Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-12-06 / 48. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak; Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. Laptulajdonos: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Legújabb. Meghívás a béketárgyalásra. Párisi szikratávirat jelenti, hogy a szövetségesek legfőbb tanácsa hétfőn délelőtt a francia külügyminisztériumban ülést tartott, amelyen Clemenceau miniszterelnök elnökölt. A legfőbb tanács meghallgatta Sir George Clerkot, aki részletesen beszámolt budapesti missziójáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett sikerült neki olyan kormányt megalakítani, amely Magyarország népének akaratát képviseli. A beszámoló alapján a szövetségesek legfőbb tanácsa elhatározta, hogy a Huszár-kormányt értesíti arról, hogy a lehető leghamarabb küldjön ki Neuilly-be magyar békedelegációt, amely az ántánt megbízottjaival a békeszerződés tárgyában megkezdi a tárgyalásokat. 163 kerületben választanak. Mihálfy Vilmos belügyi államtitkár, aki a választás előkészítésével van megbízva, kijelentette, hogy a választásokat valószínűleg csak a Tiszáig folytatják le, összesen 163 kerületben. A Tiszántúlon később fogják megejteni a választásokat. £elkedbe nézz, magyar! Jfíaros vizén a sóhaj hömpölyög, Gyergyó felől a vérző kín Hörög; JCol álomnak bú szotgál vánkosul § az ébredós könnytől homályosul: JCeletre nézz, magyar! Vörös rém űzi £ajta habjait, Vak éjszakában villámfény vakít, J[ parton ellenséges söpredék, — Vigyázz! a hálót orvul rád veték: Nyugatra nézz, magyar! Jl )Cárpátokban zúgva jár a szél, Boldogtalan mind, aki arra él; Xol elkábultak szive feldobog 5 az ősi hűség lángja fellobog: északra nézz, magyar! És délre nézz, hol minden várfokot JCeresztért omló véred áztatott; Jtol gályád várja büszke Jídria, Vágyadnak arra el kell szállnia: §1, délnek nézz, magyar! 6 nézz el bármerre, üldöz néma vád, Szent munka terhét négy táj rójja rád; Hogy ehhez alkotó erőd legyen, Jíogy újra úrrá légy a végeken: Selkedbe nézz, magyar! Jíörös Sndrc. Hollandiai levél a Magyarország számára eszközölt holland gyűjtésről. Múlt pénteken érkezett meg a holland vöröskeresztes vonat, amely Bécsnek s Magyarországnak élelmiszert és ruházati cikkeket hozoit. Hálával és köszönettel fogadtuk a holland nemzetnek ezt a nagylelkűségét, mellyel népünk nyomorán enyhíteni igyekezett. Hálánkat és köszönetünket csak fokozza az a tudat, hogy ez a gyűjtés Magyarország számára nemcsak önzetlen jóindulattal, hanem igazi lelkesedéssel történt, amiről bizonyságot tesz az alábbi levél, melyet a rotterdami gyüjtőbizottság egyik lelkes vezető tagja, Suermondt Emma kisasszony intézett dr. Antal Géza volt Országgyűlési képviselőhöz, főiskolánk tanárához, ki szeptember és október hónapokban Hollandiában tartózkodott s ki Hollandia nagyobb városaiban — Hágában, Amsterdamban, Rotterdamban, Utrechtben, Leidenben stb. — a magyar protestáns egyház helyzetéről s általában hazai állapotainkról tartott holland nyelven előadásokat. A levélnek mindnyájunkat érdeklő részei következőkép szólnak: Rotterdam, 1919 nov. 13. „Az első és utolsó szó természetesen Magyarország érdekében folytatott munkánkról szól. Tiz nappal ezelőtt egy rotterdami hölgy jött kérdezni, hogy nem akarnánk-e a „Tartós Békeegyesületből" egy albizottságot alakítani, azzal a kimondott célzattal, hogy Magyarország Ínségén segítsünk. Mary és én szívesen fogadtuk az ajánlatot s én valósággal egész nap a telefon mellett ültem, hogy minél több hölgyet nyerhessek meg az ügynek. A hölgyek névsorát már az újságban elküldöttem. Baelde k. a. áll a bizottság élén, de ő csak nevét adhatta az ügynek, mert mindenféle munkával túlon-túl van halmozva. Mindé mögött ott volt a nagy sietség, mert úgy volt, hogy a vöröskereszt-vonat tiz napon belül elindul. Hihetetlen sok dolgot kellett tehát végezni. Mary személyében mintegy adva volt a pénztárnoknő, mert a diakonisszaotthonban ő kezelte a pénzeket. Első adományunk ezer forint volt, valóban nem csekély adomány. Ezt