Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-06-01 / 22. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Közellátásunk új iránya. Több, most megjelenő kormányrendelet azt a reményt kelti bennünk, hogy oly sok keserves várakozás után, korlátok közé lesz szorítva a közellátási cikkekkel való brutális uzsora. Főleg a ruházati árucikkek terén harapódzott el ez az embertelen és most kiváltképpen hazafiatlan bün. Űzték és lappangva űzik még most is széles ez országban mindenütt. A helyi hatóságok vagy nem bírtak, vagy nem akartak vele birokra kelni és legyűrni. A lakosság pedig, főleg a fixfizetésüek és a szegényebb néposztályok s a hadi özvegyek nagy része kétségbe esve nézte az árak rohamos emelkedését és szinte elviselhetetlen aggodalommal tekintett a jövőbe, mert nem tudta elképzelni, hogy mi lesz vele, ha ezek a kegyetlen viszonyok tovább fajulnak. Szabad prédái, szabad rablótárgyai voltunk eddig a közellátási uzsorának. Hiába kerestünk orvoslást ellene. De még elfogadható s érthető okát sem hallhattuk soha. Az egyik közellátó látta a másiknál az áremelést, hát egyszerűen követte ő is. Mért maradjon el ő, s mért ne tömje meg ő is a békében laposabb tárcáját most bűnös, de elnézett úton szerzett harácsvagyonnal ? Hogy az így kifosztott lakosságot mekkora és miféle nyomorba kergette ezáltal, azzal nem törődött. Azzal sem törődött, hogy míg ő itthon biztos bőrben, a kereskedelmis ipari érdek cimén fölmentve fosztogatja ember- s honfitársait, hánynak a hozzátartozója kint a frontokon a hazát s az ő üzletét védi élete kockáztatásával, vére hullásával s édes hozzátartozóinak folyton növekedő nyomorával. Örömmel köszöntjük tehát a nagyobb energiát igérő újabb kormányrendeleteket, amelyek véget akarnak vetni ennek, az emberi- és hazafiúi szempontból, leggyalázatosabb vagyonszerzésnek. Bárcsak herkulesi erővel fogna hozzá az Augias istállójának kisöpréséhez! A nemzet becsülete és jobb jövőjének kérdése ez. Szigorú és következetesen hajthatatlan eljárás biztos sikerre vezet. Ezt az orvosszert hogy többször kell használni, azt előre láttuk és közvetlen tapasztaltuk abban a jogosulatlan fölzúdulásban, amely az érdekeltek körében támadt ez intézkedések nyomán. A kérlelhetetlenül szigorú nyomozásnak és büntetésnek azonban nemcsak egyes üzletek körébe kell behatolnia, hanem a központok ügyvitelét is kellene ellenőrizni és megvizsgálni, hogy úgy cselekszenek-e ottan, amint azt a törvények és a rendeletek megparancsolják. Mert az mégis érthetetlen, hogy míg arra jogosított testületek, városok vagy egyáltalán nem kapják meg a kért árucikkeket, vagy csak nagyon is későn jutnak hozzá a központok kegyéből, egyes magánembereket s kisebb cégeket gyorsan és könnyen kielégítik e cégek. Minden városban találhatni olyan szerencsés embereket, akik pl. szénhez, bőrhöz, talphoz stb. sokkal hamarább tudnak jutni, mint akár a város maga, akár a szövetkezetek s más nagyobb testületek. Miféle talizmánjuk van ezeknek? Ök azzal szoktak dicsekedni, hogy: „protekciójuk van ottan nekik". Talán igaz, hogy csakugyan valamely protektor védőpajzsa alatt élvezik a központok kegyét. Ámde, ha már a törvénytelen protektor oltalma hozzáöcgtii ezeket a. szeieriCséseket a maximális áru cikkek gyors beszerzéséhez, ki néz utánna, hogy ezek a dédelgetett elemek a maximális áron beszerzett szenet és cipőt mily árakon árusítják és vele nem uzsoráskodnak-e. Tudtunkkal erre senki sem ügyel s így történik aztán, hogy a központok elnéző jóakaratából egyes szerencsés cégek és üzletemberek horribilis bűnös haszonra dolgoznak: becsapják a központokat és uzsoráskodnak a vevő közönséggel. A kormányrendeletek — igen helyesen — az ellenszegülőkkel szemben elevenbe vágó