Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-01-25 / 4. szám

2. Ami a tényleges hatalmat és apolgári pártok és szociáldemokrata párt egymáshoz való viszonyát illeti, erre nézve csak azt kívánom megjegyezni, hogy miként a válasz is elismeri, szervezett polgári párt nincsen, ami pedig nincs, azt támogatni sem lehet, még ha akarnók is. De nem itt van a kérdés veleje, hanem ott, hogy az államhatalom nem lehet pártvetélkedések tárgya, csak forradalmak árán. Ez államtani törvény, mely a hatalmak természetéből folyik, s emberi akarat meg nem változtathatja. A szervezetlen polgárság tehát nem kívánhatja a szervezett munkásságtól, hogy engedje őt vissza a kizárólagos hatalomra. Miként a királyságot támogatta, úgy kénytelen most a polgárság a munkásságot is támogatni, hacsak a kommunizmus karjaiba szorítani nem akarja őket. Ez talán nehéz és igazságtalan szerep, de ez idő szerint kikerülhetetlen. Dr. Kalmár Simon. Háború után. Föld gyomra telt már sárga holtakkal És mégis éhes, egyre eszik. És úgy látszik, el sose telik. Undor ma lenni! Mindenki gyászol. S folyik a vér, a könny, egyre tovább, Öntözik földre, élet borát. Minden, mi szép volt; minden mi ép volt: Mi lett, törött leit; szennyes és véres. Nincs édes semmi, csak a vér: édes. Sok a nyomorúlt, aki még él itt egykedvűn, gyáván, mint birkák nyája a nyíró juhászt; az élet gyapját lenyíró Halált, egykedvűn várja. .. VÉRTÉ SY GYULA. Színház. A hét előadásai — kivétel nélkül — zsúfolt házak előtt folytak le. A szinészetpártfogás tehát nem hagy fenn semmi kívánni valót, sőt növeli városunk kulturális hírnevét. Általában a társulattal is meg lehetünk elégedve, ám a férfi előadó-személyzet és a zenekar kiegészítésére feltétlen szükség volna. Hisszük, hogy a direkció e hiányokon a lehetőség határai között javítani is fog. Az e heti előadásokról a következőkben számolunk be: A „Kórista lány

u szerzői kirívóan arra törekedtek, hogy a közönséget állandó derültségben tartsák. Hogy ezt a célt nem ritkán cirkuszi allűrökkel igyekeztek elérni, az úgylátszik, előttük mellékes volt. A fő, hogy kacagjon a nép — és kacagott a három felvonáson keresztül. Mindenesetre jobb volt így, mert ha a közönségnek eszébe jutott volna, hogy kritizáljon, a szerzők aligha jól jöttek volna ki. A mulattatásban előljárt Érczkövy László, aki rendkívül mulatságos figurát csinált a bolondos riporterből. Hogy Dalnoky Tesszával együtt remekül táncolt, az is bizonyos, ám a szeméremsértő macsicsot elhagyhatták volna. H. Zombory Ilonának ugyancsak Érczkövyvel lejtett táncbetétje ideálisan szép és bájos volt. Kállay Jolán a címszerepben brillírozott énekben, játékban. Különösen nagy sikere volt az első felvonás fináléjául a derék Máthé Lászlóval énekelt duettjével. Vajda Lajos színigazgatója is felemlítést érdemel. A darab bemutatója szombaton volt; vasárnap megismételték. A „Hotel lmperial

