Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-02-15 / 7. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. s Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Pénzügyi kilátásaink.* A kormány a nyomasztó haditerheket egy treroikus pénzügyi optrációval, a tervbe vett nagy vagyonadóval akarja megszüntetni. Egy ilyen kockázatos müvelet azonban a jelenlegi zilhet pénzügyi viszonyokon alig segíthet, sőt még súlyosbíthatja a helyzetét. Eltekintve a lakosságnak 3—4%-át kitevő hadimilliómosaitól az ország lakossága általában tőkeszegény. Már most a vagyonadó megállapítása két féle módon lehetséges. Vagy figyelemben veszik az ország rossz anyagi helyzetét és ez esetben az adókulcsnak olyan alacsonynak kell lenni, hogy az eredmény nem felel meg a szükségletnek, vagy felette magas adókulcsnak léptetik életbe a vagyonadót, ami viszqnt a nemzet gazdasági erejét, a termelő tőkét az életképesség határain alul csorbítaná. Igen sok ember keresetképességének lehetőségét — forgalmi tőkéje egy részének bevonása által — nagyon csökkentené, a már keresetképtelen öregek megélhetését pedig, egész életük folyamán összekoporgatott tőkéjük egy részének elkobzása által lehetetlenné tenné, az országra pedig csak újabb jelentékeny terheket róna. A tervezet szerint ugyanis mindenféle alakban volna leróható a vagyonadó, tehát föld- házértékpapirokban, részvényekben stb. s ezen különböző vagyontárgy kezeléséhez rengeteg és költséges apparatus válnék szükségesnek. Másrészt nem is lehet igazságosnak mondani, hogy csupán a mostani nemzedék, mely már eddig is annyit küzdött és szenvedett, viselje a háború nagy anyagi terhét is. Dolgozni, sokat dolgoznunk kell mindenekelőtt, ha némileg helyre akarjuk hozni a szenvedett károkat, de hogyan lehessen eredményesen dolgozni, ha a sok sok milliárd adósság hirtelen eltűnésével megszabadul ugyan az ország a kamat fizetés terhétől, de a vagyon jelentékeny részének elvesztésével nem marad elegendő tőke a termelő munkához, pedig ahhoz pénz, még sok pénz kell. Ezeknek figyelembe vétele mellett * Tisztelt régi munkatársunktól kaptuk e cikket, bár okfejtése első részével nem értünk egyet, figyelemre méltó fejtegetését készséggel közöljük. Szerk. üdvösebbnek találnám, ha hadikölcsönök 50—60 év alatt törlesztetnének. Mindenekelőtt a kamatlábot kellene az eddiginek felére leszállítani. Ezt mindenki könnyebben elviselné, mintha a tőkéjének egy részét kellene elveszíteni, a kincstárnak terhét pedig felényire redukálná. Továbbá minden évben 200 millió korona értékű hadikölcsön volna az állam által napi árfolyamon beváltandó. Ennek és az évente kisebbedő kamatnak fedezésére hadi adó cimen külön adónak kivetése szolgálna. Példaképpen hivatkozhatunk a világ egyik legnagyobb pénzügyi zsenijének az ifjabb Pittnek mintaszerű műveletére. Ő ugyanis az államadóssági törlesztési alappal az angol francia háború utáni rengeteg terheket akként csökkentette, hogy évente bizonyos összeget fordított állam kölcsönkötvények napi árfolyamon való vásárlására és bevonására. Az így, bevont kötvényeket az angol kincstár tovább tőkésítette és a hozadékot további kötvények vásárlására fordította, miközben a törlesztési alapot bizonyos összeggel továbbra is dotálta. így aránylag csekély áldozattal elérte, hogy az államadósság gyorsan emelkedő haladvány szerint önmagát csökkentette, egészen eltekintve azon előnytől, hogy a kölcsönt nem a magas névérték, hanem a jóval mérsékeltebb árfolyam szerint törlesztették, miközben természetesen az angol pénzügyi kormány gondoskodott arról, hogy a visszavásárlás a napi árfolyamot föl ne hajtsa. A mult század közepe táján Gladstone azt