Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-04-19 / 16. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési árak:. Egész évre 30, félévre 15, negyedévre 7-50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Fő-utca 19. szám alatt. SZEMLE. Vallás és család. Porba hullt a rágalom hidrafeje. A mesék hősének hatalmas szerencsecsapásával terítette le az a rendelet, melyet szószerinti szövegében fog húsvét vasárnapján minden pap a szószékről kihirdetni. Hitelesen meg fogja tudni ebből a vallásához, mint drága kincshez ragaszkodó nép a következőket: 1. A tanácsköztársaság mindenkinek teljes vallásszabadságot biztosít. 2. A papokat vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja. 3. A templomok, kápolnák, kegyhelyek s egyéb t vallás céljait szolgáló épületek ezentúl is kizárólag vallásos célokat fognak szolgálni. 4. \ házasságnak és családi életnek eddigi rendje ovábbra is érintetlen tisztaságában fennmarad. Megtudják végül azt is, hogy: 5. akik ennek íllenkezőjét hirdetve félrevezetik a népet, azok i forradalmi rend ellenségének tekintetnek s e izerint fognak megbűnhődni. íme, ez fog törénni húsvét ünnepén, ez lesz a feltámadás ibból a sötét éjszakából, melyet a világosságól irtózó reakciósok hada akart ismét ráteriteni vörös fény hajnalában sütkérező lelkekre. Valódi húsvéti feltámadás! Nagykanizsa — Pápa. A proletáruralom kezdetén minden alódi alap nélkül, mert hisz az oroszrszági példa nem szolgáltatott biztos imaszpontokat, az a vélemény alakult ki, ogy a tanácsköztársaság közigazgatási ^ndszere meg fogja dönteni a régi várlegyei kereteket s az olyan nagy és őrehaladott város, aminő Pápa is, felítlenül teljes önállóságot kap, közvetsntil a központi kormányzat intézkedése Iá kerül. Hogy ezzel a város egy régi, nagyon jogos óhaja valósult volna meg, azt lindenki tudja. Minden nyomoruságunkik a múltban az az alárendeltségi vi:ony volt az oka, amelyben a régi váriegyével, a vaskalapos bürokráciának e igolyfészkével szemben állottunk s amely szonynak nehézkességén, lenyügző, bétó voltán még egy-egy irántunk jobb dulatú főispán sem volt képes segíni. Végeredményben a megyét mégis ak az alispán dirigálta, hogy hogyan s )gy főkép minket érdeklőleg hogyan, ról egyebek között az a sok panasz beélhetne helyettünk, amely a háború avalyás évei alatt csak az élelmezés iatt is annyi szegény proletár ajkát íagyta. Az önállóságba vetett reménységünk ndez ideig nem valósult meg. Bizonyos )zgási szabadságot kaptunk ugyan, de ért a régi kapcsolat mégsem szűnt ;g s a nemsokára összeülő vármegyei lácsnak szintén intézkedő joga lesz ettünk s ámbár a helyi Munkástanács gyon helyesen gondoskodott is róla, Veszprémbe delegált tagjai közül fik állandóan Veszprémben is tartózJjék, ezzel azt a célt, amit a teljes önállóság eredményezhetne csupán, még csak meg sem közelítettük. Hogy pedig a forradalmi kormányzótanács, illetve ennek belügyi népbiztosa az önállóság megadásától ott, ahol annak szükségét látja, nem vonakodik, arra példa Nagykanizsa esete. Ennek a városunknál nem sokkal népesebb s ha gazdasági forgalomban jelentékenyebb, viszont azonban kulturális intézményekben szegényebb városnak a proletáruralom teljesítette egy régi vágyát: önállósította a vármegyétől, illetve újabb vármegye székhelyévé tette. Nagykanizsa példája kell hogy tetre indítsa a helyi Munkás-, Katona- és Földmivelő-tanácsot. A proletáruralom eminens érdeke az, hogy olyan fontos központ, mint Pápa a teljes önrendelkezési jog révén erősödjék s a maga hatáskörébe minél messzebb vidéket bevonjon. S hol van az megírva, hogy ezt a vidék vármegyei határai szabják meg? Hát annak a kerek szép közigazgatási kerületnek, melynek egyes részei nem oly keserves vasúti összeköttetéssel érintkezhetnének egymással, mint mi ma és mindenkor Veszprémmel, annak az új megyének, mely a pápai, czelldömölki, soproni járásokat foglalná magában, nem Pápa lehetne-e természetes és méltó centruma ? A folytonos napi munka súlyos és felelős robotja ellenére, mely a helyi tanács intézőbizottságára nehezkedik, bizonyára szakítanak egy-pár pillanatot, mikor a jövő fejlődés lehetőségeit mérlegelik. E fejlődésnek ha nem is egyetlen, de föltétlenül egyik legfőbb biztosítéka annak a tervnek megvalósítása volna, melyet mi itt e sorokban feltártunk. Dr. K. E. A nyilvános közkőrház ügye. Egész hazánkban nincs egyetlen egy, több mint 20.000 lakossal biró város, melynek ne volna modern vagy legalább megfelelő