Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-12-11 / 50. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korosa. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis 77v«rf«r könyv- és papirkeresktdésében. , „Hiszek egy Istenben, Hiszek sgy hazában, Hlnzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámea.* A bécsi kártyaparti elmélkedésre késztet. Nemzeti önérzetünk szempontjá­ból végül is nem lehet közömbös, hogy emberek, kik a magyar állam köteléké­ben magas közjogi állásokat töltöttek be, ma — a nagy összeomlás után — a kenyérkeresetnek azt a módját választják, melynek kalandor jellegét tagadni még akkor sem lehet, ha a partner a dinár­nak és koronának egymáshoz való viszo­nyáról tájékoztatva is volt. Mert nem azon fordul meg a dolog, hogy 8 vagy 22 millió veszett-e el azon az egy éjszakán (istenem, a mai árak mellett is vagy tizezer ember téli lábbelijének ára, száz­ezernek meleg karácsonyi étele!), hanem azon a kétes erkölcsi értékű foglalkozáson, mely könnyelmű zöld ifjak beugratásából s játékszenvedélyének kizsákmányolásá­ból táplálkozik. A múlt század közepétől kezdve típus volt a lengyel kalandor, de az a lengyel bujdosó földhözragadt sze­gény volt, állástalan száműzött, aki ha kissé lecsúszott is, vétke érthető, meg­bocsátható volt. Most aztán magyarok lépjenek az emigráns lengyel szegény­legények helyére? Magyarok, kiket a nyomor erre nem kényszerít, hisz nagy vagyonnal rendelkeznek, amit ha itthon, úgyis mint kiérdemesült főispánok, ki­fosztott hazájuk gazdasági emelésére fordítanának, érdemet szereznének a magyar jövő megalapozása körül. Akinek ez a magyar állam, míg nagy volt és dicső állást, fényt, rangot adott, attól nem azt várnók, hogy Bécsben idegen földön élvén fényben és pompában, ott kártya barlangot tartson fenn. Ha így tesz a gazdag, mit kívánjunk a szegénytől? Avagy igaz marad a régi mondás, hogy csak a szegény szereti önzetlenül, igazán hazáját?! Millió koronákból született a büszke hadihajó, a Zrinyi, melyért — Kárpátok­tól Adriáig — millió adófizető honpolgár verítékezett. Háromszor keresztelték meg. Először pezsgővel, fenséges keresztanya jelenlétében. Másodszor megkeresztelték az Adria hullámai, midőn kivitték először a nyilt tengerre. Harmadszor . . . meg­keresztelte magyar tengerészkatonák ki­ömlő piros vére. És most... az olaszok szétverni készülnek. Kiszedik belőle a vasalkatrészeket s eladják . . . ócskavas­nak! Kinek ne jutna eszébe e hir olva­sásakor Petőfi költeményének e sora: „Bilincset vertenek belőlem — belőlem, aki kard valék!" Mi minden készül majd az „ócskavasból" ? . . . Talán lakat, mely jogtalanul harácsolt kincseket őriz a talján földön. Serpenyő, melyben makarónit főznek, patkó, szög, ásó, kapa s más egyéb. Milyen jól értenek ahhoz a mű­vészlelkű taljánok, mint kell porig alázni egy múltjára büszke nép önérzetét. De mi nem jajdulunk fel, tudunk tűrni, mint a spártai ifjak. Mi tudjuk azt, ha a Zrinyi vascsontozatából szerszámok, avagy bilin­csek is lesznek, hogy nemcsak a vas változhatik így át. Emlékszünk még, hogy áhítatos harangjaink, jámbor mozsaraink és gyertyatartóink elmentek a harctérre. Egy sóhajt küldünk a Zrinyi után, testet öltött büszke álmunk volt. A tenger zú­gását, mely dajkálta, idáig halljuk: „Én a tenger, örökös vagyok, t de egy igazság­talanságokat elkövető kor nem örökös. Hordozok én még büszke magyar neve­ket viselő hadihajókat!" Városi közgyűlés. — 1920 dec. 10. — A város képviselőtestületének régen volt olyan látogatott közgyűlése, mint e héten csü­törtökön. Az érdeklődést kétségen kivül a város bérházainak tervezett eladása és a teherautó beszerzésére vonatkozó javaslat idézték elő. Hosszabb vita után az előbbit elejtette, az utóbbit megszavazta a közgySlés, melyről itt következik beszámolónk. A közgyűlésen dr. Tenzlinger József polgár­mester elnökölt s ötvennél több városatya volt jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelen­tette a polgármester, hogy a csornai menetrend megváltoztatására irányuló kérelmünk nem nyert kedveiő elintézést, megpróbálja ez ügyben a vasúti részvénytársaságot a legközelebb tar­tandó közgyűlésén állásfoglalásra bírni, talán ennek lesz eredménye. Jelentette továbbá, hogy Horthy Miklós kormányzó bronzplakettját a közgyűlés határozatából megrendelte s a polgár­mesteri irodában fogja elhelyeztetni, hogy a vármegye Tisza-ünnepén a város kiküldöttei részt vettek s végül, hogy az 1914 óta beköl­tözöttek kilakoltatása tárgyában tett felterjesz­tés elintézéséül a város azt a választ kapta, hogy csak azok utasíthatók ki, akiknek másutt lakásuk van, ilyen azonban a város