egy kereskedőcég küldte. A kereskedőcégeket egyébként még nem jártuk végig, idő nem volt rá, de az üzlettulajdonosokhoz leveleket intéztünk, megkérve őket, hogy alkalmazottaiktól 10 vagy 25 centet szíveskedjenek kérni. Az első válasz ezekre a levelekre 6 forint volt a személyzettől és 30 forint a cégfőnöktől. Erre következtek 100 forintos adományok s attólfogva magánosoktól sok száz forintot kaptunk. A városi lakosságtól új ruhákat kértünk, mert úgy találtuk, hogy saját szegényeink joggal támaszthatnak igényt a viseltekre. Örömünkre kiderült, hogy nagyon sokan voltak, akik fehérnemű- vagy ruhaszekrényüket, mely ismételten nyitva állt népünk számára, már becsukták, de a magyarok számára most újra kinyitották. A csomagok özönlöttek a városon kívülről is. T. utján elküldöttem az egyik helyi lapot, amelyben tagjaink egyike egy felhívást intézett a közönséghez. Az egyházi lapok átvették ezt a felhívást. Ettől a pillanattól kezdve csak úgy özönlöttek a kis adományok. Piszkos, gyűrött borítékban jöttek ilyen kitételekkel: „Egy csöpp a tengerben" — tartalom egy forint; „A kis magyar gyermekek számára a varos végén fekvő S.-utca 40. sz. házának II. és III. emeletén lakóktól 3 forint 35 cent". Egy polgári asszony 75 forintot hozott csupa N. N. nevü gyűjtésekkel s arra kért, hogy szeretne gondoskodni egy kis tiz éves magyar leánykáról, aki nincs kellően táplálva. Szabómtól arról értesülök, hogy barátai, akik egy vidám összejövetelen együt voltak, számszerint öten vagy hatan, mind óhajtanának egy kis magyar gyermeket magukhoz venni. írtam erről Fledderus főkonzul úrnak s beszéljétek meg vele a dolgot. Ezek természetesen mind nagyon tisztességes polgáremberek. Egy cég írógépen 4000 kis papírszalagot irt meg, melyeket az iskolás gyermekek között az iskolából való kimenetel alkalmával osztottak szét, következő tartalommal: „Ki hoz holnap valamit a maga takarékperselyéből, hogy az éhező magyar gyermekeknek ételt és ruházatot küldjünk?" Én is osztogattam ilyen cédulákat s mondtam a gyermekeknek, hogy holnap egy kis takarékpersellyel visszajövök. Egy kis fickó így felelt: „Igen, én hozok magammal valamit papától is, mert az nagyon pro . . . pro . . . pro . . . (valószínűleg azt akarta mondani, hogy pro-német), azután azt mondta, hogy pro-magyar". Nagy bevásárlásokat eszközöltünk élelmiszerekben és ruhákban. Több, mint 100 gyapjútakaró!, lepedőket, vánkosbevonatokat, papucsokat, harisnyákat, mindenféle alsó fehérneműt, azután tejkonzervet, tejet dobozokban, tejport, 300 kiló kávét, borsót, babot, süteményt, cukrot, zabkását, rizslisztet, vajat, margarint, sajtot és csokoládét. A nagy csokoládé-firma, Driessen, öt különböző egyesületnek, köztük a miénknek is 5000 forint ára csokoládét és kakaót adott ingyen. Ez egy órai munkának a termeivénye volt, melyet az egész gyárszemélyzet ingyen teljesített s melyért ezek semmit sem akartak elfogadni. Nagy meghökkenés, mikor Hágából arról értesültünk, hogy ruhát szabad ugyan kiszállítanunk, de élelmiszereket nem. Pedig mi már oly sok bevásárlást tettünk 1 Hétfőn így magam mentem át a kiviteli társasághoz, hogy az előadóval beszéljek s szerencsére megkaptam a kiviteli engedélyt. A gyűlésen, mely házunknál délután tartatott (husz hölgy volt jelen), nagy lelkesedéssel fogadtak. Különösen azért vagyunk annyira megelégedve a rotterdamiak támogatásával, mert ezek már oly sokat adtak. Mi tulajdonképen már csak a háló után halásztunk. Ausztriában a nyomor nagyobb; az emberek ott régebb idő óta szenvednek éhséget, így Bécsbe több lesz küldve. Fájdalom, mindez csak egy csöpp a tengerben, de legalább a kórházak mindenesetre jobban el lesznek látva. Mary körülbelül négy nap óta reggel tiz órától délután ötig el van foglalva több más hölggyel, hogy egy hideg pakkoló házban mindent becsomagoljanak, t. i. a ruhákat. Hétfőn, november 17-én indul el a vonat, mennyi ideig lesz vájjon útban?" FERBER.KÁLMÁN KÁRPITOS Pápa, Szentlászló-utca 37. szám. Elvállal minden e szakmába vágó = új munkát és javításokat = a legolcsóbb árban.