Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-08-23 / 22. szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő : Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Egyes szám ára 40 fillér. DR. KŐRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. Legújabb telefonjelentések. A szegedi kormány feloszlott. A szegedi kormány működését a központi kormány megalakulásával befejezettnek te­kintvén, feloszlását kimondotta. Montenegró és szerbia. A régi nyugtalanság Montenegróban for­mális lázadásra vezetett Szerbia ellen. A lázadó mozgalom különösen az ország déli részén meglehetősen erős. Á csehek nein terjeszkednek. Mult héten a csehek megszállották Liget­falut és tovább nyomultak Köpcsény, Oroszvár, Lajtakörtvélyes felé. Pár nap múlva azonban csapataikat visszavonták Ligetfaluhoz és a pa­rancsnok kijelentette, hogy csupán a pozsony— ligetfalui hídfő biztosítására szállottak meg a hidfő környékén 4 km. területet, de tovább egyáltalában nem óhajtanak terjeszkedni és nem óhajtják megszállani Mosonvármegyét. Nemzetgyűlési választások. A M. T. I. jelenti: A kormány a minisz­tertanács legutóbbi ülésén a nemzetgyűlési választások kérdésével is foglalkozott. Báró Perényi belügyminiszter választójogi javaslatot terjesztett elő, amelyet a kormány tagjai beha­tóan megvitattak. A javaslat a nőkre is kiter­jedő legáltalánosabb szavazati jog elvén épül fel és elejtvén a Károlyi-kormány által tervezett lajstromos szavazást, a kerületi választás hagyo­mányos szokásához tér vissza. A szavazás a javaslat szerint titkosan történik. A miniszter­tertanács úgy határozott, hogy a nemzetgyűlési választásokat szeptember 20-ika körül ejtik meg. A választások határidejének kérdésében a minisz­terelnök tárgyalásokat fog folytatni az ántánt­inisszióval. Jugoszlávia megszüntette a határzárt. A magyarországi helyzet megváltozása és a határzár okainak megszűnése következtében meg­tették az intézkedéseket, hogy a telefon, táviró és vasúti forgalom Magyarországgal ismét helyreálljon. Hazánk ügye a legfőbb tanács előtt. A lapok hivatalos forrásból jelentik, hogy a legfőbb tanács tegnap foglalkozott először a Magyarországgal kötendő szerződés első felté­teleivel. Ez alkalommal a katonai, a hajózási és a légi közlekedési feltételeket beszélték meg. A Chicagó Tribüné arról értesül, hogy Magyar­országnak tizenötezer főnyi hadsereget szándé­koznak engedélyezni. Komán parancsnokság a főváros élelmezéséért. Holbán tábornok utasítására Serbescu román tábornok, a román rekviráló bizottság vezetője, a vörös hedsereg élelmezési raktárai­ban talált nagymennyiségű készleteket csaknem teljes egészében átengedte a főváros élelmezé­sének megjavítására. Az erre vonatkozó tár­gyalások a tábornok és a közélelmezési minisz­ter között már befejezést nyertek és a készletek legközelebb kiosztásra is kerülnek. A nemzet lelke. 1919. aug. 23. A világháborút nem magyar ember okozta, magyar ember nem is kivánta. De magyar embernek a világháború első percétől kezdve meg kellett, hogy legyen az az érzése, hogy ebben a háborúban ennek az országnak létéről vagy nem­létéről van szó. Az akkor fantasztikusnak látszó térképek — a középen tisztán zöld színre festett területre szoruló Magyaror­szággal — minden meggyőző szónoklatnál beszédesebben megmutatták, mi várhat reánk, ha ezt a háborút elveszítjük. És elveszítettük. Soha a történelem igazságosan nem fogja szemünkre vet­hetni, hogy hősiességünk, avagy kitartá­sunk hiányában történt ez meg. Heroiku­sabb erőfeszítést nálunk senki sem produkált, de olyan hatalmak támadlak ellenünk, hogy végül mégis csak össze kellett roskadnunk. Ez nagy tragédia volt. De nem a legnagyobb, ami nemzetet érhet. Egy nem­zetet — megbizonyította azt nem egyszer a történelmünk — soha háború, bár­milyen véres, bármilyen gyászos kime­netelű meg nem semmisíthet. Mint a hit vértanujának: testét megölhetik, de lelke megmarad. A mi nagyobb — mindeneknél na­gyobb — szerencsétlenségünk az volt, hogy lelkünk is veszni indult. Mindazt, ami a lélekben valaha szép és nemes volt, mindazt, ami sajátosan