Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-09-17 / 29. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK HETENKÍNT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdoílos főszerkesztő : DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Legújabb távirati tudósítások. Báró Korányi — az új pénzügy* miniszter. A M. T. L jelenti: Grünn János pénzügyminiszter lemondott. Utóda Ko­rányi Frigyes báró lett, aki a tárca át­vétele alkalmával a következő körlevelet intézte a pénzügyminisztérium alkalma­zottaihoz: Mikor a minisztertanács felhívására a pénzügyminisztérium vezetését vállal­tam, teljes tudatában voltam annak, hogy nehezebb feladatra vállalkoztam, mint aminő valaha bármelyik, ország pénz­ügyeinek vezetőjére várt. Óriási felelősség nehezedik ránk, mint a nemzet vala­mennyi tagjára. Amit teszünk, vagy mu­lasztunk, arról századok múlva Ítélkezni fog a magyar nemzet. Bizva abban, hogy a magyar pénzügyi igazgatás tisztikarát teljesen eltölti ez az érzés, jöttem önök közé azzal az érzéssel, mint aki haza­megy hűséges bajtársai közé. A románok megsemmisítették az orosz bolseviki hadsereget. A „Morning Post- jelenti Bukarest­ből: A román hadijelentés a bolseviki hadsereg egész Dnjester-frontjának a ro­mánok által történt meghódítását jelenti. 3000 foglyot ejtettek. A vörös gárda felbomolva menekült. A románok Ben­dernél átlépték a Dnjestert. A volt császár és király főhadsegédjé= nek letartóztatása. Lobkovitz Zdenko herceg, Károly, volt császár és király volt főhadsegédje í. hó 13-án Prágába érkezett. Mikor a vasúti kocsit elhagyta, letartóztatták. Le­tartóztatását azzal a körülménnyel hoz­zák összefüggésbe, hogy Károly exkirály születése napján több személyiséget, köz­tük Lobkovitz Zdenko herceget is, svájci villájában fogadott. Egyes német lapok e fogadtatásokat a nevezett személyisé­geknek a monarchia visszaállítására vo­natkozó törekvéseivel hozzák összefüg­gésbe. Lobkovitz herceg az osztrák­magyar hadseregben altábornagyi rangot viselt. D'Ánnunzio elfoglalta Fiumét. Luganoi távirat jelenti, hogy Gabriele d'Annunzio tegnap saját maga által to­borzott 1000 főnyi sereg élén Fiumébe bevonult. Néhány nap előtt néhány ba­rátjával elhagyta Velencét és az Isonzo torkolatánál Ronchiban hajóra szállt, Fiume közelében kihajózott és azután gyalogmenetben a Karston át Fiumébe bevonult és a város igazgatását átvette. D'Annunzio itt Olaszország nevében Fiume annektálását proklamálta.' Velen­cében, Milanóban és Triestben D'Annun­zio vállalkozását helyeslő tüntetések voltak. Magyar tanítók. 1919 szept. 17. A letűnt korszak, melynek véres árnyai rettentő káprázatokként még min­dig itt gomolyognak körülöttünk, talán egyetlen társadalmi osztályra sem vetette magát a megnyerés szándékának oly ádáz állhatatosságával, mint a tanítóságra. A tanítók megdolgozásának munkája már a proletáruralmat megelőző korban meg­kezdődött s a minisztériumból kiinduló erős nyomásnak engedve, már akkor aránylag sokan behódoltak annak az iránynak, mely minden volt, csak nem magyar, csak nem keresztény. Hosszú volna elbeszélni, hogy a márciustól augusztusig eltelt időszakban a csábításnak, a vesztegetésnek, a terror­nak mennyi eszközével álltak munkába, hogy a magyar tanítóságot nemzetietlenné és hitetlenné gyúrván át, általuk beoltsák az erkölcsi mételyt az osztály, vallás és haza elleni gyülölségben nevelendő ifjú nemzedékbe. Ez ép oly álnok, amennyire konok munka következményekép — szo­morú valóság, — a tanítók egy része meg­ingott. Régi sérelmek emlékezete, anyagi hátraszoríttatásának fájó érzete, ellenálló képességének gyöngesége okozta-e, de akadtak akárhányan, akik talán a lelkük mélyén élő jobb meggyőződés