Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-08-14 / 33. szám

A hadifoglyok fogadtatásáról. Véreink jönnek, • árkon-bokron, hegyenvölgyön, Vizén, sok viszontagságon át, ellenségeink propagandájától körülvetten; folyton hallják azok duruzsolását fülükben, amikor is édes szavak maszkja alatt a legcsunyább intrikával, azzal áltatják Őket, hogy „otthon bolsevikieknek néznek benneteket, bosszankodnak, hogy jöttök és mindenre számíthattok, csak jóra nem, avagy szives fogadtatásra". Ilyen lelkiállapotban érkeznek haza a mi derék hadifoglyaink és mi tűrés-tagadás, alig néhány helyen fogadják őket úgy, amint joggal elvárhatná)*. Nem részesülnek gyengéd, testvéri bánásban, fáradt, verejtékes homlokukat senki le nem törüli, senki nem üdvözli őket, a kintól megtépett és az átélt borzalmaktól még reszkető jobbjukat senki sem szorítja meg barátságosan, lelkükben a keserűség, emlékezetükben a szörnyű küzdelmek és nélkülözések képei kergetik egymást. így aztán elvesztik bizalmukat, elvesztik ideáljaikat és ezerszer kérdezik önmaguktól, hogy miért, miért? Felújul emlékezetükben harcba vonulásuk, virágos, daloló, lelkesedéssel teli elindulásuk, s most sivár visszaérkezésük. Önkéntelenül összehasonlítják a kettőt s látva a bántó különbséget, maguakrahagyatottságukban szivük, lelkük felsajog, vádoló szavak hagyják el ajkaikat. Ez ellen okvetlen tenni kell t Meg kell éreztetni hazatérő hadifoglyainkkal, hogy ők most is olyan drágák, olyan kedvesek nekünk

r mint mikor a felvirágozott vonatokon, lelkes érdeklődéseink közepette indultak a csaták mezejére. És itt a hölgyekhez, a lelkes magyar nőkhöz szólunk különösen! Egy-egy hadifogolyszállítmány érkezésének hirére menjünk ki minél tömegesebben a vonathoz, üdvözöljük őket testvéri szeretettel, gyengéd, becéző szavakkal, s mutassuk ki irántuk nagyrabecsülésünket, soha el nem halványuló hálánkat. Fogaitatásuk legyen ezután olyan, hogy önbizalmukat növelje, hazaszeretetük lángját magasra felszítsa; hogy ha még egyszer szüksége lenne a hazának karjaikra, akkor rajtunk a pokol kapui se vehessenek diadalt. Forrjunk össze velük testvéri szeretetben, mint egy megalázott édes anyának búsongó gyermekei, öleljük őket keblünkre, s úgy tegyünk szent fogadalmat, hogy együtt élünk, s ha kell, együtt halunk meg édes hazánk egységéért, régi határainak visszaállításáért. Honunk leányai, lelkes hölgyeiik 1 Legyenek jelen mirtél többen ezután a hadifoglyok fogadtatásánál, mert csak az Önök gyengédsége, szeretetük melege tudja leolvasztani a hazaérkezők szivéről a közöny jegét, feloldani fásultságukat, amelybe esetleg a hosszú távollét alatt jutottak. Ébredjünk fel nemtörődömségünkből! Üdvözöljük hazatérő, fáradt véreinket szivünk, lelkünk egész melegével, hogy azok kipihenve a nagy fáradalmakat, kezet fogva itthonmaradt testvéreikkel, nekiláthassanak friss erővel az újjáépítő nagy munkának. A magyarok Istene így bizton velünk lesz. ÚJDONSÁGOK. — Aug. 20., 21. és 22. napjain, mint már megírtuk, nagyszabású gyűjtési akció lesz városunkban, hadifogságban sínylődő véreink hazaszállíttatási költségei javára. A képviselőtestület a városi tanács javaslatára 25 ivgyüjtő bizottságot alakít, mely bizottságok a katonaság és a helyi társadalom lelkes férfi és női tagjai közreműködésével fogják a gyüjtéit házról házra eszközölni. Felkérte a tanács a lelkészi hivatalokat, hogy e hó I5-én, vasárnap és Szent István napján a szószékről buzdítsák híveiket a hazafias célra való adakozásra. Ezenkívül urnákat is fognak felállítani a templomokban és az utcák forgalmasabb helyein. A tanács végül azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy a közélelmezési hivatal mult évi jövödelme terhére 10.000 koronát szavazzon meg a hadifoglyok hazaszállíttatási költségeire. A gyűjtési akció vezetője ez úton is felkéri a nemeslelkü hölgyeket és urakat, hogy a gyűjtési akció részleteinek megbeszélése, a gyüjtőivek és igazolványok átvétele ügyében a városháza közgyűlési termében folyó hó 17-én délután 4 órakor tartandó értekezleten okvetlenül megjelenni, s