Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-10-09 / 41. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 1250 K. Egyes szám ára 1 korona. Lapiulajdonos főszerkesztő: DR. KÓROS ENDRE. Kiadéhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Annak a nyugtalanságnak, annak az izgalomnak, amely tagadhatatlanul megfekszi még mindig a lelkeket, egyik főoka kétségtelenül az, hogy a vesztett háború után a nyugdíjas és állásnélküli katonatisztek s a menekült tisztviselők nagy tömege semmikép sem tud elhelyezkedést találni. Az a vállalkozás tehát, melynek Hegedűs Lóránt állott az élére s mely az állásnélküliek ezreit nagy bankok és vállalatok és ezek gazdaságainál akarja elhelyezni, nemcsak az érdekeltek iránt érzett emberbaráti érzésünk, de az ország stabilitásának végleges megoldása tekintetéből is a legteljesebb rokonszenvre tarthat számot. Négy hatalmas egyesület tette magáévá az eszmét, kivitele azonban nem egyesületeken, de egyeseken fog megfordulni. Ha mindazokban, kik vállalatok, intézmények élén állanak, akiknek soha nem sejtett jövedelmet hozó gazdaságuk van kezük alatí, meglesz az érzék az iránt, hogy nem csupán az egyszerű napszámos ember feltétlenül szintén kielégítést követelő igényeit kell teljesíteni, hanem igenis a szellemi munkások kenyerét is biztosítani kell és pedig esetleg oly módon is, hogy a magánjövedelmét ideiglenesen, — csak ideiglenesen, mert hisz az intellektuális erő befektetése előbbutóbb meghozza jövedelmét, — valamivel csökkentenem kell, az ország, az állam s ezáltal a magam érdekében is, akkor az akciótól jó sikert, ma még nem is álmodott eredményt várhatunk. Ha azonban a Iegrútabb emberi gyarlóságok egyike, az önzés, a szűklátókörű, csak a jelen percre, saját zsebemre-gondolás fog felülkerekedni, akkor a szépen kieszelt terv könnyen kútba eshetik s mi újabb és véget nem érő jogos panaszokra, s ezek nyomán kiújuló izgalmakra lehetünk elkészülve. Nem mondjuk, tudjuk mi még sokkal jobb módját az elhelyezkedések biztosításának, mint amit Hegedűs Lóránt kieszelt. „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország menyország." Ez az, ez az egyedüli a titkos, a biztos arkánum minden baj és minden nyomorúság ellen. Amig azonban a menyország kapuja megnyílnék s van-e, aki kételkednék benne, hogy előbb-utóbb, de kitárul előttünk, addig is szívvel és eréllyel cselekedjünk, okosan és gyorsan! „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország!" Kapi Béla püspök egyházlátogatása. - 1020 október 3. Valóban úgy volt, ahogy miit számunkban megírtuk. Kapi Béla püspöknek, a krisztusi hitvallás és a magyar hazaszeretet lelkes apostolának látogatása nemcsak a helybeli evangélikus egyháznak, de egész Pápa városának lélekemelő ünnepnapjává lett. Ünnep, melynek jelentőséget és maradandóságot nem a külső pompa hiá csillogása, de a lelkeket hevítő belső tartalom kölcsönzött. A Szombathely felől hűséges hitvese és titkára társaságában érkező főpapot szómba ton délután 1/

s6 órakor az egyház és a város küldöttsége fogadta. Az egyházmegye részéről Takács Elek esperessel és dr. Kluge Endre felügyelővel élükön megjelentek a presbiteriumi tagok, a város részéről dr. Tenzlinger József polgármester és Hawuth Jánes rendőrkapitány jöttek ki. A barátságos üdvözlő szavak kicserélése után, melyek során Kapi püspök hangsúlyozta, hogy Pápára, hol mint püspöki titkár majd 3 évig működött, valójában, úgy érzi, hogy haza érkezik, kocsikra ült a társaság s az evangélikus templomhoz hajtatott, hol Isten hozott felirattal ellátva virágokkal, galyakkal ékes diszkapun áthaladva az elemi és középiskolai tanulók sorfala között haladt a püspök a templomig, melynek lépcsőjéről Mesterházy László lelkész üdvözölte őt. Vasárnap reggel már 9 órára megtelt az evangélikus templom a város összes intézményei részéről kiküldött deputációk, valamint a hívőknek nagy sokaságával. A „Tündöklő hajnali csillag" égheszárnyaló dallamának elhangzása után Takács Elek esperes mondott megható könyörgést és olvasott episztolát. A leányegyletnek Hütter Anna elnök vezetésével előadott szép éneke után az egyházi beszédet a gyülekezet köztisztelettől környezett nagytevékenységü lelkésze: Mesterházy László tartotta, megpendítvén a szivekben a hazaszeretet húrjait, hogy aztán Nagy Jenőné művészi szóló-énekének elhangzása után, Kapi Béla püspök zendítse meg azokat elbűvölő erejével. Kapi püspököt vagy másfél évtized előtt sokan ismerték, mint kitűnő egyházi szónokot. Azokat is, akik már akkor nagyra tartották, de még inkább azokat a