Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-12-13 / 49. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében A közömbösek. 1919. dec. 12. Vannak emberek, akiket a világ folyása — amennyiben az ő kényelmüket és jólétüket nem zavarja — nem képes kimozdítani a maguk bámulatos, méltán ázsiainak mondott közömbösségükből. Világháború és forradalmak úgy zúgnak el fejük fölött, mint a búváré fölött a vihar, ki a tenger legfenekén vize.k mozdulatlanságát látja, míg a felületen hegymagasságú hullámok tombolnak. Téved, aki azt vélné, hogy a közömbösök száma a lelkesedni és tenni önként hajlandó s a lelkesedésre és cselekvésre jó szóval rábirhatókhoz képest elenyésző csekély. Sőt, aránytalanul több, mint amennyit ez a mi szegény, rettentő csapásokat átélt társadalmunk elbirni tudna. Mivelhogy nemcsak azok sorolhattok ám ezeknek számába, akik egyforma kedvvel tudtak mulatni és táncolni az ország feldaraboltatása, a vörös rémuralom és most a nemzeti újjászületés idején, nemcsak azok, akiknek erszényük és szivük — ajkukhoz hasonlóan — soha sem állt nyitva sem az egyéni, sem a nemzeti nyomor számára, hanem azok is, akik szenzációt hajhászva állandóan foglalkoznak az ország eseményeivel, a társadalom bajaival, de a maguk áldozatkészségéből semmit sem juttatnak a köznek, hogy a bajok kisebbedjenek, hogy ha csak egy hüvelykujjnyival is előre jussunk a konszolidálódás útján. Mi indit bennünket e panaszra? Mi bir reá, hogy olyan jelenségre hivjuk fel a közfigyelmet, mely nem mai keletű, mely szinte örökletesnek látszik e hazában, mely miatt nem éppen most kellene először arcunknak szégyentől pirulnia? Megadjuk rá a feleletet: Soha fájóbban nem érezhette e nemzet a bözömbösség átkát, mint a mai nehéz időszakban, soha nagyobb szükség nem volt reá, hogy mindenki — félretéve minden önző anyagi érdeket — kimozdulva régi csökönyös közömbösségéből tegyen és áldozzon azoknak a céloknak érdekében, melyeket ma minden jóravaló magyar legf< itosabbaknak kell, hogy tattson. E téren a nemzeti hadsereg kell, l >gy legelső figyelmünk tárgya legyen és f :dig nem csupán azért, mert a béke, a rend, a nyugalom egyetlen szilárd biztosítéka, nem csupán azért, mert évszázados álmaink megvalósulása, hanem azért is, mert az északról és nyugatról még mindig fenyegető bolsevizmussal szemben (e hirlap múlt száma irt éppen a Német-Ausztriában mutatkozó jelenségekről) szilágyra és rendíthetetlen védőbástyánk a nemzeti hadsereg. Szegény és gazdag, de főkép a gazdag az ő zavartalan, nyugodt és gondtalan élete érdekében — tegyen és áldozzon tehát! Tesz és áldoz ezzel magáért és hazájáért, melynek régi nagyságát, erejét, fényét előbb-utóbb mégis ez a hadsereg fogja megteremteni. De más téren is meg kell szűnni a szükkeblüségnek, a közömbösségnek. Mindenkinek, aki ehhez hozzájárulhat, rajta kell lennie, hogy a lakosság élelmezését egyenletesen biztosítani, az üres gyomor okozta elégedetlenséget enyhíteni iehessen, hogy ezen a minden háborús esztendőnél súlyosabb utolsó télen és tavaszon valamiképen átvergődni lehessen. Nem az áruuzsoráról szólunk itt, hisz az már más csúnyább lapra, a bűnök főkönyvébe tartozik. Mi csupán a közömbösöket, a nemtörődöm embereket akartuk itt aposztrofálni s azok lelkiismeretére hatni, akik ha akarnak, sokat tehetnek a viszonyok konszolidálódása terén. A „M. 0. V. E." A háború kegyetlen tanulságai között talán a legfájdalmasabbak egyike, hogy a becsületes békének még a reményét is azonnal elvesztettük, mihelyt kihullott a fegyver fáradt kezünkből. „Vae victis" — jaj a legyőzötteknek s a nagy ellenfelek kicsorbult kardja mellé, mérlegre veti rozsdás fringiáját a hitvány szolgahad. Amig Hungária pallosa őrködött felettünk, büszkén dacoltak minden viharral ősi házunk tömör