Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-11-06 / 45. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona, DR. KŐRÖS ENDRE. A Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hiszek egy Istenben, • Hiszek egy hazában, Hiszek eg-y isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. ( Ámen." Tisza István emlékezete. Kéi évvel a végzetes nap után, amelyen orgyilkos bérencek golyója az élő legnagyobb, legelszántabb, legigazabb magyart leterítette, az egéiz nemzet hálás kegyelettel llte meg Tisza István gróf halálának évfordulóját. Okt. 31-én az ország minden részében megújították dicsőséges emlékezetét s fájó érzéssel sóhaj­tottak ezren, meg ezren a költővel: „Ez volt Caesar, mikor jön más hasonló?" A bennünket közelebbről érintő ünnepé­lyekről itt következik rövid beszámolónk: Veszprém vármegye törvényhatósági bizott­sága október hó 31-én tartotta meg diszkéz­gyülését abbói az alkalomból, hogy Tisza István grófnak Fiáth Pál báró indítványára közgyűlési terme számára megfestett arcképét ünnepélye­sen leleplezték. Az ünnepély kinőtt a vármegyei keretekből, valéságos országos ünnepély lett. Képviseltette magát rajta Hsrthy Miklós kor­mányzó dr. Tomciány Pál igazságügyminisz­terrel, képviseltették magukat az országos Tisza emiék-kizottság s az összes szomszédos tör­vényhatóságok. A vármegye ünnepélyét a ref. templomban istenitiszselet előzte meg, mikor is Demjén Márton esperes megkapó szép imája után Tihanyi Kiss Sándor segédlelkész, fő­iskolánk volt kitűnő növendéke mondott hatal­mai erejű, újságával és lendületével megkapó gyönyörű egyházi beszédet. A templomból a vármegyeház nagytermébe vonult át a diszes közönség, meíynek soraiban ott láttuk dr. Tom­csányi Pál minisztert, a kormányzó képviselő­jét, Rott Nándor megyés püspököt, Kránitz Kálmán felszentelt püspököt, Németh István református püspököt, Kapi Béla evangélikus püspököt, Schamschula Rezső altábornagyot, Schey Rezső és Fanta Géza ezredeseket, a küldöttségek tagjait, a vármegye nemzet­gyűlési képviselőit, a törvényhatósági bizott­ság minden kiválóságát, a vármegye tiszti­karát teljes számban. Pápa városából jelen voltak a város képviseletében dr. Tenzlinger József polgármester, Darányi Ágost jószág­kormányzé, Somogyi József, Zakots István v. képviselők, az egyházkerületi tanintézetek részé­ről Csizmadia Lajos és dr. Kőrös Endre igaz­gatók, az állami tanítóképző részéről Kötse István igazgató. A díszközgyűlést Hunkár Béla főispán nyitotta meg néhány meleg szóval, mely után Szász Károly vslt képviselőházi elnök mondott ünnepi beszédet. Az ő szónoki kiválóságát rég­től ismeri az ország s ismeri Veszprémvárme­gye közgyűlési terme. Hivatottabb ajak sem igen akadhat Tisza emlékének méltó dicsőíté­sére. Mégis meglepett mindenkit a beszéd mélységes tartalmával, formai tökélyével. A re­mek beszédet bőven ismertették a fővárosi la­pok. Itt csupán azt a részt akarjuk kiemelni, melyben a józan, a magyar léleknek legjobban megfelelő középutat rajzolta, melyen a nagy államférfiú büszkén és egyenesen járta a maga útját. A közbeszőtt gyönyörű eszmékből csu­pán egyet, egy — rögtönzést. Mikor a jelen feladatairól szólott s arról, hogy a felekezetek­nek az igazi krisztusi szeretet jelében hogyan kell összefogniok, a szónoki hév annyira el­ragadta, hogy az előtte álló üveget kezével félrebillentette s a viz kiloccsant. „Ez a kis in­cidens pedig jelképezze a keresztvizet — szó­lott egy pillanatnyi szünet után — mely tisz­tára mos minden gyűlölködést, minden gonosz indulatot a Krisztus nevében". Dörgő éljenzés jutalmazta a szellemes rögtönzést, valamint szűnni nem akaró hatalmas ünneplésben volt része, mikor szónoklatát befejezte. Már a gyö­nyörű beszéd elején lehullott a lepel Tisza Ist­vánnak Benczúr ismert képe után Mányay Jó­zsef által festett pompás képéről, mely a vár­megyeház falán Széchenyi, Kossuth és Deák képei mellett fog helyet foglalni. A képet a vármegye nevében dr. Bibó Karoly alispán vette őrizetbe, lendületes be­szédben téve fogadalmat Tisza képének őrize­tére, szelleme ápolására. Még az öreg Fiáth Pál báró szólalt fel, azt a lelkes egyértelmű­séggel elfogadott indítványt terjesztve elő, hogy a vármegye a társtörvényhatóságokat Tisza em­lékének hasonló módon leendő megörökítésére hívja fel. Az emlékinnepély után a Koronában tár­sas ebéd volt, melyen felköszöntő alakjában több komoly ige hangzott el. Elsőnek a főis­pán köszöntötte fel a kormányzót, majd igen hatásosan szóltak Kenessey Miklós, Wencheim László gróf, dr. Bibó Károly, Szűcs Dezső nem­zetgyűlési képviselőnk és Kaas Albert báró. * Varasunkban 31-en délelőtt a református templomban volt ünnepi istenitisztelet, melynek keretében Kis József esperes belsőséges, szép fohásza után dr. Vass Vince theol. akad. tanár eredeti gondolatokban gazdag mély érzéstől át­hatott, gyönyörű egyházi beszédben újította fel Tisza István emiékezetét s tárta fel tragikus élete nagy tanúságait. A főiskola s a nőnevelőintézet iskolai ünne­pélyeket tartottak. Igen nagy közönsége volt 31-én este a református leányegylet által a főiskolai tornacsarnokban rendezett Tisza-emlék­ünnepnek. Ennek ünnepi szónoka dr. Tolnai Vil­mos, az Erzsébet-főiskola tanára, az ismert kiváló irodalomtörténettudós volt. Nagy érdeklődéssel várt s feszült figyelemmel hallgatott gyönyö­rűen megirt dolgozata a magyar faj legneme­sebb tulajdonságait mutatta be Tisza alakjában. Különösen érdeket volt az a részlete, melyben egyéniségét Arany Jánoséval hasonlította össze lélektani megfigyelésekben gazdag párhuzam­ban. A hálás közönség meleg szeretettel Srine­pelte a kitűnő tudóst s zajos tapsokkal fejezte ki iránta elismerését. A műsor többi számai is nagy sikert arattak, ezek voltak a ref. nőneveiő énekszáma, Tóth Endre saját szerzeményű lendü­letes Tisza-ódája, a főiskolai énekkar két na­gyon szép énekszáma, s Kozma Andornak „A sírboltban" c. drámai epilógusa, melyet Gáty Miklós, Vörös László, Dizseri Sándor és Pethő Antal igen Hatásosan adtak elő. A lélek­emelő ünnep a Himnusz eléneklésével nyert befejezést. ,Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország I" A sziniszezon epilógusa. Bethlen-Bruckner László színtársulata ked­den fejezte be előadásait Pápáh, s a mai na­pon már téli állomásán, Nyíregyházán kezdi meg előadásait az „Évá"-val. Az utolsó napok műsorán a „Vasgyáros", a „Molnár és gyer­meke és a „Gyermektragédia" szerepelt egész­séget veszélyeztető, hideg színházban, gyér publikum előtt. Bethlen-Bruckner Lászlónak, ennek a min­den tekintetben megbecsülésre méltó direktor­nak, sajnos, nincs sok dicsekedni valója Pápa városával; jó időbe kerül, mig pápai direkter­kodásának kellemetlen emlékeit új állomáshe­lyén eloszlatni tudja; merjük remélni, hogy a nagy alföldi város megadja hozzá az anyagi feltételeket. Azonban igazságtalanok volnánk közön­ségünkkel szemben, ha a színtársulat cserben­hagyását a kulturához hűtlenné válásának tud­nók be. Hisz a mi ^közönségünk mindenkor híres volt művészetpártolásáról, s nem egy di­rektor Pápán szedte rendbe anyagi viszonyait. Az eredendő hiba, véleményünk szerint, afeban rejlik, hogy a társulat, pláne kezdetben, seh egysem felelt meg a közönség kívánalmai­nak, tagjai — a kiváló erők mellett — jórészt fiatal kezdőkből állottak, akik itt akarták be­gyakorolni magukat, s itt igyekeztek elsajátítani a szükséges színpadi rutint. Természetesen, ez nem történhetett meg botiások, zökkenik nélkül, s a közönség, látva a nem egyszer kinos vergődést, lassankint el­maradozott a színházból, s mire az előadások kifogástalanul jók voltak, akkorra már nem volt — publikum. A tanulópénzt így a direktor fizette meg, noha igazán nagy áldozatkészség­gel katonazenekar szerződtetésével is iparkodott a közönség szinházbajáró kedvét ébrentartani. Mostohán bánt a társulattal az időjárás is, mely az utolsó két hétben olyan hidegre fordult, hogy aki rászánta magát a szinházba­menésre, annak ruha dolgában úgy fel kellett készülnie, mintha csak valami északsarki expe­dícióban akart volna résztvenni. Fűteni meg nem lehetett a színházat két okból. Először, mert a fűtőszerkezet oíyan különleges alkotmány, hogy az igazgató összes jövedelmét elfűttethette volna, mégsem adott volna meleget; másodszor pedig az ajtók, ablakok olyan rossz karban vannak, állandóan olyan a huzat, hogy fűtés esetén a meleg inkább a Széchenyi-térre öm­lött volna ki, mint a színházba. Nem különben bánt el a társulattal a vil­lamos telep is, amely a színészetet „luxus"-nak minősítvén, jóval magasabb áramdíjat fizettetett vele, mint a privát fogyasztókkal; mentségéül szolgálhat azonban, hogy a város sem volt jobb nálánál, mert ez meg a kezdetben megállapított heti 500 korona szinházbért később, amikor rosszul ment már a társulatnak, furcsa logiká­vaí 1500 koronára emelte fel. így fest nálunk hatósági részről a szinészet támogatása. Ügy értesülünk különben, h^gy a direk­tor a társulatot a nyíregyházai szezonra több elsőrendű taggal egészíti ki, ami ha tényleg megtörténik, teljesen biztosítva lesz az ottani szezon erkölcsi sikere. Mert Pápa volt a tár­sulat iskolája, Nyíregyházán már csak vizsgázni fog. Kivánjuk, hogy a vizsga anyagilag is pó­tolja a direktort a pápai tetemes reáfizetésért. Kritikus. Kunt Testvérek 2 Pápa, KertsoHitca 27.

Next

/
Thumbnails
Contents