Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.
1919-09-24 / 31. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negy Egyes szám ára 40 fillér. plajdonos főszerkesztő : ÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomét. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. legújabb távirati tudósítások. A inagyar=belga kereskedelmi összeköttetések újra felvétele. Genfi távirat jelentése szerint, a belga kormány elhatározta, hogy Belgium és Magyarország között megengedi a kereskedelmi összeköttetések újra leendő felvételét. A fiumei kérdés. A fiumei kérdés a békedelegációt állandóan foglalkoztatja. Ujabban hajlandóság mutatkozik az amerikai részről is rokdnszenvvel fogadott azon megoldás iránt, hogy Olaszország kapja meg Fiume fölött a szuverenitást, de a kikötő maga helyeztessék a népszövetség felsösége alá. Egy olasz csatahajó kiemelése. Bécsbe az olasz misszióhoz érkezett jelentés szerint, a „Lionardo da Vinci" nevii olasz csatahajót a tengerből kiemelték és a tarantói kikötőbe vitték. A „Lionardo da Vinci" egyike azoknak a csatahajóknak, amelyeket annak idején Horthy Miklós altengernagy, jelenlegi fővezérünk parancsnoksága alatt az olasz partvidék ellen végrehajtott fényes sikerű támadások során tengeralattjáróink elsülyesztettek. A cseh államkölcsön halsikere. Az úgynevezett cseh-szlovák köztársaságban most egy államkölcsön jegyzése van folyamatban. Bécsbe érkező prágai híradások szerint, az eddigi jegyzések eredménye minimális. A cseh sajtó kényszereszközöket sürget az államkölcsön sikere érdekében. A Prava Liva felhivja a munkásságot, hogy a gyári vállalatokra nyomást gyakoroljanak s a jegyzések nagyságát ellenőrizzék. Az államkölcsön balsikerének az az oka, hogy a hadikölcsönök szelvényeit nem váltják be s ezt az államkölcsönt újabb, kilencedik hadikölcsönnek tekintik. Ki akarta a háborút? Pápa, 1919. szept. 24. Az osztrák köztársaság külügyi hivatala a világháború első évében megjelent u. n. Vöiös Könyv kiegészítéséül e hó 20 án közzétette azokat a diplomáciai ügyiratokat, melyek a háború kitörését megelőző, 1914 junius 28-tól julius 23-ig eltelt időszakra vonatkoznak. Több mint öt év kellett ahhoz, hogy azok a féltő gonddal a világ szeme elől elzárt jegyzőkönyvek, amelyek nyilvánvalóvá teszik mindenki előtt, hogy a megszűnt osztrákmagyar monarchia vezető egyéniségei közül ki akarta tulajdonképen a háborút, volt-e egyáltalán, aki nem akarta s ha I igen, ki volt az, végre napvilágot lássanak. Átolvasván ezeket a jegyzőkönyveket, melyek lapjai a világtörténet legszomorúbb fejezetének előjátékát tartalmazzák, megrendült kebellel, könnybe lábadó szemmel állnak megnyomorított koldusai a rettenetes világégésnek, — balsorssujtotta szegény magyarok. Mert ártatlanabbul senkit soha nem sújtott a végzet, mint ahogyan reánkzúdult szépséges területünk szétszaggatásával, bolsevista dúlás iszonyaival s mindazzal a bajjal, minek jóvátételéhez százados erőfeszítés verejtékes munkája kell. Igen, mi ártatlanok vagyunk mindabban, ami öt év alatt reánk s az emberiségre zúdult: az egyetlen ember, aki nem akarta, aki a végsőkig ellenezte a Szerbia elleni háborút, az a közös minisztertanácsok egyetlen magyar résztvevője, a magyar miniszterelnök: Tisza István volt. Minő tragédiája a sorsnak, hogy a háború felidézésének aljas és hazug ürügyével éppen ezt az egyetlen embert, ezt az igaz magyart kellett orgyilkos kezének elpusztítania, arról most ne szóljunk. A történet, ez a nagy itélőmester, ime már megkezdi pártatlan munkáját; ezek a most publikált akták a történelem lapjaira tartoznak, beszéljenek tehát maguk helyett: 1914 julius 7-én Bécsben közös minisztertanács volt Berchtold közös külügyminiszter elnöklésével. Ezen jelen voltak Stürgk osztrák miniszterelnök, Tisza magyar miniszterelnök, Bilinski közös pénzügyminiszter, Krobatin közös hadügyminiszter, Konrád, a vezérkar főnöke, Kailer a tengerészeti parancsnok helyettese. Az elnök megnyitójában előadta, hogy a serajevói katasztrófa folytán tisztába kell jönnünk azzal, vájjon nem kellene-e Szerbiát fegyveres erővel mindenkorra ártalmatlanná tenni. Érintkezésbe lépvén Németországgal, megtudta, hogy ennek támogatására feltétlenül számíthatunk. Tisza magyar miniszterelnök kijelenti, hogy ő soha nem helyeselhetne egy Szerbia ellen irányuló olyan