Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-05-11 / 19. szám

felszólítjuk a város vezetőségét, hogy próbálja meg ma a marhahúst 14 koronás ár mellett óriási ráfizetés nélkül előállítani, ne csak a kényszervágást adja el 13 koronáért. —s —ő. Mire lesz ez jó ?!... i. Világok rejtett, rejtő ütemén Egy sziv dobog: — e vad harc mire mén ? ... Miért a könny s mért az ezer bánat ? .. . Mért lesz özveggyé annyi szent imádat? ... Annyi sok gyermek s annyi anya vágya Miért várnak majd ... hiába . .. hiába .. . ? Miért lesz árva annyi temető ? ... Az élet mért fogy ... az emlék mire nő ?.. . — A vég s amit hoz, rejtett értelem ... — Mire lesz ez jó, édes Istenem ?!... II. Lehetett volna békés, boldog élet. Az emberek lettek volna testvérek. Egymást becsülve, önnön-jogon élve, Boldogságáért egy sziv se cserélne. Vihar nem dúlna, sebek nem égnének, Nem lennének koldusok és szegények. Egymás java, jussa, amiért most vér foly Szent lenne! — s mi rátör, bűn, harag, tűz, téboly! Csókolva járnának a szivek, a vágyak, A szeretet útján — „Haza" találnának!... — Ez a vad, véres, gyilkos gyötrelem Mire lesz jó, édes Istenem ?!... GYÖRÉK JÓZSEF. Tisztviselők jajkiáltása. Ismét megszólaltak a tisztviselők, ismét feljajdultak azon keserves nyomás és kínszenvedés alatt, amelybe őket juttatták a háborús évek nehéz terhei. Helyzetük javítására a szegedi köztisztviselők, altisztek és szolgák egy terjedelmes feliratot szerkesztettek a kormányhoz s ezt hozzá csatlakozás céljából a pápai tisztviselőknek is megküldötték. A szegediek jajkiáltása az egész ország tisztviselőinek lelkéből jön s kívánságaik teljesítésére most már ütött a tizenkettedik óra. Ütött? — De hát meghalljuk-e mi még ezt? — kérdik kétségbeesetten a tisztviselők. Sose busulj, kedves tisztviselőtársam az Úrban, nem lesz ez mindig így, lesz ez rosszabbul is. A nagy világháborút a te hős fiaid vitézsége megnyerte ugyan: vagyis az ország megnyerte, de te elvesztetted. Alaposan elvesztetted. A világháborúnak, már a mi részünkről, te vagy az egyetlen áldozata. Más mindenki keresett rajta pénzt, te elvesztetél mindent, azt is, amid nem volt. A tisztes szegénységed, a büszke önérzeted, az egész úri mivoltod elvitte a háború. A népeket átgázoló Molochnak iéged dobtak oda prédául s az dirib-darabokra is szaggatott alaposan. Azelőtt te voltál a nemzet gerince, te voltál a nemzet fenntartó eleme. Ma ? .. . Ma már semmi sem vagy. Útjában állasz mindenkinek és legjobb szeretnék, ha egyáltalán nem is lennél a világon. Mint mikor a felgazdagult rokonnál megjelenik a koldus atyafi és telejajgatván panaszaival a fényes palotát, az krokodil könnyekkel a szemében rival cselédeire: dobjátok ki ezt az embert, mert megszakad a siivem! Neked még ilyen könyörületességü atyafiad sincsen. Ha bemész a rőfös boltba egy kötényt vásárolni s merészelsz elszörnyedni a 24 kor onás áron, jóakaratú vállveregetéssel biztatnak ki, hogy nem neked való az, tartsd meg inkább a pénzedet. A nagyságos suszter úr kézcsókra nyújtja elébed a kezét és előbb haditanácsot tart önmagával, mielőtt elszánná magá t, hogy négyszáz koronáért boldogítson egy pár cipővel. A szabó úr meg éppenséggel megválogatja azt a kundsaftot, akinek hajlandó ezerkétszáz koronáért egy rend ruhát szállítani. Ne ijedj meg, kedves tisztviselőtársam, te nem tartozol a kiválasztottak közé. Maholnap inkább az idvezültek közé fogsz tartozni. Lélekké fogsz átszellemülni, mivel földi hüvelyed gépezetét nem birod tovább működésben tartani. A piacot már messze elkerülöd, nem is igen kapni ott valamit, amit pedig kapni, az nem a te erszényedhez való. Vigan tenyésznek a 25—30 koronás szalonnaárak, a tyukocskáért 40—50 koronát, a libácskáért 160—180 koronát kérnek, de mi az egy hadimilliomosnak? Neked pedig úgyse való. Ugy-e, kedves tisztviselőtársam, lesz ez még rosszabbul is? Ne keseredjél el és várd ki a legvégét. Addig tűrjed a leereszkedő vállveregetést, a fumigálást, a semmibe vevést és nyugodj bele, hogy a legnagyobb fejű bölcsek így intézték el a sorsodat s e miatt még rúgkapálnod sem szabad. Öklelőzni csak annak szabad, akinek szarvai vannak, neked pedig nem is voltak soha. A te végzeted a birkák erénye: a türelem. Tehát tűrd és várjad alázattal, amig esetleg talán meghallgatják a szegedi köztisztviselők által hét pontban foglalt jajkiáltás panaszait és vádjait. b. Hirdetmény. A Pápa-ugodi hitbizományi uradalom igazgatósága nevében közhírré teszem, hogy az uradalom K á 1-v á r i a melletti fatelepén az aprított tiizifa s az égetett, illetőleg oltott mész kicsinyben való darusítása készpénzfizetés