Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-12-11 / 50. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korosa. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis 77v«rf«r könyv- és papirkeresktdésében. , „Hiszek egy Istenben, Hiszek sgy hazában, Hlnzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámea.* A bécsi kártyaparti elmélkedésre késztet. Nemzeti önérzetünk szempontjából végül is nem lehet közömbös, hogy emberek, kik a magyar állam kötelékében magas közjogi állásokat töltöttek be, ma — a nagy összeomlás után — a kenyérkeresetnek azt a módját választják, melynek kalandor jellegét tagadni még akkor sem lehet, ha a partner a dinárnak és koronának egymáshoz való viszonyáról tájékoztatva is volt. Mert nem azon fordul meg a dolog, hogy 8 vagy 22 millió veszett-e el azon az egy éjszakán (istenem, a mai árak mellett is vagy tizezer ember téli lábbelijének ára, százezernek meleg karácsonyi étele!), hanem azon a kétes erkölcsi értékű foglalkozáson, mely könnyelmű zöld ifjak beugratásából s játékszenvedélyének kizsákmányolásából táplálkozik. A múlt század közepétől kezdve típus volt a lengyel kalandor, de az a lengyel bujdosó földhözragadt szegény volt, állástalan száműzött, aki ha kissé lecsúszott is, vétke érthető, megbocsátható volt. Most aztán magyarok lépjenek az emigráns lengyel szegénylegények helyére? Magyarok, kiket a nyomor erre nem kényszerít, hisz nagy vagyonnal rendelkeznek, amit ha itthon, úgyis mint kiérdemesült főispánok, kifosztott hazájuk gazdasági emelésére fordítanának, érdemet szereznének a magyar jövő megalapozása körül. Akinek ez a magyar állam, míg nagy volt és dicső állást, fényt, rangot adott, attól nem azt várnók, hogy Bécsben idegen földön élvén fényben és pompában, ott kártya barlangot tartson fenn. Ha így tesz a gazdag, mit kívánjunk a szegénytől? Avagy igaz marad a régi mondás, hogy csak a szegény szereti önzetlenül, igazán hazáját?! Millió koronákból született a büszke hadihajó, a Zrinyi, melyért — Kárpátoktól Adriáig — millió adófizető honpolgár verítékezett. Háromszor keresztelték meg. Először pezsgővel, fenséges keresztanya jelenlétében. Másodszor megkeresztelték az Adria hullámai, midőn kivitték először a nyilt tengerre. Harmadszor . . . megkeresztelte magyar tengerészkatonák kiömlő piros vére. És most... az olaszok szétverni készülnek. Kiszedik belőle a vasalkatrészeket s eladják . . . ócskavasnak! Kinek ne jutna eszébe e hir olvasásakor Petőfi költeményének e sora: „Bilincset vertenek belőlem — belőlem, aki kard valék!" Mi minden készül majd az „ócskavasból" ? . . . Talán lakat, mely jogtalanul harácsolt kincseket őriz a talján földön. Serpenyő, melyben makarónit főznek, patkó, szög, ásó, kapa s más egyéb. Milyen jól értenek ahhoz a művészlelkű taljánok, mint kell porig alázni egy múltjára büszke nép önérzetét. De mi nem jajdulunk fel, tudunk tűrni, mint a spártai ifjak. Mi tudjuk azt, ha a Zrinyi vascsontozatából szerszámok, avagy bilincsek is lesznek, hogy nemcsak a vas változhatik így át. Emlékszünk még, hogy áhítatos harangjaink, jámbor mozsaraink és gyertyatartóink elmentek a harctérre. Egy sóhajt küldünk a Zrinyi után, testet öltött büszke álmunk volt. A tenger zúgását, mely dajkálta, idáig halljuk: „Én a tenger, örökös vagyok,

t de egy igazságtalanságokat elkövető kor nem örökös. Hordozok én még büszke magyar neveket viselő hadihajókat!" Városi közgyűlés. — 1920 dec. 10. — A város képviselőtestületének régen volt olyan látogatott közgyűlése, mint e héten csütörtökön. Az érdeklődést kétségen kivül a város bérházainak tervezett eladása és a teherautó beszerzésére vonatkozó javaslat idézték elő. Hosszabb vita után az előbbit elejtette, az utóbbit megszavazta a közgySlés, melyről itt következik beszámolónk. A közgyűlésen dr. Tenzlinger József polgármester elnökölt s ötvennél több városatya volt jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentette a polgármester, hogy a csornai menetrend megváltoztatására irányuló kérelmünk nem nyert kedveiő elintézést, megpróbálja ez ügyben a vasúti részvénytársaságot a legközelebb tartandó közgyűlésén állásfoglalásra bírni, talán ennek lesz eredménye. Jelentette továbbá, hogy Horthy Miklós kormányzó bronzplakettját a közgyűlés határozatából megrendelte s a polgármesteri irodában fogja elhelyeztetni, hogy a vármegye Tisza-ünnepén a város kiküldöttei részt vettek s végül, hogy az 1914 óta beköltözöttek kilakoltatása tárgyában tett felterjesztés elintézéséül a város azt a választ kapta, hogy csak azok utasíthatók ki, akiknek másutt lakásuk van, ilyen azonban