Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-10-04 / 34. szám

annyiunknak, arról, ami miatt a rémuralom borzalmai után talpra állani alig tudunk, arról, hogy egyek, újból egységesek akarunk lenni, szétszakadt magyarok és nem csupán magyarok, de tótok, rutének, bunyevácok, szerbek, mindazok, akik ma már mindnyájan érzik, hogy ha nyelvben nem is mindnyájan, de lélekben mégis magyarok voltak és hogy jó dolog, dicső érzés volt magyarnak lenni, arról bizony beszélni ma nem szabad. Azaz mégis: arról beszélnek a fehér foltok, melyek nemzeti szinben ragyognak lelki szemünk előtt. És ha valóban erről szólanak az újra megjelent magyar sajtó fehér foltjai, amint hogy még álmunkban se juthat eszünkbe olyan gondolat, hogy a két hónap előtt letűnt rémuralom árnyai kisértenének, tátonganának csak egyetlen ilyen üres lyukban, akkor le is vonhatjuk belőle azt a nagy tanúságot, mely irányítója legyen minden további tetteinknek: Honmentő nagy munkára kell egyesülni minden magyarnak! Meg kell szerezni mindazt, ami valaha elveszettnek látszott, de amit végleg elveszítenünk nem szabad soha! A döbröntei szénbánya * Meg tudjuk érteni a városi tanácsnak, a döbröntei kőszénbánya tárgyában Pápa város tanácsához beadott azon javaslatát, hogy a folytatólagos szénkutatásra, az eddig elköltött egyszázhuszonötezer koronán felül — szavazzon meg újabban ötvenezer koronát. Megindokolta ezen javaslatát azzal, hogy ha a kért ötvenezer koronát a városi képviselőtestület nem szavazná meg, a kőszénbányára eddig elköltött százhuszonötezer koronát a város elveszti, mig a kért összeg megszavazásával a köszénbányára fordított összeg teljesen megtérül. A városi tanács ezt mint pozitívumot állította a városi képviselőtestület elé. A döbröntei kőszénbányába a város tehát beleölt egy jó csomó pénzt. Az eddig eltemetett kékhasú bankóknak azonban semmiféle látható eredménye nincs, de a városi tanács biztat bennünket, hogy ha még eddig nincs is eredmény, majd lesz később, csak türelmet, kitartást és újabb kékpénzt kér tőlünk. Ami a türelmet és kitartást illeti, az van bőven, de pénzzel nem igen rendelkezünk, talán még a takarékpénztárakban sincs, mert a boldogult direktórium tagjai gondoskodtak arról, hogy a pénzintézetekben sem maradjon. Ha a városi tanács javaslatát kellőkép meg is indokolta, mi mégis úgy látjuk, úgy érezzük, hogy eljárása nem egyéb kapkodásnál. Keresi annak a bizonyos elveszett fejszének a nye'ét a megnyitott kőszénbányában. Szimatol és kutat, miként lehetne megmenteni az eddig befektetett tőkét és végeredményben arra a meggyőződésre jutott, hogy leghelyesebben jár el, ha a városi képviselőtestületnek újabb kölcsön felvételét hozza javaslatba. A városi képviselőtestület, mondjuk, hogy lépre ment és a kért 175.000 koronát a v. tanácsnak rendelkezésére bocsátotta, de komolyan a lelkére kötötte, hogy ennek a pénznek fel* A döbröntei szénbánya ügyét vagy tiz hónap előtt mi hoztuk napirendre. A széninség és munkanélküliség enyhítése és az volt intenciónk, hogy a várost idővel jövedelmi forráshoz juttassuk. Ez a cikk tehát nem mindenben fedi felfogásunkat; a szabad véleménynyilvánítás elve alapján mindazonáltal közzétesszük, fenntartva magunknak, hogy a témára alkalmilag visszatérhessünk. Szerk. használásával azután találjon okvetlen szenet, mert újabb hitelt nem engedélyez. A város polgármestere