Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-02-08 / 6. szám

rvrrmíynr w. mm PU|JU, iyiy muiiuu MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Ne habozzunk! Általánós közóhajt véltünk elérni azzal, hogy a polgármesteri hivatalhoz egy parcellázási tervezetet adtunk be részben a munkátlanság megszüntetése végett, részben pedig azért, hogy a nagymérvű lakáshiányt megfelelő családiházak építésével ellensúlyozni lehessen. A tervezet a jelenlegi vásárteret és az alatta elterülő s egyesek tulajdonát képező földek felhasználását hozza javaslatba. Ez úton is felkérjük a társadalom minden tagját, valamint az illetékes köröket, hogy beadványunkat teljes szívvel-lélekkel tegyék magukévá, mert ez nemcsak egyéni, de közérdeket is képvisel. * * * Félelmetesen sötétült a pusztulást hozó felhő, mely átzúgott az emberiség felett. Tombolt a nagy vihar. Beláthatatlan végnélküliségével ráült az emberiségre, hogy végkép összeroppan tson mindenkit. Nehéz, komoly küzdelem volt ez. A mult és a jövő hihetetlen véres küzdelme. Győzött a jövő. Az emberiség kiváltságosainak vezérei észrevétlen eltűntek, hogy nyomukban az új-kor szellemében egy boldogabb jövő szülessen. Egy szebb, egy boldogabb jövő, melyben a társadalom minden rétegén belül az egyéni boldogulás megvalósítható legyen. Ha szívvel-lélekkel fogunk ezen dolgozni s egymást támogatva, egymás érdekeit szem előtt tartva az eszményi álláspontra helyezkedünk, úgy a boldogulás útja nyitva van. A múltban egy küzdelmes élet sem tudta megteremteni azt, melyhez mindenkinek joga van. A keserves évek hosszú sorozata egy emberöltőn át annyit sem nyújtott, hogy az elaggott utolsó napjait saját otthonában tengethette volna el. Mily csekély kívánság pedig ez, egy élet küzdelmes múltjáért. Egy kis családi otthon, egy kis kert a hosszú, fáradságos munka szűkös, de joggal követelhető jutalma. Nem áhítozunk a fényes palotákra. A tündéri berendezések csillogása nem kecsegtet s így nem is irigyeljük azoktól, kiknek ebben szerencséjük volt. De igenis joggal követeljük a társadalomtól azt, hogy egy egyszerű családiházat sajátunknak tekinthessünk. Ennyit megérdemel az élet harcosa. Nem ingyen kérjük ezt, nem kegyes ajándékot várunk a város erkölcsi testületétől, csupán segítőkezet a megalkotáshoz. Tisztviselők s rokkantak kérelme ez. Azoké, akik tűrtek, szenvedtek, kiknek a nagy küzdelem csak sajgó sebet hagyott ajándékul. Azoké, kiknek eddig a megélhetésre is kevés volt a kegyelemfillér. Fordult a kerék. Új eszmék, új irányok törtek utat a mult romjain, melytől joggal remélhetjük óhajunk megvalósulását. Hisszük és bízunk benne, hogy a Nemzeti Tanács karöltve a képviselőtestülettel mindent elkövet, hogy e szerény kívánságunk megvalósuljon s egy alkalmas, egészségügyi tekintetben is teljesen megfelelő helyen egy tisztviselő és rokkanttelep létesüljön. Úgy kulturális, mint szociális szempontból nézve a dolgot feltétlen sürgős és halaszthatatlan ennek az ügynek megvalósítása. Városunk hosszú éveken át alig mutathat fel fontosabb fejlődést, különösen szépészeti és egészségügyi tekintetben. Pedig erre is tekintettel kell lenni, ha nem akarjuk, hogy közelünkben egy kis jelentőségű község is túlszárnyalhasson bennünket. A szociális érdekek pedig egyenesen követelésszerüen lépnek fel, különösen most, a lezajlott világháború pusztítása után. Ipar, kereskedelem hirtelen megakadt, öszszeroppant. A sok szenvedés után hazatért kis exisztenciáknak, ipari munkásoknak, napszámosoknak pedig minél sürgősebben munkát kell biztosítani, hogy az új elhelyezkedésben minél gyorsabban megtalálja helyét mindenki. Sok panaszt, elégedetlenséget csirájában lehet egyszerre ketté vágni, ha ezeket a város fontolóra veszi. Jól tudjuk, hogy egy ilyen tömeges építkezés az egész várost mozgásba hozza s bármerre tekintünk majd, jókedvvel dolgozó, elégedett emberekkel fogunk találkozni. Csak akarni kell, hogy legyen valami. Csak akarni kell, hogy az egyéni és tömegérdekek Összeegyeztetésével mielőbb elérjük, már csak azért is, hogy a normális, megelégedett élet visszatérjen. Ne habozzunk tehát, ha úgy magunkkal, mint másokkal, valamint a város összes érdekeltségével szemben jót akarunk tenni. Igenis tenni