Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-09-06 / 26. szám

Önálló választókerületet Pápánaki Pápa, 1919 szeptember 3. Nem első izben szólunk hozzá e kérdéshez. Azóta, hogy — még a háborút megelőző időben — a választókerületek új beosztása először szőnyegre került, több izben lándsát törtünk amellett, hogy városunk régi önálló képviselőküldési jogát megtarthassa. A Tisza-kormány beosztási tervezete szerint azonban Pápához 16 községet csatoltak volna. Jött a háború; választás nem lett, ősi jussunktól való megfosztatásunkat nem kellett megérnünk. Mikor az Esterházy-kormány megkészítette a maga választójogi javaslatát, az ő kerületi beosztásuk Veszprém vármegyébe hét kerületet kontemplált, külön az öt járást s külön a két várost: Veszprémet és Pápát. A megvalósulás stádiumába azonban ez sem lépett. Jött azután a forradalom, a kérdés nagyon sokáig vajúdott, eleinte kilátása volt városunknak, hogy régi joga érvényben marad, aztán azonban a Jászi-féle radikális hülyeség, az j aránylagos választási rendszer az összes veszprémmegyei választókerületeket, Pápát, Veszprémet mind, mind a győri választókerület közös zsákjába gyömöszölte bele. Hogy a jelenlegi kormány milyen álláspontot foglal el a választókerületek beosztása terén, azt nem tudjuk. De ha az igazság álláspontjára helyezkedik, ha meg van benne — amiben egy percig sem kételkedhetünk — a történeti múlt és jogfolytonosság tisztelete, akkor városunknak abbeli igényét, hogy önállóan küldhessen képviselőt a nemzetgyűlésre, feltétlenül méltányolnia kell és kétségen kivüi méltányolni is fogja. Ennek a városnak attól az időpont- j tó! kezdve, hogy Magyarország először ! helyezkedett a népképviseleti alapra, mindig önmagának volt képviselője. A jogcim, melynek alapján e jogát megkapta, az ősi református kollégium volt, tehát a város kulturális jelentősége volt. Hogy a megkapott privilégiumra méltó is volt a város, fényes bizonyíték arról, hogy a 48-as szabadságharcban a forradalmi kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterét, a magyar történettudomány legnagyobb büszkeségét, Horváth Mihály csanádi püspököt küldötte fel képviselője gyanánt az országgyűlésre. 48—49 óta, de főkép a 90-es évek óta Pápa város jogcímei az önálló képviselőküldésre alaposan megszaporodtak. A kulturális jogcim is kimélyült, hisz ma egy egész sereg középiskola terjeszti nálunk a tudomány igéit. De ezen kivül megnövekedett a város ipari és kereskedelmi jelentősége, háromszorosára növekedett lakóinak létszáma, úgy hogy a mai Pápa mint város s nem csupán, mint kulturális gócpont is igényelheti azt, amit már a 48-beli Pápa megkapott. Annak a szélesen kiterjesztett választói jognak alapján, amelyet a kormány a múlt héten publikált, a mi számításunk szerint Pápa városában magában mintegy 4000-en fogják alkotmányos jogaikat gyakorolhatni. Igazán nem volna megokolt, ha ezek számát másfélszeresére gyarapítanók olyanokkal, akiknek az eminenter városi érdekek iránt érzékkel nem bírhatnak. Az összeülendő nemzetgyűlésnek a maga nagy nemzeti feladatain kivül, amit a maguk egészében bátran nevezhetnénk új honfoglalásnak is, kötelessége a város és a vidék teljes és tökéletes egyetértését is végre megteremteni. E munkához kellenek tárgyaló felek, kellenek nemcsak a falvak, de a városok lakosságainak képviselői is. Óhajtjuk és elvárjuk, hogy ezek sorában Pápa városának, mint önálló választókerületnek képviselője is jelen legyen! Nyugatmagyarország ügye. — Lehár ezredes levele. — Nyugatmagyarország katonai parancsnoka, báró Lehár ezredes egyik régi bajtársától, egy Ausztriában lakó magasrangu katonatiszttől levelet kapott, mely a nyugatmagyarországi viszonyokról szóló híradások kérdésében intéz néhány kérdést az ezredeshez. Lehár bárónak a levélre adott válaszát alább közöljük: Kedves, öreg barátom! Szívből köszönöm azon bizalmat, amelyet irántam tanúsítasz. Mást nem is vártam Tőled. • Mondjad meg mindenkinek, aki hallani akarja, hogy sohasem lehet szó arról, mintha én valamely erőszakos rendszabályt alkalmaznék a németek ellen. Három bolond augusztus 17-én egy puccsot kísérelt meg, amellyel ők a félreeső falvakban az Ausztriához való csatlakozást kiáltották ki. De amint a csendőrség megjelent: átmenekültek a határon túlra. És e* minden. Azóta csend van. Egész Nyugatmagyarországon 8, mond nyolc letartóztatás történt, a letartóztatottakból 7 egyén szabadon bocsáttatott. Valamelyes represszáliáknak alkalmazása teljesen kizárt dolog, mert a német lakosság velünk együtt érez. Erőszakos cselekedetekről, represszáliákról, hadisarcról természetesen nincs szó, de nem lehet minden ostobaságot megcáfolni. Jöjjetek ide és győződjetek meg személyesen. Mindenki akadálytalanul odamehet, ahová akar. Csak a rendet nem szabad