Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-08-16 / 20. szám

MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6.' •lőfizetési árak: Egész évre 40, félévre '20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda, Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Legújabb telefonjelentések. Budapest, 1919 augusztus 15. Az űj kormány. A Budapesti Közlöny ma esti száma jelenti, liugy az új kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök Friedrich István, külügyminiszter Lovászy Márton, a béketárgyaláson résztvevő miniszter gróf Teleky Pál, beliigyminisz:ler báró percnyi Zsigmond, pénzügyminiszter dr. Griinn János, hadügyminiszter Schnetzer Ferenc, igazságügyminiszter Baloghy György, kereskedelmi miniszter ideigl. Friedrich István, földmiv. miniszter Szabó István (nagyatádi), vallás- és közokt. miniszter Huszár Károiy, népegészségügyi miniszter Csilléri András, propaganda ügyek minisztere Haller István, kisgazdák ügye minisztere Mayer János, ipari munkások minisztere: betöltetlen, nemzeti kisebbségek minisztere dr. Bleyer Jakab, a közélelmezés vezetője a tárca betöltéséig Térffy, h. á'llarnt. Nyilatkozatok az új kormányról. Friedrich István miniszterelnök az új kormánytól így nyilatkozott: Három napi tárgyalás után megalakult az új kormány. Természetesen az összes kívánságokat kielégíteni nem lehetett. A szervezett munkások részére rendelkezésre áll három miniszteri tárca (a kereskedelmi, ipari és közélelmezési) és most már teljesen tőlük függ, hogy a kormányban részt vegyenek. Be kell látniok, hogy nem Írhatják elö, hogy a polgári pártok kiket delegáljanak a kabinetbe, viszont természetes, hogy a polgárok és a földmivesek sem akarhatnak beleszólni abba, hogy a munkások kit óhajtanak. Egy marad a legfontosabb, hogy azok a pártpolitikusok, akik a hátuk mögött álló állítólagos nagy pártokra hivatkoznak, legyenek kegyesek néhány hétig türelemmel lenni, mig a választások megejtődnek. Azt hiszem ez most hazafias kötelességük. Lovászy Márton külügyminiszter ezeket mondta : A kormány ideiglenesnek tekinti magát. A nemzetgyűlés össszeülésével lemond. Legfőbb feladatának a rend-, személy- és vagyonbiztonság helyreállítását és erős kézzel biztosítását tartja már csak azért is, hogy a nem sokára kiírandó választások nyugodt hangulatban menjenek végbe. A kormány erélyesen szembe fog szállani minden túlzó és szélsőséges áramlattal, úgy a bolsevista iizelmekkel, mint a reakció és felekezeti türelmetlenség megnyilvánulásaival. A kormány összetétele olyan, hogy benne a társadalom összes dolgozó rétegei képviselve vannak és ha ebben a tekintetben kiegészítés szüksége merülne fel, a kormány mindig kész ez iránt tárgyalásokba bocsátkozni. A kormány külpolitikája az ántánttal való jó viszonyt tartja irányadó szempontnak, s fötörekvése, hogy az ország számára minél előbb megszerezze a kielégítő békét. Erős a reménységem, hogy az ántánt jóindulata révén a közélelmezést már igen rövid idő alatt jelentékenyen megjavíthatjuk, a gazdasági élet megindulhat és a termelés folytonosságát biztosíthatjuk. A kormány számít arra, hogy az ország rendkívül súlyos helyzetében mindenki faji-, felekezeti-és osztálykülönbség nélkül teljes erővel támogatni fogja. Kun Béla milliói. Bécsi lapok hasábos cikkeket irnak azokról a csempészekről, akik Kun Béla utasítására s az ő javára milliókat akartak kicsempészni az országból. Lichtenstein' Leó 20 millió kékpénzt, aranyat, ékszert, Siklai Andor nagyértékü képeket, gobelineket, Robinovits 20 millió kékpénzt, 12 kg. tiszta aranyat, Sárvári nagymennyiségű értékpapírt, Freund Bertalan 23 kg. tiszta aranyat akart kiszállítani. Nevezetteket részben Bécsben, részben Savanyukuton elfogták s az értékeket biztonságba helyezték. A csehek Dunántúlon. A M. T. 1. jelenti: A tegnapi napon cseh gyalogság és tüzérség vonult át a pozsonyi hídon. Pozsonyligetfalut megszállották és több környékbeli falvat birtokukba vettek. Renner kancellár a békekilátásokról. Zürich, aug. 14. Dr. Renner kancellár, aki Bécsből tegnap