Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-08-21 / 34. szám

XVI!. évfolyam. 34. szám. Pápa, 1920 augusztus 20. PAPAI HI. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12 50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyoméi. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Ttnukr könyv- és papirk<r«skcdéséb«n. Szeat István napja köszöntött újból reánk. Bűvös varázzsal ihleti meg lelkünket az első keresztyén uralkodó, a nagy államalkotó emléke. Kegyeletünket és hálánkat iránta kilenc évszázad szentelte meg s az idők semmiféle változása soha ki nem moshatja szivünkből. Hitté magasztosult régtől ez az érzés s mig a hit hegyeket indíthat, magát a hitet az erőszak minden ördöge sem tudja semmivé tenni. Próbálták pedig. S ki oly botor, ki oly vak, hogy ne tudná, ne látná: próbálni akarhatják még újból is. Nem volna méltó az ünnepnaphoz itt a rémeket idézni, mikkel ijedős alakok önként kezdik megrontani éji nyugalmunkat. De tagadni viszont, hogy a hit ellen, hogy mindaz ellen, ami e hitnek tárgya, tehát a Szent István keresztyén országának keresztyénsége és ez ország ország volta ellen még jöhet valaha támadás, az tisztára önámítás volna. Azonban azoknak, akik egyedül a napilapok kaleidoszkopszerüen váltakozó híreiből szerzik összes benyomásaikat s azok szerint alakítják ki véleményüket, a hamarreszketőknek, könnyen ingadozóknak én ime ajánlok egyet. Olvassanak mást is, ne csak éppen az újságot. Olvassák például a történelmet is. És ha elérnek ahhoz a fejezethez, mely Szent István királyról szól, akkor győződjenek meg róla, hogy az a fundamentum, amit ő lerakott, olyan szilárd és olyan rendíthetlen, mit sem a „vad tatár kán xerszeszi tábora, sem a világot hódító töröknek napkeletet leverő hatalma", sem bármiféle északi vörös óriás egyszer már kitapasztalt robbantó mérge megsemmisíteni soha nem volt és soha nem is lesz képes! Monarchia cégére alatt voltunk valaha együtt velük, a vitéz cselákokkal, a jó németekkel, a drága szlovénekkel s a monarchia jegyében voltunk fegyverbarátságban — a háború előtt, a monarchia fénykorában — a románokkal, szóval mindazokkal, akik most fegyveres uniót akarnak alakítani Magyarország ellen. Stílszerűen folytatódik más firma, az önálló nemzeti állam firmája alatt az, amit évtizedeken keresztül a „közös jogar" fénykorában folytattak ellenünk a fentnevezett nációk. Akkor is, most is egy volt a cél: az egyetlent, a társtalant, a becsületeset, a vitézt a mesterkedés minden módjával lehetetlenné tenni, megfojtani. Nincs új a nap alatt. A világháború katasztrófája csak e formáját változtatta meg a velünk kapcsolatos képek érzelmi megnyilatkozásának. Régebben a rajkszrátban röffentek össze, ma fegyveres únióról beszélnek. Hát hiszen rendben van így is. A fürstenfeldi eset, bár valóban egyéni vállalkozás volt, megmutatta, hogy mit ér a vörös osztrák védőrség, a cselák hősiességről azok tudnak beszélni, akik velük együtt voltak a harctéren. Sok egyéb mellett én láttam egy dandáregészségügyi intézetet, melynek egy ütközet után 300 tseh és 500 magyar betege volt. De az 500 magyarból 420 volt a sebesült, a 300-ból pedig csak 15, a többi 285 már az ütközet előtt maródinak jelentve magát lógott el a kórház irányában. A bocskoros ellenségről vájjon érdemes-e egyáltalán szólni. Nem, minket ez az únió igazán sem meg nem lephet, sem meg nem rettenthet. Mi nem akarjuk a harcot, de ha lenne harc, akkor — álljuk. Városi közgyűlés. — 1920 aug. 14. A város képviselőtestülete múlt szombaton rendes közgyűlést tartott. A gyűlés, illetve a gyűlés első része iránt meglehetős érdeklődés mutatkozott, amit kétségtelenül az élelmezőiroda nyereségének felosztására vonatkozó javaslat idézett elő. E tárgyban elég erős hangú vita volt. A városatyák ijen jelentékeny része, talán többsége azt a nézetet látszott vallani, hogy ezt a nyereséget, amely a városi szegények filléreiből állott elf, a tisztviselőknek adandó segélyeken kivül magának a szegény lakosságnak kell visszatéríteni, amely nézetnek e lap hasábjain mi adtunk először hangot. Mikor azonban arra került a sor, hogy bizonyos, szinte elkerülhetlen becsületbeli kiadásokat (erdélyi akcié, hadifoglyok, tüdőbetegek, csecsemővédelem stb. ésszesen 90.000 K-val segítése) minek a terhére keli megszavazni, pótadóból-e, vagy az élelmező-iroda terhére, hát bizony akkor összesen mindössze 8-an akadtak, akik a pótadó-emelésbe ily cimen hajlandók voltak belemenni. A „jó szív" ekkor csődöt mondott s