Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-07-03 / 27. szám

APAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12 50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A francia példa. 1920 julius 2. Franciaország megnyerte a háborút. Tértiiete dús ipari vidékekkel jelentékenyen meggyarapodott, a hadísarcok lehetővé teszik nemcsak összes szenvedett kárainak jóvátételét, elpusztított városainak, községeinek helyreállítását, háborús kiadásainak megtérítését, de az államháztartás egyéb kiadásaira is fedezetet nyújtanak. Azt hihetné az ember ilyen körülmények között, hogy az amúgy is tőkegazdag államban egyáltalán nincsen szükség a háború ilyetén befejeztével új jövedelmi források megteremtésére. És ime mégis mit tapasztalunk? Franciaországban mondták ki először — mint azt a hét elején hitelesnek látszó tudósítá-s közölte —, hogy az 1914 óta előállott összes hadinyereségeket a tisztességes polgári vállalati percent leszámításával az állam javára foglalják le. Nem akarják tehát, hogy a háború, mely milliók szenvedését és nyomorát idézte elő, ezreknek vagy tízezreknek viszont mértéktelen hasznára váljék. Meg akarják a lehetőség szerint szüntetni, hogy mások véréből és verejtékéből kincsekben-lehessen tobzódni. Az eset összehasonlításra ad alkalmat és gondolkodásra késztet. A mi sorsunkat nem kell ecsetelni. Hogy menynyire elvesztettük mi a háborút, azt nincs szó, amely elmondhassa, nincs toll, amely leírhassa. Hogy micsoda terhek zúdulnak reánk területeink elszakítása, véreinknek e megmaradt „csonka Magyarország"-ra való tódulása áítal — nem szólva arról, amit tőlünk elraboltak, amit reánk hadisarcként kirónak —, azt még a hozzá nem értő, a laikus is elképzelheti és értékelheti. És vájjon láttunk-e eddig olyan intézkedést, amely egyenlő jelentőségűnek volna mondható a franciákmutatta példával? Vájjon nem többet jajgatunk és lármázunk-e, mint amennyit cselekszünk? Vájjon lehet-e egyáltalán komolyan szó róla, hogy eddig valóban cselekedtünk volna? A nyomorúság nagy. Vezet e téren a tisztviselői kar. Azok a jóindulatu rendelkezések, melyek természetben való ellátását célozzák, még inkább csak embrióban vannak s ha kifejlődnek valamikor, akkor sem állnak arányban a szükséglettel. Hasonlókép nehéz helyzetben vau a munkásság is, pénzünk értéktelensége miatt, hiába kapnak egyes iparágakban még oly magas hetibéreket, a legtöbb közülük nem tudja magát rendesen ellátni. Belátással biró előtt világosan kell állania, hogy vesztes államban a helyzet javulása nem történhetik meg máról holnapra, pláne nem akkor, ha a háborúvesztésen és megszálláson kivül a kommün okozta rettenetes anyagi károsodást számbavesszük. A kezdetet, a javulás kezdetét, az e téren is rendet teremtés nagy munkájának megindulását azonban méltán megvárhatja mindenki. Ez társadalmi szükséglet, ez állami érdek. A francia példa világít. A francia példa feltétlenül követendő. Ha visszagondolunk rá, tulajdonképen ez volt az első remedium, amiről már a háború gyászosan korai befejezésekor szó esett. Valahogyan mindig elterelődött aztán róla a figyelem. Pedig, hogy a töméntelen hadimillióknak az állampénztárba beszolgáltatása van hivatva első sorban a nyomort enyhíteni s pénzünk értékét valamivel emelni, azt legfeljebb — a hadimilliomosok fogják kétségbe vonni, ök valószínűleg Párisban is így gondolkoztak, de a salus rei publicae — az állam üdve mást mondott s végre is ennek kell az elsőnek lenni! MA ÉS HOLNAP. . . Ma még nekem suttog, mesél az Élet; Az arcomon virit a rózsapir, Mely Nap tüzétől újra-újra éled . S holnap? .. . Talán lakóhelyem a sir . .. Ma még az erdő tarka, lombos fája Felém hajolva csókot dob nekem . . . Holnap ? ... Ha letör a Halál kaszája; Egy ilyen fára vésik fel nevem. .. Ma még eped, kacag, dalol az ajkam S ölelni vágy a két erős karom .. . Holnap ? . .. Feledve minden ... És én halkan Elszállok messze, hol nincs fájdalom .. . Pápa, 1920 junius 25. Brunner Sándor. ÚJDONSÁGOK. — Főapátbeiktatási ünnep. Dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát apáttá avatása és installációja junius 29-én, sz. Péter és Pál apostolok ünnepén folyt le. Az új főapát a szomorú és n.héz időknek megfelelően szük keretek közt akarta az ünnepet megülni, de részint a Rend, részint annak új feje iránt megnyilvánuló