Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-08-20 / 21. szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében.. Legújabb telefonjelentések. Pápa, 1919. aug 19. Győr román megszállás alatt. Tegnap, 18-án este órakor a romá­nok Győrbe bevonultak. A megszállásról köz­vetlen megelőzőleg a városi hatóság csak Győr­szentivánról kapott értesítést. Erre a vármegye és a város részéről a hatóságok fejei Győr­szentivánra kiutaztak és a román katonaságot hivatalosan fogadták. 500 főnyi lovasság ér­kezett, ugyanannyi gyalogságot mára várnak. A városban teljes a rend és a nyugalom. A vasúti forgalom valószínűleg normális marad. A takarékbetétek kifizetése. A kormány rendeletet bocsátott ki, mely­nek értelmében a Tanácsköztársaság létrejötté­től, vagyis 1919 augusztus 15-ig folyó szám­lára, betéti könyvre elhelyezett betéti összegek­ből, mindaddig, míg a kilátásba vett jogi ren­dezés meg nem történik, a felek részéről csak a betéti összegek egyötödének kifizetése köve­telhető. Előbbi dátumu betéti összegek tekinteté­ben továbbra is a fennálló szabályok irányadók. A kultuszminiszter hivatalba lépése. Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatalba lépése alkalmával fontos nyilatkozatokat tett: Főcélja a nemzeti irányú nevelés biztosítása. Ma minden megoszlás, min­den visszavonás bűn. E szempontból elitéli a felekezeti gyűlölséget, mert az is ellentétre vezet. A bolsevista üzelmekben bűnöseket nem tűri meg sem a hivatalokban, sem az iskolában. Az állam és egyház jogviszonya tekintetében helyreállítja az 1918 okt. 31. állapot. A tanítóság szociális bajainak orvoslása főgondját képezi. 8ZEMLE. Az első jegyzék. Az első jegyzék, amelyet Magyarország új külügyminisztere, Lovászy Márton kiadott, megnyuglató érzést hivatott kelteni minden hazafias kebelben. A jegyzék a német-osztrák kormányhoz ment el, amelynek olyanféle szándéka lett nyilvánvalóvá, hogy a nyugat-magyarországi német vidékeket a béke­konferencia döntése előtt fegyveres erővel meg­szállni akarná. Bátran és okosan mutat rá e jegyzék, hogy a megszállás szándéka ellentétben áll az osztrák kormány eddigi álláspontjával, mely ama területek sorsát népszavazásra akarta bízni. Nem mondja a jegyzék, de sorai közt olvasható, hogy a népszavazást akkor abban a reményben pártolták a Lajta túlsó oldalán, mert nagyon valószínűnek tartották, hogy a bolse­vista uralomnak még az osztrák uralmat is elébe helyezik. Ma már a helyzet lényegesen változott. Ma már az a német lakosság, mely mindig rendületlen hive volt a magyar állam­eszmének, hallani sem akar többé az Ausztriá­hoz csatlakozásról. Maradni akar annak, ami ezer éve volt, hűséges magyar állampolgárnak. Ezért kiván viszont az osztrák sógor, nem löbbé népszavazást, hanem erőszakos meg­szállást. Külügyi kormányunk erélyes fellépésé­nek bizonyára meg lesz a maga eredménye. Végre talán Versaillesben is belátják, hogy az egész világháború minden átkát nem viselheti egyedül és legsúlyosabban a magyar El pusztíthat lan kegyelet. Szent István napjára. 1919 augusztus 20. Mindazt, ami a múltban szép és nemes volt, mindazt, amihez egy nem­zet apraja-nagyja kegyeletes érzéssel ra­gaszkodott, az eszmény magaslatáról le­rántani, az utca sarába belegázolni ki­mondott célja volt ez annak a kormány­rendszernek, melynek átka alatt nyögtünk még csak alig három hét előtt is. Aki látta — s ki ne látta volna ? —, hogy úton-útfélen, sajtóban és hordó tetejéről, mily kíméletlen durvasággal gyalázták a vallást is elsősorban és fő­kép a keresztyén vallást, aki olvasta — s ki ne olvasta volna? —, vagy hiva­talos tanügyi kiadványokban a tör­ténelem minden eddig ismert adatának milyen szemérmetlen meghamisításával iparkodtak kiirtani az emberek szivéből az ősök érdemei iránti minden tiszteletet, az bámulva kérdheti, hogyan, hogy az emberek szivében felgyülemlett keserű­ség árja hamarabb nem csapott ki, ho­gyan, ho|y ezt annyi időn át szó nélkül tűrni lehetett? Hát nem is tűrték mindenütt. Akadt hely, talán nem is egy, de Pápa váro­sának nem kis becsületére szolgái, hogy feltétlenül ezek sorában