ezen költségek is az élelmező iroda nyereségéből fedeztettek. így azután az az összeg, ami a helyi inségakció céljaira rendelkezésre maradt, csak mintegy 250.000 K. A közgyűlés lefolyásáról röviden a kivetkezőkben számolunk be: A gyűlésen dr. Tenzlinger polgármester •lnlkölt. Az elnöki bejelentések és dr. Bárdos főapátnak a város üdvözletére adott válaszának felolvasása után a költségvetés tárgyalására tértek át. A költségvetési hiány fedezetére 215%-os pótadó felemelése vált szükségessé. Remélni lehet, hogy ez a horribilis pótadóemelés csak átmeneti jellegű lesz, a rendőrség végleges államosítása s az ingatlanok eladása következtében beálló kamatadósság csökkenése révén hihetőleg már jövőre lényegesen kevesebb lesz. A költségvetést dr. Lőwy László hagyományos hozzászólása után egészében és részleteiben vita nélkül egyhangúlag elfogadták. A napirend megváltoztatásával elsőnek az élelmezési üzem jövedelméről s ennek falosztásáról szóló javaslatot vették elő. Ennek azt a részét, amely magának az élelmező-irodának alkalmazottai részére megállapított jutalékokat tartalmazta, régebbi közgyűlési határozat értelmében a városi tanács nem hozta a gyűlés elé, mert e kérdésben az élelmezési bizottság teljes joggal hivatott dönteni. Ezt a körülményt többen, így főkép Hajnóczky Béla és Keresztes Gyula kifogásolták, hozzászóltak az ügyhöz Kis Jézsef,..Legény Fsreac, Baráth Károly, Mikovinyi Ödön, végül a közgyűlés úgy határozott, hogy az élelmezési bizottság jövőbeli hatáskörét megszftkíti s azért az ügyet a legközelebbi közgyűlés napirendjére ttizik. Vita után, névszerinti szavazással nagy többséggel kimondták, hogy az élelmezési vállalat pénztármaradványából a városi alkalmazottaknak családtagonként 1400, 1000 és 800 K s a nyug áljasoknak 800, 500 és 300 K rendkívüli segélyt juttatnak. A bevezetőleg említett országos jellegű segélyek ügyénél szót kért Ambrojovics Lajos ny. főispán s a menekültek ügyét megkapó szép beszédben ajánlotta a képviselőtestület figyelmébe. Ennek visszhangjakép Kis József felelt s a kért segélyt egyhangúlag megszavazták. A többi tárgyak közttl vita egyedül a város ingatlanaínak eladása körül volt, melynek végeztével az összes ingatlan eladásokat jóváhagyták, kivéve mégis a Török Bálint utcai bérházét, a Csatorna-utcai házét és a földmíves iskola melletti földterületét. Ezeket egyáltalában nem hagyják eladai, a Korona-vendéglő eladását pedig további intézkedésig függőben tartják. A tárgyalás további során bizottságot küldtek ki a legtöbb állami adót fizetők jegyzékének összeállítására, elfogadták a tanács javaslatát 10 rendes városi tűzoltói állás szervezése tárgyában, a rendőrség államosításával kapcsolatban Horváth Kálmán és Szeleczky Ferenc át nem vett írnokok összes illetményeit kiutalták, elfogadták a bérkocsi viteldíjak felemelése tárgyában beadott tanácsi javaslatot (kérdés csak, hogy a bérkocsisok elfogadják, illetve megtartják-e), Tóth Ferenc v. számtisztet az ellenőri állásra behelyettesítették, illetve e tárgyban felsőbb helyre felterjesztést tettek, a húsvizsgálati díjakat ájbókazabályozták s még számos kisebb személyes természeti ügyet intéztek el. A közgyűlés második felében már igen csekély vslt az érdeklődés, a hosszú tárgysor délelőtt 9-től nem sokkal harangszó utánra lepergett. ÚJDONSÁGOK. — Hősök emlékezete. A volt m. kir. pápai 7. honvédhuszárezred tisztikara és legénysége f. hó 17-én, szerdán d. e. 11 órakor a belvárosi ferencrendi atyák templomában a gorodeki csata évfordulóján az ütközetben elesett hősök emlékére gyászistentiszteletre gyülekezett össze. Az előkelő közönséggel zsúfolásig megtöltött templom előtt lovas- és gyalogos rendőrök álltak diszőrséget. A gyászünnepélyen megjelent Berzeviczky altábornagy, vezérkari főnök kiséretében Czitő Károly altábornagy, Nádosy György rendőrfőkapitány, Beniczky T^más rendőrfőparancsnok, továbbá gróf Lubienski János tábornok vezetése alatt, ki a gordeki lovasrohamot, mint ezredparancsnok vezényelte, az ezred tisztikarának összes tagjai. A gyászmiséi Zadravecz István tábori püspök celebrálta s utána az ezredhez gyinyörü beszédet tartott. Az emlékünnepélyt az országos kaszinóban tartott bajtársi ebéd fejezte be. ' — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület évi rendes közgyűlését szeptember hó 22-én d. e. 9 órától kezdődőleg tartja Pápán, a főiskola kis dísztermében. A gyűlés főbb tárgyai: püspöki jelentés, vagyoni és főiskolai ügyek. Csixmazia Jstván féngkápésx q Ifápa o