megzavarnia s nem szabad erőszakosan megkisé-. relnie, hogy a reábízott* közjogi határokat kamaszcsinyek révén megváltoztassa. Ezt megakadályozni az én tiszti kötelességem. Nem járt volna el másként senki közületek. Az a tény, hogy a tiszt újból visszaadta az ország nyugalmát és rendjét, ami egész karunk áldása és dicsősége lesz. A kihatások nem maradnak el Németausztria tisztjeinek helyzetére sem. Fáj nekem, hogy olyan bajtársak, akik ismernek engem, bennem csak egy pillanatra is kételkedni tudtak. f Inkább meghalni, mint tenni, vagy helyeselni olyan valamit, ami ellenkezik a becsületről vallott régi felfogásunkkal. Ezzel élek vagy halok. Amint tudod, ettől a másodiktól sem féltem soha. A németausztriai kérdést nem fogom fel szociáldemokrata szempontból, amely a keresztény szociálisták túlhatalmas mozgalmának vagy pedig a monarkista eszméknek elterjedésétől Németausztriában ugy fél, mint a dögvésztől. Nem fogom fel német nemzeti szempontból sem, mely a németség rettenetes veszteségére a földre tepert Magyarország testéből keres sovány kárpótlást s mint mindig, úgy itt is olyan rövidlátással nem gondolja meg, hogy ezzel a német kultura befolyásának körzete néhány millió emberrel örökre megrövidül. A kérdés rá nézve tiszfán gazdasági. A vágómarhaáliomány bizonyos fölöslegétől eltekintve, a kérdéses ország minden élelmiszerproduktivitásban passzív. így például Pinkafőnek évenként 70—80 waggon gabonára van szüksége. Én a bécsi nép egész ingerültségét az ott uralkodó éhségra vezetem vissza. Ha a nép felvilágosíttatnék affelől, hogy a csatlakozást követő 14 napon belül a kép nem változna meg, csak annyiban, hogy aztán maga Nyugatmagyarország is éhezik, meg vagyok győződve arról, hogy az ingerültség hamarosan elmúlik. így nem marad más hátra, mint megvárni, mig a vihar kitombolja magát. Én várhatok. A jövő igazat fog adni nekem. Szívélyes üdvözlet minden öreg barátnak. Téged ölel a te hü Lehár ezredesed. HÍREK. — A miniszterelnök Pápán. Mint azt múlt számunkban is jeleztük, e hó 7-én a helybeli keresztény szocialista párt nagy népgyűlést rendez városunkban. E gyűlésre — mint a fővárosból értesülünk — Pápára fog érkezni Friedrich Istváfi miniszterelnök is. Kíséretében lesznek Huszár Károly, Haller István miniszterek és a ker. szoc. párt több más vezető férfia. — Kormánybiztosi kinevezés. A magyar kormány őrgróf Pallavicini György volt belügyi államtitkárt, Baranya-, Tolna-, Somogy- és Veszprém vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel kormánybiztossá nevezte ki. — Bencés dispozició. Az idei bencés dispozició a helybeli bencés főgimnázium több érdemes és kedvelt tagját viszi el körünkből. Különösen fájdalmasan fogja érinteni városunk közönségét Tomor Árkád, a jeles poéta távozása, ki hét éves ittléte alatt nemcsak tanári, de irodalmi és társadalmi szereplésével is méltó népszerűségre tett szert. Ő Kőszegre megy tőlünk tanárnak, míg Szilágyi Oszkár Pannonhalmára disponáltatott hitszónoknak, Molnár Ervin Zalaapátiba esztergáli hitelemzőnek, Vörös Balduin ideiglenes nyugalomba Tihanyra. Helyükbe Pápára a következő professzorokat helyezték: Tihanyi Miklóst és Zalán Menyhértet Kőszegről, Kiss Kázmért és Varga Sebestyént Esztergomból. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó évi szeptember hó 9-én d. u. 4 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorral: 1. A noszlop—döbröntei szénbánya ügyének ismertetése s a bánya üzemben tartásához szükséges 175 ezer koronának folyószámlára való felvétele. 2. Rendörök fizetésére 240 ezer korona folyószámlái kölcsönnek felvétele. * • — Gyász. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hirt, hogy kissirai Sirchich László ny. posta és táviró főtiszt nemesen töltött élete 76-ik, boldog házasságának 46-ik évében elhunyt és szept. l-jén a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezték az alsóvárosi temetőben. Juhász Imréné Sirchich Hermin, az állami leányiskola jeles tanárnője édes apját gyászolja a megboldogult kedves öreg úrban. Özv. Csőszy Gáborné szül. Varga Lidia e hó 4-én életének 67. évében csendesen elhunyt. Temetése ma, szombaton d. u. 3 órakor lesz a Korvin-utca 9. számú gyászházból. A boldogultban Kunszt Henrik helybeli vaskereskedő anyósát gyászolja. — Kisgazdapárti gyűlés. A márciusban megindult választási küzdelmekben nagyon jelentős szerepe volt a vármegyei kisgazdapártnak. Az újonnan megindult politikai életben ismét ki fogja kérni a maga megillető részét. A párt vármegyénkbeli elnöke, dr. Mohácsy Lajos, ki a proletárdiktatúra idején két heti keserves fogság minden atrocitását szenvedte el Budapesten, folyó hó 12-ére Pápára, a Főtérre összehívta a párt városunkbeli és vidéki tagjait. A gyűlés tárgya: A 48-as kisgazdapárt és a képviselőválasztások.