Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-01-04 / 1. szám

K PAP*/ HI f^ LA F^ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. RFFfiRMÁTIIK FfllSKMll Előfizetési árak: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR, KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirk^reskedésében. Politika. Két hónapja immár módunkban állana szabadon beszélni e helyen politikáról. Nincs többé bilincs, mely a gondolat szabadságát megbénítsa, 5000 K óvadékkal sem kell megváltani a jogot a kormány szidásához vagy — ami vidéki politikai lapoknál szinte általános volt — a kormány tömjénezéséhez. Ha mi ma is alig politizálunk többet, minta végbement nagy forradalmi változás előtt, annak egyedüli oka, hogy ez a lap megalapítása első percétől fogva Pápa város és a vármegye közjavát akarta szolgálni s e cél elérését a napi politika eseményeihez való hozzászólás inkább gátolta, semmint előmozdította volna. Általános nagy politikai eszmék igenis irányítottak bennünket. így, hogy mást ne mondjunk, demokraták voltunk mi már akkor, amikor ez még sokak szemében nem volt népszerű; a munkásság érdekében emeltük fel szavunkat, amikor a hatóság kitoloncoltatás brutális eszközéve! akarta mozgalmaikat elfojtani. 4m ha eredményt értünk el, nem politikai sikernek tekintettük ezt, hanem az igazságnak az erőszak felett aratott győzelmének. Minden kínálkozó alkalmat félretolva, minden népszerűséggel kecsegtető kísérletet mellőzve, ezentúl is a régi, jónak bizonyult célt szolgálatában akarunk maradni. E cél, mint irtuk: városunk és a vármegye közjava, aminek egyedüli kritériuma e mai, még egyre válságosán forrongó világban: a rendnek és békének fenntartása. Tudjuk, hogy az embereket ma mindeneknél jobban izgatja a politika. Mohón várják némelyek, hogy egyszerre megváltozzék a világ képe, holott a legszebb idea gyakorlati megvalósításához is idő és törvényes formák kellenek, mások cstiggedeznek régi ideáljaik elhalványulásán s szabadság helyett

4 a szabadosság sötét rémével riasztják magukat. A kormányt kritizálni akár ebből, akár amabból a szempontból oly könnyű, oly hálás dolog volna, de egyszersmind — oly igazságtalan is. A maival csak félig-meddig összemérhető nehéz időkben még soha nem kormányoztak Magyarországon. 48 a feltornyosuló akadályokat tekintve eltörpül mellette. Ellenünk voltak akkor a nemzetiségek, ellenünk a Icirály — de nem volt ellenünk egy MODIANO vesztett háború átka és az összes idegen hatalmak! Ha ilyen viszonyok között hibák is követtetnek el, türní kell, hallgatni, elnyelni, várva, bizva, remélve, hogy a végső kibontakozás még jóvá tehet mindent. Hogy magyar ember — a sok közül csupán egyet említve — egy makulányit is elragadtatva lenne a Ruszka Krajnától, azt mi például nem tudjuk elképzelni, de ha valóban ez segít hozzá bennünket a területi integritáshoz, szorongó érzések között ám térjünk át a kanton-rendszerre. Ha viszont nem segít hozzá, ha mégis megcsorbíttatnánk ősi örökünkben, akkor a kantonok és a nemzetiségi miniszter amúgy is egyszerre buknak. Egy nagy politikai gondolatban szeretnők azonban mi mégis egységesnek !