amennyiben elhárítatlan akadály folytán a személyes megjelenésben gátolva lennéiek, helyettesítésükről gondoskodni szíveskedjenek. — Szabadságon. Bélák Lajos járási főszolgabíró f. hó 2-ával 6 heti szabadságra távozott. A főszolgabírói hivatalt ez idő alatt dr. Jerffy József tb. főszolgabíró vezeti. — Szűcs Dezső a nemzetgyűlésen. Városunk nemzetgyűlési képviselője, Szűcs Dezső, a héten kétszer is felszólalt a nemzetgyűlésen. Elsőben a pápai szövőgyári keresztény szociálista munkások érdekében interpellált, másodszor a gabonarendelethez szólt hozzá, polemizálván Gaal Gasztonnal, aki mult heti beszédében a városi lakosság, főkép a tisztviselői osztály ellen szónokolt. Képviselőnk igen helyes érveléssel kimutatta, hogy ezekben a mai nehéz időkben legtöbbet nélkülöző városi lakosság, illetőleg tisztviselő osztály a legmesszebb menő támogatásra érdemes. — Czeglédy Sándor esperes beiktatása. A tatai református egyházmegye újonnan választott esperesét, Czeglédy Sándort, a pápai theol. akadémia volt kiváló professzorát, múlt csütörtökön iktatták be ünnepélyesen hivatalába Tatán, az egyházmegyei közgyűlés keretében. A beiktató beszédet László János lábatlani lelkész, h. esperes tartotta, mely után az új esperes mondotta el ragyogó dialektikával nagyszabású székfoglaló beszédét, esperesi működésének olyan programmját nyújtván, amelyet az egész magyar kereszténység magáénak vallhat a, jövő bázisának megszilárdításánál. Az új esperest gyönyörű szónoklata végeztével percekig ünnepelték, majd az ünnepély fényének emelésére személyesen megjelent Németh István püspök üdvözölte bensőséges, meleg szavakkal, atyai áldását adván jövendő munkásságára. — Képviselői beszámoló. Bartos János nemzetgyűlési képviselő beszámoló körútján Mátéffy Viktor és Usetty Ferenc nemzetgyűlési képviselők társaságában e hó 14-én Nagydémen, Bakonyságon, Bakonyszentivánon, 15-én pedig Pápateszér, Csót és Ugod községekben fog beszámoló beszédet tartani. A 15-iki beszámolókon részt vesz Halier István vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki szintén fel fog szólalni. — A közélelmezési bizottság a polgármester elnöklete alatt e hó 12-én ülést tartott, melyen az élelmezési iroda 1918 aug. 1-től folyó évi április l-ig terjedő időszakra vonatkozó számadását és mérlegét tárgyalták. (Annak idején a számadásokat mi is ismertettük.) A számadásokat a bizottság — Hajnóczky Béla kivételével, aki a közélelmezési hivatal működése ellen többféle kifogást emelt — elfogadta és a ma délelőtt tartandó városi közgyűlés elé terjeszteni határozta. — A nyeremény hovafort dítására, illetőleg a hivatal alkalmazottainak jutalékára vonatkozólag annak idején javaslatot tettünk lapunkban. Sajnáljuk, hogy ezt eddig figyelmen kivül hagyták. Reméljük, a közgyűlés magáévá fogja tenni, amit akkor megirtunk, hogy a tiszta haszon egy része a közönség rekompfnzálására fordíttassék, egy kisebb része. ' pedig a hivatal alkalmazottainak jutalmául szolgáljon, a fennmaradó legnagyobb részt pedig valamely fontos közcélra adjuk. —• A ref. főiskola Értesítője. A pápai református főiskola Értesítője az 1918—19. iskolai évről megjelent. Az Értesítő elején találjuk a főiskola nagy pártfogójának, a tragikus módon elhunyt gróf Tisza Istvánnak jól sikerült arcképét, mit gyászkeretbe foglalt gyönyörű megemlékezés követ a kiváló hazafiról. A tanév történetéről szóló adatokban, majd Iskolánk s a proletárdiktatúra rovat alatt beszámolót találunk a küzdelmes időkről, mit az ősi kollégium a kommün idején átélt, egy percre se térvén le a századok által megszentelt ösvényről, amelyre útmutatóul az Istennek, hazának, tudománynak hármas jelszava van felirva. A theol. akadémiáról szabadságon dr. Antal Géza, Pongrácz József és Vass Vince tanárok voltak, akiket külföldi propaganda céljaira Hollandiába, illetőleg Svájcba küldtek ki. A hallgatók száma a II. félév végén 37 volt. Az erkölcsi magaviselet és tanulásbeli előhaladás a kívánalmaknak megfelelt. — A főgimnázium tanári karában eltávozás folytán több változás történt, mit helyettesítéssel pótoltak. Beiratkozott 658 nyilvánosés 44 magán-, összesen 702 tanuló. A tanulmányi eredmény illusztrálására felemlítjük, hogy a vizsgát tett 597 tanuló közül jeles volt 33, jó . 