kell, mert az idő rohanása hamar meghozza a tavaszt, melyben a munka megteremtésével legcélszerűbben elérjük a régi békés, megelégedett életet. Tenni, cselekedni kell embertársainkért, hogy az új elhelyezkedésben sorsunk jobbrafordulását türelemmel bevárhassuk. Régi közmondás: „A munka nemesit", s ez igaz is, Az elfáradt, meggyötört, megdermedt lelkekbe a munka révén visszatér a régi hit s az öntudat, ha a komoly munka megélhetésünket biztosítja is. Tenni, dolgozni kell, hogy mások is dolgozhassanak. Segíteni, támogatni kell egymást, mert együttes erővel, közös megértéssel a vad szenvedélyek elülnek s a lélek megszelídül. Tisztviselő. Tavaszi fagy.* Millió ember reménységét Egy holdas éjjel tönkretette. A nyáron tán meghalunk éhen? S a nap ragyog, nevet felette. Tegnap az ég borongott, bús volt, Mint gyermek, aki magát unja, De éjjelre, acélos kéken Ragyogott a csillagok útja. És lefagyott reggelre minden. S az ég nem unja magát már ma. A ragyogó nap fennt az égen, Itt lent a könnyeket nem látja. Mosolyog a nap, mint a gyermek, Ki játékszerét összetörte. Nevetve néz a megtépázott, Megnyomorított szegény földre. * Ezt a versét Vértesy 1918-ban irta, az akkori tavaszi fagy idején. De a cenzúra miatt, csak most közölhette a „Kultúra". Vagy valaki tán azt gondolja: Ti öldöklő barmok a földön, Vigyázzatok, nemcsak tinéktek, de énnekem is van ám öklöm I S ha, négy év óta, mást se tesztek, Csak gázoltok a tenger vérben — ha gyilkolás, ha rablás lett már nálatok földi férgek: érdem — ha nem akartok szépen élni hát dögöljetek mind meg éhen ... Valaki talán ezt gondolta, odafent, a mosolygó égben ? . .. VÉRTESY GYULA. Színház. Hosszú pihentetés után szombaton Verő György kedves meséjü operettje, „A bajusz" került szinre. Az előadásról, mint operett-előadásról nem sok jót mondhatunk. A darab fő női szerepét, a bajusztól irtózó finnyás bécsi gróf kisaszonyt a helyes kis Benedek Jolán bájosan, szeretetreméltóan játszotta meg, de az énekrészekkel kisterjedelmű hangján megbír kózni nem tudott. Máté László Blachwitz gróffc elsőrendű alakítás. Humora finom, játéka választékos volt. Kállay Jolánt jobb szerettük volna Matilda grófnő szerepében látni, ám Rosette komorna is kitűnő megszemélyesítőre talált benne. Császár Gyula a diszmagyarban pompásan festett, de játéka kissé színtelen volt. Vajda Lajos (Gábor huszár) minden jelenésévé megkacagtatta a közönséget. H. Zombory Ilonka"] palotás szólótánca külön gyönyörűsége volt az előadásnak. Meg is kellett ismételnie. — A darabot vasárnap — mint előző nap: zsúfolt ház előtt — megismételték. Hétfőn az „Urasági inas kerestetik" cimü énekes bohózat bemutatója volt. A közönség szívesen fogadta a humoros helyzetekben bővelkedő darabot és sokat tapsolt az élénken, jókedvvel játszó szereplőknek, kik közül főként Sarkady Gusztáv, Érczkövy László, Heltai Hugó, Dalnoky Tessza, Antal Nusi és Benkő Ilona járultak hozza ahhoz, hogy a közönség egész este ki ne fogyjon a kacagásból. A pápaiak régi, kedves ismerőse Érczkcvú Károly látogatott el kedden hozzánk és neki kö-1 szönhetjük, hogy felüdülhetett a „Lili" bájos történeténeben és örökéltü dallamaiban. A vendégművész Plinchardban színjátszó képességét és fényben, erőben egyaránt meg nem fogyatkozott baritonját ragyogtatta. Kállay Jolán Lilije méltán sorakozott azokhoz a feledhetetlen Lili-alakításokhoz, amiket színpadunkon láttunk. Az övét sem fogjuk elfeledni, (hogy ez még kevésbbé váljék lehetségessé, hisszük, hogy az előadást meg fogják ismételni), játéka, éneke egyaránt tökéletes volt. Sok derűs percet köszönhetünk Heltai fölényes bonhomiával fűszerezett alakításának. Az egész est zavartalan, tiszta művészi élvezetet nyújtott, amit nem csökkentett az sem, hogy a legfontosabb mellékszerepbe a társulat titkára, Nagy Jenő ugrott be Császár Gyula helyett. Nagy Jenő, úgylátszik, színésznek is ép olyan jó, mint titkárnak. Szerdán ismét „Túl a nagy Krivánon" került szinre a szereposztásban azzal a változSTERNBERG hangszergyár Jtfíiliöezi-iit 60. szánri alatti „Zenepalotá"-jáuak cimbalom-termeibenpedálos és 2 manuálés remekdaraboktól kezdve a miniatűr harmoniumokíg minden fajta amerikai és európai modell raktáron. Vidékre pontos szállítás.