ezen kivül évente több száz vaggon lisztet szállított Középmagyarország a nyugatmagyarországi német lakosság részére. Ezen terület elszakítása azt eredményezné, hogy a mai Magyarország a iaktfsság szükségletéről nem gondoskodna többé. A nyugati vármegyék iparát pedig valósággal tönkre tenné az elcsatolás. Elsősorban a cukoripart. Három cukorgyár van a szóbanforgó területen. Czinkfalván, Félszerfalván és Nagy-Czenken. Ezek a gyárak cukorrépa szükségletüknek 61%-át fedezik magyar területről, a legnagyobb gyár a nagyczenki pedig 76 %-át. Ha ezen gyárak Ausztriához kerülnek, kénytelenek répahiány miatt üzemüket beszüntetni. Amellett, hogy tönkre megy a gyár, az osztrákoknak óhaja, hogy saját termésű cukorral elláthassák magukat, nem teljesül. Nyugat-Magyarországnak egyéb ipara is igen fejlett, mert osztrák vállalatok midőn attól tartottak, hogy Ausztria és Magyarország között vámsorompói fognak felállítani, egymásután építették a legkülönbözőbb gyárakat a határ mentén. Ezek a gyárak Magyarország ellátására vannak berendezve, Magyarország látta el az üzemüket szénnel. A nyugatmagyarországi vármegyék elcsatolása esetén ezen üzemek, eltekintve attól, hogy Ausztria nem tudja őket szénnel ellátni, tönkremennek, mert nem bírják a versenyt az osztrák iparral. Az ethnográfiai érv csak akkor helytálló, ha a lakosság maga érvel ezekkel. A nyugatmagyarországi német azonban épp oly jó magyarnak érzi magát, mint a btjdai sváb és egykét agitátort kivéve, nem hajlandó az osztrákokhoz csatlakozni. Végül marad a legújabb: az erőszak. Erőszakra mi is erőszakkal felelünk. - M. 1. Régi és új nyelvek tanítását vállalom, hosszas tanárkodásom alatt kialakult saját módszeremmel. Akiben erős az akarat utasításaim betartására, 2 hónap alatt sajátíthatja el azt a tananyagot, amire az iskolában 10 hónapot fordítanak, latinból, görögből, franciából, németből Jelentkezni lehet nálam a d. u. órákban, Jókai Mór utca 96. szám. Sarudy György. Június. — Pápa város történelmi naptára. — 20-án, 1600. Pápa város történetének Imre diák után egy másik kedves alakjával találkozunk, Vathay Ferenc hadnaggyal. Mikor felserdült, édes anyja vett neki lovat „egy kótyavetyén — mint ő irja —, mert már jó vastagh ifjuságbeli állapotban voltam. Élethemet ezután kedvemre Eltem, igaz Iffiu legénnek módgia zerént". És ez a jókedélyü hadnagy ide vetődött a pápai várba, mikor épen lázadóban volt Rudolf királyunknak a várban levő vallonkatonasága, azért hát a többi magyarokkal együtt Vathayt is becsukták. Pár hét után Vathay elhatározta, hogy megszökik. Éjjel szép csendesen levette a vasat az egyik lábáról, azután odajárult az ajtónálló őrhöz, hogy eressze őt ki. Az őrnek így melléje jutván, azt hirtelen feltaszította, azután kirohant az udvarra. Ott is őrt állt egy katona, ezt meg egy hatalmas ráorditással rémítette agyon, erre átvetette magát a falon, amiben segítségére volt Pap István fogolytársa is, ki szintén vele menekült és most a városban egyikük erre, másikuk arra vette útját. Vathay a bástyára futott. A bástyafalon is hamarosan fent volt, csakhogy annak mentén ott húzódott meg a várost kerítő Cinca. „Mindenfelől — így irja le ő maga a szökését — az sok strázsa körülem, rászánom magam, •lassan kihágván az palánk kötőfája végére, ki Ugrám az Árokban. Ezekben vevék az Eörsök és az sűrűn való hozzám lövéstül, az mel gránát dolmán kurta rajtam vala, kétt helen által menvén az glóbis, mégis magam meg nem sebesülök az én megváltó Cristusom gondgiaviselete által. Marzalteőn elvágatám a Vasat az fél lábamrul is és onnand indulék zegén feleségemet! megkeresnöm, kivel egimást meghláttuk vala Zent Iván Estén, Házasságunknak Eötödik holnapiában." 20-án, 1763. Kezdetét vette az Irgalmasrend székházának építése. Eddig a „Zöldfa"vendéglő állott helyén, de gr. Esterházy Ferenc azt a rendnek eladta és még hozzá vettek két szomszédos házat, egyiket Sárközytől, másikat Veress Lászlótól, ezeken a telkeken kezdték meg az építkezést, amelyhez a város kegyura gr. Esterházy Károly 100.000 tégla és az öszszes épületfák ingyen való adományozásával járult hozzá. 24-én, 1600. Ostrom alatt állott a pápai vár. Schwarzenberg hg., a győri főparancsnok jött át, hogy a felzendült vallonoktól a várat elvegye. Éjjel intézte ellenük a támadást, de a várbelieknek a tüzes malom mellé rejtett 300 főnyi csapata hátba támadta a fővezért, aki így rövid harc után visszavonult, a malom pedig ezen naptól vette fel a „tüzesmalom" nevet. Ma már malom sincs többé e helyen, csak az öreg vár helyéről tekint le rá a várkastély és e sorokban igyekszünk fenntartani a hely emlékezetét. 29-én, 1919. Országszerte és így városunkban is torkig voltak már az emberek a kommunista uralommal. A Munkás Otthonban naponként ostorozták a Tanácsköztársaság kormányát az általános ínség és drágaság miatt. Ezért a politikai megbízott Győrből katonaságot kért és mikor ez délelőtt megérkezett, azonnal a dohánygyár előtt várakozó tömeget kergette szét. Azután a déli órákban falragaszok hirdették a Pápa városra és a pápai járás területére szóló statáriumot. 27-én, 1849. Az ihászi csata napja. Schütte tábornok ütközött meg Kmettyvel a délelőtti órákban és jó ideig folyt már az ágyuharc, mire délután 2 órakor a Vilmos-huszárság pa-