u cimü, háborús tárgyú színmüvet, amelynek bemutatója hétfőn volt, Biró Lajos még a háború idején irta. Akkor talán volt hatása a közönségre, ma már azonban jobb szeretnők emlékezetünkből kitörölni, hogy háború is volt. Ilyen felfogás mellett sem tagadhatjuk meg azonban elismerésünket a színészektől, amiért tőlük telhetőleg igyekeztek sikerre vinni az aktualitását vesztett darabot. Heltai Hugó Juskievics tábornokot fölényesen, előkelő méltósággal játszotta meg. Vajda Lajos muszka kémje elsőrendű alakítás volt. Humora csillogott, gúnyja metszett, mint a borotva. Benkő Ilona (Anna) játékába igaz érzést, drámai erőt vitt bele. Máté László (Almásy) jellemző erővel juttatta kifejezésre a lelkiismeret furdalását, mit a muszka kémnek — habár hazaszeretetből történt — meggyilkolása felett érzett. Császár Gyulának (orosz tábori lelkész) a gyilkosról szóló prédikációja szivbemarkoló volt. Halmágyi Mihály karmester meglepő komikummal adta a zsidó portás szerepét. De szerepeltetése bizonyság arról is, hogy a társulat férfiszemélyzete milyen hiányos. (A darabot kedden megismételték.) Schubert zenéje állandó tőke a mai zeneszerzők számára, ezt tapasztalhattuk szerdán és csütörtökön este a második Schubert operett, a „Médi

u előadásán. A zene Schuberté volt s ezzel mindent megmondottunk, bár az átirók több helyen nagyon is észrevehető modern motívumokat tűzdeltek bele. A darab értéke jóval a Három a kislány-é alatt marad, sok helyütt majdnem ugyanazok a jelenetek játszódnak le, mint amiket a Három a kis előadásokon is láttunk Cselekménye igen sovány. Előadása azonban értékesebb volt a darabnál. Antal Nusi a címszerepet igen bájosan kreálta, hangja kellemes, bár nem erős. Császár Gy. a báró szerepében igen jó alakítást nyújtott, lágy és csengő baritonja nagyon kellemesen hatott. Kállay Jolán a fiatal grófnőt alakította a tőle megszokott temperamentummal. A humorról Heltai Hug£ gondoskodot Tschöll papa szerepében, mig Vajda alakítása már inkább karzati hatásokra pályázott. A zenekar összjátéka többnyire kifogástalan volt, de a muzsikusok száma, még mindig nagyon csekély. Pénteken Beyerlein hatásos drámája, a „Takarodó