pillérei. Mig a ránk zuduló csapások alatt védtelen, olcsó martalékként törik most darabra a hármas heggyel és négy folyammal ékesített, ezeréves pajzsunk. Egy félvilág hideg földje emészti a magyar hősök porladó hamvait, ezrek és ezrek tengődnek messze idegenben a hontalanság keserű kenyerén s ősi jussunk ez a talpalattnyi roncsa a megmaradt kevésnek sem elég. S a természetes határok leomlása folytán szétömlik, felszivódik ennek a kirabolt földdarabnak rokontalan népe. Szükség van tehát valami belső kapcsolatra, valami olyan hatalmas, összetartó erőre, amely szembe helyezkedik a végzettel s a bátrak bizalmával itatja át a csüggedők lelkét is. Ezt az erőt és az egész nemzetet egyesítő kapcsolatot pedig semmi más nem adhatja meg, csak az izzó és áldozatkész hazaszeretet, a magát mindenek fölé helyező faji és nemzeti öntudat, szóval egy nemzet létének ezek a láthatatlan és mégis sziklaszilárd fellegvárai. Ezeknek a váraknak és erődöknek a hálózatával akarja egybefonni a Magyar Országos Véderő Egyesület a pusztuló Magyarországot. Nem új politikai pártról van tehát itt szó, hanem egy katonák által vezetett olyan szervezkedésről, amely érzésben és törekvésekben eggyé akarja tömöríteni a véderőnek nemcsak a fegyverben álló részét, hanem a magyar föld mindazon lakóit, akik egyelőre fegyver nélkül, de ha kell, azzal is készek kivenni részüket a romok felépítésének munkáiból. Célját legtisztábban jellemzi választott jelmondata: Becsülettel a hazáért. Az egyesület gerince tehát a hadsereg s e mellé a szilárd váz mellé kapcsolódnak azután mindazok a csoportok, amelyek már nem, vagy pedig még nem viselik a fegyvert s a polgári társadalomnak rokongondolkozásu részei nemre, társadalmi állásra és vagyoni viszonyokra való tekintet nélkül. Ennek megfelelő csoportokra tagozódik az egyesület törzse is. A hivatásos és tartalékos katonák és polgárok mellett ott találjuk ugyanis a nok, a 15 évesnél idősebb és fiatalabb gyermekek csoportjait is. És ez a körültekintő rendszeresség anyagi téren sem hiányzik. A gazdag pártoló tagoktól tízezreket, az alapító tagoktól ezreket vár az egyesület akkor, amikor a rendes tagoktól 48, illetve 24, vagy a fiatalságtól 12 K évi tagdíjat szed. S amit ezekért ad, abban ép oly jelentősége van az anyagi előnyöknek, mint az erkölcsieknek. A kulturális igények kielégítése mellett szövetkezetek, beszerző csoportok alakításával gazdaságilag is egységessé szándékszik tömöríteni a magyarságot. Egy hatalmas és minden nemzeti értéket fölkaroló, bajtársi szövetkezet akar ez lenni, amely testvéri szeretetet hirdet befelé, de halálos elszántsággal szegzi fegyvereit nemzeti létünk minden külső és belső ellensége elé. Ennek a nemes törekvésnek a jegyében indult meg a szervező munka városunkban is. És az általános, fölvilágosító propaganda után f. hó 14-én, vasárnap d. e. 11 órakor fog megtörténni az egyesület megalakításának egyik legfontosabb mozzanata is: a vezetőség megválasztása. A gyűlés a Griff-szállóban lesz, a volt Jókai-kör helyiségében, amely továbbra is otthonául szolgál majd az egyesületnek. Meg fog tehát alakulni a mi várunk is, amelyet az apró erődök gyűrűje fog övezni majd később s így mi is elfoglalhatjuk méltó helyünket a harcosok sorában majd akkor, amikor a békés munka szelid galambja vijjogó turullá változik és megmutatja az irányt a kék vizű Adria, a gyergyói havasok és az öreg Kárpátok bércei felé. Kovács Lajos jenö. A csóti leszerelő táborban szükségessé vált k a ii 1 i ii i'e 1 á 1 l í t á s á r a pályázni, vagy ezen kantint felállítani óhajtók folyó hó 25-ig a leszerelő tábor gazdasági hivatalánál kellő igazolással jelentkezzenek. A kantin elnyerésénél rokkant vagy hosszú katonai szolgálattal biró altisztek előnyben részesülnek. 2-1.