Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-09-13 / 28. szám

Felhívás az adófizető polgársághoz. Amikor a mostani kormány átvette az ország vezetését, az államháztartást annyira zilált és olyan felfordult állapotban találta, amilyenre ezer éves történetünkben alig van példa. A négy éves háború felborította az ország gazdasági egyensúlyát, ami pedig ezután következett, betetőzte a rombolást: ránk hozta a termelés legteljesebb anarchiáját és nemcsak a magánosokat fosztotta ki, hanem kifosztotta az államot is, kirabolta az állampénztárt, elkótyavetyélte a közjavakat és olyan felfordult állapotban hagyott hátra mindent, hogy a legemberfelettibb erőfeszítés és a legbölcsebb belátás sem képes a pénzügyi helyzetet rnárólholnapra a régi kerékvágásba visszaterelni. A kormány hivatalbalépésekor üres kasszát talált: egyetlen darab tizezer koronás volt csak az állampénztárban. De nemcsak az állam pénzügyi helyzete van ilyen siralmas állapotban. Ipari termelésünk fennakadt és nem indulhat meg, mert a bolseviki uralom elpocsékolta ipari vállalataink vagyonát, tönkretette a berendezéseket és összes gyáraink pénzhiánnyal küzdenek. Példának idézzük a Lipiák-gyár esetét, ahol 95 millió korona adósságot csinált az egykori munkástanács. És ez nagyjában így van az összes gyáraknál és vállalatoknál. Kereskedelmünk hasonló módon pénzbajokkal, áruhiánnyal küzd és alig tud megindulni. Nem szükséges hosszasan bizonyítgatni, mily szörnyű nehézségekkel küzd a jelenlegi kormány, amely a rend és normális viszonyok helyreállításának roppant feladatát vállalta magára, mert hiszen a legjobb szándék is hiábavaló, ha annak végrehajtására anyagi eszközeink nincsenek. Az állam fokozott munkát követel a közalkalmazottaktól és lassanként nem lesz őket miből fizetni; el akarja rendelni a közmunkákat, hogy enyhítse a munkanélküliséget és üres a kassza. Különösen a munkanélküliség megszüntetése olyan feladat; amelyet ha a kormány rövidesen megoldani nem tud, könnyen végzetes veszedelemmel járhat. Tudjuk tapasztalatból, hogy mit jelent a munkanélküliség, láttuk a múltban, hogy a társadalomnak ez a legnagyobb veszedelme, mert lázadóvá teszi még azokat is, akik különben a rend és béke biztos támaszai volnának. Növeli az elégedetlenek táborát, ez kreálja azt a turbulens rendbontó tömeget, amely minden pillanatban lázadásra kész, csak demagógjai akadjanak. Az adófizető polgárságra hárul tehát most az a nagy feladat, hogy a kormányt az államháztartás helyreállításának munkájában segítse. Tudjuk, hogy az adófizetés nem volt sohasem kellemes a múltban, de a közterhekhez való hozzájárulás most szent kötelesség, mert létünk és fennmaradásunk függ tőle. A hazafiság áldozatokat is követel, anyagi áldozatokat s nem szabad tőle visszariadnunk éppen most, e válságos pillanatokban. Ha az adófizetők nem sietnek a kormány segítségére, újból feltámad az anarchia réme, újból fejünk fölött függ annak a veszedelemnek Damokles-kardja, amelytől alig, hogy megszabadultunk. Ezért kérjük az adófizető polgárságot, rójja le minél előbb adóháTralékát, ha nem is mindjárt az egészet, legalább egy részét. Hisszük, hogy az a lelkes bizalom és hazafias támogatás, amely a kormány mellett országszerte megnyilvánult, tettekben is meg fog nyilatkozni. És joggal bizhatunk az adófizetők belátásában, áldozatkészségében és remélhetjük, hogy a nemzet önelhatározásából minél előbb ki fogja segíteni az államot válságos pénzügyi