Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-10-22 / 39. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK HETENKÍNT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő : DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Legújabb. Puccskísérlet a kormány ellen. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel 4 órakor egy román járőr egy tiszt veze­tésével behatolt a miniszterelnöki palo­tába azzal a szándékkal, hogy a lisztáju­kon levő Friedrich, Haller, Csilléry, Huszár, Schnetzer, Ereky minisztereket letartóztassa. A palota őrsége azonban úgy látta, hogy ezek nemcsak letartóz­tatni akarják a minisztereket, hanem bán­talmazni. Szembeszálltak velük és heves dulakodás árán sikerült őket a palotából eltávolítani. A jniniszterelnök panaszt tett az ántánt missziónál e támadás miatt. Az angol misszió azonnal külön őrséget állított a palota elé, a román parancs­nokság pedig kijelentette, hogy a merény­let az ő tudta nélkül történt, az tisztán egyéni vállalkozás, a kormány ellenségei bérelték fel a román katonákat és a merénylet azok intencióit akarta szolgálni. A nyomozás eddigi adatai szerint a merénylethez, illetőleg a merénylet sike­rülte után végrehajtandó puccshoz köze van Károlyi Mihálynak, Lovászy Márton­nak, Garami Ernőnek és BŐhm Vilmos­nak. A puccs célja lett volna ezeket az urakat ültetni a kormányrúd mellé. Hadifoglyok hazatérése. Párisi jelentés szerint a szövetséges hatalmak legfelsőbb tanácsa mai ülésén azokat a feltételeket vitatta meg, amelyek ellenében hajlandó volna az Angliában hadifogságban lévő, a volí osztrák-magyar monarchia területén alakult államok állam­polgárait hazabocsátani. Ha a tárgyalá­sok sikerre vezetnek — amit a konferenciá­hoz közelálló körökben biztosra vesznek — az összes hadifoglyok rövidesen vissza­térhetnek Angliából hazájukba. Á békekonferencia és Magyarország. Aulaire bukaresti francia követ, ki átutazóban Bécsben töltött egy pár napot, a semleges diplomaták és újságírók előtt azt a szenzációs nyilatkozatot íette, hogy párisi politikai körökben igen kiábrándul­tak a szociáldemokratákból. Ennek a ki­ábrándulásnak a következménye különö­sen a Magyarországgal szemben köve­tendő politikában lesz érezhető. Az ántánt nagy megnyugvással látja, hogy Magyar­ország a bolsevizmus bukása után örvende­tesen halad a boldogulás utján. k „Matin" a magyarokról. A Matin hosszabb tudósítást közöl Budapesten időző tudósítójától, aki miután színesen leirta, hogy a szállodában a je­lenvoltak mily lelkesülten ugrottak fel, mikor a cigányok rázendítettek a Him­nuszra, a következő megjegyzést teszi: „Egy nemzetet, mely nyomorúságá­nak szomorú óráiban is ennyire meg tudta őrizni nemzeti öntudatát, asszimi­lálni nem lehet. Adjuk meg neki a békét, amilyen gyorsan csak lehet, még pedig olyan békét, amely lehetségessé teszi számára, hogy a fentmaradt keretek közt megőrizhesse gazdasági forrásait, mert különben állandó veszélyeztetője lesz az európai békének." Álhir a miniszterelnökről. A Dunántúlon elterjedt híresztelés Friedrich miniszterelnök ellen elkövetett merényletről teljesen alaptalan koholmány, miniszterelnök legjobb egészségben, zavar­talanul végzi teendőit. Az orosz bolsevizmus bukása. Koppenhágai jelentések megerősítik a hírt, hogy Judenitsch tábornok seregei elfoglalták Oroszország fővárosát. A bol­seviki hadsereg teljesen felbomlóban van. Frontjukat számos helyen áttörték az an­golok. — Kronstadtra már tegnap fel­húzták a fehér lobogót. Krasznoje Selo a fehérek kezén van. Szentpétervárból küldöttség ment Judenitsch tábornok elé, hogy a kapitulációt megbeszéljék. Az orosz munkások parancsot kaptak, hogy Szentpétervárt hagyják el. Béci. 1919. okt. 22. Arról a példáról — a nagy Német­ország dicső példájáról — szóltunk a mult héten, amit nekünk, a munka egyedül üdvözítő igazságában még mindig ma­gukhoz térni nem akaró magyaroknak, követnünk kellene s ma azt a példa adja kezünkbe a tollat, melyet — állítólag — az osztrákok akarnának követni: a mi példánkat, az a vészes márciusi példát, mely a végromlás örvényébe sodorta ez országot. Aláhúzva irtuk e szót: állítólag. Mert azokra, akik e városban és általá­ban egész Dunántúl nyugati részein azt a hirt adják szájról-szájra, hogy Bécsben kommunizmus van, vagy ha nincs, hát rövid időn belül meglessz, rácáfolnak az összes bécsi lapok, melyek­ből értesülünk új minisztérium megala­kulásáról, látjuk, hogy a kormányhata­lomban felerészben a kommunisták leg­hevesebb ellenfelei, a ker: szociálisták is, participálnak, akik minden erejüket latba vetik, hogy a munkástanácsok való­ban veszedelmesnek mutatkozó hatalmát megtörjék. Nem is való tények azok, amiről az emberek itt is, ott is rebesgetnek, hanem vagy gyáváknak rémlátásai, vagy olyanok célzatos hirlelései, kik a maguk sötét lelkük legtitkosabb óhaját tolmá­csolják így a nyilvánossággal. De jaj, egyaránt jaj a gyáváknak s a gonoszaknak is! Bécs — mert hisz csak Bécsről magáról van szó, Ausz­tria, főkép Felsőausztria és Stájerország józan keresztény népe semmiféle kalan­dor őrületbe nem követné — súlyos vál­ságokban hánykolódik, de végre magára fog eszmélni. Akkor, amikor Kronstadtban, mikor immár Szentpétervárottsúlyos bárd­csapással leterítették a hidra fejét, nem fog többé nyugaton új szörnyeteg, új biztos pusztulásra odújából előmerészkedni. A bárdot itt Bécs közelében vitéz kezek tartják csapásra készen. Az a nem­zeti hadsereg, amely ebben az ország­ban a vasfegyelem vértjével őrködik a visszanyert rend és nyugalom felett, az a nemzeti hadsereg, mely hivatva van mindazt megvalósítani, ami nemzeti nagy­ságról ma csak eszményként él a magyar kebelben, az a nemzeti hadsereg tudná kötelességét, ha nyugati határaink tájáról az őrület lángja netalán felcsapdosna. De nem fog felcsapdosni. Bécs nem akar egy hét leforgása alatt az éhségtől végleg elpusztulni. Bécset ezer kísértés ellenére sem fogja józansága végleg elhagyni. És a mi hadseregünk pedig biztos őrszemekkel a nyugati hatá­ron, vonulni fog tovább kelet felé. ÚJDONSÁGOK. — Az állam Ügyész Pápán. Felszeghy János államügyész, kit a dicsőszentmártoni já­rásbíróságtól nemrég helyeztek át a veszprémi ügyészséghez, a mult hét vége óta városunkban tartózkodik. Hivatalos funkciója városunkban néhány hetet igénybe fog venni. — Bencések és ciszterciek. XV. Benedek pápa szeptember 12-iki kelettel meleghangú vi­gasztaló s egyúttal dicsérő levelet intézett Jándi Bernardin pannonhalmi bencés kormányzó per­jelhez, valamint Békefi Rémig zirci ciszterci apáthoz. Üdvözli mindkettőjüket, hogy a bolse­vizmus idején rendtársaikkal egyetemben hiven kitartottak a kötelesség útján. A bencések, mondja a többi közt a pápa, „erősebben ke­rültek ki a harcbói", mig a ciszterciek „Szent Bernát szelleméhez való hűséges ragaszkodá­suknak köszönhetik a győzelmet". — Ajándékozzunk lábbelit a szegé­nyeknek! A város tanácsa felkéri á város közönségét, hogy tekintettel arra, miszerint a város szegényei, gyermekek, úgy mint öregek, cipővel magukat ellátni képtelenek, szívesked­jék, aki csak teheti, a szegények részére cipőt, vagy bármely lábbelit ajándékozni. A szives ajándékozók a lábbeliket mielőbb szíveskedje­nek a városi jegyzői hivatalban átvételi elismer­vény ellenében átadni, hogy a tanács a város legnagyobb nyomorban levő szegényeit mielőbb ellátni tudja. Kéri a tanács a város közönségét, hogy nemes gondolkodásában pártolni szíves­kedjék.

Next

/
Thumbnails
Contents