megszokott reményteljes, biztató szavaival ezt meg is igérte. Egyetlen momentum az, ami némileg megnyugvással töthet el bennünket. Ez pedig nem más, mint Meinhardt Vilmos szakértő mérnöknek azon kijelentése, mely szerint minden jel arra vall, hogy a döbröntei határban lesz s^én. Tehát biztat bennünket és így szép reménységgel lehetünk eltelve a jövő iránt. Ebben a stádiumban van tehát a döbröntei kőszénbánya. Arról nem hallottunk említést tenni, hogy mérsékelt vagy bőséges menynyiségü szénre lehet-e kilátásunk. Ez pedig nagyon fontos kérdés Pápa város közönségére nézve. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt előre nem mondhatja meg senki és így a közel jövőben két eshetőség előtt állunk. Vagy mérsékelt, vagy bőséges szénre számíthatunk. Tegyük fel a kedvezőtlenebb esetet, hogy a szénbánya mérsékelt mennyiségben fog szenet szolgáltatni. Ez nagyon nagy csalódás lesz reánk nézve, de hát elvégre is bele kell nyugodnunk. Ebben az esetben az összes kiaknázandó szenet a város részére kell biztosítani és a szenet néhány beszerzendő teherautóval kell a városba befuvaroztatni. A teherautók beszerzéséről a városi hatóságnak kell gondoskodnia. A csalódás keserves lesz, ismét egy szép reményünk megy a füstbe, azonban bele kell törődnünk és meg kell benne nyugodnunk. A közgyűlésben elhangzott biztatások után azonban feltesszük, hogy a második eshetőség fog bekövetkezni és a megnyitott tárna bőségesen fogja a fekete gyémántokat szolgáltatni. Ha az utóbbi eset fog bekövetkezni, akkor nem teherautókon kell a szenet beszállítanunk, hanem szárnyvasutat kell építenünk és pedig nem a devecseri, hanem a pápai vasúti állomásra. A szárnyvonalat az államvasutak igazgatósága évi törlesztésre szívesen megépíti, mert akkor már nem helyi, hanem országos fontossága lesz a döbröntei szénbányának. Igaz ugyan, hogy a devecseri vasúti állomás közelebb fekszik a megnyitandó szénbányához, de Pápa város közönségének óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy a szárnyvasut Pápa város vasúti indóházával kapcsoltassék össze. De más érdek is fűződik ezen tervhez. A Pápa-devecseri vasút már régen a levegőben lóg. Miért nem lehetne a szénbánya szárnyvonalát Devecserig meghosszabbítani ? Nem most, hanem később. Egy csapásra két legyet ütünk agyon. Ezek a szép ideák azonban még nem valósultak meg, még mindig azon óriási kérdés előtt állunk, lesz-e bőséges szenünk? A szakértők azt mondják lesz, és mi elhisszük és a legnagyobb reményekkel vagyunk eltelve. Ezek előre bocsátása után jó tanácsot adunk a városnak. Ezt a tanácsot fontolja és szívlelje meg a városi hatóság. Talán igazat fog adni nekünk. Ha lesz bőséges szenünk, a város — bármilyen kecsegtető legyen is a jövő — a széntermelést saját számlájára ne folytassa, hanem a szénbányához szerzett jogát minden késedelem nélkül adja el akár a helybeli pénzintézeteknek, akár egy konzorciumnak, szóval annak, aki a legelőnyösebb ajánlatot fogja tenni. Ilyen nagy üzem fenntartásához a városi hatóság nézetünk szerint nehézkes, nagy körültekintést igényel és ami a fő, sohasem fog kellő forgótőkével rendelkezni, ellenben a meggyanusítások egész tömegével fogja magát állandóan szemben találni. Erre pedig a városi hatóságnak semmi szüksége nincs. Leghelyesebben fog eljárni a városi hatóság, ha a szénbánya átadásakor kötendő szerződésben biztosítja