Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-02-21 / 8. szám

ság megsértésével vádoltak, mert saját unokaöccsét, Ihász Lajost elfogatta, az ellene emelt vád alól felmentették. Szabadlábon levő Bolla Sándor pápai lakos Külsővaton és Nemesszalókon mondott izgató beszédeket. Védekezésében elmondta, hogy később elfordult a kommunistáktól s juniusban a direktórium ellen és az elégedetlen dohánygyáriak mellett foglalt állást. 6 havi börtönbüntetésre Ítélték. E három vádlottat dr. Böhm Zoltán ügyvéd védte. , Knapp Imre 42 éves ács Nórápon, Nagyacsádon, Borsosgyőrön tartott izgató beszédeket. A vád szerint Nórápon a papok ellen izgatott, ami azonban nem nyert beigazolást. 3 hónapi fogházra Ítélték. Védője: dr. Hébelt Gyula eperjesi jogakadémiai tanár, akinek a tanácsköztársaság rendeleteire vonatkozó fejtegetése Juraszek elnököt annak szabatos megállapítására késztette, hogy a proletárdiktatúra egész léte büntetendő cselekmény volt, ami semmiféle joggyakorlat alapját nem képezheti. Sztanek Mihály nagydémi cipész, az ottani vólt direktórium tagja három rendbeli lopás büntette, egy rendbeli lopás vétsége és egy rendbeli személyes szabadság megsértése miatt állott az ötös tanács előtt. A bíróság csak az utóbbiban találta bűnösnek s ezért őt 3 hónapi fogházra Ítélte, amelyet azonban kitöltöttnek vett a biróság, de más vád miatt vizsgálati fogságban maradt, ép úgy, mint Hockinger József, ki Pusztagyimóton tartott izgató beszédet s a reá kimért 6 hónapi börtönbüntetést már kitöltötte. Nagy Pál helybeli illetőségű kőmives Marczaltőn elkövetett lopás és hivatalból üldözendő becsületsértés büntette miatt állott a bíróság előtt. Ez utóbbit azáltal követte el, hogy a postássztrájk idején Mayer István helybeli postafőnököt súlyosan sértő kifejezéssel illette és sapkáját fejéhez vágta. Ezért büntetésül a biróság 1 Ví évi börtönre ítélte. Bütetéséből 2

1/

i hónapot már kitöltött. Gombás Imrét és Ott Györgyöt, mert Takácsiban izgatták a népet, 6—6 hónapi börtönben marasztalt el a biróság, amit a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Kiss György elleni izgatási vádat az ügyész elejtette s ügyét az ötös tanácstól a rendőrbirósági eljárás elé utalta. Ifj. Varga Gyula vörös katona ellen az volt a vád, hogy április hóban Süsz Ernő kereskedőtől 40 méter vörös szalagot kizsarolt. A vád nem nyert beigazolást, csak az, hogy vádlott mint vörös katona írásbeli parancsra nyugta ellenében vitte el a szalagot s így a törvényszék felmentette. Végül Molnár István vörös katonát az ellene izgatás miatt emelt vád alól felmentették. Február 18. Szerdán az egész napot két ügy tárgyalása foglalta le. Délelőtt a biróság a homokbödögei „ lázadás" ügyét tárgyalta. Homokbödögéről augusztus 3-án Simon József 18 éves suhanc és méltó társa Tóth János azzal a hírrel jöttek be a pápai vörösőrséghez, hogy ott lázadás van a vörös uralom ellen. Az egészből annyi volt csupán igaz, hogy a falubeliek a kocsmában a proletárdiktatúra bukása fölött vigadtak és Szalay vendéglős a kommunisták közt nagy szerepet játszó Simont, aki tartozott is neki, kocsmájából kipofozta. Kis Lajos pápai „hadügyi politikai megbízott" a „lázadás" leverésére Veigl Manó volt tiszthelyettes vezetésével egy 20 tagu osztagot küldött ki. Mikor ez a társaság Homokbödögére ért, egyesek lövöldözni kezdtek, majd a kocsmára is leadtak lövéseket s ezek következtében Csizmadia Sándor meghalt, Barcza Gyula pedig súlyosan megsebesült. Az osztag egy tagja Stefanecz István Pápára visszajövet azzal dicsekedett, hogy Csizmadiát az ő golyója ölte meg, ezt azonban a főtárgyaláson visszavonta azzal, hogy ő akkor „csak dicsekedett". Stefaneczet az ügyész gyilkossággal, a többieket lázadással vádolta, Veiglt még külön személyes szabadság megsértésével, mert Szalayt letartóztatta s Pápára hozta be. A tárgyalás során nem volt megállapítható, hogy a halálesetet tényleg Stefanecz golyója okozta-e ? Stefaneczet dr. Molnár Imre, a többi vádlottat dr. Györké Sándor, Veiglt pedig dr. Kiss Aurél ügyvéd védték. A biróság a következőleg itélt: Simon József és Tóth János mint lázadásra felbujtók 10—10 évi fegyházbüntetésben, Veigl Manó, mint a lázadásban vezető 4 évi fegyházbüntetésben, Oswald István, Friedmann Henrik, Cseh István, Ihász István, Bakos Károly, Pap János, Gruber József 2—2 évi fegyházbüntetésben, Mayer István a kiskorúak börtönében töltendő 2 évi börtönbüntetésben, Gondi Gyula, mint aki részt vett a dologban, de muníciót nem vitt magával, 1 évi börtönbüntetésben részesülnek. A vörösöknél terhelő körülménynek vette a biróság, hogy a kimenetelre önként vállalkoztak, Veiglnál viszont enyhítő körülménynek, hogy a lövöldözés előzetesen kiadott parancsa ellenére történt. A délutánt teljesen Wüest Ferenc volt uradalmi felügyelő ügye foglalta le. Az a vád volt ellene, hogy a marczaltői grófi uradalomtól 2 fogatot használatra jogtalanul elvett, hogy Piroth György és Szabó Sámuel az ő felhatalmazásával a marczaltői kastélyból két szoba bútort „kölcsönöztek" ki, hogy a termelőszövet- j kezetnél 100.000 K kékpénzt fehérre cserélt ki s hogy Steinberger ügyvédtől írógépét forradalmi törvényszékkel való fenyegetéssel elvitette. Egész sereg tanút hallgattak ki, akiknek val- j lomásából kiderült, hogy a két fogat elvitele a marczaltői uradalmi intézőség beleegyezésével történt, a bútorokra nézve nem nyert teljes beigazolást, hogy Wüest azok elvitelére az Írásbeli engedélyt valóban kiadta-e, a kékpénz kicserélése pedig vasáru bevásárlása céljából történt. Dr. Balogh N. Imre budapesti ügyvéd Wüest védelmében előadta, hogy a gazdaságok állatállományának jelentékeny részét hamis kimutatás elkészíttetésével megmentette és a 2— 300 holdas birtokoknak a kommunizálás alól való feloldását pártolta. A biróság a hároni első vád alól Wüestet felmentette és zsarolás cimen csak az irógép ügyében marasztalta el 6 hónapi fogházra Ítélvén, amit a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Február 19. Csütörtökön majdnem az egész napot a lovászpatonai gyilkosság ügye foglalta le. Augusztus 3-án Lovászpatonáról bejött Pápára Ujházy Gyula cipész, a patonai munkástanács volt elnöke s az itteni vörösőrségnél jelentette, hogy az ő családját bántalmazni akarták. Kérte karhatalom kiküldését. A mutatkozó „lázadás" leverésére Kiss hadügyi politikai megbízott Strotter György tiszthelyettes vezetésével 20 főből álló karhatalmat küldött ki. Ez a karhatalom este megérkezvén Patonára, ott többeket elfogott, a nemzeti zászlót a katholikus templom tornyáról lelődözte, lerángatta s a | lakosságot lövésekkel terrorizálta. Egy részük I másnap a reggeli órákban elment Nagy Jenő plébános házához, belövöldözött, erőszakkal behatolt s ott a plébánost, aki revolveréből kifelé két riasztó lövést tett, Mayer Lajos 24 éves asztalos és vöröskatona pár lépésről szolgálati karabélyával lelőtte. A plébános rövid szenvedés után kilehelte lelkét. A kihallgatás során Mayer tettét a bűnbánat minden jele nélkül beismerte, védekezésül csupán annyit mondott, hogy ő katonai parancsot hajtott végre. Lovászpatonáról egész sereg tanú volt beidézve, kik az ügy minden részletét megvilágították. Nagyon megható volt az ősz Babics István nyug. plébános vallomása, ki a meggyilkolt lelkésztársának a halotti szentséget feladta. A bizonyító eljárás befejezése után Mayer és Ujházy védőjeként dr. Fehér Dezső adta elő mindazt, ami védelmükre egyáltalán felhozható volt. A másik három vádlottat dr. Baranyay Ferenc ügyvéd védte. ítéletét a biróság több mint egy órai tanácskozás után másnap reggel' hirdette ki. Mayer Lajost gyilkosság és lázadás bűntettéért a biróság halálra itéite, Ujházy Gyulát lázadásra való felbujtásért 10 évi fegyházra, Jámbor József és Éles Tibort 2—2 évi fegyházra, Csízek Vilmost, mint-kiskorút (17 éves), a kiskorúak börtönében eltöltendő l

1/* évi fogházra itéite. A lázadás bűncselekménye azzal állapíttatott meg, hogy a bűntett a tanácsköztársaságnak fegyveres erővel való visszaállítására irányult. A lázadás vezetője, Strotter György tiszthelyettes felett a katonai biróság ítélkezik. Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezte a halálraítélt Mayert, hogy óhajt-e kegyelmet kérni. Mayer arra való hivatkozással, hogy 18 éves kora óta katona, megszokta azt, hogy a kapott parancsot teljesítenie kell s fegyverét csupán ezért használta, kegyelmet •kért. Kérelme felett a Kúria fog dönteni. E napon még csupán Illés Lajos gazdasági tanár, a termelő-szövetkezet főmegbizotthelyettesének ügyét tárgyalták. Illést az államügyész Marczaltőn elkövetett izgatással és fogatoknak használatra történt kizsarolásával, valamint egy irógép erőszakos elvitele által véghezvitt zsarolással vádolta. A bizonyító eljárás során az izgatás vádja és az írógépre vonatkozó vád nem nyert beigazolást. Ellenben az bebizonyítást nyert, hogy Illés részben hivatali, részben magáncélra a bérlők fogatait igénybe vette és ezért a biróság dr. Kiss Aurél védőbeszédének meghallgatása után 1 évi börtönre itéite, melyből 6 hónapot és 14 napot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Pénteken a forradalmi törvényszék ügyét tárgyalták. Erről jövő számunkban. Közélelmezésünkről. Közélelmezésünk, annak ellenére, hogy már többféle rendeletet adtak ki, ami a helyzeten javítani lett volna hivatva, siralmas állapotban van. Az élelmiszer-üzletek üresek, a nincstelenség végtelen láncolata tűnik szemünkbe mindenütt, amihez újabban hozzájárult még a liszthiány is. Ami kevés élelmiszer még kapható, azért oly magas árat kérnek, hogy kisebb jövödeimü embernek megfizetni lehetetlen. Adatokkal nem kell a helyzetet illusztrálnunk, hisz mindnyájan tudjuk, mindannyian érezzük nyomasztó hatását. Ennek oka egyrészt, hogy a termelőknek nem kell a pénz, mig ezelőtt ők takarékoskodtak az élelmiszerekkel, hogy minél több tejhaszon, baromfi stb. jusson a piacra, hogy érte pénzt kapjanak, addig ma elfogyasztják azt otthon, s még a felesleget sem tartják érdemesnek behozni, amiből azután pazarlás származik. Tudunk eseteket, hogy egyesek behoztak élelmiszereket (tejet, tojást, baromfit stb.), hogy elcseréljék egyéb szükségleti cikkekért (cukor, trafik, petróleum stb.), s ha a csere nem sikerült, holmijukat inkább visszavitték, semhogy pénzért eladták volna. így vagyunk a nagytermelőkkel is, kiknek pénz szintén nem kell; ha pedig valamit mégis eladnak, azért olv horribilis árat követelnek, hogy az ember szinte beleszédül. Pár választómalac 2—3000 korona, pár ökör 100.000—120.000 korona és így tovább. Természetes dolog, ezekhez az árakhoz alakul a vágómarha ára is. Ily árak mellett azután rendes húsellátásra még gondolni sem lehet. Az eddig kiadott rendeletek csak valamivel értek többet a semminél. Rekvirálás, maximálás? Ki ad ezekre. Hisz ma már 800—1000 koronát ígérnek egy métermázsa gabonáért, de még ezért sem adja el a termelő, mert szarvasmarhájáért oly horribilis árat kap, hogy még mindig jobban jön ki, ha állatot nevel, vagy hizlal a kenyérmagon. A bajon segíteni ez idényre, az aratás előtt öt hónappal, szinte lehetetlen; de ha a kormány jövőre is az eddigi intézkedésekkel akar a közélelmezésen segíteni, az állagotok nemhogy javulnának, de rosszabbakká lesznek, sőt katasztrofálissá válhatnak. Pedig a dolog orvoslása igen egyszerű volna. A termelőkre ki kellene vetni bizonyos hányadot, mondjuk 2

1/* métermázsa gabonát holdanként, amit aztán minden gazda köteles volna bizonyos megállapított árért a közellátás céljaira beszolgáltatni. Így a közellátás biztosítva volna, s nem volna a kiuzsorázott fogyasztó kénytelen minden lehetetlen árat beígérni, s az árakat az égig verni. A visszamaradt fölösleg felett pedig szabadon rendelkezne a termelő, aminek természetes következménye-