Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-04-17 / 16. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMB 'A. TÓN. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árai;: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12'50 K. Egyes szám ára 1 borona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A tisztviselői kérdés. 1920 április 16. A vasutasok kezdeményezésére monstre- deputációban tisztelegnek a mai napon az állami alkalmazottak Magyarország kormányzójánál, kérve és bizalommal várva, hogy tűrhetetlen anyagi helyzetükön segítsenek. Ha vaiaha volt panasz, ami jogosult, akkor a tisztviselők panasza az. Ha valaha volt kérés, ami teljesítésre érdemes, akkor ez a kérés az. Ma azt a közmondást, hogy „szegény embert az ág is húzza", egyes egyedül a tisztviselőre iehet alkalmazni. A jobbról és balról, faluból és városból kiinduló gazdasági élet egyetlen tényezőjétől el nem választható, de a kölcsönös visszahatás elve alapján önmagában egyik által sem orvosolható drágaság a tisztviselőt sújtja a legsúlyosabban. Megélni nem tud, meff nem leheí, meghalni nem szabad, mert — családja van. Mi lesz az orvosság, amit az ország bajainak nagy orvosa számukra rendelni fog, nem tudhatjuk. Csak negatíve mondhatjuk meg, hogy mi az, ami nem hasz* nálna nekik semmit, ami pedig valamikor egyedüli orvosszere volt minden bajnak, arkánuma még a hadviselésnek is: a pénz. Pénz az nem használ semmit a tisztviselőnek, mert amolyan milliárdos fizetésrendezés újból csak az árakat emelné oíy magasságba, hová fcsak a láncolásból meggazdagodottak vakmerő irama tudna felhatolni. A létszámcsökkentés elkerülhetetlen, de szintén csak kisszerű és részleges segítség. Óvatosan is kell vele bánni, mert az elégedetlenek egy új tipusát teremtenék meg, ha az elbocsátandó egzisztenciáját elbocsáttatásukkal egyidejűleg nem biztosítanák. A mi városunkból indult ki az a helyes idea, hogy a tisztviselők ezen kategóriája számára ipari és kereskedelmi tanfolyamokat kellene létesíteni. Igen, de amig'e tanfolyamok tartanak, amig a gazdasági munka epedve várt megindulásával ezen keresethez jutnak, addig idő kell, addig ezek az állásukat elhagyni kényszerülő tisztviselők a levegőből nem élhetnek. Élnek, élnének, ha tudnának, fizetésükből, abból a szerény havi 800—1200 K ból, amennyit ma egy közönséges napszámos, ha komolyan dolgozni akar, félannyi idő alatt játszva megkeres. Ennek a 800—1200 K-nak értékét kellene valamiképen emelni, a drágaságot kellene megszüntetni, vagy legalább annyira mér-r sékelni, hogy az inség, az adósság árja ne nyelje el az országért becsülettel dolgozó, hazafias kötelességeit híven teljesítő tisztviselői kart. HALÁLTÓL FÉLJEN. . * Haláltól féljen, aki gyáva volt, A zsarnok gőgnek kétrét meghajolt. S bár rája bízott a sors másokat, Szivében mindig társtalan maradt. Haláltól féljen, aki kincseket - Halomra gyűjtve, balgán rejteget, De nincs közötte egy: a szeretet, Mit venni s elrabolni nem lehet. Haláltól féljen, akit bűnei A földhöz láncolnak — vezekleni, Kinek, mig éjben, ködben járt maga, So'sem tündöklött a hit csillaga. Haláltól féljen más. Én bármikor Alázattal várom, ha rám tipor. A lelkem tiszta s hittel van teli, Az Úr kegyelmét bizton fölleli. Zugna-Torta, 1917. Körös Endre. * A „Harctéri versek"-ből. A színházi hét. Pénteken újdonság: Lili bárónő. Az újabb operettirodalom vérszegényes cselekményü és zenéjü terméke. A szereplők és közöttük elsősorban Juhász Margit és Sági Duci jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeztek elfogadhatóvá tenni a darabot. Sági Duci igéző kedvesen játszotta az elkényeztetett milliomos' lánynak szerepét. Clarisse szerepét Juhász Margit játszotta tüzes kedvvel. Komikum nem sok van a darabban. Táborit (Malomszegi báró) azonban nem kell félteni. Ha nincs a darabban, merít ő saját magából is. Ugyanezt mondhatjuk Békefiről (Frédi) is, akit a társulat legtehetségesebb tagjai egyikének tartunk. Ügyesen táncol, játszik és nagyszerű mimikája van. Örvösiről a II. felvonásban Lili bárónő mondta meg a véleményünket: „Maga olyan, mint a jégcsap !

