Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-06-12 / 24. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A közügyek intézése. 1920 junius 11. Nem legutolsója volt azoknak a hülyeségeknek, amiket annak idején szovjet cim alatt sok megpróbáltatáson átment gyomrunknak be kellett vennie, e nevezetes korszaknak azon intézkedése, hogy bármiféle vezető, irányító, hangadó állást minden néven nevezendő formai minősítés, sőt a hozzáértésnek még külső látszata nélkül is el lehetett érni. Ez a gyönyörűséges állapot teremtette meg azután a boltossegédből lett főispánokat, az ácsból lett főszolgabirákat, a suszterból lett jószágkormányzókat, a legkülönbözőbb rendekből kikerült közművelődési ellenőrökről nem is szólva, mert hisz tudvalevő, hogy pedagógiához azelőtt is mindenki értett. Hogy miért emlékezünk mi vissza ezekre a dolgokra, mikor hiszen, mint egy gonosz álom, immár visszajöhetlenül rég elmultak, mikor látszólag immár mindenki ismét elfoglalta a maga megillető helyét, annak magyarázatául szoljgáljanak a következők. Azt a tapasztalatot tettük, hogy a város közügyeinek intézéséből az az elem, mely tudásánál, képzettségénél, múltjánál fogva a vezetésre leginkább hivatott volna, majdnem teljesen kiszorult, illetve ott szerepet nem visz. A közgyűléseken, melyek pedig még a mai korlátozott életkörülmények között is hozhatnak olyan határozatokat, melyek a város összes lakossága, tehát minden termelő és dolgozó réteg érdekében nagy fontossággal bírhatnak, amelyek anyagilag, erkölcsileg, kényelem, nyugalom, rend stb. szempontjából érinthetik, egy idő óta szinte teljességgel hiányzik.' Az a tevékeny és lelkes elem viszont, mely a városi közügyek intézése iránt ez idő szerint a legtöbb érdeklődést tanúsít, a földmivesség érdekképviselete: az alsóés felsővárosi gazdálkodók. E sorok irója mindenkor a legjobban méltányolta k azt a nyugodt konzervativizmust, óvatos előrelátást, mely gazdálkodóinkat jellemezte, áz is kétségtelen, hogy a városi közügyek iránti érdeklődésük nem új keletű, hogy bizonyos hagyományaik vannak e téren és tagjaik közül akárhányan a közigazgatás gépezetében határoíott jártasságra, a szakszerű előképzettséget pótló gyakorlatra tettek szert, így hát működésűket e szempontból csak örömmel lehet látni. Ők azonban maguk legkevésbbé vindikálják azt a jogot, hogy egyedül — más elemnek minden támogatása nélkül — vigyék a közügyeket. Viszont ha más oldalról közönyt tapasztalnak, természetszerűen fokozódik érdeklődésük, befolyásuk, hatalmuk és intézkedési jogkörük. Magukra vessenek tehát azok, akik ma még a fórumnak szólási és intézkedési joggal biró tagjai volnának, de arról önként lemondanak. Az, hogy ma a képviselőtestületben nélkülük határoznak róluk, még csak kezdete annak, ami bekövetkezhetik akkor, ha — ami 1—2 hónapon belül feltétlenül megtörténik — a képviselőtestület demokratikus alapon megújul, teljesen újjáalakul. Ha ez az újjáalakulás azon ma tehető tapasztalatok alapján történik meg, hogy az értelmiségi osztály amúgy sem akarja a maga részét kivenni a közügyek intézéséből, mert hiszen nem vett benne részt akkor, amikor még módjában állott volna, akkor bekövetkezhetik egy amolyan, némileg a bolsevista rendszerre emlékeztető állapot, hogy a magasabb tudást és kiválóbb képzettséget, ha nem is éppen megkívánó, de legalább is hálásan eltűrő jogkörben, a közügyek intézésében mindenki más részt fog venni, részt fog tehát venni a mai földmiveseken kívül főkép az iparosság és munkásság, csak éppen azok nem, akik erre a többiek társaságában mégis csak főkép hivatva lennének. A mostani közöny tehát messzebb kiható és jelentékenyen súlyosabb következményekkel járhat a jövőre nézve. A köz érdeke megkívánja, hogy azok, akiket illet e pár szó, felhagyjanak vele. ODA MÉG ELMEGYEK ... . Oda még elmegyek, Hol csúf Halál arat mosolygós arccal, 5 mi küzdünk ádáz, emberölő harccal, Hol ég a föld s gránátok szántják végig És véres árnyak száguldnak az égig. Az ágyufüsttöl megdagad a felhő. . . .. . Csodára várunk!. . . Hogy majd újra feljő Egy fényes csillag, melyből Élet árad . . . 