Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-10-02 / 40. szám

szedtek a táborból és egyiket ide, a másikat amoda vitték kényszermunkára. Én harmincad magammal Nercsinszk nevü városkába kerültem, egy kozák ezredhez, ahol szakács lettem. Négy hónapig kotyvasztottam a kozákoknak zabálni valót, mialatt igyekeztem az evés terén eddig elmulasztottakat helyrepótolni. De ez nehéz dolog volt. Nagyon sok vesződség volt a ko­zákokkal. Kora reggeltől késő estig, egyik nap ágy, mint a másik nap 800—900 embert ki­elégíteni, óriási munka. Meguntam a dicsőséget. Otthagytam őket és az akkor alakult tiszti ka­szinóban pincéri állást foglaltam. Itt azután kifutkostam magamat. Reggeltől-estig, estétől­reggelig. De ez sem tarthatott örökké. Körül­belil hat hónapig voltam ott és visszatértem Csitára. Először táborban voltam, minthogy a tábori koszt sehogy sem elégített ki, ismét munka után néztem. Tutajos lett belőlem. Csitától 50 km.-nyire eső Borgin községből szállítottuk a fát a városba. Kalandos foglal­kozás. Naponta l'5-ször, akarva, nem akarva, fürödtünk a folyóban. Legalább is annyiszor. Reggel hattól este nyolcig tartó munka alatt volt alkalom egynéhányszor bele esni a vizbe. Ezt a foglalkozást felcseréltem a favágással. Ez már testedző foglalkozás, de csak akkor, ha e nagy munkához meg van a kellő táplál­kozás is. És mivel ez nálunk hiányzott, így hát otthagytam ezt is. Ekkor már törtem a fejemet, hogy milyen foglalkozásba kellene kezdeni. Gyorsan kellett határozni, mert a gyomor nyug­talankodott. így történt aztán, hogy napszámos lettem. Vállaltam mindenféle munkát. Végre meghallottam, hogy Csitán egy gőzmosoda nyílik meg. Épen a tél kezdődött, gondoltam tehát, hogy az épen nekem való hely lesi. Felvétettem magamat a mosodába. Itt töltöttem Öt hónapot. Jó melegben mosógépet kezeltem egész télen át. Ez volt utolsó állásom, mert meghallottam, hogy Nikolszkban már gyűjtik a foglyokat, hogy elszállítsák őket haza. Azonnal ott hagytam helyemet, ide utaztam és most magánzó vagyok. Itt a táborban várom a hajókat, melyek minket haza fognak vinni. Jelenleg a legjobb egészségnek örvendek, melyhez hasonlót mindnyájuknak kívánok. Többet most nem irhatok. Ez volt röviden az én működésem fogságom alatt, most egyéb dolgom nincs, Mint várni, mig el nem visznek haza. Addig is kívánok kedves Szüleimnek és Testvéreimnek minden jót. Kezeiket csókolja szerető fiuk: Gábor. Színészet. Pénteken a „Százszorszép" operett bemu­tatója volt. Szövegét a Hamupipőke meséjéből dolgozták fel kevés szerencsével, zenéjét innen­onnan hordták össze szarkamódra. Érezték a szerzők is, hogy a tátongó ürességeket valami­vel pótolni kell, hát agyonspékelték művüket táncokkal, úgyannyira, hogy féltucat operettben sem táncoltak annyit és annyian, mint ebben. A főszerep e tekintetben Zsolnay Mancinak és Polgár Ferencnek jutott, akik ügyes játékuk mellett egész estén át olyan bravúrosan táncol­tak, hogy folyton ismételniök kellett; az első felvonásbeli tüzes csárdás táncukat pláne három­szor is eljáratták velük. A címszerepet Tömöry Nusi játszotta bájosan, s énekelte csengő tril­lákkal. Kivtilök még Pap László, Trombitás Györgyi és Markovics Piroska szolgáltak reá a közönség tapsaira. Szombaton és vasárnap a darabot meg­ismételték zsúfolt házak előtt. Hétfőn Bernstein hatásos színműve, „A tolvaj" került színre közepes ház előtt, közepes előadásba*. A szereplők közttl egyedül Szalay Pál (Richárd) fltötte meg a mértéket; szépen, folyékonyan társalgott, mesterkéletlenül játszott; mimikáját is rendkívül kifejezőnek találtuk. Vajda Piroska (Marié) nehézkesen indult s csak a második felvonás vége felé talált magára, itt asszonyi vergődésében igazán nagyszerű volt. Lugosi csak nem tud leszokni éneklő beszéd­módjáról. Kövessy Boriskának pedig egyelőre mellékszerepet is kár adni, hisz még azt sem tartja érdemesnek, hogy rövid szerepeit beta­nulja. Ellenben Egyed László titkos rendőre dicséretet érdemel. Lehár simogató, édes melódiái csendültek fel szerdán és csütörtökön este. Hogy