a városnak mindazon előnyöket, melyek a várost jogosan és méltányosan megilletik. Biztosítsa magának összes befektetett tőkéjének megtérítését, kössön ki magának a felszínre hozandó minden métermázsa szén után bizonyos, meghatározandó filléreket és biztosítson a város számára annyi szenet, amennyire szüksége lesz. Tisztességes, jogos követelése lesz-ez a városnak, mert a kezdeményező lépést ez érdemben mi tettük meg, saját pénzünkön. Meggyőződésünk, hogy a vállalkozók szívesen fognak eleget tenni a város jogos igényeinek, amelyeknek különben a kötendő szerződésben kell kifejezésre jutni. ÚJDONSÁGOK. — Lapunk zártakor vesszük az örvendetes hirt, hogy a románok a mai napon Veszprémből és Győrből, a jövő hét folyamán pedig az egész Dunántúlról kivonulnak. Győrbe Pápáról és Csornáról vonul be a rend fenntartására katonaság (az utóbbi helyről székely katonák). A románok kivonulásával kapcsolatban Bartos János, a dunántúli északi megyék kormánybiztosa, a mai napon városunkba érkezik. — Hejybeli előfizetőinkhez! A lapkihordó személyében történt változás folytán megeshetik, hogy lapunk kézbesítésénél hibák történnek. Ez okból felkérjük t. előfizetőinket, hogy ha a lap kézbesítése ellen bárminemű panaszaik volnának, szíveskedjenek azokat kiadóhivatalunk vezetőjével (főiskolai nyomda) azonnal közölni. A Pápai Hírlap kiadóhivatala. — Nemzeti gyászünnep. Október 6. — nemzeti gyászünnep. Arad vára felé, mely most az idegen megszállást nyögi, száll bánatos emlékezetünk. Az aradi vár sáncában tizenhárom igaz magyar, tizenhárom vitéz tábornok vérzett el 70 év előtt e napon a magyar hazáért, a magyar haza függetlenségéért. „Vérzettek és elhulltak ők, de győzedelmesen, tettök sugara átragyok időn, enyészeten". Két emberöltő után mind fényesebb ez a sugár, emiékök a dicsőség tündöklő mezében ragyog mindörökké! — Eljegyzés. Monser Micike (Pozsony) és Kovács János (Pápa) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Hivatalos órák. Őrgróf Pallavicini dunántúli főkormánybiztos rendeletet adott ki, mely szerint a hivatalos órák a közigazgatási hivatalokban reggel 8-tól 12-ig és d. u. 2-től 6-ig lesznek megtartva. — Vármegyei tüzoltó-gyülés. A Veszprémvármegyei Tűzoltó-Szövetség szeptember 28-án tartotta XXIII. évi rendes közgyűlését Veszprémben. Dr. Óvári Ferenc diszelnök az ülést megnyitva, a szövetség mély sajnálatára az elnökségről lemondott, utódául ajánlván Jákói Gézát, a tűzrendészed ügyeknek ismert lelkes pártfogóját. A közgyűlés zajos ovációval csatlakozott volt nagyérdemű elnöke ajánlatához, s Jákói Gézát a vármegyei tűzoltószövetség elnökévé közfelkiáltással megválasztotta. Megválasztották továbbá alelnöknek Kerényi Endre főszolgabírót, választmányi tagoknak a pápai járás és Pápa város részére Bélák Lajos főszolgabírót, dr. Jerffy József tb. főszolgabírót és Wolmuth Lajos városi tisztviselőt. A többi tisztviselők, pénztárnok, számvizsgálók, főjegyző és jegyző a régiek maradtak. Az ülés bezárta előtt dr. Bibó Károly alispán igen meleg hangú szavakban emlékezett meg dr. Óvári Ferenc kiváló érdemeiről, ezeket jegyzőkönyvbe iktatni javasolta, mit a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadott el, továbbá indítványozta, hogy a megyében gyűjtést indítsanak, melynek eredménye dr. Óvári Ferenc-alap néven kezeltessék és kamatja évenként egy kitüntetésre és jutalomra