Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-04-10 / 15. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. KŐRÖS ENDRE Egyes szám ára 1 korona. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Eskütétel. 1920. április 9. Holnap nagy nap lessz. Olyan nap, amelyről valaha a történet fog regélni. Olyan nap, melynek fénye be fog világítani a messze jövendőbe. Holnap esküt tesz a magyar katonaság. (üségesküt tesz, szent fogadalmat. Istenhez emeli lelkét, Istenének fogadja meg törhetetlen nagy esküvéssel, hogy ehhez az ezeréves magyar hazához hü marad, vészben és viharban érte, igazáért sikra száll, hogy élve és halva soha el nem tántorodik az igaz úttól, amelyen az ország javára és dicsőségére haladnia kell. Holnap esküt tesz a magyar katonaság. Esküt tesz az állam fejének, a magyar kormányzónak nevére, hogy parancsait hiven és rendületlenül teljesíteni fogja. Esküt tesz a kormányzó nevére, ki korábban a hadak vezére volt, s aki inkarnációja mindannak, ami a magyar lelkekben a katona ideáljaként él. Aki ma az államhatalmat mint törvényesen megválasztott államfő s a törvény legfőbb őre erős kezében tartja, akinek hűséget és engedelmességet fogad katonaság és pjigárság egyaránt, az a férfu: Horthy Miklós élete első felében semmi más nem volt, csupán katona. Katona, kinek hírétől zengett a világ, aki példája volt a vitézségnek, az áldozatkészségnek és minden magyar katonai erénynek. Tehetne-e méltóbbnak kezébe esküt a magyar katonaság? Vezethetné-e méltóbban bárki is a vészek zúgó tengerén Magyarország hajóját? A mi kormányzónk ama nagy kormányos, aki szirtek és zátonyok közül biztos révpartra viszi viharvert dereglyénket. Az úthoz, mely ide vezet, talán még szükség lessz hősi erőfeszítésre, talán még szükség lessz drága magyar vér hullására, de minden, minden, ami a jövőben történni fog, egy magasztos célt szolgál: a régi Magyarország visszaállítását, Szent István koronája régi fényének visszahozását. Ezért esküszik, ezért tesz holnap Isten nevére Horthy Miklósnak szent fogadalmat a magyar katonaság. Hogy pedig megvalósuljon i indaz, amiért mindnyájan epedünk, segítse hozzá katonáinkat, segítsen meg mindnyájunkat a magyarok Istene! Hirdetmény. Értesíttetik a nagyérdemű közönség, hogy tekintettel a már eddig kiadott várkerti sétajegyek nagy mennyiségére, a séta jegyek további kiadását ápr. 110-vei beszüntetjük. ürad

> igazgatóság. A Move hangversenyei. — 1920 április 6.-8. — A legnemesebb célt, Szibériában sínylődő magyar véreink hazaszállításának ügyét szolgálták azok a „propaganda"-hangversenyek, melyeket e hét derekán a Move központi művész-kiküldöttei rendeztek városunkban. Annak ellenére, hogy a kiküldöttek érkezésükről semmi előzetes értesítést nem küldtek s az előkészítésre mindössze két nap állott rendelkezésre, a hangversenyek fényesen sikerültek. Az első nap, kedden, még nem volt ugyan tömve a Griff terme, de ez nyilvánvalóan csupán azért volt így, mert az az egy-két művészkéz-festette, kirakatokban elhelyezett műsorhirdetményt sokan észre sem vették. Akik megjelentek s ezek száma így is igen nagy volt, szétvitték aztán az estély hirét. A művész-programm előtt Blazovich Jákó bencés tanár tartott húsvéti ihlettől áthatott hatalmas beszédet. A nemzet feltámadásának föltételeit fejtegette meggyőző erővel. Egyéni fájdalom hasson át minden egyest, mintha átszenvedte volna saját testén a nemzet kálváriáját. Söpörjük el a bomlasztó erőket, járjuk áldozatos szívvel a szenvedés útját. Reszketni nincs okunk, ha megittasodunk nemzeti, faji öntudatunktól. Ássák bár nyugaton sírunkat, a feliratot reá az isteni igazság irja e szavakban : „Nincs itt, feltámadott". A szónok hitet, reményt és lelkesedést keltő szavai visszhangra találtak a lelkekben, végezetül meleg ovációban volt része. A müvészvendégek közül elsőnek báró Puchner Szilárdot ismertük meg. Egész fiatal ember s ennek ellenére — hadnagy is — mestere is hangszerének. Minden póz nélkül játszik, az istenáldotta művészek természetességével. Teknikája fölényesen biztos, az előadott darabokat mélyen átérzi és a négy húrban a szerzők lelkét tolmácsolja közvetlen művészi hatással. Régen hallottunk ilyen kitűnő hegedüst, de régen volt is ily siker nálunk. A szimfónia, a ballada, a románc mind egyaránt tetszettek s az orkánként zúgó tapsokat két ráadással kellett megköszönnie, melyek közül főkép egy Hubayszám frenetikus tetszést keltett. A zongorakiséretet a gyakorlott művész biztosságával Ternyai-Rédly