Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-11-15 / 44. szám

a társaság mindjobban belemelegszik a diskur­zusba, én elmerülök gondolataimba. Én édes Istenem, ha az őrület paroxizmusa, a vadállatias kegyetlenség, a rémes vörös terror nem csinálja meg a csendes, jelentéktelen Devecserben az erőszakoltan létrehozott forradalom egyik leg­megrázóbb tragédiáját, ha március idusát Pápán nem festi vérrel pirosra a felkorbácsolt szenve­dély, a sötétlelkü orgyilkosok golyója, de sok minden máskép történt volna, de sok háznál nem kellene most gyászt viselni, a megtorló igazságszolgáltatás kezétől rettegni. Óh ha vissza lehetne csinálni a dolgokat, ha életre lehetne kelteni a devecseri, a pápai vértanukat, édes hazánk drága magyarjait I — "Elmerengésemben alig vettem észre, hogy a vonat megállott. Czelldömölkön voltunk. Egy kis pihenés, aztán ráfutott a vonat a V betű másik szárára. Sorban tűntek el szemeink előtt a Somló alatt elterülő falvak silhuettjei. l/ 412-kor — a devecserieknél, akik nem vettek tudomást az órák előreigazításáról, 1/ 411 órakor — Devecserbe érünk. A kis állomáson nagy közön­ség várakozik reánk. Mikor mindnyájan ki­szállunk a vonatból, elibénk áll Szabó Ferenc, a devecseriek derék jegyzője, és szives szavak­kal üdvözöl bennünket, mire Kötse István, tanítóképezdénk agilis igazgatója válaszol. Azután a kibontott lobogók alatt neki indulunk a kis városnak. A várkert süppedős, csatakos útjain megyünk végig. Hullanak a százados fákról az elmúlás néma tanúi, a sárguló falevelek, fejünkre, lábunkra koppint egy-egy. A kerten keresztül hamarosan kijutunk a Fő-térre, hol már fél Devecser vár bennünket. Az idő rövid, nem vehetjük igénybe a devecseriek figyelmes­ségéből jó melegre fűtött iskolatermeket, ha­nem bemegyünk a templomba, ahol Dragovits István pápai hitoktató szentmisét mond a már­tirokért. Bent a templomban a széphangu Kecs­kés Lajos pápai tanító orgonajátéka és ének­vezetése mellett — s a kiszorultak Isten szabad ege alatt — befejezésül elzengjük nemzeti imán­kat, az Isten áldd meg a magyart, aztán ren­dekbe sorakozva megyünk a temetőbe, hol frissen hantolt sírokban sorjában egymás mellett alussza örök álmát a devecseri ellenforradalom öt vér­tanuja: Baják István, Bönyi Gyula, Ferenczy Lajos, Krassovszky Béla és Somogyi János. Sirjaik nem látszanak a virágoktól. Száz meg száz csokor borítja a szentelt hantokat. Mire az ünnepély kezdetét veszi, az eső eláll, az ég boltozatján keskeny résen félénken kisüt a Nap, glóriás fénnyel ragyogva be a sírokat. A tanítóképző énekkara a Hymnussai kezdi. Meg­nyitót az ünnepélyt rendező áll. tanítóképző igazgatója, Kötse István, emlékbeszédeket Kard­hordó László, dr. Lakos Béla (az Ébredő Ma­gyarok-) Szűcs Dezső (a ker. szoc. párt-) és Zsilavy Sándor (a felsővárosi olvasókör nevében) mondanak, letéve a sirokra megbízóik nevében a kegyelet koszorúit. Változatos, eszmékben gazdag, több helyt költői szárnyalású be­szédeikben dicsőítették a vértanuk hősiességét, példaadó hazaszeretetüket s vigasztalták hoz­zájuktartozóikat mély fájdalmukban. Rozonits SSndor alkalmi költeményt szavalt hévvel, len­dülettel. A beszédek között a tanítóképezde és a felsővárosi kath. olvasókör énekkara gyászdalokat zengett. Majd Kühár Flóris a czelldömölki ker. szoc. párt, Artner Károly czelldömölki vasúti tisztviselő Vasvármegye ne­vében koszorúzták meg a sírokat. A temetői gyászünnep után a rengeteg sokaság a templom elé vonult, ahol a templom homlokzata elé ugyanarra a helyre állított asz­talon, ahol a vértanuk bitófája állott, az ellen­forradalom egyik életbenmaradt résztvevője, László Mihály mondott beszédet, vázolván a szörnyű eseményeket, melyek Devecserben május 6-án lejátszódtak. Borzadva tekintettünk a helyre, ahol a hóhér keze alatt a vértanuk kilehelték nemes lelküket. László beszédét meg­előzően a diákok egyesített hatalmas kórusa énekelte el Lengyel Gyula tanár vezetésével a Hymnust. A felséges akkordok által járták a sziveket; a meghatottság jele ült az arcokon. A szomorú ünnepély két óra felé vég­ződött. A vidéki résztvevőket a devecseriek látták lekötelező szívességgel