mondotta, hogy Pittnek említett törlesztési módozata, az egyetlen alkalmas eszköz arra, hogy a háborús események által felszaporodott súlyos állami terheket a nemzetgazdaság megrázkódtatása nélkül csökkentsék. Az eredmények beszélnek. Az angol pénzügyek hamarosan kiheverték a legsúlyosabb válságokat. Nem ártana, ha a mai pénzügyi kormányzatunk megszívlelné a történelem eme tanításait. uhu. BLUM IZIDOR göz- és vilianyeröre berendezett siffon-, gyolcs-, selyem- és ruhafestészete Pápa, Jókai Mór utca 16. szám. Ipartestületi közgyűlés. — 1919 febr. 9. — Az ipartestület vasárnap d. u. tartotta évi rendes közgyűlését a városháza tanácskozási termében. Mióta az ipartestület fennáll, tán még soha ily érdeklődés nem nyilvánult meg gyűlése iránt. Több, mint 200-an voltak jelen. A gyűlés megnyitása előtt Csoknyay Károly v. főjegyző, iparhatósági biztos szép beszédben hivta fel az ipartestület figyelmét az iparos hadiözvegyek és árvák ügyének felkarolására. Majd Legény Ferenc elnök megnyitván az ülést, sajnálattal jelentette, hogy dr. Hirsch Vilmos ügyész a gyűlésen betegsége miatt nem lehet jelen. Jegyzőkönyvhitelesítésre Csillag Ferenc, Braun Miksa és Kocsis Pál tagokat kérte fel. Ezek után Szöcs Mihály jegyző előterjesztette az ipartestület mult 1918. évi működéséről szóló, figyelemmel hallgatott jelentését, amelynél Varjú János felvilágosítást kért, hogy az iparkamara hadisegélyét minő szempontok szerint osztották szét. Jegyző ama válaszát, hogy a segélyben tulajdonképen csak a hadbavonult iparosok családjai részesülhettek volna, de mivel ezek a segélyt, annak csekélysége miatt, nem vették mindnyájan igénybe, kiterjesztették a segélyezést a segédek családjaira j is — egyhangúlag tudomásul vették. A zárszámadást egy létei ^ififogásolásávai szmíéu tudomásul vették. A beterjesztett költségvetés tárgyalásánál nagyobb vita fejlődött ki. Buday József a tiszteletdíjak ellen emelt kifogást, de ezeket, arra való hivatkozással, hogy a testület felelősséggel járó, sok fáradságot igénylő munkákat nem kívánhat senkitől ingyen, — meghagyták. Hajnóczky Béla a szerény keretek között mozgó költségvetést általában nem találta elfogadhatónak. Az nem lehet, hogy a jegyzőnek tovább is 1000 K, az irodai alkalmazottnak 700 K fizetése legyen évenként. Ezeket a fizetéseket a mai megélhetési viszonyok arányában fel kell emelni; fel kell emelni a 2 koronás tagsági díjakat is progresszív alapon. A közhelyesléssel fogadott indítványhoz az iparhatósági biztos és még többen hozzászólottak, végül is egyhangúan kimondották, hogy Szőcs Mihály jegyző fizetését a folyó évtől évi 3600 K-ra, az új irodai alkalmazott: Pörnyeczy István fizetését pedig a kilátásba helyezett szabad lakáson kivül 2400 K-ra emelik fel, a tagsági díjakat pedig a szükséglethez képest a III. o. kereseti adó alapul vételével vetik ki. Jegyzőt és az irodai alkalmazottat nyugdíj-intézetbe is beíratják s fizetik helyettük a járulékokat. Előre nem látható kiadásokra 1500 K-t vettek fel, amiből elnök hivatalos utazásainak költségei is fedeztetni fognak. Az alapszabályokat úgy módosítják, hogy a tagsági díjak minden évben a szükséglethez képest állapíttatnak meg. Mandátumuk lejárván, elnök a maga és tisztviselőtársai nevében tisztségeikről lemöndott. A választás Csapó Géza, ifj. Horváth József, Dattler Szilárd és Torma Lajos tagokból álló szavazatszedő bizottság előtt kétféle szavazó-lisztával, radikális és mérsékelt lisztáSTERNBERG hangszergyár Rákóczi-út OO. szám alatti „Zenepalotá"-jának zongora-termeiben világhírű külföldi zongora- és pianino-gyártmányok mérsékelt árakon kaphatók. Szerkezeti jótállás. Vidékre pontos szállítás.