helyzetéből. Horthy fővezér Kaposvárott. Szivet megindító, lelket elbűvölő szép ünnepség keretében adott kifejezést Kaposvár és Somogy vármegye közönsége ama meggyőződésének, hogy egy magyar nemzeti hadsereg szervezésére és fenntartására szükség van és hogy a célért minden áldozatra kész. Leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte Kaposvár város és Somogy vármegye közönsége a folyó hó 8-án oda érkezett Horthy Miklós altengernagyot, a magyar nemzeti hadsereg fővezérét, mint a magyarság élni vágyó akaratának megtestesítőjét. Délelőtt 10 óra 15 perckor érkezett be Siófokról a fővezér sinautón a kaposvári pályaudvarra Soós Károly tábornok, vezérkari főnök, továbbá Kaposházy és gróf Stomm századosok kíséretében. A pályaudvaron az őrség tisztikara élén Bernáthy Kornél tábornok, kerületi katonai parancsnok, Kovács Antal alezredes, Somogy és Baranya vármegyék katonai parancsnokai fogadták a fővezért, kinek tiszteletére katonai díszszázad vonult ki. A katonazenekar a Himnuszszal üdvözölte a legi magasabb katonai parancsnokot, azután a polgári hatóságok küldöttségei részéről Tat lián Andor alispán-helyettes, vármegyei főjegyző köszöntötte lelkes beszéddel az ünnepeltet és az egész vármegye nevében biztosította őt odaadó támogatásáról. Horthy fővezér egyszerű szép szavakkal mondott köszönetet a nem várt ünnepélyes fogadtatásért, tömör vonásokban kidomborította a szervezendő nagy nemzeti hadsereg nehéz, de kötelességszerű feladatát a törvényes jogrend helyreállítása körül. Kaposvár úri hölgyközönsége gyönyörű virágcsokor átnyujtásával fejezte ki hódolatát a fővezér iránt. A vasúti indóházat ezrekre menő ünneplő közönség lepte el, minthogy a pályaudvarra csupán a hatóságok és testületek hivatalos képviselői férhettek be. A fogadtatás után a fővezér azonnal kocsiján a Honvéd-térre hajtatott. Követte útján a város és vármegye előkelőségének díszes kocsisora és az ünneplő közönség hömpölygő áradata. A tágas Honvédtéren felállítva várakozott a helyőrség szépszámú katonasága és mintegy tizezer főnyi minden rendű és rangú érdeklődő közönség. A katona- és rendőrkordonnal körülzárt négyszögű térség közepén zöld lombbal és virággal díszített tábori kápolna állott. A fővezér kocsijáról leszállva, végig haladt a feszesen tisztelgő katonák arcéle előtt. Azután az összes tisztek kíséretében tábori misét hallgatott, melyet Németh Imre tábori lelkész szolgáltatott a katonai zenekar kísérete mellett. A mise végeztével Németh hitszónok hazafias lendületű, magyar érzéstől izzó szép beszédet mondott és felhívta a katonaságot a szent eskü letevésére és hűséges megtartására. Dörgő érces hangon, mint villámot rejtegető felhők moraja zúgott minden ajakról az ünnepélyes eskü szava, mely után Horthy fővezér keresetlen, talpraesett szavakban fejtette ki a nemzeti hadsereg feladatát, és rokonszenves beszédével meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy ebben a hadseregben szolgálni büszkeség, ilyen katonának lenni kitüntetés és hogy ebből a hadseregből minden káros elemet eltávolítani Önmagunk iránti kötelesség. Szűnni nem akaró éljenzés és a fővezérhez való ragaszkodás megható kifejezése követte ezeket a szívhez szóló szavakat, úgy hogy a közönség javarésze könnyezett az érzékeny jelenet hatása alatt. A kivonuló csapatok és a nemzet jövő letéteményesei: a főgimnázium tanufó-ifjusága azután diszmenetben vonultak el a fővezér előtt, aki a legteljesebb megelégedését