Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-11-13 / 46. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, fé'.évre 25, negyedéire 1250 K. Egyes szám ára í korosia. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedéséWen. ,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hisaek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország- feltámadásában. Ámen.'" Egy memorandumból közlünk e Jieiyen rövid részletet, abból a memorandumból, melyet a munkácsi magyarság a Munkácsra hivatalos látogatásra megérkezett Cerny cseh miniszterelnöknek nyújtott át, kérvén, követelvén, hogy ne csak oroszul, de magyarul is legyen szabad tanítaniok. Amikor a békeszerződés becikkelyezéséről van szó, talán nem árt hallani, mit is mond az a memorandum? Idézzük tehát (a „Munkács" c. lap pár hét -előtti számából): „Több mint egy éve, hogy a helybeli magyar állami tanintézetek orosz tanintézetekké alakíttattak át, s ezzel a mi magyar ajkú gyermekeinkre nézve, úgy nyelvi, mint tanerők tekintetében előállott nehézségek miatt a további komoly és céltudatos iskolai oktatás lehetetlenné vált. E városban ősidőktől fogva magyar kultura és magyar szellem uralkodik. Ezt a kulturát most egy még csak megalapozandó és fejlesztendő kultura kedvéért elfojtani nem lehet, de a nemzetközi szerződésekben biztosított jogaink alapján nem is szabad. A memorandumban, mely a magyarság másféléves kálvária járásának fázisait kronológiai sorrendben magában foglalja, nem kértünk olyant, amihez jogunk ne volna, sőt nem követeltünk benne olyat, amit szóval többször meg ne Ígértek volna. Csakhogy a legnagyobb baj épen az, hogy a csehszlovák állam ide küldött tisztviselőinek nagy része, közöttük elsősorban Pesek tanügyi referens — szinte üldözi a magyarságot, rövidlátó politikából elnyomni igyekszik a magyar kulturát, s valósággal bolondot járat a magyar szülőkkel hónapok óta, akik fiaiknak magyar gimnáziumot és leányaiknak polgári iskolát követelnek. Nyiltan megkérdezzük Öntől, Miniszterelnök Úr! Ezek hát azok a magasztos elvek, melyeket elnökük hirdetett? Mondja meg nekünk, lehet ilyen eszközök, ilyen erőszakosságok mellett a konszolidáció munkáját végezni? Lejaet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a magyarság nem tud elhelyezkedni az új államalakulásban ? ! Hát lehet emberektől, kik a hivatali asztaluk mellett a becsületes munkában megöregedtek, máról hónapra azt kívánni, hogy tanuljanak meg egy idegen nyelvet? Lehet és szabad e miatt családokat a pusztulásba kergetni ?" — A választ erre méltókép a nemzetgyűlés adhatná meg azzal, hogy még hátsó gondolattal (reservatio mentalis) sem iktatná törvénybe a békeszerződést. villanyvilágítás megszorítása, A kárbavesző vizierö. Alig érkeztünk el a télhez, a villanyvilágítással már is bajok vannak. A szénhiány miatt a héten már csak délután fél 5-től esti fél 10— 10-ig kaptunk áramot. Méltó aggodalommal tekintünk a tél elé, ha már is ilyen kellemetlen, a háztartások és ipari üzemek rendjét zavaró akadályok állanak elő;*mi lesz akkor a télben, amikor fokozottabb mértékben lenne szükség a villanytelep szolgálataira ? Valószínűleg lesznek idők, amikor teljes sötétségben maradunk, amikor villanyerővel működő üzemeinket meg kell állítanunk. Hogy ez milyen károsodással járna, meglevő nyomoruságainkat mennyire fokozná, fejtegetnünk felesleges. De ez alkalomból önkéntelenül is ajkunkra jő a kérdés, hogy miért nem használjuk fel áramfejlesztésre a tizes-malom vízesését ? Valóságos tékozlás az, amit a hatóság e tekintetben űz. Nincs szenünk, folyton attól kell rettegnünk, hogy a villanytelep egy szép napon teljesen beszünteti működését és mi, hogy ne mondjam: szinte bűnös könnyelműséggel nézzük, ,mint pazarlódik el óráról-órára, napról-napra a drága energia, amelynek munkába állításával enyhíthetnők nyomoruságainkat. Ismerjük az ellenvetést! A vizesés olyan kevés erőt képvisel, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Azt megengedjük, hogy a villanytelep szolgáltatásához mérten nem nagy a vízesésben rejlő erő, de hogy nem volna vele érdemes foglalkozni, azt kereken tagadásba