területén egy sem volt található. Napirendre térés előtt bemutatta a polgár­mester dr. Fehér Dezső v. képviselő beadvá­nyát, melyben arra hivja fel a figyelmet, hogy a dec. 14-én tartandó vármegyei közgyűlés új adókivető és adófelszólamlási bizottságot fog kiküldeni. Mivel tartani lehet, hogy Pápa nem fog külön ilyen bizottságot kapni, ami pedig vitális érdekünk, célirányosnak találná, ha a város megtenné e tekintetben a szükséges lépé­seket. A közgyűlés a beadványt indítványnak tekintve, megbízta Csoknyay Károly h. polgár­mestert, hogy ez ügyben a vármegyén fel­szólaljon, egyszersmind a-vá os nemzetgyűlési képviselőjének bevonásával a pénzügyminisz­ternél is lépéseket tesz, hogy feltétlenül külön adókivető bizottsághoz jusson. A tárgysorozat első pontjaként a Hungária műtrágyagyár kívánságára megállapították, hogy az az időpont, awikorra a gyárat üzembe helyezni tartoznak, a háború befejezésének kormányhatóságilag megállapítandó napjától számított két esztendő. A városi főkertész javas­latához képest — a faiskola jövedelmezőbbé tétele céljából — kimondták, hogy az eladandó csemetefák ára helybeliek részére I. o. 20 K, II. o. 15 K, vidékiek részére I. o. 30 K, II. o. 25 K, továbbá, hogy 10.000 K befektetésével szőllő-iskola is létesíthető. % A város által vásárlandó teherautó ügyét, melynek beszerzését az összes előkészítő bizott­ságok ajánlják, a főjegyző, majd részletesebben a polgármester ismertette. Az automobil-klubb szakértőjének közbenjöttével kiválasztott 50 ló­erős, jókarban levő teherautót és megfelelő pótkocsit hoznak megvételre javaslatba, mely elsősorban a városnak a kupi erdőnek az országút melletti depójából kiutalt 5500 ürméter fájának beszállítására használtatnék fel, s mely­nek segítségével az ürméterenkénti befuvarozás költsége a mai árnak több mint felével (275 K helyett 130 K) csökkenne. Az autó beszerzési ára 620.000 K, az üzemben tartásához szük­séges 10.000 kg. benzint 550.000 K árért az állam kiutalta. A vételügy körül nagyobb vita indu t meg. Sulyok József figyelmeztet arra, hogy az autó erdei útra nem mehet, Legény Ferenc azt óhajtaná, hogy az államtól szerez­zünk be autót. Gyurátz Ferenc elsőrendű köz­érdeknek tartja az autó megvételét, hogy a szegények tüzifaellátása biztosíttassék. Somogyi József attól fél, hogy az autóval sok baj lesz, mint ezt mostanában látta a Bakonyban. Keresz­tesnek aggályai vannak amiatt, hogy az autó nem hogy három, de még két fordulót sem fog tenni naponta. Hajnóczky Béla elismeri, hogy az autóra régóta nagy szükség van nemcsak a fa-, de kavics- és szénszállításra is, de a mai időpontot nem találja alkalmasnak a vásár­lásra. Dr. Kőrös Endre már a noszlopi szén­bányánál tapasztalta, hogy a vállalkozási kedv hiánya, a bátortalanság miatt a város nagy haszontól esett el, ha a vasúti fuvarosok kitűnő üzleteket kötnek, mért ne foglalkozhatnék a város — más városok példájára — jövedel­mező fuvarozással ? Végül a polgármester vá­laszolt a vita során elhangzottakra s újból hangsúlyozta, hogy bár három helyen is van a városnak kiutalt fája, fuvarozó eszköz hiányá­ban mégis a legnagyobb fainségnek nézünk elébe. Az ügyben — a sürgősség kimondására való tekintettel — névszerint szavaztak s a tanács javaslatát 30 szóval 22 ellenében el­fogadták, a fedezet kérdését a következő tárgy­sorozati pont elintézésétől téve függővé. A következő pont a város Török Bálint­és csatorna-utcai házának eladása volt. Az előző közgyűlésre 1,000.200 K-ás ajánlat érke­zett, most kettő is feküdt a közgyűlés előtt : Zelinkó Irén 1,450.000, Horváth István pedig 1,460.000 K-ért volt hajlandó a két házat meg­vásárolni. A városi tanács az utóbbi ajánlat elfogadását javasolta, azzal, hogy az eladási árból fizettessék ki a város 925.000 K-t kitevő függő kölcsöne, a többi pénz pedig az autó vásárlására adassék. A javaslat ellen elsősor­ban dr. Fehér Dezső szólalt fel. Még a leg­nagyobb ajánlati összeget is csekélynek tartja, pénzünk mai elértéktelenedése mellett. Azt az érvet nem fogadja el, hogy a város 55.000 K kölcsönkamattól szabadul, mert ez mindössze 3% pótadót jelent. Keresztes Gyula meghiá­nyolja, hogy a házakat szakértő nem becsülte fel; helyettük különben a város több kisebb földjének eladását javasolja az autó költségek fedezésére. Bornemissza József igen nagy ér­téknek tartja a két házat, ne váljunk meg tőle. A közgyűlés erre egyhangúlag elhatározta, hogy a másfélmilliós ajánlatot nem fogadja el s a házakat nem adja el. Most tárgyalták a tanács abbeli javasla­tát, hogy az autó költsége 300 000 K erejéig a kövezeti vámpénztár pénzkészletéből, 320.000

Next

/
Thumbnails
Contents