5 mi bátran álljuk a rohanó árat Ott a harcmezőkön . .. .. ,S a feltúrt hanton Kezemben kard, másikban tengő lantom S dacolva nézem : mint arat serényen Kaszájával a Szörny . . . Él még reményem, Hogy győznünk kell, mert bírjuk új erővel!... . . . De én majd porba dőlve véres fővel Gúnyos, fagyos kacaj közt egyre zengem: „ Kaszás!... Még nem győztél le végleg engem!... A lelkem él s rohan a harcba, tűzbe S nekem babért hoz koszorúba fűzve Vérző fejemre..." . . . A fáradt Nap pihenni vágyik ottan; Sok-sok halott fekszik már elhagyottan ... A kék hegyek lassan homályba tűnnek. . . Oda még elmegyek!. . . Pápa, 1920. évi junius hó 5-én. Brunner Sándor " hdpjel, őrmester. ÚJDONSÁGOK. — Érettségi elnök. A helybeli r. kath. főgimnáziumban a jelen iskolai év végén tartandó érettségi vizsgálathoz a %vallás- és közoktatásügyi miniszter elnökül dr. Fináczy Ernő egyetemi tanárt küldötte ki. — A polgármester úton. A város ellátásának még mindig súlyos gondjai a polgármestert arra kényszerítik, hogy a vátosból mostanában többször távol legyen. Űrnapján s az ezt követő napokon sem volt itthon s akkori útján sikerült 2 waggon tengerentúli cukrot, 2 waggon kukoricát és 1 waggon korpát szereznie a lakosságnak. Tegnap újabb beszei zések e zközlése miatt ismét a fővárosba kellett utaznia. — Bizony, nagyon kívánatos volna, hogy ha országos közélelmezési nk végrevalahára személyes utánjárások nélkül is kifogástalanul működne! — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága folyó 1920. évi junius hó 15-én és a következő napokon rendes közgyűlést tart, melynek nevezetesebb tárgyai: Alispáni jelentés. — Körmendy Béla enyingi főszolgabíró nyugdíjazása és a mégüresedő állásnak választás útján való betöltése. — Dr. Mohácsy Lajos közigazgatási bizottsági helyének betöltése. — Baranyavármegye köaönségéaz ország megcsonkítása tárgyában tiltakozó határozata. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága átirata, hogy Magyarország koronás feje ne lehessen más országok uralkodója. — Csanádvármegye törvényhatósági bizottsága átirata Horthy Miklós kormányzónak nemzeti ajándék-kép 100 hold föld fölajánlása tárgyában. — A vármegyei tisztviselők kérvénye gyors-segély nyújtása iránt. — Alispáni előterjesztés a korcsmákról, sörházakról, kávéházakról megalkotott jogerős vármegyei szabályrendeletben a záróra kivételes felfüggesztésére vonatkozó rendelkezésűk módosítása tárgyában. — Pápa r. t. város háztartásának 1919. évi költségvetése. — Pápa város határozata különböző fizetési pótlékok tárgyában. — Perutz Testvérek pápai gyártulajdonosok fellebbezése Pápa r. t. város képviselőtestületének a hadsereg-felszerelési költségek ügyében hozott határozata ellen. — Nemzeti zarándoklás Pannonhalmára. A helybeli keresztény szociálista párt e hó ?0-án nemzeti zarándoklást rendez az ősi Pannonhalmára. Indulás különvonaton reggel 7 órakor, Pannonhalmáról indulás haza esti 6 órakor. Az ut költség oda és vissza 20 koronába kerül. Jelentkezni a pártirodában lehet, hol az érdeklődőknek egyéb felvilágosítással is szolgálnak, — A nemzeti öntudatnak ápolására és fejlesztésére soha olyan szükség nem volt, mint napjainkban, amikor az ántánt-diktálta gonosz „békeszerződéssel széjjel akarják szakgatni a magyarságot. Az ős Pannonhalmának minden köve a magyar nemzet régi dicsőségéről, az ezeréves magyar haza sérthetetlenségéről beszél, s arra int, arra buzdít, hogy elődeink által sok vérrel, sok küzdelemmel megszerzett szent örökségünket ne engedjük oda álnok szomszédaink prédájául soha. Menjünk el minél többen e hó 20-án Pannonhalmára, merítsünk ott ihletet, erőt nagy elhatározásokra, további küzdelemre, amig nem lesz isméi kerek Szent István remekbe formált országa. A magyar Géniusz elkisér bennünket utunkra, vel'ink lesz Pannonhalma ódon falai, az ősi kolostor szentelt boltivei között, honnan olyan sok lelkes hazafi hirdette évezreden keresztül a magyarság igéit, erősítette a hitet a magyarság jobb jövőjében.