százakat, kiknek most adatott először alkalom ékesszólásában gyönyörködni, meglepte és elragadta eszméinek újsága és gazdagsága, nyelvének kifejező ereje, előadásának egyszerűsége ellenére is tökéletes szónoki művészete. A keresztyén hitért s a magyar hazáért mondott gyönyörű könyörgésének elhangzása után a 265. ének 4. versének eléneklése zárta be az Ünnepi istenitiszteletet. A megjelent közönség majd kivétel nélkül végighallgatta a most következő egyházi közgyűlést is. Ennek keretében Bélák Lajos egyházi felügyelő üdvözölte tüzes magyar lelke egész hevével a püspököt. A közgyűlésen a lelkész felolvasta az egyház történetét. A református testvérekkel együtt átszenvedett küzdelmes múlt után az új kor hozta meg számára a szabad fejlődés lehetőségét. Az egyház új temploma, paplaka, iskolái, tanácsterme mind-mind Gyurátz Ferenc ny. püspök lelkészsége idejében épültek meg, alatta jutott az egyház rengeteg alapítvány révén is virágzása mai fokára. A püspöki kérdőpontokra adott válaszok világosan mutatták, hogy az egyház ma is a régi ösvényen halad, hitélete virágzó, iskolái kitűnőek, mindenek ékesen és szép rendben vannak. Miután mindezért a püspök legteljesebb elismerését nyilvánította, a közgyűlést bezárta. Most a deputációk fogadtatása következett. Megnyitotta a sort a református testvéregyházé, melynek presbitériuma Kis József esperes vezetésével teljes számban megjelent tiszteletadásra. Másodiknak a helybeli tisztikar Radoychich Lajos alezredes vezetésével tisztelgett. Hosszú sorban következtek most egymásután a református főiskola, református nőnevelőintézet, állami tanítóképző, állami polgári leányiskola, xbencés főgimnázium, r. kath. hitközség, Pápa városa, az Esterházy uradalom, az állami tisztviselők, az ipartestület, a ker. szoc. párt, az ev. ének- és zenepártoló egyesület s végül az ev. egyház tisztikara. Minden testület vezetőszónokának beszédéből a püspök iránti igaz tisztelet csengett ki, a püspök válaszai a maguk változatosságával és eszmegazdagságával bilincseltek le. Az ev. nőegylet és leányegylet szombaton este, az izr. hitközség pedig vasárnap délután tisztelgett előtte. Délután 2 órakor az evangélikus egyház tanácstermében az evangélikus nőegylet és leányegylet épp oly áldozatkész, amily fáradhatatlanul munkás vezető tagjai fényes szeretetvendégséget adtak Kapi püspök tiszteletére, melyre a hivatalok vezetői és a presbiíerium tagjai voltak hivatalosak. Az első felköszöntőt a diszebéden Bélák Lajos felügyelő mondotta Horthy Miklós kormányzóra, a többi szónoklatban Kapi püspököt éltették, ki azután egy orátori remekműben fejtette ki a keresztyén egyházak testvéri együttműködésének útját és eszközeit és magasztalta végül az igaz keresztyén példányképeként püspökségben elődjét: Gyurátz Ferencet, kinek „élete egyetlen nagy prédikáció volt". A nagyszerű felköszöntő után az egész közönség szeretettel ünnepelte városunk érdemes nesztorát, az ősz főpásztort. Még számos felköszöntő hangzott el s a szeretetvendégség, melyen résztvett magyar viseletben a püspök felesége is, délután 4 órakor ért véget. Kapi püspök délután vizsgát tartott az evangélikus elemi iskolák és a középiskolák evangélikus növendékeinél, az esti órákban látogatásokat tett s másnap Pápáról kocsin indulva folytatta egyházlátogató körútját Takácsiban. Pápa város közönsége szivébe zárta őt s nem fogja felejteni a tőle hallott igéket. Színészet. Pénteken „Ocskay brigadéros" került szinre a címszerepben Lugosi Danival. Határozottan meglátszott rajta kritikánk hatása. Igyekezett természetesen beszélni s több jelenete sikerült is. Amilyen ambiciózus embernek ismerjük, le fogja ő még vetkőzni teljesen hibáit. Tömöry Nusi, a bájos szubrett Tisza Ilona szerepében bebizonyította, hogy a drámai szende szerepkörben is ép oly jól megállja helyét, rnint az operettben. Gyárfás Ödön Szörényije, Vajda Piroska cigányleánya és Buday Sándor Taricsa kifogástalanul jók voltak. Szombaton a „Cigányszerelem" reprize volt — igen gyönge előadásban. Fenyő Nelly (Zórika) hangját sokszor egészen elnyelte a zene, így nem is vesszük tőle rossz néven, hogy több énekszámát egyszerűen elbliccelte. Hiába integetett neki a karmester, ő biz' nem reagált reá. Vele ellentétben Buday (a cigány) meg — a dobhártyák nem kis veszedelmére — teljes erővel arra törekedett, hogy túlharsogja a zenekart. De miért e szizifuszi munka, mikor éneke finomításával, az érzelmek pointirozásával sokkal nagyobb hatást érne el. Tömöry Nusi (Ilona) igyekezett megmenteni, ami megmenthető, ám ő meg cigány hiányában kény-