fejezte ki a csapatok szelleme, fegyelme és magatartása fölött. A déli 12 órakor befejeződő ünnepséget diszes társasebéd követte, melyen a legmagasabb katonai és polgári vezető személyiségek testvéries magyar érzésben Összeforrva vettek részt. A fővezér még a délutáni órákban visszautazott székhelyére: Siófokra, honnan a közeli napokban a Dunántúl összes többi helyőrségeit is meg fogja látogatni. Kaposvár város legszebb ünnepnapjai közé fogja sorolni Horthy fővezér látogatásának idejét és azt a benyomást nyerte a tapasztaltak alapján, hogy az így szervezett, ilyen fegyelemtudó, acélizmu, fővezérét annyira bálványozó hadsereg teljesítményei elé a legteljesebb bizalommal tekinthet a sokat szenvedett ezeréves Magyarország. ÚJDONSÁGOK. — Önálló választókerületet Pápának! Ma egy hete megjelent ily cimü vezérc

tkkünkben — mint a múltban is nem egyszer — felhívtuk a figyelmet arra, hogy Önálló képviselőküldési jogunk megőrzése érdekében minden lehetőt el kell követnünk. A városi hatóság felfogván ez ügy jelentőségét, tegnapelőtt a következő sürgönyt küldötte a minisztériumba: Miniszterelnök Úrnak, Belügyminiszter Úrnak Budapest. Múltban már több izben előterjesztett kérelmünkre hivatkozással újból és igaz jogunk tudatában mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a képviselőválasztó kerületek beosztásánál Pápa város önálló képviselőküldési jogát biztosítani méltóztassék. Városunk 1848 óta mindig önálló választókerület volt és csak 1914-es beosztási tervezet akart hozzánk 14 községet csatolni. Igazságtalan, hagyományt nem tisztelő, jelent figyelembe nem vevő tervezet volt ez. Városunk kulturális múltja, 23 ezer lakosa, intézményeine sokasága mind megokolják, szükségessé tes^k önállósága fenntartását. Ellenkező intézkedés városi érdekeinket, különösen mostani fpolitikai viszonyokra tekintettel, legnagyobb mértékben veszélyeztetné, mert a falu lakosságának állásfoglalása'még kialakulva uincsen. Bizunk a kormány honmentő munkájában, melyet rendületlenül támogatunk és reméljük, hogy érveink megfontolásával kérelmünket kedvezően intézik el. Pápa város közönsége nevében: dr. Tenzlinger s. k. polgármester. — A devecseri vértanuk emlékoszlopára Merétey Kálmán (Adásztevel) 100 K, dr. Fehér Dezső 50 K, dr. Kóródi Simon ugyancsak 50 koronát adományozott. — Szabadságolt tanfelügyelők. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a veszprémi állami tanfelügyelőség vezetésével Iftene Gyula menekült tanfelügyelőt bizta meg; dr. Vértesy Gyula tanfelügyelőt és Göndör Ferenc segédtanfelügyelőt pedig bizonytalan időre szabadságolta. — Az élelmiszerek árának maximálása. A vármegye alispánja az élelmicikkek még mindig magas árának közellátási és közszükségleti szempontból való szabályozáa céljából a mult héten értekezletet tartott hivatalában, amelyre nemcsak az érdekelt testületeket, de a szakemberek közül is meghívta azokat, akik a vonatközlekedés szünetelése dacára az értekezleten részt vehettek. Az alispán az értekezlet véleményének kikérése után megállapította az élelmicikkekért kérhető legmagasabb árakat az egész vármegye területére és pedig akkép, hogy a két városban Pápán és Veszprémben egyforma árakat szabott, a községek részére ellenben a városi áraknál 20%-al alacsonyabbra szállította le azokat. Veszprémet illetőleg a maximált árakat az elsőfokú közigazgatási hatóság fogja közölni a lakossággal a román katonai parancsnokságnak kik érendő hozzájárulása után.