ytazott vissza a békekonferenciára Saint-Germainba, Zürichben nyilatkozott a béketárgyalásokhoz fűzött reményeiről. — A kormány a mostani esetben a nemzetgyűlésre bizza a határozás jogát. Nem kezdhetünk újabb háborút az ántánttal. A nemzetgyűlés esetleg elfogadja a békeszerződést, de betartani nem tudjuk. A magyarországi események igen kedvezőtlenül befolyásolták NémetAusztria helyzetét. Most, hogy a bolsevizmus veszélye elmúlt, újabb nehézségek fenyegetnek. Bizonyos csak az, hogy Német-Ausztriában a jobboldali forradalom ép oly kizárt dolog, mint a bolsevizmus. Az egyetlen, amit kívánunk: az elfogadható béke. Olyan feltételeket kívánunk, amelyeket be is tarthatunk. Svájcban emelkedett a korona értéke. Zürich, aug. 13. A budapesti koronát, amelyet a tanácsköztársaság idején egyáltalán nem jegyezték, arra a hirre, hogy polgári kormány alakult, mely visszaállította a magántulajdont, 15 centimmel jegyezték. Ezzel szemben a német-osztrák korona árfolyama csak 12 centim. Olvasóinkhoz^ 1919 augusztus 12. Tehetetlenül az erőszak féktelen garázdálkodásával szemben, önkéntes némaságra kárhoztattuk magunkat három kinos hónapon keresztül. Tudjuk, hogy jól esett volna vigasztaló szó a szenvedőknek, golgotai éj után pirkadás sejtetése a csüggedőkkel, de mikor rabágya kőpárnáin feküdt a beteg, lenyügzött gondolat, s mikor a részvét szelid szava is, amit a devecseri véres eset fakasztott ajkunkon, bántó volt azok fülének, kik egyedül a megfélemlítés, a vadság jegyében uralkodtak! Három hosszú hónapon át hallgattunk tehát, s csak vártuk, bizakodó hittel vártuk a feltámadás ragyogó reggelét, mígnem végre csakugyan reánk köszöntött. íme felbukkant végre a nap az ég peremére, ime világosodik, ime láthatunk már! De irtózatos a látvány, ami szemünk elé tárul. Az ország minden vagyonából, minden értékéből kipusztult. Amit nem vitt el a háború, azt elrabolta, elpocsékolta a legutóbbi vandal-rendszer és szörnyű örökségképen hagyja azokat a terheket, amik a legutóbbi kalandortámadás büntetéseképen fognak még reánk nehezedni. És mennyi élet, mennyi munkára, tettre hivatott magyar ember esett áldozatául ennek a sötét korszaknak! Akik oly kevesen vagyunk, hogy közöttünk — Széchenyi szavai szerint — még az apa-gyilkosnak is meg kellene bocsátani, azoknál olcsó lett a drága emberélet. Ez a mi vidékünk még aránylag kevés — de azért nekünk sok! — halottját siratja, de egyebütt: a fővárosban, a Duna és Tisza között, Sopronban, Fejérben, százakra, ezrekre rnegy azoknak száma, akjje minden emberi és isteni törvény ellenére legyilkoltattak. Lelkünk elszorúi az első világosságnyújtotta e szörnyű látványon és mégis erőt kell vennünk magunkon, nem szabad engednünk, hogy a boszu érzete legyen úrrá rajtunk. Pusztítás után újabb pusztítással, öldöklés után újabb öldökléssé! nem tudjuk megmenteni hazánkat. Már pedig a haza megmentése, halottaiból feltámasztása, új, virulóbb életre keltése ez mindnyájunknak legfőbb, legszentebb kötelessége. Nem jelentheti ez természetesen azt, hogy a gyilkosokra és a gyilkosságban bűnrészesekre s mindazokra, kik a törvényt brutálisan megsértették, kérlelhetetlenül le ne sújtson az igazság karja. De az igazságszolgáltatást bízzuk a rendes bíróságokra, magunk nem vagyunk, nem is lehetünk birák, magunk csupán emberek legyünk, kik soha ne feledkezzünk meg emberi méltóságunkról s embervoltunk első parancsáról: a szeretetről! A Pápai Hírlap újból részt kér abból a munkából, melynek egyetlen célja e város s e vármegye ügyének szolgálatával az ország felvirágoztatása. Vezettetve attól a nemzeti gondolattól, mely, mint vészek tengerében a hányt-vetett hajósnak a világító torony lámpája, ragyogott mindig előttünk, vezettetve attól a nemzeti gondolattól, mely egyedül lesz képes e minden népek közt legtöbbet szenvedett nép kebelében egyetértést, békét, boldogságot teremteni, azzal az önzetlenséggel, becsületességgel és igazságszeretettel, amellyel a múltban, dolgozni kívánunk ismét a közjóért. Kérjük .e munkánkhoz olvasóink megértő, szerető támutatását!