asztalaiknál ebédre vendégeikül. Délután még az Ébredő Magyarok tar­tottak látogatott népgyűlést a várkastély udva­rán. E gyűlésen dr. Lakos Bélának és Szalay Lajosnak a keresztény Magyarország felépíté­sének szükségességét hangoztató szép beszédein kivül különösen az elsőknek felszólalt Körmendy István főhadnagy és dr. Lőrincz Sándor had­nagy hazafiságtól izzó, a nemzeti hadsereg fel­adatait ismertető lelkes beszédei keltettek nagy hatást. Végül Kötse István köszönte meg De­vecser község lakosságának vendégszeretetét, aztán a vidéki közönség sürü rajokban a vasút felé igyekezett, hogy elfoglalja helyét az indulásra készen álló különvonaton. V26 órakor indultunk, s 1/ 210 óra tájban érkez­tünk haza, mély nyomokat hagyva az impo­zánsan sikerült gyászünnepély sziveinkben . . . Áldott legyen a devecseri vértanuk emléke. Nyugodjanak békén abban a boldog tudatban, hogy nem haltak hiába; az eszme, amelyért életüket áldozták, diadalt aratott. A kommün réme elmúlt fejünk fölül, s immár bizó hittel tekintünk a romjaiból új életre kelt t a pusz­títás ördögétől megszabadult magyar haza jöven­dője felé. N. P. ÚJDONSÁGOK. Lapunk szombati és szerdai száma nem jelenhetett meg. Az akaratlan el­maradásért kérjük előfizetőink szives elnézését. A kiadóhivatal. A lapkézbesítés ellen felmerülő esetleges panaszokat kérjük azonnal a kiadóhivatal vezetőjével (főiskolai ngomda) közölni. — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete mult szombaton délután ülést tartott Csoknyay Károly h. polgármester elnök­lete alatt. Napirend előtt Keresztes Gyula kér- j aést intézett a hadiözvegyek segélyének elmara­dása, a -hosszú-utcai korcsma lejáró bérlete, a városi hus- és zsirárusítás és a malmok őrlőpénze, illetőleg az őrlés éjjeli szünetelése ügyében. A h. polgármester kijelentette, hogy intézkedés történt, hogy a hadiözvegyek elma­radt segélyükre előleget kapjanak; a felsővárosi korcsma bérlete ügyében a pályázatot legköze­lebb kiírják; a városi hentesüzleteket november 15-ével beszüntetik; a molnárok elleni panaszá­val mindenki a rendőrkapitányhoz fordulhat, a * vámot a kormány állapította meg, éjjel a malmok petróleumhiány miatt nem őrölhetnek. Interpelláló és a közgyűlés a választ tudomásul vette. Baráth József és Kis Zsigmond lényeg­telen interpellációja után áttértek a napirendre, melynek során boldogult dr. Rechnitz Ede orvos emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg, csa­ládjához részvétiratot intéznek; dr. Tenzlinger József polgármester és Schnobel Ferenc sza­badságolását tudomásul vették; dr. Török Mihály v. irnok ellen fegyelmit indítanak, mivel állását önként elhagyta; a város 1919. évi költség­vetését, melyet lapunk más helyén ismertetünk, tudomásul vették, s kimondták, hogy a tanács­uralom alatt a városi pénztárból kiutalt 946*296 K visszatérülhetése érdekében a volt intéző-bizott­ság vagyonára bűnügyi zárlatot kérnek; az ingatlan-átruházási illeték, a kövezetvám és helypénzszedési díjtételek felemelésére vonat­kozó javaslatot elfogadták; a városi alkalma­zottak háborús segélye és havi drágasági se­gélye ügyében készített kimutatást elfogadták s jóváhagyás végett felterjesztik a belügyminisz­tériumhoz ; a városi alkalmazottaknak a családi pótlék felemelt részére való igényét az állam­pénztár terhére megállapították; a szegény la­kosságnak tüzelő-, élelmi- és ruházati cikkekkel való elláthatása érdekében 250.000 K folyó­számlái kölcsönt felvesznek; a nemzeti hadsereg I felszerelése javára megindítandó gyűjtésre egy 20 férfi- és 20 nőtagból álló bizottságot alakí­tottak, e célra az önkéntes adókulcsot a hadi­nyereségadó után 100 %-b a n> az ilyen adót nem fizetők részére 1917. évi állami adójuk ugyancsak 100%-ában állapítván meg; tudo­másul vették, hogy a belügyminisztérium nem járult hozzá, hogy városunk önálló választó­kerület lehessen; ugyancsak tudomásul vették, hogy a rendőrkapitányt a Pápai Takarékpénztár felügyelő-bizottságába' beválasztották. Végül a hadi véleményező-bizottság tagjaiul megválasz­tották dr. Csoknyay János főügyész elnöklete alatt Karlovitz Adolfné és Gyurátz Ferenc, Ke­resztes Gyula, Legény