139, elégséges 213; egy vagy több tantárgyból elégtelen 212. A Borsos István emlékalapra 2163 K 13 f-t gyűjtöttek. Dr. Adorján Gyula 300 Kiss Dániel 400'—, Rupprecht Taszilóné 2000"— koronás alapítványt tett. Az elengedett tandíjak összege 16.980 K-t, a köztartási segélyek összege 32.220 K-t tett ki. Az Értesítőt körültekintő gonddal Pongrácz József theol. és Faragó János főgimn. igazgató szerkesztették, a szűkre szabott terjedelemben is pontosan megtartván a nagyterjedelmü régi Értesítő helyesnek bizonyult beosztását. — Eljegyzések. Szente Mancit, Szente Ödön takarékpénztári tisztviselő leányát, eljegyezte Tallián Gyula vaskomjáti körjegyző. Keszler Árpád, salgótarjáni tekintélyes órás és ékszerész eljegyezte Pfeiffer Rezsinke úrhölgyet, Pfeiffer Lipót helybeli magánzó leányát. Strasszer Ernő (Ravazd) eljegyezte Steiner Franciskát, Steiner József helybeli marhakereskedő leányát. (Minden külön értesítés helyett.) Fehér Sándor eljegyezte Vértes Olgát helyben. (Minden külön értesítés helyett.) — A*Polgári Kör — mint már jeleztük — István király napján táncmulatságot rendez saját kerti helyiségében. A mulatságot tekeversennyel, női szépségversennyel és dróttalan távíróval fűszerezik. A tekeverseny kezdete d. u. 2 órakor, vége pont í/

28 órakor. Díjai: I. Egy kövér kacsa, II. 3 üveg bor, III. 2 üveg bor. 3 dobás ára 2 korona. A táncmulatságra belépődíj személyenként 15 K, családjegy (három személyre) 40 K. Kezdete esti 9 órakor. A szépségverseny győztese egy szép emléktárgyat, a legtöbb táviratot kapó hölgy pedig élővirágot kap ajándékul. A mulatságra a Kör t. tagjait, azok hozzátartozóit és ismerőseit ez úton is meghívja a rendezőség. — Kedvezőtlen idő esetén a mulatságot a rákövetkező vasárnapon, e hó 22-én tartják meg. — A mulatság tiszta jövödelmét felerészben a Polgári Kör házalapja, felerészben a hadifoglyok hazaszállíttatási költségei javára fordítják. — Találtatott egy kisgyermek kabát, tulajdonosa jelentkezzék a rendőrségen. — Molnár Jánösék művészestélye. Városunk intelligens, művészetpártoló közönsége hétfőn este zsúfolásig megtöltötte a színházat, hogy végignézze a norvég szellemóriás, Ibsen hatalmas alkotását, a „Kisértetek"-et, melyet Molnár János vezetésével egy kis művésztársaság adott elő. Jobb drámai előadást, jobb . együttest még alig láttunk színpadunkon 1 Mintha csak a szerepeket az előadókhoz szabták volna. Az estélyt rendező Molnár János Oszvaldot, a terhelt ifjút adta. Játéka

1 szinte pathológiai tanulmány számba ment. A kicsapongó apa bünekép örökölt paralizis fokozatos előrehaladását olyan mesterien érzékeltette, hogy különösen a íarmadik felvonás végső jelenetében valósággal extázisba hozta a közönséget. Maszkja is rendkívül kifejező volt. Rogoz Imre, ez a talentumos, rokonszenves művész, Manders lelkész szerepét a tőle megszokott lelkiismeretességgel dolgozta ki. Tiszteletet parancsoló megjelenése, bensőséges, meleg szavai az igazi lelkész mintaképét állították elénk. Elsőrendű jellemszinészt ismertünk meg Sziklai Árpádban. Az erkölcseiben fogyatékos, testileg hibás Engstrandot jobban megszemélyesíteni, mint ahogy ő tette, alig is lehetne. Homokai Gabriella (özv. Alvingné) művészi sikerei hervadhatatlan koszorújához ismét egy értékes levelet fűzött A szenvedő, súlyos megpróbáltatásokon keresztül ment anyának mély fájdalma rezgett át minden szaván. M. Nádasi Mici (Regina) kisebb szerepében stílszerűen illeszkedett hozzá a kitűnő együtteshez. A hálás közönség már beléptükkor zajos tapsokkal fogadta régi, kedves ismerőseit, s az előadás folyamán elismerésének hangos jeleivel nyilt színen is többször halmozta el a derék művésztársaságot. A betegségéből felépült Molnár János meg lehet elégedve Pápa város közönségével, viszont a közönség is köszönettel tartozik neki és társainak a szerzett műélvezetért. Bárcsak máskor is lenne szerencsénk hozzájuk.