ellenére, behódoltak a romboló iránynak s való­ban áldozni jártak — a Mammonnak. El nem halaványítható dicsősége marad azonban a magyar tanítóságnak, hogy jelentékenyen nagyobbik része — élén a középiskolai képesítésű tanárság­gal — minden csábítás és minden fenye­getéssel szemben hiven kitartott régi ha­gyományai, keresztény és nemzeti eszmé­nyei mellett. Mi lett volna a gyűlölség további tobzódása esetén ezeknek a bátraknak sorsa, elképzelhető. De a tiszta erkölcsöket végromlással fenyegető uralom szerencsére előbb összeomlott, semmint gyilokkal és vérrel mindazt végrehajthatta volna, amit állandósága biztosítása érdekében feltét­lenül szükségesnek látott. A magyar tanítóság is, lealáztatások és szenvedések között, de mégis csak át­élte életének ezt a legválságosabb kor­szakát. És most itt áll, mint annyi más magyar, megrendült kebellel, könybe lá­badó szemmel, de el nem pusztított hit­tel és tettre készen, hogy kivegye részét abból a munkából, mely az új Magyar­ország megépítése terén vár reá. A héten már megtörtént az első lé­pés, mely hivatva van a tanítóságot a megpróbáltatások nehéz ideje után a haza megmentésére nemzeti szövetségbe tömö­ríteni. A szövetség élén az a miniszter áll, aki tanítói sorból elsőnek jutott ilyen magas polcra s akinek kétségtelenül gondja lesz rá, hogy a tanítóság minden gondoktól menten élhessen egyedül nemzetfenntartó nagy hivatásának. Az a kijelentése, hogy az iskolában egyedül a pedagógiai szempontokat engedi érvé­nyesülni — diagonális ellentétben azzal az irányzattal, mely az iskolát az utolsó fél éven át az erkölcstelenség politikai kortestanyájává akarta lesülyeszteni — fénysugárt vet a tanítók szövetségének jövendő pályájára. Ez a szövetség azonban szilárd ala­pokon csak akkor fog állni, ha benne az elemi iskolai tanítóság és a középiskolai tanárság együttesen részt vesz. Ha nem lesz többé semmiféle parciális tömörülés, hanem lesz olyan egységes alakulat, melynek kőfalán a hitetlenség és haza­fiatlanság hullámai bizton megtörnek, mint megtörtek abban az időben is, ami­kor egészen más intencióval terelte egybe a tanítókat és tanárokat a kommunizmus maszlaga. IIJ I)0N SÁGOK. — Dr. Antal Géza Hollandiában. Dr. Antal Géza tanár, városunk volt országgyűlési képviselője, ki már az őszön is künn járt Hollan­diában, hogy ott előkelő összeköttetései révén próbáljon valamit tenni a református egyházak egységének megóvása és ezzel kapcsolatban országunk sorsa érdekében, a tegnapi napon — kormány megbízásából — újból kiutazott külföldre. Már korábban indult volna, de az útlevél, helyesebben az Ausztrián való átutazás engedélyének megszerzése, igen nagy aka­dályokba ütközött. Most hogy végre ez sikerült, haladéktalanul elutazott. Vajha ne érkeznék későn és más buzgó hazafiak fáradozásaival együttesen sikerülne valamit lendítenie nem­zetünk ügyén. — Devecseri vértanuk emlékszobra. A Pápai Takarékpénztár igazgatósága a „tanács­köztársaság törvénytelen uralma alatt vértanú­ságot szenvedett devecseri lakosok emlékalapjára és árváik javára" 1000 K-t szavazott meg és juttatott el szerkesztőségünkhöz. Az emlék­szoborra adakoztak még a hét folyamán : Gőbel Ilona 200 K-t, Szűcs Lajos 50 K-t. Eddigi gyűjtésünk eredménye: 2060 K. — A nyári időszámítás marad. A Reggeli Hirek irja: Vasárnapi számunkban azt jelentettük, hogy 15-én virradóra az órá­kat egy órával hivatalosan visszaigazítják és a nyári időszámítás helyett a normális idő­számítás lép életbe. Ezzel szemben illetékes helyről értesítettek bennünket, hogy egyelőre ez a változás tárgytalan, a vasutakon, hajózásnál, póstáknál és hivatalokban továbbra is a nyári időszámítás marad érvényben.

Next

/
Thumbnails
Contents