átni nemcsak e város, e vármegye, de az egész ország népét, munkásokat, polgárokat kivétel nélkül mindet egyaránt. Ez a gondolat: az ország megmentése. Megmentése, ha lehet és amennyire lehet, teríiietileg s megmentése minden körülmények között gazdaságilag. Tudjuk, hogy az első cél elérése mondhatni kizárólag olyan tényezőktől függ, akikhez még hozzáférkőzni se tudunk, hisz a volt ellenségek erősebb bástyákat vontak maguk köré, mint a legádázabb harcok idején, amikor a magyar vitézség olykor ledöntötte a bástyákat s módot nyújtott a közvetlen érintkezésre. Ma nem tudunk eljutni hozzájuk, rideg gőggel zárkóznak el előle, hogy igazunkat bizonyítsuk, jogunkat a földhöz, melyen ezer éve kultúrát, gazdaságot, jólétet, mindent a magyar és egyedül csak a magyar teremtett, míg a többiek legfeljebb nagynéha segítő társai ha voltak. Ám ha hallani nem akarnak bennünket, látni azért jól látnak messzirül is. Lássanak tehát megtörhetlen erkölcsi erőben, összeszorított ajkkal, de rendületlen, nem a fegyefmetlenség konvulzióiban, de büszke önérzettel, nem egymást marva, de egymást megértve s már ezáltal is egymást támogatva! Az ország gazdasági megmentésének gondolatában könnyen egymásra találhatnak az emberek. Az kétségtelen, hogy a háború költségeit nem viselheti senki azok közül, aki a háborúnak csak kárát látta, hanem a terheket egész terjedelmükben át kell hárítani azokra, akik sokszor minden munka nélkül százezreket és milliókat kerestek. Németország a maga 60— 80%-os hadinyereség adótervezetével már mutatja a példát. De példa nélkül is világos a tennivaló. Törvényes úton meg kell szerezni azokat az anyagi eszközöket, amik a dolgozó kis emberek — munkások, hivatalnokok, földmivelők — megélhetését biztosítják. A nagytőkék, nagybirtokok, nagy házcsoportok fedezni tudják mindezt anélkül, hogy azért — cipőfűzőt kellene árulni volt mágnásoknak az utcasarkon. A mi politikánk ennyi és nem több. De ez tulajdonképen nem is politika, hanem létföltétel. Ha lélföltételünket biztosítottuk, minden egyéb magától következik. Dr. K. E. Á vármegyei gazdasági Egyesület jövő évi munkaprogrammja. A Veíízprémvárm^gye,* Gazdasági Egyesület győzelmes békére építette a jövő°évi munkaprogrammját, de sajnos, a sors igazságtalan volt a hős magyar néphez, hiába véreztünk 51 hónapon át, elvesztettük a háborút. Letettük a fegyvert, de ezen fegyverletétel kapcsán visszanyerte Magyarország rég elvesztett függetlenségét, visszakapta önrendelkezési jogát. Ha népünk a szabadsággal megfelelően élni tud, ez esetben egy boldogabb jövő fog reánk virradni. A boldog jövő megteremtésében fontos szerep vár a vármegyei gazdasági egyesületekre. — Kötelessége a gazdatársadalmi testületeknek állami életünk szervezetének agrár alapon való kiépítése. Ennek a fontos alkotásnak pedig talpköve a békességes munkának szorgalmazása, a termelés szervezése. — Ha a magyar föld mi velő nép nem dolgozik, nagyobb veszélybe sodorja állami önnállóságunkat, mint a múltban volt. Termelés nélkül elfogynak a készletek, munka nélkül pedig megszűnik a termelés; ha pedig kifogy a gazda raktára, az új termés pedig nem biztosítja a jövő idők élelmezését, úgy • rövid időn belül végtelen nyomorúság és szenvedés fog reánk zudulni, nyomorba fog jutni mindenki s a szabadságot tévesen értelmező, félrevezetett egyének, akik ma a munkát megtagadják, dolgozni nem akarnak, ép úgy elpusztulnak, mint azok, .akikben most ellenségeiket látják. Országunk az a kis része, ahol népünk hazánk nyelvén beszél, körül van zárva ellenségeinkkel. Erdeinket, szén- és sóbányáinkat, petróleumforrásainkat valószínűleg el fogjuk veszteni. Most azon az áldott kis darab földön, amelyen mind magyarok laknak, a különféle társadalmi osztályok egymással viszályban, ellenCIGARETTAPAPÍR ES HÜVELY FELÜLHULIflATATLAII W> % wem * 1 T sS^B ^TÍGYilimk A VÉDJEGYRE ?