váratlan támadást, mint ami tervbe van véve s mint ami — sajnálatára — Berlinben is megbeszélés tárgyává tétetett, mert ez bennünket Európa szemében rossz világításba helyezne s mert mi ez esetben Bulgária kivételével az egész Balkán ellenséges érzületére számíthatnánk. Nekünk Szerbiával szemben formulázni kell követelésünket s csak az esetben szabad ultimátumhoz nyúlni, ha ezeket Szerbia nem teljesítené. Végső esetben ő sem ellenezné a háborús akciót, de már most kijelenti, hogy ez nem célozhatná Szerbia megsemmisítését, nemcsak azért, mert ezt Oroszország élethalálharc nélkül úgy sem nézné el, hanem azért is, mert ő, mint magyar miniszterelnök, sohasem engedné meg, hogy a monarchia Szerbia egy részét annektálja. Nem Németország dolga annak megítélése, hogy rajtaüssünk-e Szerbián, vagy nem. Neki az a személyes meggyőződése, hogy nekünk nem kell okvetlenül háborút indítanunk Szerbia ellen. Számítanunk kell arra is, hogy Románia is megtámadhat bennünket s mindenesetre jelentős erőt kell fordítani Erdély védelmére is. Olyan felelősségteljes elhatározásban, mint aminőt ma akarnak hozni, ismételten kifejti azt, hogy a boszniai válságot, bármily nehéz is, megfelelő közigazgatási reform utján meg lehet oldani annélkül, hogy feltétlenül háborút kellene indítatnunk. Diplomáciai siker, mely Szerbia megaláztatásával jár, alkalmas lenne arra, hogy helyzetünket javítsa s eredményes Balkánpolitikát lehetővé tegyen. Stürgk osztrák miniszterelnök szerint semmi belső intézkedés Boszniában nem segít, ha mi nem határozzuk el, hogy hatalmas csapást ne mérjünk Szerbiára. Tisza habozása kockázatossá teszi Németország támogatását. Bilinski közös pénzügyminiszter hivatkozik arra, hogy Potiorek boszniai tartományi fÓnök két év óta azon a véleményen van, hogy Szerbiával szemben az erőpróbát ki kell állítanunk, hogy Boszniát és Herczegovinát megtarthassuk. Krobatin hadügyminiszter Tiszával szemben azt vitatja, hogy diplomáciai sikernek semmi értéke nincs, ezt csak a gyöngeség jelének tartja. Az erők viszonya később kedvezőtlenebb lesz számunkra. A háború megkezdését illetőleg utal arra, hogy az orosz-japán és a Balkán-háború is hadüzenet nélkül kezdődött el. Tisza magyar miniszterelnök még mindig abban a véleményben van, hogy igenis lehetséges békés Balkánpolitikát csinálni. Utal a jelenlegi körülmények között egy európai háború borzalmas kalamitásaira. Mindenféle jövendőbeli eshetőségek — Oroszországnak ázsiai bonyodalmak által leendő elfoglaltsága, a megerősített Bulgária revánshadjárata Szerbia ellen stb. — a mi helyzetünket a Nagyszerb problémával szemben idővel lényegesen kedvezőbbé teheti, mint aminő az ma. Az elnöklő külügyminiszter végül megállapítja, hogy az összes jelenlevők — a magyar miniszterelnök kivételével —• abban a véleményben vannak, hogy tiszta diplomáciai siker és Szerbia esetleges megaláztatása teljesen értéktelen volna. Azért tehát oly messzemenő követeléseket kell Szerbiával szemben támasztani, amelyek valószínűvé teszik a visszautasítást, hogy a radikális megoldás katonai beavatkozás utján lehetővé váljék. Tisza magyar miniszterelnök azt óhajtja, hogy követeléseink bár kemények, de elfogadhatlanok ne legyenek. Az elküldendő jegyzéket előzőleg maga is tanulmányozni óhajtja. Ha álláspontját nem méltányolják, saját személyére nézve levonná a konzekvenciát. Eddig a julius 9-iki jegyzőkönyv rövid, de hü kivonatban. A julius 19-én tartott gyűlésen bemutatásra került a Szerbiához küldendő jegyzék. Ennek tárgyalása kapcsán Tisza István a következő kijelentéseket tette: Az egész akcióhoz ki fogja kérni a magyar minisztertanács határozatát. A magyar minisztertanáccsal ugyanis ki akarja mondatni, hogy Szerbiával szemben semminemű hódító szándékunk nincs. Ennek kimondását itt is kívánja, mert Oroszország feltétlenül sorompóba lép, ha mi Szerbia megsemmisítésére törünk, mert azt hiszi, hogy nemzetközi helyzetünket csak javíthatjuk azzal, ha ünnepélyesen kijelentjük a hatalmaknál, hogy semminemű terület annektálása nem áll szándékunkban. Tiszának ezt a javaslatát a közös minisztertanács némi módosítással elfogadta Hasonlókép elfogadta a közös minisztertanács Tiszának abbeli javaslatát is, hogy bekövetkezhető háború esetén annyi biztosító csapat hagyatik Erdélyben, mely helyi lázadással szemben az ország belső