Ferenc, dr. Lakos Béla városi képviselőket. — Új házfőnök. Thuróczy Kornél irgai­masrendi tartományi főnök, a helybeli rendház vikárius-perjelévé Sós Pál rendházi áldozár, kórházi lelkészt nevezte ki Az új perjel évek óta működik városunkban, s igazi papi jelle­méért, előzékeny, kedves modoráért általános tiszteletnek örvend. Dr. Rott Nándor veszprémi megyés püspök testvéries, meleghangú levélben üdvözölte az új házfőnököt. — A pápai kath. leánykör f. hó 12-én lezajlott estélyét valóban lehetetlen a helyi ese­mények kicsinyes mértékével mérni, mert való­ságos ünneppé változtatta ezt a szürke szerdai hétköznapot. Magyar lányok rendezték a magyar hadsereg javára s lelkes fáradozásuk méltán várható, osztatlan megértésre talált. Anyagi szem­pontból is a legfényesebben sikerült ez a rend­kívül népes, nagy mulatság, de az erkölcsi siker még annál is jelentékenyebb, mert nem a ruhák aranyos sujtása, vagy a nemzeti színű szalagok kedves tarkasága adta meg az est magyarosan meleg, szinte családias hangulatát, hanem a telkekből kisugárzó tökéletes összhang. A ma­gára eszmélő nemzeti öntudat megnyilatkozása emelte ünneppé ezt a kellemes estét. A műsort Horváth Karcsi zenekara nyitotta meg a Teli V. örök értékű nyitányával. Aztán Sulyok Dezső csendőrfőhadnagy hazafiasan szép, alkalmi pro­lógusa került sorra Szijj József előadásában, amelyért bőségesen kijutott az ovációból úgy a szerzőnek, mint az előadónak. Meisel József apát-plébános érzésben gazdag ünnepi beszéde következett ezután, amelynek szivreható mély­ségét az igaz részvét könnyeitől csillogó női szemek tanúsították legjobban. Majd Papp Zol­tánné énekelt, akinek terjedelmes szép hangja kellemes meglepetésként illeszkedett a műsor keretébe. Az ezt követő magyar tánc, amelyet hat pár táncolt, olyan hatást keltett, hogy a tapsviharnak alig akart már vége szakadni. Nagy sikere volt Krausz Adrién énekszámának is, aki rutinos előadásáért szintén sok tapsot kapott. A műsor utolsó száma egy alkalom­szerű élőkép volt, amely II. Rákóczi Ferenc udvarát jelenítette meg. A kép összeállításának művészi hatása persze most is olyan kiváló volt, mint mindenkor, amikor Losonczi Jenő főgimn. tanár a rendező. Az e'őadáshoz méltó volt a táncmulatság sikere is, mely a kora hajnali órákban ért véget. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter Szvoboda Janka szerdahelyi ál!, óvónőt saját kérésére a pápai áll. ovodához véglegesen áthelyezte. — Két megjegyzés. (Beküldetett.) Fel akarom hivni a tek. Szerkesztőség figyelmét arra a helytelen állapotra, ami a helybeli állomáson uralkodik. Az utazó közönséget ugyanis nem engedik ki a vonat beérkezése előtt a perronra s a mai viszonyok között, mikor a vonatok rendszeresen óriási késésekkel érkeznek be, órák hosszat kell abban a fülledt, szellőzetlen levegőjű és szűk váróteremben összezsúfolva várakozni. Ha már egyszer valaki utazni kény­szerül (mert azt hiszem, manapság igazán csak kényszerűségből utazunk), ne tegyék ezt a kín­szenvedését még ilyen egészségtelen rendele­tekkel is mostohábbá. A második pedig : Pár nappal ezelőtt részt vettem egyik helybeli körnek a Griffben tartott estélyén. Letévén a ruhatárban kabátomat és kalapomat, ruhatári díjként 4 (négy) koronát kellett fizetnem. Szó nélkül megtettem, magam­ban arra gondolva, hogy némely ember már igazán nem tudja, hogy hol van a méltányos­ságnak és a tisztes jövedelemnek a határa. Egy kis számvetés és mindenki kiszámíthatja, hogy hány száz koronákat lehet egy-egy ilyen estén bezsebelni. Ajánlom ezt egyébként a rendezőség figyelmébe is. — Kész tisztelettel: Aláírás. — Székhely-áthelyezés. Vármegyénk kormánybiztosa állomáshelyéi Győrből Székes­fehérvárra helyezte át. — Három waggon cukor a városnak A kerületi kormánybiztos táviratilag értesítette városunk polgármesterét, hogy városunk részére három waggon nyers-cukrot utaltak ki és a szállítmány a vasúti állomáson lesz átvehető. A közélelmezési bizottság megbízta Nagy Vil­most, a közélelmezési hivatal vezetőjét, hogy lépjen érintkezésbe a kereskedőkkel a cukor átvétele iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents