Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-02-14 / 7. szám

Járványos betegségek, — közegészségügy. A járványos betegségek epidemiás fellépése mindenkor előráncigálja a kézegészségügy egyébként sarokba hajított kérdését. Jönnek az intézkedések, rendeletek, falragaszok telítve figyelmeztetésekkel és fenyegetésekkel s mégis a várt eredményen alul marad — nem is álmodva a kívánalom mértékének megütéséről. A dolog úgy áll, hogy egy-egy ilyen epidemia tulajdonképen a közegészségügyi vizsgája és pedig sekszor szigorú és kegyetlen vizsgája, melyre alaposan, kitartóan s állandóan készülni kell, — nemcsak mint a rossz diák, ki akkor kapja kezébe a könyvet — mikor már a feje felett függ a veszedelem. De vizsgája ez az országok, népek anyagi helyzetének s kultúrájának is. A járványos betegségek melegágyának talaját különösen két tényező teszi termékennyé: a nyomor és tudatlanság. Az első a csirák életképessé válását mozdítja elő, — a második a csirák növekedését, szaporodását, terjedését, munkálja, ápolja. Az első tényező megsemmisítése a prophylaxis kérdését karolná fel hatalmasan, — a másodiké — a leküzdés, a terjedésgátlás problémáját tenné könnyebben megoldhatóvá . . . A nyomor kérdése — hatalmas szociális problémaként — az egész világot foglalkoztatja ... Megoldására seregek sorakoznak különféle eszközökkel munkálva, harcolva. Ki a sziv érzéseit, ki a lélek hitét, ki az agyszellem kincseit, ki az izmok energiáját öli bele ebbe a nagy harcba. Az eredmény, a harc kimenetele a világ képébe egy tekintetet vetve — lesújtó, gyászos — de különösen gyászos, ha a mi szerencsétlen, nyomorult erőszakkal leamputálandó országunkra nézünk. A nyomor kérdésében a legnemesebb érzések, a legtisztább hit, legmélyebb tudás és sziklaszilárd akarat dacára is egyelőre édes-keveset tehetünk. De ott van a másik kérdés: a tudatlanság kérdése, itt már nyitva áll előttünk az út. Azonban ezt a közegészségügy terén mindig lekicsinyeltük s igen kis tényezőnek tartottuk. Ugy gondolkoztunk, ha azzal nem tehetünk semmit — ezzel pedig nem érdemes törődni. Ez szomorú és gyászos következményű téves felfogás. Ennek következménye az a széltében-hosszában fellelhető néphit, mely igen sokszor tanult embereket is hatalmába kerít: hogy a fertőző betegségek nera ragályosak, az egysejtű lények (bacteriumok, protozoonok) orvosi fantázia szüleményei. Theoretikus bizonyítékok hajótörést szenvednek, — a gyakorlatiakat véletlennek tulajdonítják .. . így kell a világosság lámpájának a sötétségben fénytelenül pislogni. A népnek lelkiismeretes, ambiciózus, képzett vezetőkre van szüksége. Az ilyen vezetők a közegészség ügyében is szép, az orvost is túlszárnyaló ereményeket érhetnek s érnek is el a nép sokszori'indolenciája ellenére is, mely gyakran igen erős próbára teszi türelmüket, kitartásukat. Hogy a vezetők e tekintetben tényleg kellő eredményeket mutathassanak fel, fontos, hogy az u. n. „általános műveltség "-ben tekintélyes helyet foglaljon el a közegészségtani képzettség és tudás... Ezt azonban csak úgy szerezhetjük meg, ha a középiskolai oktatásnak ez valóban tárgyát is képezi. A mai középiskolai közegészségtani oktatás vajmi kevés eredményt produkál ... Az ifjúság ezt a tantárgyat csak úgy félvállról veszi s tapasztalásból beszélve a legelemibb dolgokkal sem jön tisztába. Ha azt akarjuk, hogy a későbbi vezetők, a közéletnek bármely terére is lépjenek, az általános műveltség egyes ágai közé odasorozhassák a közegészségtant is, — akkor reformálni kell ennek középiskolai tanítását. Mindenek előtt kötelező, azaz főtantárggyá kellene tenni több óraszámmal s theoretice, gyakorlatilag megfelelőbb alapokra kell helyezni. Azt hiszem, ez nem annyira lehetetlen s érdektelen gondolat, hogy ne lehetne, sőt ne kéllenne vele foglalkozni. A jövő ezt, remélem, rövidesen