w . . . Az összjáték kifogástalan jó volt. A darabot szombaton megismételték. Vasárnap Az obsitos ment Érczkövi Károllyal a címszerepben. Érzéssel játszott, szépen énekelt. A nemzetes asszony rokonszenves szerepe Juhász Margitban talált rokonszenves megszemélyesítőre. M. Nádasi Mici (Málcsi) egyéni kedvességével, majd szívből jövő játékával hatott. A Százszorszép família (Tábori Emil, Békefi Lajos és Szigeti Ilonka) sok derültséget keltett ügyes mókáival. A többi szereplők is buzgón közreműködtek a repríz sikerén, — Pados Rezső karmester is, aki a rozoga zongorán fáradhatatlanul igyekezett, pótolni a még mindig hiányzó zenekart. Hétfőn A rablólovag. Tartalmában, célzatában, alakjaiban és stílusában tipikusan „dekadens" darab. Egy egész főúri család kerítőnek áll be, hogy a család fejét a messaliancetól visszatartsa. S ez az egyébként meghiusuit kísérlet oly cinikus hangú, pesti zsargonban előadott beszédek kíséretében megy végbe, hogy attól koldulhat az erkölcs és az ízlés. Hogy a darab ennek ellenére tetszett, az egyedül a színészek érdeme. Majtényi elsőrendű bonvivántszinész, aki a fővárosi sarlatánt élethűen alakitqtta. Hozzá hasonlóan színházunkban régen nem látott művészit nyújtottak Rogoz, Érczkövi, B. Király Ilona és Molnár. A darab kitűnően volt betanulva, gyorsan pergett s ennek ellenére 11 óra lett, mikor a rablólovag utolsó zsarolási aktusát befejezte. Kissé sok a jóból! Kedden a Cigányprimás-i újították fel közepes ház előtt. A címszerepet Érczkövi Károly énekelte a tőle megszokott biztos énekmüvészettel. Juhász Margit (Juliska) ez estén szintén jól énekelt; azt is szívesen állapítjuk meg, hogy játéka sokat izmosodott, amióta távol volt tőlünk. Telekári Valér (Laci) tenorja ércesen csengett, könnyedén megbirkózott a legmagasabb áriákkal is, de játéka kissé merev, táncolni meg egyáltalán nem tud. Szigeti Ilonka ennivalóan kedves volt Sári szerepében. Utasi Gizi szólótáncai ^tetszést keltettek. Újak hiányában, társulatunk a régi operetteket újítja fel sorjában. Szerdán a Csárdáskirályné volt a soron Juhász Margittal. A szerep nem való az ő egyéniségéhez. A csárdáskirálynénak forróbbnak, temperamentumosabbnak kell lennie. Örvösi választékos Edvin hercege, Sági Duci helyes Stázi komtessze, Békefi Lajos jóizü Bonifác grófja, Érckövi Károly szeretetreméltóan bohém Kerekes Ferkója szívesen látott alakjai voltak az enzemblenek, amelyből még Tábori Emil (Lippert herceg) és Homokai Gabriella (a felesége) említendők fel. Csütörtök. Az Aranykakas régi bohozat, de még mindig vidámságot tud varázsolni a gondtól sötét arcokra. S ha még hozzá olyan szereposztásban adják a darabot, mint ezúttal, akkor előre'is biztosítva a siker. Daxelmayer Nepomuk szerepében Tábori Emil fölülmulta mindazt, amit eddig tőle láttunk. Az öreg lámpabélgyáros magában véve is hálás alakját teljes sikerrel tette a kacagás középpontjává. Ez estén lépett fel először Miklós Irma, kiben kisebb szerepében rendkívül ügyes és bájos megjelenésű színésznőt ismertünk meg. A darab sikeréhez nagy mértékben járult hozzá a többi szereplő is, elsősorban Szigeti Ilonka, ki a vendéglősnét adta csapongó jókedvvel, továbbá még Tábori Sári, Békefi, Rogoz, Majthényi és Molnár. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Lányi Sándor kir. főügyész, a veszprémi államügyészség vezetője e hét elején hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott. / — Eskütétel. Katonáink eskütétele, melynek jelentőségét múlt számunk vezércikkében méltattuk, folyó hó 11-én d. e. 11 órakor folyt le a várkastély udvarában. A tábori oltár a kastély erkélye alatt volt felállítva, a katonaság az oltárral szemben és jobbra helyezkedett el, mig baloldalt báró Rubidó-Zichy őrnagy vezetésével a tisztikar, továbbá a polgári hatóságok fejei s az érdeklődő nagy közönség helyezkedett el. A kivonult csapatot Medgyessy László főhadnagy vezényelte. Csendes mise után a miséző lelkész, Blazovidi Jákó bencés tanár megkapó szépségű beszédet intézett a katonákhoz, melyben a világháború emlékeiből merített tanúságokként az istenfélelmet és a hazaszeretetet, mint a magyar katona legragyogóbb erényeit magasztalta. Következett maga az eskütétel, mely alkalommal az eskümintát Ruttner József főhadnagy olvasta fel s tisztek és legénység meghatott szívvel mondták utána, fogadván hűséget Isten nevében a magyar hazának, Magyarország kormányzójának, esküdvén nagy esküvéssel, hogy minden külső és belső ellenség ellen rendületlenül megállják helyüket. Égbe szárnyaló könyörgés: a Himnusz eléneklése zárta be az ünnepi aktust. — A Vöröskereszt-egyesület folyó hó 22-én (csütörtökön) délután 5 órakor a városháza nagytermében tartja évi közgyűlését, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az elnökség.