a „Víg özvegynek"-nek már sokkal jobb előadását is láttuk, az kétségen felül áll, de néhány szereplő­ről most is elismeréssel szólhatunk. így első sorban a címszerepet játszó Fenyő Nelly kelle­mesen ciengő hangját és könnyed járkál di­csérhetjük. Ha el nem is érte, de igyekezett megközelíteni a régi „víg özvegy"-ek színvo­nalét. Partnerének, Papp Lászlónak affektáló modorával sikerült elegáns szerepét teljesen élvezhetetlenné tennie. Tömöry Nusi (Vallen­cienne) ez este igazán bájos volt. Rossillon személyesítője: Sajó érces tenorjával tűnt fel. Ha játékban is kellő rutinra tesz szert, szép jövőt jósolhatunk neki. Id. Szalóky és Egyed László a követ, illetve Nyegus szerepében ki­tűnő alakítást nyújtottak. Az új karmester, Csányi Mátyás elsőrendű dirigensnek bizonyult. ,Csonka Magyarország- — nem ország, Egész Magyarország- — menyország!" ÚJDONSÁGOK. — Az októberi gyásznap. Akik életü­ket adták a magyar szabadságért, a magyar haza függetlenségéért, azokra emlékezünk októ­ber 6-án. Emlékezzünk reájok I Újítsuk fel dicsé képüket, idézzük fel daliás alakjukat s higyjük rendületlen hitte!, hogy amint az ő mártírhalá­luk nyomán dicsőséges feltámadás virradt, úgy támad életre, ami ma halott: a nagy, a függet­len, a régi Magyarország. Gyászoljuk, emlé­kezzünk és — reméljünk! — Püspöki látogatás. Mint^előző szá­mainkban már jeleztük, Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök egyházlátogató körútján első­nek a pápai egyházat látogatja meg. Ma, szom­baton délután 5 óra 27 perckor érkezik titká­rával Szombathely felől Pápára. Fogadására az egyház vezetősége nagy előkészületeket tett, s másnap az egyházlátogatás is ünnepélyes kere­tek között fog lefolyni. — Az egyházlátogatás a következő programm szerint történik: Megér­kezés Pápára. Bevonulás kocsikon és az ev. templom előtt fogadtatás. Vasárnap d. e. J/t 10 órakor ünnepi istentisztelet. Oltári imát mond és epistolát olvas Takács Elek esperes. Egy­házi beszédet tart Mesterházy László lelkész. Ünnepi karének Hütter Anna leányegyleti elnöknő vezetése mellett. Szólót énekel Nagy Jenőné, Nagy Jenő orgonakisérete mellett. Kapi Béla püspök beszéde az oltár előtt. Ünnepi közgyű­lés a templomban. Beiák Lajos felügyeié üdvözlő beszéde. Kapi Béla püspök megnyitó beszéde. Esetleges panaszok, kívánalmak előterjesztése a gyülekezeti tagok részéről. Püspöki kérdő­pontok letárgyalása. Küldöttségek fogadtatása a templomban. Szeretetvendégség a gyülekezeti tanácsteremben. Délután 3 órakor az elemi is­kolák, 4 órakor pedig az ev. középiskolás növendékek megvizsgálása. — Másnap a püs­pök Takácsi, Acsád, Mezőlak és Békás leány­egyházakat látogatja meg. — A református zsinat. A református egyetemes zsinat, mely e héten át Budapesten ülésezik, lelkészi alelnökévé az elhunyt dr. Tüdős István püspök helyébe Németh István dunántúli ref. püspököt választotta meg. A zsinati ülés keretében dr. Antal Géza zsinati képviselő beszámolt a zarándok-atyák amerikai partra­szállásnak flnnepéről, mit a Kálvin-téri tem­plomban Budapesten is megünnepeltek, amely alkalommal ugyanő nagyszabású előadást tartott. A zsinati tárgyalásokon az előbb nevezetteken kivül még Pápáról részt vesznek Kis József esperes és Faragó János főgimnáziumi igazgató. — Tótjaink magyarsága. A Felvidék hangulatára igen jellemző az a hirdetmény, melyet a turóezszeatmártoai cseh főszolgabíró intézett a járás lakosságához. — A járás és székhelye, úgy­mond, tősgyökeres tót járás volt, még abban az időben is, mikor a tót nyelvnek még nem voltak azok a jogai, melyek a nemzetiségi tör­vény alapján megillették. Ma, dacára, hogy Turóczszentmártonban és a járás községeiben mindenki tud tótul, mégis vannak olyanok, akik a nyilvános életben tintetően magyarul be­szélnek. Azért felhívja ezeket a lakosokat, hogy legalább a nyilvánosság előtt, az utcán, ven­déglőkben és mulatóhelyeken a tót nyelvet ne szégyeljék, hanem lehetően használják s te­gyenek ezzel tanúságot a cseh-tót nemzethez való hűségről. — A nullás liszt. A legfinomabb tészta­liszt árát