Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-07-24 / 30. szám

PAPAÍ HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Duna túlsó partján. 1920 jul. 23. Nagyon ritkán, nagyon hézagosan kapunk hirt róla: mi is történik tulajdonképen a Duna túlsó partján? Ha valaki innen közülünk útlevéllel átjut arra a területre, ahol velünk egy vérből származó, egy nyelvet beszélő emberek utált idegenek igáját hordják, az alatt a rövid idő alatt, amit odaát tölthet s mialatt dolgai elintézésében is kell fáradoznia, alig vehet alkalmat arra, hogy alapos bepillantást nyerjen a túlsó parton levők viszonyaiba. Mit várnak, mit remélnek, mit tesznek: egy-egy elejtett szót kaphat fel csupán s hozhat hirül nekünk. Baráti kéz szivessége egy gyűrött, piszkos újságszámot juttatott kezünkbe. Csomagolásra használták fel, máskép nem szabad az u. n. Csehszlovákia földjéről sem magyar, sem semmiféle más nyelvű újságot kihozni. Ha gyűrött is volt, ha zsírfoltos is volt, mi elolvastuk végig s amint a betűket falta pillantásunk, egyre jobban növekedett bámulatunk, gyarapodott bizakodásunk, emelkedett önérzetünk, dagadt büszkeségünk. „Csak nem fajult el még a székely vér, mindegyik cseppje drága gyöngyöt ér", mondotta Petőfi 49-ben a Bem alatt tízszeres túlerővel küzdött székelyekről s ugyanezt zengené most lelkes örömmámorában a száz alakban rájuk nehezedő elnyomás ellen rendíthetetlenül küzdő komáromiakról. Egyik cikk a másik után: egyik fényesebb dokumentum, mint a másik. Cicero betűs vezércikk a Magyar Népszövetség alakítását sürgeti. Arra int, arra buzdít, arra lelkesít, hogy lerontva minden választófalat, ami eddig elválasztott magyart a magyartól, nem tekintve sem vallást, sem politikai hitvallást, nem nézve* társadalmi állást, osztálykülönbséget, mindenki, aki nyelvében, aki szivében magyar, tömörüljön nyelvének, magyarságának védelmére közös egyesületbe, a Magyar Népszövetségbe. Nyílt hadüzenet ez a cikk, bátor szózat, amiért írója börtönbe is juthat. Ma már talán ott is ül, de a szózat elhangzott s a lelkek megtermékenyülnek tőle. Folytatja a másik. „Az erkölcsi integritásról" ír egy lelkes bencés tanár. S szólván arról, hogy erkölcsben, igazi krisztusi szellemben megújhodott erkölcsi integritást kell megszereznünk, ha csak későbbi cél gyanánt, de oly nyíltan emlegeti a területi integritást, hogy az minden, csak éppen kedves nem lehet a cseh urak fülének. A harmadik cikk egyenesen pörbe száll a cseh adminisztráció egész rendszere ellen. Arról szól, hogy kinevezés útján — amit erősen kifogásol különben — megalakították a város törvényhatósági bizottságát. És a zsupán, vagy a Pozsonyban székelő miniszter, szóval a magát illetékesnek tartó potentát elkövette azt a csúfságot, hogy a város törvényhatósági bizottságának át a csehszlovák szociáldemokrata, illetve földmives párt tagjaiból állította össze. Ezeket az így kinevezetteket, akik soha azelőtt komáromi lakosok nem voltak s csak a megszálló csapat nyomában sompolyogtak be a városba, alkalmatlan idegeneknek mondja a cikk, akik nem jogosultak arra, hogy a város ügyeibe beleszólásuk legyen. Harsány hangon kiáltja világgá tiltakozását s követeli a sürgős orvoslást. A negyedik cikk nem támadó célzatú, egyszerű referáda csupán, de tán egyszerűségében megkapó. Messze vidék magyar tanítói gyűltek össze a ma végvárnak tekinthető, közvetlenül a háború előtt létesült magyar kultúrházban, hogy otí anyagi ügyeik elintézésének jogcímén tanácskozván, szőhessék a terveket, amelyek megvalósítása biztosítéka a boldogabb jövőnek. Gyakran akarnak egybejönni, a kultúrházból nyert könyvtárból nyerni szellemi táplálékot, internátust akarnak létesíteni nemcsak a tiszta magyar vidékek, de a tót vidékek magyar és ha úgy kívánnák (és sokan kívánják) a tót ajkú gyermekeinek befogadására is, dolgozni akarnak, dolgozni, tűrni, várni és