volt, hol a ha­talmában tobzódó terror nyomása alatt is nyíltan elhangzott, hogy igenis azt, ami a múltban tiszteletreméltó volt, azt továb'b is tisztelni kell, bátran csengett a szó, hogy a magyart a maga nemzeti hőseitől soha és semmi körülmények kötött eltántorítani nem fogják, akadt hely, ahol a maga atheista egyéniségét a mások vallásos érzését durván sértő kí­méletlenséggel levetkőztetni akaró köz­művelődési megbízottat lehurrogták és elnémították. De azért — igaz — ezek a helyek és az ilyen esetek bizony csak ritkaság számba mentek. Másutt megannyi száz meg száz mocskos szájból büntetlenül repülhettek világgá a vallás, a haza meggyalázására szánt szózatok, másutt a terror súlya alatt egyebet nem tehetett a hivő lélek, mint visszaborzadva a kegyeletlenség duhaj tobzódásaitól, a templom áhítatos csöndjébe menekült s kiöntötte panaszos szive minden keser­vét öröktől élő és örökké élő Istenének. Megteltek a templomok. A jólét, a szabadság napjaiban soha nem gyűlt össze annyi hivő bennük, mint az elnyomatás, a rabság korszakában. Akik már elfeled­tek imádkozni, azok újra megtanulták, „mert minden sóhajjal, jajjal könnyebbült lelkük egy bajjal". . . Te, kinek glóriáját szintén meddő erőlködéssel próbálta elhalványítani a kegyeletlenség mérget lehelő dühe, Te, kinek nagysága, államszervező bőicsesége, az egész nép üdvét munkáló jósága soha nem tündöklött fényesebben, mint éppen a sötétség napjaiban, Szent István, magyaroknak a keresztyén hitre térítője, mily boldog érzés, hogy ünnepnapodat megérve újra szabadon és nyíltan dicsőít­hetjük dicsőséges személyedet és halha­tatlan alkotásodat. Amit Te alkottál, a keresztyén Magyarország, az áll rendület­len és keresztyénségében és magyar­ságában a pokol kapui sem fognak erőt venni rajta! ÚJDONSÁGOK. — Szent István napja. A nemzeti ün­nepnap alkalmából a plébániai főtemplomban a mai napon, délelőtt 9 órakor ünnepi szent­mise lesz, melyen az összes katonai és pol­gári hatóságok részt fognak venni. — Hanauer Á. István — püspök. Dr. Hanauer Árpád István veszprémegyházmegyei kanonok váczi püspökké neveztetett ki. Váro­sunk kiváló szülötte, ki papi és irói működé­sével közbecsült nevet szerzett magának, arány­lag fiatalon korában jutott el a diszes főpapi székbe. A munkás nép ügye iránti lelkes buz­gósága legfőbb biztosítéka annak, hogy magasz­tos, nagy hatáskörében sokat fog cselekedni ésépíteni. — Új miniszterek és államtitkárok. Kereskedelmi miniszter Heinrich Ferenc, élel­mezési miniszter Ereky Károly lett. A vallás­és közoktatásügyi minisztérium politikai állam­titkárává Pekir Gyula iró, adminisztratív állam­titkárrá pedig dr. Imre Sándor h. államitkár neveztetett ki. —• A fehér pénzről. A megjelent hiva­talos rendelettel ellentétben a tegnapi napon — lehet, hogy üzérkedést célzattal — azt a hirt terjesztették városunkban, hogy a 25 koronások 2138, a 200 koronások 2115 szériáig érvénye­sek lennének. Érdeklődtünk a dolog iránt s megtudtuk, hogy illetékes helyekre — polgár­mesteri hivatalhoz, pénzintézetekhez — ily ér­telmű sürgöny egyáltalán nem érkezett, tehát ha valaki ily szövegű sürgönyt mutatott fel, az közönséges misztifikációt követett el. — Új pápai plébános. A veszprém­megyei püspök Serák Józsefet, a pápai plébánia adminisztrátorát csabrendeki plébánosnak ne­vezte ki, viszont Pápára plébánosnak dr. Meisel volt brassói apátplebánost nevezte ki. — Amily sajnálattal látják a pápai hivek körük­ből távozni Serák plébánost, ki a legnehezebb napokban megmutatta, hogy igazi pap és bátor férfiú, oly örömmel és bizalommal üdvözöl­hetik az új apátplebánost, aki előbbi állomás­helyén magyar hazafiasságáért a túszság és elhurcoltatás hosszú kálváriáját járta végig. — Dohánykiutalás. A polgármester fel­hatalmazást nyert a dohányjövedéki központ igazgatóságától arra, hogy azon dohányosok részére, kik a tanácskormány intézkedése követ­keztében legutóbb dohányt nem kaphattak, a helybeli dohánygyárból megfelelő mennyiségit szivart oszthasson ki. Az intézkedések eredménye­kép a kiosztás már a mai napon megtörténik.

Next

/
Thumbnails
Contents