tudvalevőleg 44 K 50 f-ben állapí­tották meg. Hogy kiknek számári, az rejtély volt már a megállapításkor s még nagyobb rejtély ma. A leggazdagabbak ugyanis nincse­nek benn a hatósági közellátásban, azok maguk szerzik be gabonájukat s készíttetnek belőle tetszés szerinti lisztet. A többiek, akik 20.000 K jövedelmen alul vannak, azoknak pedig hogy lenne pénzük 44 K-ás lisztre? Ép ezért előre várható volt annak a hirdetménynek balsikere, Melyben a helyi hatóság a jobbmóduakat a szegényebbek érdekében 4 havi nullás liszt kiváltására kérte fel. A barátságos felhívás óta vagy két hét eltelt, azonban a 4 havi nullás liszt kiváltására mindmáig senki sem jelentkezett. Ugy van, amint mi annak idején megirtuk: Nem 44 K-ás nullás liszt kellett volna, hanem — ha nem is 3, de 4—5 K-ért — jó és élvez­hető kenyérliszt s ez esetben a nullás lisztnek is lehetett volna olyan árat szabni, hogy ne csak éppen hadimilliomosok ehessenek belőle. — Térzene a várkertben. A Move fő­osztálya vasárnap d. e. 7*12 órakor az Ester­házy-parkban katonai zenekar közreműködésé­sével térzenét rendez, melyre a város közön­ségét ez úton is meghívja. — Műsor felnőt­teknek 2 K, katonáknak és gyermekeknek 1 K. Belépés a Gróf-út felőli bejáraton. Műsor a ker. szoc. pártirodában és a bejáratnál kapható. — A város közélelmezése. A közélel­mezési bizottság m. hó 28-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen azt az örven­detes határozatot hozták, hogy az élelmezési iroda jövödelmének terhére annyi gabonát vá­sárolnak, mely lehetővé teszi a kenyérlisztnek — 82% helyett 75%-os kiőrlés mellett — élvezhetővé feljavítását. Mivel a város az el­látatlanai számára szükséges 14 vaggon havi járandóság helyett csak 9 vaggont kapott, a polgármestert sürgősen Pestre küldték, hogy Szűcs Dezső nemzetgy. képviselő közbenjötté­vel az ügyet intézzék el. A pékeknek átadják a nullás lisztet, hogy belőle kiflit, zsemlyét, fehér kenyeret készítsenek. Végül még néhány alkalmazott kérvényét intézték el. — Főbiránk gyásza. A pápai járás kitűnő főszolgabiráját: Bélák Lajost és családját mély gyász érte. Édes anyja: özv. Bélák Jánosné szül. Illés Emília szept. hó 28-án, 83 éves korában elhunyt. A jóságos matróna özvegysége napjait gyermekei és unokái igaz szeretetétől körülövezetten Csóton, postamesternő leányá­nál élte le, itt érte utol a halál. E hó 1-én nagy részvét mellett helyezték örök pihenőre már régebben elköltözött férje mellé Vanyolán, hol férje evangélikus lelkész volt. Halálát 8 gyermeke, 14 unokája és kiterjedt rokonság gyászolja. Áldás emlékére ! — Főbiránk gyászá­ban mi is őszinte részvéttel osztozunk. — A közegészségügyi bizottság a héten tartott ülésén foglalkozott az irgalmasrend kór­házának ügyével, állást azonban nem foglalhatott, mert még nem ismeretes a rend tartományfőnö­kének a szándéka, hogy közkórházzá, vagy nyil­vános jellegű kórházzá akarja-e átalakítani az irgalmasrend helybeli kórházát. — Elbocsátott rendőrök. A rendőrség államosítása alkalmából a volt városi rendőrség tagjai közül több olyan egyént is átvettek, akik az előirt koron (50 év) túl voltak ugyan, de egyébként a szolgálatra minden tekintetben alkalmasaknak látszottak. Ezek közül az embe­rek közül többet a belügyminisztérium most — előbbi átvevő, illetve kinevező rendeletének hatálytalanításával — az államrendőrség szol­gálatából elbocsátott. Nem akarjuk itt felsorolni az elbocsátottak neveit, de annyit mondhatunk, hogy igen derék és igen megbízható rendőr­altisztek vannak közöttük, akiknek éltesebb koruk ellenére is a közbiztonság még nagyon jó hasznát vehette volna. Ha azonban ezt a „staatsraison" magasabb szempontja így kívánta, akkor viszont elhelyezésűkről a városnak kell valamikép gondoskodnia, nehogy teljesen saját -hibájukon kivül két szék alatt pad alá essenek. Valami erősebb nekilendüléssel ha városi üze­met tudnánk létesíteni, akkor legkönnyebben és legbiztosabban gondoskodhatnánk róluk. — Egy sertés találtatott, tulajdonosa jelentkezzék a rendőrségen.

Next

/
Thumbnails
Contents