Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-09-04 / 36. szám

r MEGJELENIK MINDEN SZOMBATO N . Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 1250 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. izám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kié Tivadar könyv- és papirkere«k«dé»ében. Súlyos következményekkel járhat, ha valakit olyan helyre állítanak, amely szakképzettségének hiánya következtében nem ilietné meg. Ha ezt a hibát békés, rendes viszonyok között követik el, még valamikép meg van vagy meg jöhet a jóvátétel ideje, de oiyan korszakban, amikor egy egész ország sorsa megfordulhat valamely fontosabb pozícióba helyezett egyén szaktudásán, csak esztelen könnyelműség vagy tudatos gonoszság juttathat intézkedési joghoz — analfabétákat. ATisza-pÖr tárgyalásának egyik legutóbbi napján a Károlyi-kormánynak rövid ideig volt hadügyminisztere, a destrukció nyilt és bátor ellenese, Bartha Albert alezredes hoxta nyilvánosságra, hogy a végzetes 1918 novemberi napokban Diener-Dénes József személyében olyan egyén kezére volt bizva külügyeink vezetése, aki nem tudta, hogy mi a különbség fegyverszünet és megszállás között s aki ebből kifolyólag tett a cseheknek olyan engedményeket, melyektől a szerbek vérszemet kapva, békeszerződéshez való jegalapot biztosítanak maguknak. Azáltal, hogy befészkelni engedtük ellenségeinket olyan területekre, amelyeknek még csak megszállásáról sem álmodtak soha, magúik adtunk lovat pöffeszkedő nagyra látásuknak. Ha a mi nyomorult forradalmi kormányzatunk elfogadta volna azt a fegyverszüneti szerződést, amit az olasz fronton a hadvezetőség — katona a katonával —megállapított, akkor ezer más máskép történt volna, mert akkor nem estünk volna bele a lemondó jogfeladás öngyilkos bűnébe, s mindez történt azért, mert Magyarország külügyi államtitkára abban az időben egy olyan ember volt, akinek egyéb jogcíme nem volt e hivatalhoz, mint abbeli vakmerősége, hogy a hivatalt elvállalta. Mennyi könny, mennyi vér, mennyi keserv, mennyi szenvedés fűződik a hozzánemértés hatalomra juttatásának ez egyik gyászos példájához. Okultunk-e vájjon belőle, helyén van-e ,ma már mindenki s minden fontos helyen azok vannak-e vájjon, akik csakugyan értik a dolgukat, akiknek elméje, tudása biztosíték lehet minden tragikus ballépés ellen. Szolid árak! Pontos kiszolgálás! PÁPAI CIPÉSZIPAROSOK TERMELŐ SZÖVETKEZETE értesíti a n. é. közönséget, hogy állandóan raktáron tart és megrendelésre készít új férfi-, női- és gyermekcipőket, valamint csizmákat. Beteg és bibás lábaknál különös figyelemmel ragyánk. Kiváló munkaerők ! Elsőrendű munHák I A m. t. közönség szives pártfogását kéri: PÁPAI CIPÉSZIPAROSOK TERMELŐ SZÖVETKEZETE PÁPA, Kossuth Lajos ulea, Aatus-féle ház. Az állampénzügyek rendezése. Nagy haladás, hogy a politika emberei belátták és a köztudatba is átment az állami pénzügyek halaszthatatlan rendezésének szflksége. Ma már a politikai pártok, de az ország közönsége is tisztában van azzal, hogy hazánk menekülése és jövője elsősorban állami háztartásunk rendbehozatalától függ, mely a magyar gazdaságpolitikának legnagyobb és legsürgősebb problémája. A pénzügyi szakemberek régtől fogva hangoztatják, hogy a deficit leküzdése nélkül nincsen gazdasági talpraállás, hogy tehát a kormány és a nemzetgyűlés munkájának ezen a ponton kell megkezdődnie. És ez a nagy rendező munka nem merülhet ki egyes ténykedésekben, a toldozás-foldozás financiáinkat nem mentheti még, hanem egy nagy, átfogó pénzügyi programm megkoncipiálása és erélyes, gyors keresztülvitele lehet csak megmentője az országnak. Eddigelé a pénzügyi kormány megelégedett azzal, hogy részmunkát végezzen, egyik-másik jövedelmi forrást emelje, hogy máról holnapra gazdálkodjék és pillanatnak éljen. Az utóbbi időben számos jel mutat arra, hogy a pénzügyminisztériumban is az egységes nagyszabású pénzügyi program múlhatatlan szükségességének tudata végre szintén felülkerekedett. A pénzügyminiszternek utóbbi nyilatkozataiban az ilyen öntudatos pénzügyi program körvonalai bontakoznak ki. A megrendült háztartás javítására elsősorban a bevételek igen nagyarányú szaporítása van célbavéve. Ezt szolgálja az adóknak és az illetékeknek és a vámpótlékoknak emelése, különböző kiviteli és behozatali illetékek szedése és az állami szolgáltatásoknak lényeges megdrágítása, mint a vasúti tarifák, a posta, távirda, távbeszélő, a tandíjak, a dohányáruk eladási árának erőteljes megdrágítása. Mindez azonban korántsem elegendő a deficites gazdálkodás kiküszöbölésére. A pénzügyi kormánynak állandó gondot okoz újabb és újabb bevételi források felkutatása. A jövedelem szaporítása állandóan visszatérő új bevételekből mindazonáltal nem lesz önmagában képes az államháztartás egyensúlyát