u ment. Általában az előadás jó volt, csak egyeseknél a szerepnemtudás okozott némi zökkenőket. Vajda Lajos törzsőrmestere e tehetséges színészünk legjobb alakításai tartozik. A reményeiben csalatkozott, összetört szivü apát megható vonásokban állította elénk. Császár Gyula (Helbig káplár), Máté László (Laufen hadnagy) gondosan kidolgozott alakítást nyújtottak. Queisz szakaszvezető szerepében feltűnt Antal Lajos, kit ezúttal először láttunk a színpadon. Hasznos tagját ismertük meg benne a társulatnak. Először kellett volna említenünk a darab egyetlen női szereplőjét, Antal Nusit (Klárika), aki szívből jövő játékán kivül üde megjelenésével is hatott. HETI ÚJDONSÁGOK. — Az a külföldi delegáció, melyet a magyarhoni protestáns egyházak az ország területi integritásának megmentése érdekében két hónap előtt küldöttek ki, a hét folyamán haza tért. Városunkból dr. Antal Géza volt orsz. képviselőnk, a dunántúli ref. egyházkerület főjegyzője, Pongrácz József és dr. Vass Vincze theol. tanárok és Miklós Ödön lelkész voltak tagjai. Dr. Antal és Miklós Hollandiába, Pongrácz Skóciába, dr. Vass Sváicba voltak kiküldve. Dr. Antal Géza régi, előkelő összeköttetéseinek felújításával Hágában, Amsterdamban, Utrechtben nagyarányú tevékenységet fejtett ki a magyarság érdekében. Úgy a külügyminiszternél, mint a miniszterelnöknél audiencián jelent meg s részletesen tájékoztatta őket viszonyainkról. Az összes prot. egyházak közös értekezletet tartottak, ezen magukévá tették ügyünket s két holland delegátust Angliába küldtek az ottani közvélemény megnyerésére. Ez azért is szükségessé vált, mert az angol földre szállt delegátsok nem tudtak útlevelet szerezni s szintén Hollandiában voltak kénytelenek maradni. Kieszközölte végül azt, hogy a magyar prot. egyházakat s általában a magyarságot a románság részéről fenyegető veszélyt feltáró s ügyünk igazságát vitató memoranduma Lloyd George kezébe eljusson. Látjuk-e mindennek hasznát, ki tudná megmondani. Megnyugvásunkra szolgáljon az, hogy minden lehető ez úton is megkiséreltetett. Dr. Vass főkép Genfben és Bernben tartózkodott. Ö társaival együtt francia memorandumot készített s ezt minden illetékes tényezőnek eljuttatták. Mint Hollandiában, úgy Svájcban is nagy részvét nyilvánult meg hazánk basorsa iránt. — A vármegyei sajtó köréből. A Veszprémi Hírlap és a Veszprémmegyei Újság egyesültek és hetenként 3-szor megjelenő politikai lappá alakultak át. Az új „Veszprémi Hírlap' főszerkesztője dr. Hoss József, felelős szerkesztője dr. Rupert-Rezső, szerkesztője ifj. Matkovics László, főmunkatársa dr. Sándorfi Kázmér. Az első lapszámok gazdag és változatos tartalommal jelentek meg. — A vallásoktatás meghagyása mellett. Városunkban széles körben rokonszenvet keltő mozgalom indult meg az iránt, hogy a vallásoktatás, melynek tervbe vett kiküszöböléséről lehet mostanában sokfelé olvasni, továbbra is meghagyassék az összes iskolák tantervében. E tárgyban a héten látogatott előértekezlet volt, melyen elnökül Gyurátz Ferenc nyug. püspököt, jegyzőül Hajnóczky Árpád könyvkereskedőt választották. Elhatározták, hogy f. hó 26-án d. u. 4 órára a kollégium tornatermébe nagygyűlést hívnak össze, s ebből ünnepélyesen tiltakoznak az iskolai tantervnek tervbe vett megváltoztatása, a valláserkölcsi oktatás megszüntetése ellen. — Komárom a megszállás alatt. A komáromi újságok ujabb számai részletes képét festik annak a helyzetnek, amelyet a cseh megszállás teremtett a városban. A helyzet főmotívuma : a rend és nyugalom. Mig a megszálló csapat bevonulása előtt anarchia és fosztogatás rémítette a lakosságot, a megszállás óta semmi rendzavarás nem történt. Egy diákfiú véletlenségből egy cseh plakátot letépett, amiéft 100 korona pénzbirságra Ítélték az apját. A város parancsnoka egy olasz ezredes, aki a lakossággal szemben kiváló előzékenységet tanúsít. Rendkívül érdekessé teszi a lakosság helyzetét az a körülmény, hogy a városnak csak az egyik fele tartozik a megszállás alá, mert a demarkációs vonal a Duna, s ezen túl a megszálló csapat nem avatkozik bele az ügyekbe, viszont azonban azt sem engedi meg, hogy a túlsó partról beavatkozás történjék. A demarkációs vonal által kettészelt két városrésznek diplomáciailag kell érintkeznie egymással, és pedig igen fontos kérdésekben, mert a telefonközpont, a vízvezeték és a gázmű közös. A megszálló csapatok parancsnoksága a lőszergyár 160 munkását elbocsátotta, ezek közül azoknak, akik régi foglalkozásukhoz visszatérni nem tudnak, a megszálló parancsnokság fog munkaalkalmat szerezni. A fegyvereket, köztük a vadászpuskákat beszedték. De az ezredes, aki maga is szenvedélyes vadász, megbízható embereknek visszaadja vadászfegyvereket. A tiszti kard viselésére is sokaknak adtak engedélyt. A parancsnok a város szénellátása érdekében maga intézkedet. A három komáromi hetilap cenzúra nélkül jelenhetik meg. A parancsnok kijelentette, hogy e tekintetben semmiféle korlátozást nem léptet életbe. A parancsnok a hozzáérkező küldöttségekkel fran-cia nyelven tárgyal. A vendéglőkben a négyfogásos menü 6 korona, vacsora 4 korona. A magyar kormánybiztos működését sem főggesztette fel a parancsnok, csupán azt kötötte ki, hogy vagy a demarkációs vonalon innen, vagy azon túl intézkedjék, mert a kettőt egy igazgatás alá nem bocsáthatja.