Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-10-30 / 44. szám

Színészet. Pénteken ismét az „Ezred apja" mulattatta a gyér számú közönséget. Szombaton Gyárfás Ödön 30 éves színészi jubileuma alkalmából jutalomjátékául a „Sárga csikó"-t adták. Előadást megelőzőieg a szín­padon a leeresztett függöny mögött megható „családi ünnepély" folyt le. A társulat tagjai a jubiláns köré gyülekeztek, s a pályatársak nevé­ben id. Szalóky Dezső bensőséges meleg sza­vakkal üdvözölte Gyárfás Ödönt a küzdelem­mel teljes, de sok dicsőséget felmutató 30 év határán, s átnyujtotta^neki a társulat gyönyörű babérkoszorúját. Az ünnepeit könnyek között, meghatva mondott köszönetet kollégáinak ked­ves figyelméért, igaz ragaszkodásáért. Lelkes éljen-t zúgott reá a társulat, azután felgördült a függöny s kezdetét vette az előadás. Gyárfás, mint Csorba Márton, a II. felvonás első jele­netében lépett a színpadra. A szépszámú közön­ség percekig tartó, zajos ovációval fogadta és két szép koszorúval tisztelte meg, a zsinórpad­lásról pedig babéresőt hullattak őszülő fejére. Az érdemes művészt láthatólag meghatotta az ünneplés, s elfogódottan kezdett bele Márton gazda mondanivalóiba. A szivét, a lelkét vitte bele játékába, a 15 esztendeig ártatlanul rab­ságot szenvedett egyenesielkü, derék magyar embert olyan közvetlenséggel állította elénk, hogy vele együtt éreztük át a fájdalmat, amely a félreismertetés folytán egész lényét áthatotta, s szinte jól esett, amikor ártatlansága felől megbizonyosodtunk. A többi szereplőkről csak annyit mondhatunk, hogy igyekeztek jubiláns pályatársuk műyészi játékához harmonikus kere­tet szolgáltatni. Vasárnap a kedvelt „Mágnás Miskát" lát­tuk viszont. Az est ragyogó sikert hozott a társulat két fiatal művészének, Fenyő Nellinek és Polgár Ferencnek. Előbbi Marcsa, utóbbi a Miska gyerek szerepében nyújtottak feledhetet­lenül kedves alakítást. A színházat egészen megtöltő közönség egész estén tüntető tapsai­val halmozta el őket. A sikerben osztozott még velük Baracs személyesítője: Papp László, aki igen rok#nszenvesen játszott, s behízelgő lágy tenorján kellemesen énekelt. Tömöry Nusi a második felvonásban szemléltetően akarta bizonyítani, hogy milyen nagy a ruhainség. Ezzel azonban túllépte a jó izlés határát. Hétfőn Farkas Imre népszerű operettje: a „Túi a nagy Krivánon" volt műsoron. A derék Baratye-csaiád (Egyed, Tömöry, Polgár) most is sok derültséget okozott kedvesen szegletes viselkedésével és jóízű humorával. Buday Sándor tőrölmetszett, zamaiosan magyar Kis Pistája és Zsolnay Manci kedves angol missze voltak még a jó előadás erősségei. Kedden a társulat tehetséges tagjának: Szalay Pálnak estélyéül a „Vengerkák" cimü ismert drámát adták fél ház előtt. A jutalma­zott nagyobb figyelmet érdemelt volna. Egész sziniszezon alatt a nemes törekvésnek, komoly kötelességtudásnak adta tanújelét, ez esti szerep­lése pedig azt bizonyította, hogy nagy művészi feladatok megoldására is képes. A szerelmi ön­tudatra ébredt, nyomorék nagyherceget kabinet­alakításban mutatta be, s átérzett játéka mély hatást gyakorolt á közönségre. Ugyancsak el­ismeréssel szólhatunk Vajda Piroska kitűnő Ránki Annájáról, valamint Gyárfásné Madarassy Berta finoman stilizált nagy hercegnőjéről. Kevés színésznőt ismertünk, aki a felsőbb tízezrek hölgyeit előkelőbb tónusban tudta volna ábrá­zolni, mint ő. Szerdán a „Három a kis lány" bájos operett került szinre — üres ház előtt. Pedig az előadást id. Szalóky Dezső estélyéül hirdet­ték, aki annyi kellemes órát szerzett a szezon alatt a színházba járó közönségnek. Hálátlan­ságnak bélyegezhetnők meg ez eljárást, ha nem tudnók, hogy a részvétlenség nem irányult Szalóky tata ellen, akinek sokoldalú, kiforrott művészetét egyként honorálja mindenki. A közönség színházba járó kedve megcsappaná­sának egészen más okai vannak, amelyekre míft kitérni nem akarunk Csak sajnáljuk Szalóky Dezsőt, amiért vele, a legérdemesebbe! történt meg, hogy Tschöll papa szerepét „juta­lomjátékán" üres ház előtt kellett eljátszania. Csütörtökön Rákosinak, jubiláló nagy írónk­nak tiszteletére a költő megrázé drámáját, a „Magdolná"-t adták színészeink. Az előadás méltó volt az ünnepélyes alkalomhoz. Vajda Piroska és Gyárfás, ez a két ízig-vérig ősere­deti szinésztehetség oly játékot produkáltak, amilyen jót e szezonnak még egy drámai elő­adásában sem láttunk. Vajda Piroska tehetsége, érző, a sziv legbensőbb húrjait megszólaltató játéka csak erősítették bennünk tiszta, mély művészete iránti bámulatunkat. Jók voltak ifj. Szalóky, Trombitás Györgyi és mint mindig, id. Szalóky is. ,Csonka Magyarország: — nem orszá?, Egész Magyarország- — mennyorsság!" ÚJDONSÁGOK. Halottak napján. 1920. Ködbeborult reggel, később verőfény : úgy illik a csendes megemlékezés e mélabús napjához ! De mintha a ködöt áttörni csak délfelé tudó, gyenge őszi napsu­gár, mintegy utolsó fellobbanása a vége felé siető esz­tendő életerejének: nem a feltámadás, hanem a halál­lal küzdő nagybeteg utolsó, csalfa reménységét szim­bolizálná. Ezen gondolkozhatunk mi, magyarok, a legszo­morúbb halottak napján, amely a most éló nemzedékre virradt. Vájjon a mi reményünk is olyan-e, mint a bágyadt őszi Nap, mely a ködökkel is csak dél felé képes megbirkózni, hogy azután csakhamar ismét a hosszú éj vigasztalan sötétjében hagyjon bennünket?. Nem ! Tudjuk, hogy eljő a tél gonosz fergetege, és beborít mindent havával, jegével; de azt is tudjuk, hogy egyszer megifjultan tavaszi erőben tér vissza a Nap és ekkor diadalt arat: széttöri a tavak, folyamok jégpáncélját, levetteti a mezőkkel fehér halotti köntö­süket és szinte halljuk a zsendülő, új élet közepette a kürtök harsogását: .feltámadunk!" Épp így bizzunk a mi reményeink valóra válásában, bizzunk az isteni örök igazságban, mely, mint tavaszi enyhe szél a tél havát megolvasztja: úgy teszi majdan semmivé felfuval­kodott ellenségeink hatalmát. Amint a most letarolt mező egykor újra virul, amint a lehullott lomb helyén új leve­lek fakadnak, újra virágok illatoznak egykor: épp úgy lesz még egyszer boldog, nagy a mi most megcsonkí­tott hazánk : higyjünk Magyarország feltámadásában ! De hogy egyszer reánk virradhasson a magyar húsvét: hármat ne tévesszünk soha szemünk elől: imádkozzunk, dolgozzunk, és — ne feledjünk! Imádkozzunk Annak kegyelméért és segedelmé- • ért, aki nélkül a mi erőnk gyenge; aki, miként a bün, büntetés: a becsületes munkát jutalom nélkül nem hagyja; dolgozzunk: tanuljuk meg a tettet többre be­csülni a szónál, hogy a legszerényebb, de jól végzett munka többit használ a legcsillogóbb frázisnál; ne feledjünk: ne feledjük, hogy az igatság kere­sése — nem boszuvágy! Sch. L. — Személyi hir. Németh István, dunán­túli református püspök, a tegnapi napon hiva­talos ügyekben városunkba érkezett s innen ma a Tisza-ünnepre Veszprémbe utazott. — Katonai kinevezés. A kormányzó Kraemer Antal, volt 26. közös gyalogezredbeli alezredest, a csóti leszerelő-tábor kitűnő parancs­nokát ezredessé nevezte ki. — Tisza István gróf emléke. Október 31-ike — a reformáció emléknapja — ez idén emléknapja lesz egyszersmind a református egy­ház és magyar haza nagy fia, Tisza Uíván gróf emlékezetének is A városunkban tartott kerü­leti közgyűlés határozatából a dunántúli refor­mátus egyházkerület minden gyülekezetében e napon a harangok kétszeri meghúzása és gyász­lobogó kitűzése mellett alkalmi istenitisztelet tartandó. Istenitisztelet után az egyházi elöl­járóságok rendkívüli gyűlést tartanak, melyben jegyzőkönyvileg örökítik meg a megemlékezés megtörténtét. — Városi közgyűlés. Csütörtökön, e hó 28-án dr. Tenzlinger József polgármester elnök­lésével igen gyér érdeklődés mellett, mindössze 20 városatya jelenlétében igen gazdag tárgysoru közgyűlés volt. A napirend pontjait majdnem mind vita nélkül intézték el. Ezt megelőzőleg a polgármester bejelentette, hogy a csornai vasút menetrendjének megváltoztatására biztató ígéretet kapott. A napirendre áttérve elhatároz­ták, hogy Horthy kormányzó plakettjét meg­rendelik. A veszprémi Tisza-ünnepre kiküldöt­tek a polgármestert, a főjegyzőt, Darányi Ágost, Somogyi József, Zakots István v. képviselőket. A piaci szabályrendeletet oly értelemben módo­sították, hogy a ksfák nyáron 9, télen 10 után vásárolhatnak csak a termelőktől. A hordárok díjtételeit felemelték, alapdíj 10 kg. után negyed­órás útnál 5 K, félórásnál 10 K. Elfogadták a vigalmi adóról szóló szabályrendeletet, meg­állapították az eddig szabad egyesség tárgyát képezett kéményseprési díjakat. A városi ingatla­nak közül a Tarok Bálint utcai bérházra s a Csatorna-utcai házra együtt 1,000.000 K-t aján­lottak. Kevésnek találták, nem fogadták el. A Korona-vendéglőre pedig kimondották, hogy egyáltalán nem adják el. A városi tisztviselők­nek szolgálati pótlékra és a háborús évek két­szeres számítására vonatkozó kérését teljesítették. Hajnóczky Béla javaslatát, hogy a közéle!mező bizottság a^ jövőben jutalékok kiadásánál csak mint véleményező testület szerepeljen, elfogad­ták. A Hadigondozó Népirodának a közélelme­zési üzem jövedelméből 3000 K-t megszavaztak. Azután még több városi tisztviselő, rendőr és más alkalmazott kérelmét majdnem kivétel nél­kül mind kedvezően intézték el. — Az irgalmasok kórházában seré­nyen folynak a kórház-bővítési munkálatok. A női osztályt immár átadták rendeltetésének, szép, világos, egészséges nagy teremben, tiszta ágyak­ban feküsznek a betegek; a szülészeti osztály is elkészült, itt két egymásba nyíló <terem várja a szülő nőket; a műtőterem berendezése is folyamatban van. Mindenütt rend, tisztaság tá­rul a szemlélő elé. A kórház rendelkezik mind­ama feltételekkel, amelyek nagyobbszámu bete­gek befogadására is képessé teszik akár a kór­ház-épület kitoldásával, akár a szomszédos bérház helyiségeinek felhasználásával. Az ir­galmasrewd készséggel alakítja át kórházát nyil­vános jellegű kórházzá, égető szükség is volna reá, hogy városunkban jól felszerelt, a modern gyógyászatnak megfelelő kórház legyen, de az illetékes körök vajmi lassan és kedvetlenül segítik elő az ügyet. Pedig elég régen kisért a kórház-kérdés, egyszer már meg kell vala­miképen oldani. — A lakásínség még mindig nyomasztó és segítség még sehonnan ncm jelentkezik. A polgármester a múlt héten járt Budapesten az illetékes fórumoknál, de esik annyi biztatást kapott, hogy barakkszükségiakások építésére helyeztek kilátásba néhány százezer K-t. Meg­jön-e t mikor jön meg ez az összeg, nem tud­juk, de hogy a város maga is kiléphetne a tettek mezejére, az a nézetünk máig is meg­van. Avagy az új törvény alipján összehívandó új képviselőtestületre vár a hivatás, hogy e téren valami történjék? — Halálozás. Bors Jánoi Máv. szemafor­felvigyázó e hó 28-án 42 évei korában hosz­szas szenvedés után elhunyt, mély gyászba borítva feleségét, Gyurátz Zsuzsánnát, Gyurátz püspök unokahugát és három kiskor* árváját. A kötelességtudásban, józan, becsületes életben példaképül szolgálható derék embert ma, szom­baton délután 3 órakor temetik bakonyér-utcai lakásáról. — Árak a cipésziparban. Az árvizsgáló bizottság a cipésziparra nézve a következő irányító árakat állapította meg: Ha minden anyagot a megrendelő ad, a szeget, fonalat és csirizt kivéve (szegeit lábbeli értendő): 26—30 számú cipő elkészítési díja I. rendű 120 K, II. rendű 100 K, 31—35 «zámu I. rendű 175 K, II. rendű 150 K, 35 számon felüli I. rendű 200 K, II. rendű 180 K. Borítás munkadíja felnőttek cipőjéért 100—130 K, gyermekcipő 60—80 K. Talpalás és sarokigazítás munka­díja 30—40 K, sarkalásért 15—20 K. — Munkaközvetítés. A győri hatósági munkaközvetítő hivatal értesítése szerint, elhe­lyezést nyerhet Győrött: 2 cipész, 7 gyári­munkás napszámos, 1 kosárfonó, 2 férfi-szabó, 11 szállítómunkás, 6 házicseléd és 6 tanonc ipari szakmunkára. Vidéken : 2 ács, 1 borbély, 3 cipész, 1 kefekötő, 1 kerékgyártó, 1 férfi­szabó és 1 kocsis. — Fsglalkozást keres: 4 asztalos, 1 cukrász, 3 gépész, 4 gépkezelő, 4 kovács, 3 kőmives, 6 lakatos, 3 mészáros, 1 molnár, 2 műszerész, 1 szállodai alkalmazott, 1 szíjgyártó, 1 vas- és fémeiztergályos, 4 magán­tisztviselő, 5 kereskedősegéd, 10 szolga, 8 ház­tartási kisegítő személyzet. Bővebb felvilágosí­tást a fahivatal vezetője ad>

Next

/
Thumbnails
Contents