kitartani! És aztán a többi apró hir. Mindmind egy-egy jóleső bizonyítéka annak, hogy az a szellem, mely valamikor a várvédő Klapkát áthatotta, ott él, ott működik még ma is a komáromiak leikében. Minden szó, amely soraikból felénk cseng, egy-egy biztatás, egy-egy zálog, a nagy egyesülésnek szent és boldog idejére. Elnyomatást büszkén tűrő, zsarnoksággal bátran szembeszálló komáromi magyarok, köszönjük nektek drága hiradástokat. A választ meg fogjuk hozni minél előbb. Vajúdik már az idő és bekövetkezvén az idők teljessége, újból látni fogunk benneteket és átadjuk akkor csüggedetlen bátorságtokért, törhetetlen hűségtekért a szabad és nagy magyar nemzet hálás köszönetét. A Jókai Mór utcában egy ház nagy kerttel eladó. Érdeklődők felvilágosítást nyerhetnek: Selinko Manónál Rákóczi-u. 6. sz. Az ipartestületi kérdés megoldása. Elméleti és gyakorlati szakfemberek a 35 éves ipartörvény legnagyobb hibájának tartották, hogy nem gondoskodott oly szervezet létesítéséről, mely az iparostársadalom gazdasági és társadalmi törekvése t érvényesíteni tudta volna. Az 1834. évi ipartörvény állít ugyan fel ipartestületeket, de ezek szervezetének és joghatóságának megállapítása oly gyatra, hogy igazán nem lehet eldönteni, hogy ez a félig önkéntes belépésen, félig kényszerű csatlakozáson alapuló szervezet egyesület-e vagy hatóság. Az intézményből középfokú szervek és egy egységes országos átfogó szerv teljesen hiányoznak, szabad kérdés tárgya az ipartestületeknek a hatósággal szemben való jogállása, nincs szabályozva az ipartestületi tisztviselői kar szolgálati jog állásának és fokozatos előmenetelének kérdése. Mi:idezen dolgok előidézték, hogy az ipartestületek nem tudtak követelményüknek megfelelni és az egész iparos társadalom már évek hosszú sora óta érezte oly ipartörvény alkotásának szükségességét, melyben ezek a hibák orvoslást nyernek. A kereskedelemügyi minisztériumtól az idén tavasszal nyilvánosságra hozott ipartörvénytervezet nem felelt meg a várakozásnak. A hibák kiküszöbölése végett május hóban az iparosérdekeltségek naggyülést tartottak és egy 25-ös bizottságot küldtek ki, mely a gyűlés állásfoglalásához képest oly javaslatot dolgozott ki, mely az iparosság összes kívánságait magában foglalja. Az ipartestületekre vonatkozólag kimondja, hogy ezek létesítése kötelező. Hogy mely városokban és milyen területi kiterjedéssel létesítendők, azt a kereskedelemügyi minisztérium fogja megállapítani. Az ipartestületek járásonként, megyénként szervezetekbe egyesítendők: ezen kerületi szövetségek ügyeit az ezzel megbízott ipartestület végzi el. Az ipartestület célja lesz az önálló iparosok aggkori és rokkantsági nyugdíjügyének megszervezése, valamint a tanoncok, segédek és mesterek szakirányú képzésének, illetve továbbképzésének előmozdítása. Az ipartestület a törvény által hozzá utalt ügyekben hatósági minőségben jár el; ebben a hatáskörben végzett teendői hatósági cselekménynek tekintendők, véglegesített alkalmazottai pedig hatósági közegeknek. Az összes ipartestületek közös érdekű ügyei egységes irányítása érdekében Budapest székhellyel országos kézműves kamara szerveztetiK, amelynek szervezetét, hatáskörét és működését a kézmű és kisipari miniszteri bizottság meghallgatása után a kereskedelmi miniszter által kiadandó rendelet szabályozza. Az ipartestületek állandó alkalmazású fizetéses tisztikarának szolgálati állására, minősítésére, fizetésére, előmenetelére, fegyelmi jogállására vonatkozó szabályokat az illetékes szervek meghallgatása után a kereskedelmi miniszter fogja szabályozni. E pontokban orvoslást nyernek a kisiparosságnak az ipartestülettel kapcsolatos bajai, azért valószínű, hogy a nemzetgyűlés egyhangúlag fogja elfogadni a gyakorlati emberektől készített javaslatot. KÜRTZ GYÜLA zongoraraktára í

3ápa, F-ö-tér. UK (rGsizmazia Jstván fényképész t=> Jápa (=>