magyar, sajátlosan nemzeti volt, a nagy össze­omlás forgatagában mintha forgó szél­vész kapta volna fel piszkos, sötét, fe­kete szárnyaira. A szélvész elült. A válságok rettentő változataiban újabb kor előtt állunk. Ennek a kornak hivatása rövid néhány szóban foglalható össze: menteni azt, ami még menthető. Mi menthető meg? — kérdi a csüg­gedés magyarja — hisz Ítéletünk végleg kimondatott már! Hisz földünk már nem a mi földünk többé, vizünk nem a mi vizünk, erdőnk, hegyünk, bányánk és gyárunk, minden a másé ... El a csüg­gedéssel! Félre a kishitüséggel! Ítéletünk még ma sincs végleg kimondva. Az Ítélet függ még attól is, minőnek látnak ben­bünket az itéletmondás nagy pillanatában. Ha látják, hogy ismét önmagunkra ta­találtunk, ha látják, hogy e rettenetes katakeizma után meg van a nemzetnek, meg van a magyarságnak régi, becsületes, tiszta, igaz magyar lelke, megvan egy­sége, egyetértése, rendje, fegyelme, akkor még biztathat bennünket a közel jövő is némi reménysugárral. Ám történjék bármi: egy nemzet sorsát nem egyetlen egyezség dönti el. Csak mentsük meg azt, állítsuk vissza régi tisztaságában ami veszni indult: a nemzet lelkét, a magyarság géniuszát, akkor a sírokon örökzöld marad a rep­kény ^s a szivekben örök-ép marad a remény és akkor, ha nem ennek, de a következő nemzedéknek „lessz még egy­szer ünnep a világon!" ÚJDONSÁGOK. — Nemzeti ünnep. Szerdára nemzeti lobogódiszt öltött a város, a felszabadultság érzésével ünnepelte Szent István királynak s vele a magyarok keresztyén hitre térítésének emlékezetét. A megtartott istenitiszteleteken hála­fohászok szálltak az égbe, hogy az élő hit, az igaz istenfélelem újból diadalmat aratott a rom­bolás szelleme fölött. Könyörgő énekek kértek áldást a sokat szenvedett magyar hazára. A róm. kath. plébánia-templomban az ünnepi szent misét 9 órakor reggel Serák József h. plébános celebrálta fényes segédlettel. Jelen voltak a katonai és polgári hatóságok tejes számban és a templomot zsúfolásig megtiltő nagy közönség. Mise végeztével Wimmer Károly mondott lélekemelő szent beszédet. Innen a hatóságok 10-kor a református, illetve 11 -re az evangélikus templomba vonultak át. A reformátusoknál Kis József esperes, az evangé­likusoknál Mesterházy László mondottak hazafi­ságtól izzó egyházi beszédeket f — Régi iskolafenntartók jogaikban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről szóló tanácsköztársasági rendeletet hatályon ki­vü! helyezte. Ezzel az állami képző, polgári és óvó, összesen tehát három iskola kivételével az összes többi polgári iskolák jogos tulaj­donosaik, az azokat ősi idők óta nagy áldoza­tokkal fenntartó egyházak, illetve rendek s a város tulajdonába kerültek vissza. — Utólagos gyászjelentések. Még három hét előtt tilos volt a könny, tilos volt a gyász is. Ma már szabad siratni azokat, akik nyiltan sem akartak belenyugodni abba, amit szivében mindenki gyűlölt. A kérnyékből a csornaiak hat drága halottjuk, a kapuváriak két hősi halált szenvedett polgártársuk, a hideg­végiek két méltán gyászolt földijüknek erősza­kos meggyilkolásáról küldtek szét utólagos gyászjelentést. Mindegyik község emlékművel is meg fogja örökíteni hősi halottjai bátorsá­gának és hazaszeretetének emlékezetét. — Záróra-meghosszabbítás. Az állomás­parancsnokság csütörtökön engedélyt adott arra, hogy a záróra esti 10 óráig meghosszabbítassék. Az utcán 11 óráig szabad tartózkodni. — Gyász. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy Biró Jenő volt kispodári földbirtokos, ki évek óta mint magánzó élt kö­rünkben, f. hó 19-én élete 61-ik évében hosszú szenvedés után meghalt. A megboldogultat vá­rosunkban igen sakan ismerték s igazi úri lényéért méltán becsülték. Szerető neje sz. Raith Meianie, gyermekei dr. Biró Kornél, Alfréd és Ervin, valamint kiterjedt előkelő rokonság si­ratják gyászos elhunytát. Városunk intelligen­ciája igen nagy számban vett részt f. hó 21-én lefolyt temetésén. Hült tetemeit a róm. kath. egyház szertartása szerint történt beszentelés után a kálvária-temetőben helyezték örök pihe­nőre.

Next

/
Thumbnails
Contents