mellett 1918 május 21-én veszi kezdetét. Az érdeklődők közvetlenül a fatelepen levő eladási irodához forduljanak. Pápa, 1918 május 10-én. Wüest Ferenc uradalmi jószágfelüyyelő. A közönség köréből. (E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) A cipészek árszámítása. — Válasz a Pápai Lapok közleményére. — Amíg a fővárosi lapok némelyike irt minden szakszerűséget nélkülöző cikket a „cipőuzsoráról", addig azon nézeten voltunk: „akinek nem inge, ne vegye magára-, de a Pápai Lapok mult számában a pápai és körzetünkhöz tartozó közönség érdekét akarja védeni a mi rovásunkra, ez már csak reánk, egyéni tisztességünkre, becsületünkre irányul, erre már kell, hogy magunkat védelmezzük, a hamis állításokra rámutassunk s a közönséget a tények állásával megismertessük. A P. L. Bőr cimü cikke után indulva — egyes megjegyzéseire nem is reflektálva — első sorban is kijelentjük, hogy a város által az ipartestülettől kért névsor — kik hajlandók a beérkezett 254 kg. zsiros bőrt és 32 kg. talpat maximális áron elkészíteni — nem 83, hanem csak 50 nevet tartalmazott (ámbár, mint utólag megállapíttatott, minden iparos vállalja) és ezen kisebb névsorban a Tisztviselők Szö- I vetkezete is bennt van. Ez a „sérelem" tehát rágalom, mely csak rosszindulatból Íratott. — Ellenben a „turpisság" az tényleg fennáll. Mi pápai lábbeli iparosok mult hó 23-án az ipartestület helyiségében értekezletet tartottunk a célból, hogy a hatóság átiratára megállapodjunk abban, miszerint a város által maximális árban adandó felsőbőrből és talpból mennyiért tudunk prima minőségű cipőket készíteni. Ezen értekezletünkön a Tisztv. Szövetkezetet Tánczos Antal úr képviselte, ki a tárgyalás folyamán az általunk előirányzott árakat szorgalmasan lejegyezte. Mondanunk sem kell, hogy mi nem versenytárgyalásra készültünk, csak prima minőségű cipő kivánata állt előttünk; minden maximális árban nem kapható kelléket a ma beszerezhető árban vettünk föl, mely 102' 10 korona összegre rúgott. Ehhez hozzá vesszük a cirka 12 koronát kitevő felső bőr és talp értékét, hozzácsatolva 30 korona polgári hasznot, a cipő tényleg 145 koronába jönne. — De mikor kiküldötteink a feldolgozásra váró nyers anyagot látták, kijelentették, hogy a talp hulladékából kéreg, ráma és saroknak való is jut, mely három tétel az előirányzott 30 korona helyett csak 3 koronába kerül, tehát egymagában 27 koronával apasztja a kalkulálást és a cipő ára 118 koronára redukálódik. — Ha még ebből levonjuk a zsiros bőrhöz nem okvetlenül szükséges közép vászon árát 6 koronát, végösszeg 112 korona lenne. De most jön a „turpisság!" Mire ajánlatunk a városi tanács elé került, már ott a Tisztviselő Szövetkezet elnöke, dr. Kapossy Lucián úr által szignált beadvány is volt, mely szerint ők 96 koronáért hajlandók a kérdéses cipőket elkészíteni. Tudni kell, hogy a Tisztviselők Szövetkezete altruista alapon áll, adót nem fizet, a központok részéről mindennemű kedvezményben részesül és állítólag azért dolgozik haszon nélkül, hogy tagjait olcsó holmikhoz juttassa. — Ezzel szemben mi iparosok direkt és éndirekt nagy és terhes adót fizetünk, némelyik közülünk tized magával ül az asztalhoz és munkásainkat is jobban kell díjazni. — Ha tehát mi szövetkezet volnánk, akkor a 30 koronás polgári haszon eltekintésével 82 koronáért készíthetnénk a Tisztviselők Szövetkezete által 96 koronáért vállalandó cipőket. Hogy ezek után mit ért és mit lát a „Bőr" tisztelt irója, az nem reánk tartozik, de a közönségnek azt adhatjuk értésére: amint a felsőbőr és talp 130 korona helyett maximális beszerzés lehetősége mellett 12 koronába jön, a kéreg, ráma és sarokbőr ugyancsak maximális árban 30 korona helyett 3 koronába kerül, éppen így ha a hatóság az összes kellékeket maximális árban hozzá /érhetővé tenné, a számított 30 korona polgári haszon mellett nem kerülne egy pár cipő még 60 koronába sem, holott a most kiadott cipőár maximálás szerint egy pár lábbeli 120—165 koronába kerülhet. Szomorú csak az a dologban, hogy a a publikum kizárólag a lábbeli készítőket tekinti uzsorásoknak (sajnos, minden szakmában vannak nem tisztességesek is) azon szorgalmas iparosokat hurcolja meg, akik elvégre is minden pár cipőt verejtékes munkával állítanak elő s ha szerzett is egyik-másik egy-egy viskót (békében is volt háztulajdonos lábbeli készítő), azért százezres és milliós birtokhoz egy sem jutott, mint akárhány kereskedő, spekuláns, vagy agrár ember, kiket a háborús konjunktura aránytalanul jobb helyzetbe hozott, mint bármelyik szerencsés lábbeli iparost. A pápai ipartestület lábbeli szakosztálya.