Károly százados látta el. Ők ketten és a harmadik vendégművész Ulbrich Szöszy szolgáltatták a következő számot is. Vidor Humoreszk c. trióját játszották. Ulbrich Szöszy a gordonkát játszotta s már az összhangjával teljes hatást keltő együttesben is érvényesítette művészi tudását. Szünet után azután szóló-számokat adott elő. A hölgy kezében szokatlan hangszert sok művészi tudással kezeli. Erős teknikája van és a mély zengésű húrokból szivreható áriákat (melyek közül főleg a Godard-féle Nocturne volt igen hatásos) volt képes kicsalni. A felzúgó tapsokra ráadással is kellett szolgálnia. A zongorakiséretet nála is Rédly százados látta el kifogástalan szabatossággal. A művészprogramm negyedik szereplője pápai volt, a méltán sokszor dicsért Bodor Jánosné. Magyar műdalokat adott elő Czegléditől és Kurucztól. Erős és tiszta hangja még alig csengett üdébben, előadása is alig volt bensőségesebb, mint ezen az estén. A közönség igaz gyönyörűséggel hallgatta, meleg szeretettel ünnepelte, amit egy nagyon szép ráadással kellett meghálálnia. Az igazán értékes műsort egy klasszikus Mozart-Trió előadása zárta be, melyben báró Puchner, Ulbrich és Rédly egyaránt excelláltak. Szerdán délután a helybeli tanintézetek ifjúsága számára szorongásig megtöltött teremben megismételte előbbi programmját a művésztársaság. Az ifjúság szintén megértette a művészi szépet és lelkes tetszésével honorálta. Csütörtök este viszont új műsort adtak. Báró Puchner főkép a Hubay csárdajelenetével aratott tomboló sikert. Ulbrich Szöszynek és Bodor Jánosnénak hasonlólag nagy sikere volt. Csupán egyet sajnálunk, hogy a Move céljait szolgáló propaganda-előadást a második két estén a közönségnek nélkülöznie kellett. A színházi hét. A tavalyi szini szezón után, melynek időtartamával csak nivótlansága versenyezhetett, hosszú szünet következett, míg végre ismét szóhoz jutottak színházunkban azok is, akiknek számára egy emberöltővel ezelőtt megépült: a színészek. Az annak idején megszállott területről menekült s szánalomból befogadott kisebb társulat helyett most végre ismét egy nagyobb színtársulat, a soproni kezdte meg városunkban működését. A társulat a maga egészében a legjobb hatást keltette. Főkép drámai személyzete elsőrendűnek látszik, de összjáték s rendezés tekintetében nemcsak drámában, az operett terén is elsőrendűt produkálnak. Nagy hiány, amit hihetőleg még sikerül pótolniok, hogy a zenekart egy árva zongora helyettesíti. Beköszöntőül Herczeg Fekete lovasát adták. Megrázó, erőteljes színekkel állítja elénk a darab a bánáti svábok lelkivilágát, kik a császár és haza, a szabadság és lojalitás közt választani kényszerülvén, válnak igazi magyarokká. A költő szavai az „aranyhidról, mely a szuronyok erdeje fölött is összeköti az egyérzésüeket", áhitatos, biztató tavaszi harangszóként visszhangot keltve, soká fognak csengeni lelkünkben. A színészek átérezték Herczeg intencióit, az első előadáson mindannyian kitettek magukért. Rogoz Imre, Tábori Emil, Érczkövi, Szécskai, Majthényi tehetséges színészek s mint a darab főbb szereplői, jól megfeleltek. Csak a sugó kissé csöndesebb lett volnál Vasárnap este műsorváltozással a Mágnás Miskát adták pompásan összevágó előadásban. Külön feljegyezzük, a szereplők dicséretére, hogy amire e darabnál már annyiszor láttunk példát, minden ízléstelenségtől és durvaságtól tartózkodtak. A címszerepben Békefi természetes humoru, ügyes színésznek s kitűnő táncosnak bizonyult; rendkívül bájosan játszott és csinosan énekelt Szigethy Ilonka. Sághi Duci gyönyörű jelenség és szép hangja is van, sajnos, bemutatkozásánál szemmellátható indiszpozicióval küzdött. Örvössyt ismerjük régebbről, megállta helyét. Hétfőn egész estén át kacagástól rengett a színház. A Próbaházasságot adták. Az előadás ment, mint a karikacsapás, simán, gördülékenyen. A szereplők alaposan kiaknázták a helyzetkomikumokat, amelyekről bőven gondoskodott a szerző. A kitűnő együttesben Békefi Lajos, Kallós Józsefné, Molnár Dezső, Szigethi Ilonka, Örvösi Géza, Rogoz Imre, Homokai Gabriella, Érczkövi Károly, M. Nádasi Mici és Tábori Emil egymással vetélkedtek azon, hogy a közönséget minél kellemesebben szórakoztassák. Kedden a fájdalmasan aktuális Elnémult harangokban mutatkozott be B. Király Böske és Bodonyi Béla. B. Király Böske szubtilis művészetét, egyszerűségével ható jétékát Florica szerepében ismertük meg; a pópa szerepében Bodonyi Béla mesteri alakítást nyújtott, bár néha mintha túlságos erősen színezett volna.