helyreállítani, hanem ehhez igen mélyreható pénzügyi operációra van szükség. Korányi pénzügyminiszter mostanában nyilatkoztatta ki először, hogy a kormány elfogadta az egyszeri nagy vagyonadót és már a közel jövőben hozzálát megvalósításához. A pénzügyi kormány tőle 18 milliárd bevételt remél, amely azonban csak akkor és úgy szolgálhat az államfinanciák gyökeres rendezésére, ha a vagyonadó hozama nem a folyókiadásokra, hanem kizárólag a háborus-terhek refundálására fordíttatik. Csak a jövő fogja megmutatni, vájjon e tizennyolc milliárd nem túlvérmes reménység-e az országot ért számos gazdasági pusztítás után. A kormány el lehet készülve arra, hogy a vagyonadó megalkotásánál a különböző foglalkozási ágak és osztályok részéről nagy ellentállásra fog találni, mert ez a végső pénzügyi expediens egy államban sem ment keresztül simán és valószínű, hogy nálunk is az érdekeltek erélyesen védekezni fognak az ilyen érzékeny vagyonleadás ellen, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a közérzés, nemzeti öntudat és áldozatkészség nálunk is alaposan meg van rendülve. Állami pénzügyeink rendbehozatala azonban nemcsak a jövedelem oldalán keresendő és valósítható meg. Hiába fokozzuk fel bármennyire az állami bevételeket, ha ezzel egyidejűleg nem tudjuk apasztani a kiadásokat. A pénzügyminiszter megdöbbentő adatokat közöl az állam személyi kiadásairól. Hét és fél millió lélekszámnak 750.000 közalkalmazottat kell eltartania; ennyire rug a közalkalmazottak és családtagjaik száma. Ez az adat Magyarország példátlan elbürokratizálásáról tesz tanúságot, aminek főoka természetesen a szerencsétlen békeszerződés, amely az ország területének és lakosságának kétharmadát elszakította tőlünk, anélkül, hogy intézkedett volna arról, hogy az elszakított területeken a közalkalmazottakról az ú, államok tartoznak gondoskodni. Ennek a rengeteg bürokráciának apasztása a legnehezebb társadalmi probléma, mert ebben az állampénzügyi tekintetek szembekerülnek a humanitás és a fajszeretet szempontjaival. Már pedig e prabléma gyökeres megoldása nélkül nincs pénzügyi szanálás, viszont ezt a feleslegessé váló személyzetet termelő munka által biztos keresethez is kell juttatnia. A leszegényedett, a tönk szélén álló magyar állam képtelen felesleges személyzetet eltartani. A magyar fináncpolitika és a szociálpolitika «z az összeszövődése borzalmas következménye a szerencsétlen békének és legnagyobb akadálya az államháztartás rendezésének. Színészet. Bethlen - Bruckner László színtársulata vasárnap este mutatkozott be zsúfolt ház előtt a „Gróf Rinaldó"-val. Apróbb hibáktól eltekintve, miket a hurcolkodás izgalmainak tudhatunk be, a bemutatkozás eléggé sikerült. Fenyő Nelliben (Helén) széphangu kóloratur énekesnőt ismertünk meg, aki nemcsak énekelni, de játszani és táncolni is pompásan tud. Tömöry Nusi (Rózsika), azt hisszük, hamarosan s közönség kedvence lesz. Megjelenése bájos, hangja kedvesen csicsergő, játéka csupa temperamentum, A férfiak közül id. Szalóky Dezső (báró Kereszthy) rutinirozott, régi jó szinész. Polgár Ferenc (jogtanácsos) ügyes táncos siheder, Buday Sándor (Ádám Qyurka) jó benyomást keltő bariton énekes. A szept. hó 6.-ára igért katonazenekart ideiglenesen egy kis heiybeli művésztársaság helyettesíti, akik Gaál Tibor karnaggyal igyekeztek az operett zenei részét is élvezetessé tenni. A drámai személyzet bemutatkozásáról, amely hétfőn volt a „Névtelen assz«ny*-nyal, kevesebb jót mondhatunk. Szerepnemtudás, készilletlenség okoztak minduntalan kellemetlen zökkenőket, így a szereplőkről véleményt ezúttal nem is nyilváníthatunk. Csak a negyedik felvonás emelkedett kissé nívóban, amikor Qy. Madarassy Berta (Jaqueline) és ifj. Szalóky Dezső (Raymond) mély hatást váltottak ki; előbbi a szerencsétlen asszony szenvedéseinek megrázóan hű tolmácsolásával, utóbbi a védőbeszéd szivekre ható előadásával. A súgót le kellett inteni; azt hitte tán, hogy siketeknek „sug". „Pünkösdi rózsa"-nak keresztelték el kétbalkezes szerzői az operettet, amelynek kedden volt a premiérje nálunk. A hangzatos cim ugyancsak silány portékát takar. Legalább egy ötlete, egy melódiája volna, amely valamelyest kárpótolná a jobbsorsra érdemes publikumot a rémes unalomért, amely ez estén ráborult a nézőtérre. De nincs, nincs egy se! Nem tudjuk, a színészeknek hibájául, vagy inkább érdeméül irjuk-e fel, de ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy a „Pünkösdi rózsa" csuful megbukjék Pápán. A gyenge együttesből csupán Szalóky tatát és a kis Tömöry Nusit emeljük ki, akiket szinte sajnálattal láttunk a szomorú miliőben! A darabot szerdán még egyszer, s reméljük: utoljára, előadták. A hétfői előadás után kellemes meglepetésszámba ment Rostand remekművének, a „SasGsízmaxía Jstván fényképész *=> ?áp* O