kórháza. Vidékünkön van kórháza kis városoknak és városkáknak mint Zircz, Devecser, Sümeg, Sárvár, Czelldömölk, Kapuvár és Magyaróvár, csak Pápának nincs semmi kórháza, ezért szégyen ragad a városon, melyet több helybeli újságíró Dunántúl Athénjének szeret nevezni, pedig ez tiszta gúny, mert még többféle iskola és sok kultúrintézményünk hiányzik, mintsem ilyen elnevezést megérdemelnénk. Hogy miért nincs Pápán kórház, annak nagyobbrészt az az oka, hogy létezik városunkban három olyan kórház-féle intézmény. Van az irgaJmasoknak kórháza, a város egyik legélénkebb utcáján, melyet ezelőtt vagy husz esztendővel valami husz ággyal nagyobbítottak meg, csakis férfiak számára. Pápa nagy köszönettel tartozik az irgalmas szerzetnek, mert ezek mindenkit valláskülönbség nélkül befogadtak kórházukba és jól és hűen ápolták. Van a városnak egy Rozália Franciska nevű kórháza beteg nő-cselédek számára, melyet úgy husz év előtt átvett a grófi uradalomtól, ezt most nőkórháznak nevezik, néhány ággyal, oly primitív berendezéssel, hogy jobb róla nem beszélni. Van még egy zsidó kórház 12 ággyal, ebből hiányzik minden orvosi felszerelés és műszer, úgy hogy a kórházi orvos kénytelen saját műszereit használni. Mind három kórháznak az a nagy hibája, hogy sűrűn lakott utcákban vannak. A Pápai Hirlap 12. számában M. I. aláírással egy cikk jelent meg „Tettrehivás* címmel, mely egy kórház felállítását sürgeti és annak szükségét bizonyítja és vége felé az egész város közönségét vádolja, hogy nagyfokú nemtörődömségük miatt nincsen kórházunk. Elsősorban igazságtalan M. I., mert a nagyközönséget nem érheti vád, hanem csak a városi tanácsot és a városi közgyűlést. Ezenkívül engem sem érint ezen jogos vád, mert én 40 év óta minden esztendőben, költségvetés tárgyalásakor, de évközben is minden illő alkalommal felhoztam, sürgettem egy közkórház létesítését, mely nélkül el nem lehetünk, de felszólalásom kiáltó szó volt a pusztában, mig ezelőtt 9 évvel, mikor arról tárgyaltak, hogy egy új és egy nagyobb színház építésére évenként 5000 koronát állítsunk be az előirányzatba, én felszólalásomban ezt az összeget megtagadtam, mondván, hogy sokkal sürgősebb egy kórház építésére megszavazni ezen összeget, mint új színházra, inkább el lehetünk színház nélkül, mint kórház nélkül. Csak akkor vagyok hajlandó a színházra megszavazni egy összeget, ha már valahára évenként egy létesítendő kórházra szavaznak meg 3000 koronát, hogy legalább kezdete legyen egy kórház-alapnak. Ez volt az első eset, hogy a közgyűlés ezen indítványomat elfogadta. A háborúban hősileg elesett Esterházy Pál értesülve a város akaratáról, hogy legyen itt is egy nyilvános kórház, a város északkeleti részén az Esterházy és kálváriái út kőzött levő fás kertjéből több mint 12.000 négyszögölet ajándékozott a városnak egy közkórház építésére. Ez igen nagy és alkalmas terület a kórház számára. 1916-ban az akkori polgármester egy gyűlésen előadta, hogy nincs kilátásunk kórházra még évtizedek múlva sem, mert nincs erre pénzünk. A belügyminisztériumban összeállították, mely helyeken kell közkórházat építeni, Pápa 17. helyen van. Ő szeretné, ha nem sokára kapnánk egy nagy kórházat, és ez sikerülni fog, ha a következő javaslat fogadtatnék el. Esterházy Jenő azt akarta, hogy a kórház számára adott telek, parcelláztatnék és házhelyeknek adatnék el. Ezért kapna a város 300.000 koronát, a városnak van kórházi célra 180.000 koronája, az államtól lehet várni legalább 300.000 koronáj. Mivel pedig egy modern pavillon-kórház legalább másfél millióba kerül, adjuk ^zen összeget a helybeli irgalmas rendnek, vez megépíti a kórházat s a még hiányzó összeget ő fizeti, A tervet én a leghatározottabban elleneztem. Különféle dolgok miatt a döntés halasztatott. Közbejött a háború s ennek folyamán az ügy nem került többé napirendre. Miért elleneztem ezen indítványt? Elsősorban, mert az irgalmas kórház egy igen élénk utca kezdetén van, pedig egy közkórháznak a városon kivül kell lennie. Ezért az irgalmas rend kertje kórházépítésre alkalmatlan. Egy másik nagyon fontos ok, hogy annak idején az Esterházy-úti telket kórházi célra ajándékozták és ezt más célra felhasználni nem szabad. Végül, mert úgy a város által kórházi célra gyűjtött pénz, mint a kormány által adandó hozzájárulás, valamennyi vallásfelekezet pénzéből lesz adva, ezért nem találtam helyesnek, ha a kórháznak felekezeti jelleget adnak, egy nyilvános közkorház ne álljon a vallással különben sem