igazolni fogja. S ha ez így lesz, egészen bizonyos, hogy ennek kedvező hatása még egy ilyen hatalmas, szinte ellenállhatatlanul dühöngő járványon is érezhető lesz, mint a spanyol influenza. Addig azonban sokszor kell összetett kézzel tehetetlenül állnunk s a szegény orvosok kiabálhatnak a levegőbe vagy az ily hangok iránt süket fülekbe. Merétey Sándor szigorló orvos. ÚJDONSÁGOK. — Az alispán Pápán. Dr. Bibó Károly alispán e hó 11-én Halmi Nándor áll. gazd. felügyelő kíséretében városunkban időzött s a tanácsköztársaság kormánya idején szocializált birtokok felszámolási ügyében intézkedett. — A veszprémi törvényszék Pápán. A veszprémi törvényszék kommunista bünpörökben ítélkező ötös tanácsa folyó hó 16-án újból kiszáll Pápára s másnap megkezdi a tárgyalást a helybeli járásbíróságnál letartóztatásban levő kommunisták bűnügyében. — Képviselőválasztási eredmények. Mult vasárnap és hétfőn tartattak meg vármegyénkben is a nemzetgyűlési képviselőválasztások, melyek eredményekép megválasztattak Enyingen dr. Kovács J. István budapesti ref. theol. tanár (kg.), Nagyvázsonyban dr. iklódi Szabó János (kg.), a kerület előbbi képviselője. Múltkori tudósításunk helyreigazításaként közöljük, hogy Zirczen nem került pótválasztásra a sor, mert ott már az első szavazáson Letcnyey János (kg.) győzött. A választások végeredményekép vármegyénk hét képviselője közül hárman : Bartos, Rakovszky, Szűcs a keresztény nemzeti egyesülés pártjához, négyen: dr. Kovács, Letenyey, dr. Rupert és Szabó a kisgazdapárthoz tartoznak. Itt einlítlük meg, hogy a nemzetgyűlés elnökségének tisztségére Rakovszky István, a veszprémi kerület nemzetgyűlési képviselője van kiszemelve. — A MOVE s a Tanárok és Tanítók Ker. Nemzeti Egyesülete által az integritás érdekében rendezett második előadást Kardhordó László tan. képző int. tanár tartja folyó hó 15-én vasárnap d. u. 3 órakor a városháza nagytermében. Az előadás cime a következő: Magyarország integritása történelmi és földrajzi megvilá^osításban. — Kecskés Lajos — veszprémi kántor. Kecskés Lajos, helybeli róm. kath. tanítót és helyettes kántort a veszprémi hitközség és székesegyház kántorává választották. Ezt a szép állást három pályázó közül a lefolyt ének- és zenepróba eredményeként egyhangúlag nyerte el. Az új veszprémi kántor amilyen jeles eredménnyel működött itt Pápán tanítói állásában, oly sikerrel forgatta a hírlapírói tollat is. A Pápa és Vidékének öt éven át felelős szerkesztője, újabban főszerkesztője volt s mint ilyen a keresztény nemzeti eszméért törhetlenül harcolt. Szeretetre méltó jó kolléga volt, akinek midőn új állásához szívből gratulálunk, egyúttal őszinte sajnálatunkat fejezzük ki távozása felett. — A választás számadatai. Mohácsy Lajos lapja, a Veszprémmegyei Egyetértés folyó hó 7. számában kifogásolja a pápai kerületben lefolyt nemzetgyűlési választás eredményének két hét előtti számunkban közölt számadatait. Igazságérzetünkből kifolyólag utánna néztünk a dolognak s megállapítottuk, hogy részben leírási, részben sajtóhibából a részletes adatoknál valóban becsúszott egy-két tévedés az általunk közzétett kimutatásba, amit most a következőkben korrigálunk: Mohácsy Szűcs Pápa VIII. körben 314 757 IX. „ 148 * 891 Dáka 311 67 Kéttornyulak ... 149 92 Marczalgergelyi . . 