vesszők, mert amikor a villanytelepnek nincs szene s a villanyáram szolgáltatásánál egy fél órácskát is tekintetbe vesz, amikor munkások kénytelenek tétlenül állni, mert üzemükhöz nem kapnak villanyerőt, — akkor a legkisebb segítségre sem szabad azt mondani, hogy nem vesszük igénybe, mert bármily kicsi is a segítség, mégis csak segítség az! Ha a tizes-malom vízesésének igába fogásával csak annyi áramot is tudnánk termelni, amennyi az ipari üzemek részére szükséges — amennyit pedig feltétlenül lehetne vele termelni —% már ez is óriási előny volna, mert egyrészt lehetővé tenné az üzemek működésének folytonosságát, másrészt nem vonná el az erőt a világítástól. Ám ha tekintetbe vesszük, hegy sokkal csekélyebb lendítő erővel a csendes folyású Tapolcza patak milyes nagy forgalmú malmokat tart üzemben, amelyhez utóbbi időben minden molnár házi villanytelepet is rendezett be malmának és lakásának világítására: akkor legalább is kételkedünk benne, hogy olyan igea minimális volna az az energia, amelyet a tizesmalom nagyerejü vízesése képvisel. Az volna tehát a propoziciónk, hogy a városi hatóság — szakértők bevonásával — sürgősen tegye meg az intézkedéseket, hogy a szóbanforgó vizesés minél előbb állíttassék be a villanytelep, illetőleg a nagyközönség szolgálatába. Amennyi fáradságot és költséget reáfordítanak — sokszor haszontalanul — a szénnek beszerzésére, annyi fáradsággal és költséggel már rég felhasználhatták volna a tizesmalom vízesését, amelynek produktivitására mindenkor — nyáron úgy, mint télen — bizton lehet számítani. Cselekedjünk, jobb későn, mint soha! A csonka test. Irta: Végvári. Kezét-lábát a gyilkosok levágták És otthagyták a vadon közepén, S szóltak hozzá : nosza, i*unkára fel ! S szóltak gúnnyal: most járj, ha tudsz, legény! És tovább álltak a sötét haramják És a keze-lába nincs, nyomorék, Ott vergődik a vadon közepén, És kínjában a csillagokat nézi ínsége rettenetes éjeién, — Mig egyszer csak megindul. Megindul úgy, hogy nem kell neki láb, Mint a kőszirt, mit vihar meglökött, A meredélyen úgy zuhan alább. Útját jelzi a sok-sok omló rög, S közeledtét a rebbent madarak: Mert, mint a végitélet, dübörög. Talán, mire a völgyfenékre ér, Ezer szilánkba zúzza önmagát, De azt is, aki szembe jő vele, És azt is, akit útjában talált, S akire sziklasúllyal rá fog esni. Mert elindúlt a tagjait keresni! A magyar Hiszekegy megzenésítése. A Védő Ligák Szövetsége páiyanyertes imájának megzenésítésére az Országos magyar királyi zeneművészeti főiskola igazgatójának, Hubay Jenőnek közbenjöttévél pályázatot hirdet. A megzenésítendő szöveg ez: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. * * Ámen." A pályanyertes müvet a Védő Ligák Szövetsége a Magyar Hírlap 10.000 koronás hozzájáralásával 20.000 korona pályadíjban részesíti. A pályázat feltételei a következők: 1. A pályamű magyaros stílusban irott, egyszerű, könnyen énekelhető fohász jellegű legyen. A kompozíciót szerzője bariton énekhangra (magasság: f) zongorakísérettel és egyúttal vegyes karra (magasság lehetőleg: g á capella) dolgozza fel. 2. Az idegen kézzel irott és jeligés zárt levéllel ellátott pályamű az Orsz. m. kir. zeneművészeti főiskola Igazgatóságához (VI., Liszt Ferenc-tér 12.) f. évi november hó 30-ig bezárólag nyújtandó be. 3. A, pályanyertes mű szerzői és tulajdonjoga a Védő Ligák Szövetségére száll. 4. Pályabirák: Mihalovich Ödön, v. b. t. t., zeneszerző, az Orsz. m. kir. zeneművészeti főiskola örökös elnöke; Koessler János, zeneszerző, az Orsz. m. kir. zeneművészeti főiskola zeneszerzési művészképzőjének vezető-tanára; Kerner Isíván, zeneszerző, főzeneigazgató, a m. kir. Operaház igazgatója. 5. A pályabirák által kiválasztott legalább hat legjobb szerzemény ünnepi hangverseny keretében előadásra kerül. Ezen hangverseny után dönti el a nagy biráló bizottság, kinek kívánja odaítélni a pályadíjat. A nyertes jeligés levelét a biráló bizottság a pályadíj odaítélése után bontja fel. A nagy biráló bizottság összeállításánál a Védő Ligák Szövetségét az a gondolat vezérli, hogy abban helyet foglaljon a magyar nemzet zenei közvéleménye.