tisztelet, nagyrabecsülés és szeretet az ünnepies aktust országos ünneppé emelte. A felavatás egyházi szertartását Fetser Antal győri megyés püspök, jóbarátja végezte. A szertartás pontosan 10 órikor kezdődött a művészi és élővirágokkal gyönyörűen feldíszített székesegyházban. Az új főapátnak Kincs István kőszegi apátplébános és Kroller Miksa zalavári apát segédkeztek. A szentélyben foglaltak helyet Haller István kultuszminiszter és sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszteren kivül Burány Gergely csornai prépost, Békefi Rémig zirczi apát, Mladoniczky Ignác c. püspök, dr. Auer Jenő és Francsics Norbert apátok, Wallner József szombathelyi kanonok és a rokonság. A szertartás megható része volt, amikor az új főpásztort felavató püspök kíséretében a templomon végighaladva, megáldotta híveit és amikor az új rendfőnök rendtársai hódolatát fogadta. A szertartás végeztével az új főapát barátságos ebédre látta vendégül jóbarátait, tisztelőit. Az ebéd folyamán az első felköszöntőt dr. Bárdos Rémig főapát mondotta XV. Benedek római pápára. A beszédet a jelenlevők állva hallgatták végig. Fetser Antal püspök lelkes beszédében sok nyomorúságban sínylődő édes hazánk felvirágzására, Haller István miniszter pedig a szent korona fényének régi ragyogására emelte poharát. Dr. Darányi Kálmán kormánybiztos a rendet köszöntötte, dr. Békefi Rémig apát a testvér cisztercita-rend tiszteletét tolmácsolta. Dr. Kuncz Jenő alispán történelmi visszaemlékezésekben gazdag beszédében Győr vármegye és a rend közt levő szoros kapcsot ecsetelte, Jambrits Lajos kőszegi polgármester Kőszeg szab. kir. város üdvözletét, Jándi Bernardin perjel pedig a Rend hódolatát tolmácsolta új feje előtt. — Kaszinói közgyűlés. A kaszinó múlt vasárnap Tar Gyula elnöklésével tartott közgyűlésében választotta meg azt a 8 új választmányi tagot, kikkel a választmány eddigi létszámát szaporították. A választás iránt e helyen ritkán tapasztalható érdeklődés mutatkozott. 60-nál többen adták le szavazatukat. Választmányi tagok lettek a hivatalos liszta némi módosításával: Kardhordó László, Kis Tivadar, dr. Kocsis Lénárd, Korossy Albert, Kunte János, Mayer István, Mesterházy László, Okolicslnyi József. — Dr. Hermann Antal előadása. Dr. Hermann Antal professzor, kinek különböző megbizatásairól s városunkban tartózkodásáról múlt számunkban emlékeztünk meg, f. hó 4-én, vasárnap délután 5 órakor a városháza nagytermében előadást tart e cimmel: „A magyar nő szerepe és hivatása a keresztény Magyarország újjáépítésében". A rendkivül érdekesnek és tanulságosnak ígérkező előadáson a Magyar Asszonyok Szövetségének helybeli elnöksége szívesen lát minden érdeklődő nőt és férfiút. — Szabadságon. Dr. Jerffy József tb. járásbiró a hét elején szabadságra távozott. — Tízéves találkozó. A háború, mint sok minden egyebet, ami az élet szürkeségébe kis poézist hozott, a diák-találkozókat is megszüntette. Talán a régi jó idők visszatértét vagy ennek legalább közeledtét jelenti, hogy hat évi pauzálás után idén mégis létrejött egy ilyen találkozó, mit a helybeli ref. kollégiumban tíz év előtt érettségizettek rendeztek. A teljes létszámból ugyan sokan hiányoztak, 4-en a harctéren hősi halált haltak, rnások még mindig szibériai rabságban sínylődnek; ismét másokat különböző körülmények tartottak vissza. Megjelentek a találkozón a következők: Bertók József mérnök, Csorba Géza gazdálkodó, Füíöp Mihály ref. lelkész, Gondol Dezső máv. hivatalnok, dr. Igó Elek törv. jegyző, dr. Jókayliiász Miklós földbirtokos, Káldy József ev. lelkész, Kondor György gazdálkodó, Kovács László gazdálkodó, Kovács Lajos gazdálkodó, dr. Krausz Imre orvos, Magdics István adóhivatalnok, Simon Gyula hivatalnok, Szabó Iniie ref lelkész, Szabó József ref. lelkész, Szüts Pál főreálisk. tanár, dr. Zsindely Ferenc min. s. titkár. A találkozó ünnepsége a régebbről ismert keretek között folyt le. Délelőtt V

210-kor összejöttek az 1910. év matúrusai a díszteremben, ahol nevükben dr. Jókay-Ihász Miklós tb. főszolgabíró és földbirtokos, az egész ünnepség fáradhitlan és áldozatkész rendezője szép szavakban üdvözölte a tanári kart, melynek részéről Faragó János igazgató válaszolt. Ezután mindnyájan istenitiszteletre mentek, hol Szabó Imre budapesti ref. lelkész tartott gyönyörű prédikációt magasabb nézőpontból fej-