a város területén egy sem volt található. Napirendre térés előtt bemutatta a polgármester dr. Fehér Dezső v. képviselő beadványát, melyben arra hivja fel a figyelmet, hogy a dec. 14-én tartandó vármegyei közgyűlés új adókivető és adófelszólamlási bizottságot fog kiküldeni. Mivel tartani lehet, hogy Pápa nem fog külön ilyen bizottságot kapni, ami pedig vitális érdekünk, célirányosnak találná, ha a város megtenné e tekintetben a szükséges lépéseket. A közgyűlés a beadványt indítványnak tekintve, megbízta Csoknyay Károly h. polgármestert, hogy ez ügyben a vármegyén felszólaljon, egyszersmind a-vá os nemzetgyűlési képviselőjének bevonásával a pénzügyminiszternél is lépéseket tesz, hogy feltétlenül külön adókivető bizottsághoz jusson. A tárgysorozat első pontjaként a Hungária műtrágyagyár kívánságára megállapították, hogy az az időpont, awikorra a gyárat üzembe helyezni tartoznak, a háború befejezésének kormányhatóságilag megállapítandó napjától számított két esztendő. A városi főkertész javaslatához képest — a faiskola jövedelmezőbbé tétele céljából — kimondták, hogy az eladandó csemetefák ára helybeliek részére I. o. 20 K, II. o. 15 K, vidékiek részére I. o. 30 K, II. o. 25 K, továbbá, hogy 10.000 K befektetésével szőllő-iskola is létesíthető. % A város által vásárlandó teherautó ügyét, melynek beszerzését az összes előkészítő bizottságok ajánlják, a főjegyző, majd részletesebben a polgármester ismertette. Az automobil-klubb szakértőjének közbenjöttével kiválasztott 50 lóerős, jókarban levő teherautót és megfelelő pótkocsit hoznak megvételre javaslatba, mely elsősorban a városnak a kupi erdőnek az országút melletti depójából kiutalt 5500 ürméter fájának beszállítására használtatnék fel, s melynek segítségével az ürméterenkénti befuvarozás költsége a mai árnak több mint felével (275 K helyett 130 K) csökkenne. Az autó beszerzési ára 620.000 K, az üzemben tartásához szükséges 10.000 kg. benzint 550.000 K árért az állam kiutalta. A vételügy körül nagyobb vita indu t meg. Sulyok József figyelmeztet arra, hogy az autó erdei útra nem mehet, Legény Ferenc azt óhajtaná, hogy az államtól szerezzünk be autót. Gyurátz Ferenc elsőrendű közérdeknek tartja az autó megvételét, hogy a szegények tüzifaellátása biztosíttassék. Somogyi József attól fél, hogy az autóval sok baj lesz, mint ezt mostanában látta a Bakonyban. Keresztesnek aggályai vannak amiatt, hogy az autó nem hogy három, de még két fordulót sem fog tenni naponta. Hajnóczky Béla elismeri, hogy az autóra régóta nagy szükség van nemcsak a fa-, de kavics- és szénszállításra is, de a mai időpontot nem találja alkalmasnak a vásárlásra. Dr. Kőrös Endre már a noszlopi szénbányánál tapasztalta, hogy a vállalkozási kedv hiánya, a bátortalanság miatt a város nagy haszontól esett el, ha a vasúti fuvarosok kitűnő üzleteket kötnek, mért ne foglalkozhatnék a város — más városok példájára — jövedelmező fuvarozással ? Végül a polgármester válaszolt a vita során elhangzottakra s újból hangsúlyozta, hogy bár három helyen is van a városnak kiutalt fája, fuvarozó eszköz hiányában mégis a legnagyobb fainségnek nézünk elébe. Az ügyben — a sürgősség kimondására való tekintettel — névszerint szavaztak s a tanács javaslatát 30 szóval 22 ellenében elfogadták, a fedezet kérdését a következő tárgysorozati pont elintézésétől téve függővé. A következő pont a város Török Bálintés csatorna-utcai házának eladása volt. Az előző közgyűlésre 1,000.200 K-ás ajánlat érkezett, most kettő is feküdt a közgyűlés előtt : Zelinkó Irén 1,450.000, Horváth István pedig 1,460.000 K-ért volt hajlandó a két házat megvásárolni. A városi tanács az utóbbi ajánlat elfogadását javasolta, azzal, hogy az eladási árból fizettessék ki a város 925.000 K-t kitevő függő kölcsöne, a többi pénz pedig az autó vásárlására adassék. A javaslat ellen elsősorban dr. Fehér Dezső szólalt fel. Még a legnagyobb ajánlati összeget is csekélynek tartja, pénzünk mai elértéktelenedése mellett. Azt az érvet nem fogadja el, hogy a város 55.000 K kölcsönkamattól szabadul, mert ez mindössze 3% pótadót jelent. Keresztes Gyula meghiányolja, hogy a házakat szakértő nem becsülte fel; helyettük különben a város több kisebb földjének eladását javasolja az autó költségek fedezésére. Bornemissza József igen nagy értéknek tartja a két házat, ne váljunk meg tőle. A közgyűlés erre egyhangúlag elhatározta, hogy a másfélmilliós ajánlatot nem fogadja el s a házakat nem adja el. Most tárgyalták a tanács abbeli javaslatát, hogy az autó költsége 300 000 K erejéig a kövezeti vámpénztár pénzkészletéből, 320.000