116 58 A végeredményen azonban ezek a korrekciók mit sem változtatnak. Az marad a régi: Mohácsy 4557, Szűcs 6863. — A Kath. Kör e hó 8-án dr. Kocsis Lénárd elnöklésével nagy érdeklődés mellett tartotta meg közgyűlését. Az elnök hazafias hangú szép megnyitója után jegyzőkönyvben örökítették meg néhai Szentgyörgyi Sándor, a volt buzgó titkár emlékét. A tisztújítás eredményeként a tisztikar tagjai lettek: Elnök Kalmár Károly, társelnök dr. Kocsis Lénárd, titkár Dragovics István, pénztáros Arányi József, könyvtáros Ragats Kálmán, háznagy Gráczer János, tisztb. háznagy Botka Jenő, ügyész dr. Csoknyay János, pincekezelő Kovács Ferenc, kertfelügyelő Kiss József; új választmányi tagok: Darányi Ágoston, Blazovics Jákó, Markovics Ferenc, Cser Béla, Viz Ferenc, Vágó Dezső, Szóllás Pál; póttagok: Fábián Imre, Major József, Szíjártó Gyula; számvizsgálók: Karner Rezső, Fábián Károly és Kernya Jenő. A közgyűlés elhatározta, hogy a tagdíjat évi 40 K-ra emeli fel. — A spanyol járvány. A spanyol járvány — sajnos — még mindig grasszál városunkban. Az esetek közül halálos kimenetelű volt a mult héten három. A járvány fellépte óta a megbetegedések összes száma 359. Bár a járvány erejében fokozódás nem mutatkozik, az egészségügyi bizottság dr. Cseh-Szombathy László főorvos javaslatára mégis úgy határozott, hogy az iskolák megnyitása március 1-ére halasztassék el. Bizton reméljük és óhajtjuk, hogy akkorra végre megkezdhető legyen a tanítás is, melyre az idei évben eddig legfeljebb három hónap jutott. — A vasúti közlekedés újból megjavult. Győr felől reggel és délután 2-kor lehet megérkezni, Szombathelyről reggel és délután fél 5-re. A vonatok is pontosabban járnak már. Az esti pesti lapokat reggel, a reggelieket pedig a délután folyamán megkapjuk, ami már igtn régen volt így. — Németh Jóska kiskatnondi költő. Szenzációs irodalmi eseménye volt a hét elején városunknak. Németh Jóska kiskamondi költő — ahogy ő magát szerényen nevezi — leszállott a Parnasszusról és ellátogatott a költőket mindig szivesen látó városunkba. De hát ki is az a „kiskamondi költő?" —- kérdezhetné az avatatlan olvasó. A haza néhai vándor lantosának, Hazafi Verái Jánosnak utóda, mondhatjuk méltó utóda. Csakhogy mig a kis mozgékony Verái bácsi a városi népség, a diákság babéraira pályázott, élkes rigmusok között sózván a nyakukba csekély 2—4 krajcárokért a legfrissebb verseket, — addig Németh Jóska teljesen a falvakban igyekezik magát népszerűvé tenni, „Népköltészet" cimü verses füzeikéire vevőket találni. Különösen a Dunántúlon alig van falu, ahol ne ismernék, ahol ne találkoznának gyakran vele. A héten, amikor nagyhangosan betoppant szerkesztőségünkbe, rögtönzött rímekkel ostromolván meg dobhártyáinkat, bokáig érő suba födte magas termetét, katonasapkájáról széles nemzeti pántlika csüngött alá. Verseket nyom atni nézett be a városba, a főiskolai nyomda sajtója alól kikerült zöngeményeiből azonmelegében kezünkbe nyomván egy példányt, íme így rimel a „Kifelé a pokolból" cimü versében: I. 11. ósi magyar haza • A földgömbön állunk Ifjú nemzedéke Mint sebzett oroszlán Világjáró utján Fájdalmiban pihen, Balszerencse érte, Rövid gyógyulást vár, Árulásban veszett Úgy lesz nálunk vásár, Elszánt vitézsége, Megállj, aljas román, Becsület mezején Budán a bőröddel Maradt örök léte. Magyar baka dudál. A románra egyébként a „kiskamondi költő" igen haragszik, mit eme két soros versével is megbizonyít: Lesz kézfogó, lakodalom, Ha a románt rugódozom. Hát csak rajta, Jóska költő, ezt a „lakodalmat" mi is szeretnők látni. — Halálozás. Téringer János alsóvárosi gazdálkodót mély gyász érte. Felesége, szül. Nagy Mária, életének delén, 48 éves korában múlt pénteken spanyol járványban elhunyt. Vasárnap délután végbement temetésén nagy közönség volt jelen, amely őszinte részvéttel fordult a gyászba borult férj és gyermekei felé. . — Áramfogyasztásunk leírása. (Beküldetett.) A villamos órák leírásával megbizott fiu működése kritikán aluli. Egyes fogyasztónál 150—200 hektowatt órával ír le többet, mint a tényleges áramfogyasztás volt. Nagyon természetesen, a könyvelő kénytelen kivetni az el nem használt áramért a fogyasztási dijakat. Innen ered a fogyasztók panaszának jó része. Jó lenne a felületes alkalmazottakat néha-néha ellenőrizni. De jól teszik a fogyasztók is, ha ellenőrzik óráikat s a szerint fizetnek.