megtorlást alkalmaznak, midőn a renitenseket hadimunkával fenyegetik meg. Szerintünk, ha ezt az uzsoráskodást a közellátásunk egész vonalán, minden fő- és mellékirányában kiirtani akarjuk, tovább kellene még mennünk. Törvényhozásiig ki kellene mondani, hogy aki több izben szegi meg uzsoráskodásával a közellátás érdekében meghozott törvényeket és főhatósági rendeleteket, mint becstelen, hazafiatlan elem, nem lehet tagja sem a városi képviselőtestületnek, sem az országgyűlésnek. Ilyen emberek kezére várost és országot bizni bün volna. FUryeiő. irdessen a „Pápai Hírlapi ban. Városunk jövö feladatai. ni. Városi villanyos vasút teher- és személyforgalomra berendezve oly forgalmi eszközt nyújtana, amelynek segélyével a város utaira való fedanyag, kő- és kavicsszállítás a legminimálisabb összegbe kerülne. Vele utainkat úgy a város belterületén, mint a vicinális, nemkülönben a taliga-utakat is elsőrendűvé tehetnénk, ami igavonó erő megtakarítást jelent. Minthogy a villanyvasut a gyárakká átalakítandó malmok előtt futna el, a vasút bekapcsolásával ezek árui szállítása a vasutat oly jövödelmezővé tenné, hogy évente lehet belőle számítani 15—20 ezer koronát, tekintve, hogy a kövezet- és vasúti vámmal terhelt utak fenntartási költségei csak felébe kerülnének, így a felvett költségekből 15—20 ezer korona megmaradna. Városi temetkezési vállalat, tekintve, hogy ehhez a kocsit, lovakat a város szolgáltatja, ha berendezkedik koporsó üzletre is, úgy legkevesebb 15—20 ezer korona évi jövödelemre lehet számítani. Fekáliákat feldolgozó városi vállalat a kertészet és mezőgazdaság terén éreztetné áldásos hatását. A városi csatorna-hálózat végén a feká1 iák egy gyűjtőmedencébe lennének vezetenriok, amelynek sűrű részei szecskával, polyvával itattatnának fel s tégla alakban száríttatnának meg s a földekre, rétekre, por alakban teríttetnék. Ezen eljárás mellett igen értékes trágyához jut a termelő osztály, melynek hasznát szintén lehet 15—20 ezer koronára becsülni. Motoros szántógépvállalat létesítésével legalább négy ekével, a mezőgazdaságot emelnénk s tennénk jövödelmezőbbé, mert az emberek az igaerő tartása alul nagy mértékben szabadulnának s helyette tehenészetet folytathatnánk, ami a marhaállomány javítása és emelése mellett a közélelmezésre is kedvező hatást gyakorolna. A bérszántásból pedig évi 5—6000 korona haszon volna remélhető. Városi konyhakertészet konzerv-gyárral. Miként fentebb jeleztem, hogy a városnak közegészségügyi szempontból a csatornázásra szüksége van. Ezzel kapcsolatban a fekáliák egyrészének felhasználása céljából létesítendő volna 50—60 holdon egy konyhakertészet, melynek hivatása volna a lakosságot olcsón konyhakerti növényekkel ellátni, ami a közélelmezést javítaná. A fel nem használható növények pedig konzerváltatnának s télen hozatnának forgalomba. Ily gazdaság okszerű vezetése eredményezne évente 30—40 ezer korona jövödelmet. Állati tápszerkészítés a vágóhídi hulladékokból. Minthogy a háború után s alatt minden felhasználható anyag értékesítendő, nem szabad a vágóhídi hulladékokat sem figyelmen kívül hagyni, miután a vérből, belekből stb. kitűnő állati tápszer erőtakarmány készíthető. Ennek értékét, illetve jövödelmét, ha többre nem, de 3—4000 koronára lehet tenni. Városi szappangyár. Tudjuk azt, hogy évente tetemes mennyiségű marha, sertés, ló hull el anélkül, hogy ennek zsiradéka értékesíttetnék, már pedig minden állatban van 8— s TERNBERG harmonika hangja nagyszerű! Kitűnő hangú, három váltós acélsarku K 50'— Még finomabb, orgonahangú K 80"— r,..^ I. .... n A 1/ A ^ -T • II

V /> A . . 2-soros,21 billentyűs,finom K120"— BUDAPEST, VII., R AKOCZI-UT 60, sajat palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő. TW