Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-05-04 / 18. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Fokozzuk városunk jövödelmeit! Pápa város 1918. évi költségvetése a folyton emelkedő kiadások fedezésére 87'7%-os pótadót irányzott elő. Ha ebben a tempóban haladunk, rövidesen oda jutunk, hogy a pótadónk egyenlő lesz az állami adóval — ha ugyan az állami adó is nem rúgtat felfelé, mert hiszen az ország házában már nagyban tanakodnak azon, hogy a rettenetes háborús kiadások pótlására miféle új adókat hozzanak be, illetőleg milyen mértékben emeljék az adót. Az is bizonyos, hogy a városoknak — így városunknak is — lesznek olyan háborús terheik, amiket maguknak kell, az állam hozzájárulása nélkül, viselniök. Kiadásaink fokozatos emelkedésére tehát el lehetünk készülve. Csak az a kérdés, hogy honnan teremtsük reá elő a fedezetet. Igen kényelmes álláspont volna azt mondani, hogy ennyi és ennyi a kiadásunk, ennyi és ennyi a bevételünk, tehát a hiány pótlására ilyen és ilyen pótadókulcs megállapítására van szükség, ezt egyszerűen az íróasztalnál ceruzával a kezünkben is elintézhetnők; de utóvégre az adózó polgárság zsebének is van feneke, s ha folyton abban kotorászunk, egyszer csak a legmélyebb zseb is kiürül és nem lesz, mit előszedni belőle. A szegény városi polgárság zsebe egyébként is olyan ostromnak van kitéve, annyi oldalról van igénybe véve, hogy a legnagyobb kíméletet érdemli meg. Az okosság politikája tehát az volna, hogy a városok a saját háztartásukban igyekezzenek előteremteni azokat az öszszegeket, amikre szükségük van. Olyan tágas tér kínálkozik ebben a tekintetben számukra, annyi jövödelmező vállalkozásba kezdhetnek, hogy idővel a pótadó egészen feleslegessé válhatik, vagy legalább is minimálissá zsugorodik össze. Mindenesetre egy kis meglátás, gyakorlati érzék, agilitás kell hozzá, no meg szilárd elhatározás, férfias szembeszállás a fel-felbukkanó magán-érdekekkel szemben, és a siker nem maradhat, el. Nem mondhatnók azt, hogy városunk életrevaló eszmékben hiányt szenvedett volna, lapunkban is vetettek fel eszméket, pendítettek meg terveket, amelyek ha megvalósultak volna, immár egész bizonyosan kisebbek volnának az adózó polgárság terhei, miket a város kiadásaiból viselnie kell; de ezek a szép eszmék, hasznos tervek kivitelre nem kerültek soha és maradtunk tovább is annál a régi, kényelmes álláspontnál, hogy a mutatkozó hiányokat pótadóval egyenlítsük ki. Az alábbiakban néhány olyan intézményre és vállalatra leszünk bátrak rámutatni, amelyeknek a város által történendő létesítése és kezelése szép és állandó jövödelmet hozhatna a köz javára. Nem Hivalkodunk azzal, hogy ezek az eszmék mind eredetiek, de a felfrissítésük, figyelembe ajánlásuk mindaddig nem hiábavaló, amig megvalósulásuk meg nem történik. Első helyen állónak tartjuk ezek között egy városi takarékpénztár létesítését. Többször volt már erről szó városunkban, a képviselőtestület is foglalkozott vele, de a takarékpénztár megalapítását nem határozta el. Bizonyára nem azért, mert az eszmét nern tartotta jónak, helyesnek, hanem inkább talán azért, mert a helybeli pénzintézeteknek nem akart vele konkurrenciát csinálni. Ha az alapítást ebből az okból nem mondották ki, feleslegesen előrelátók voltak. A közí gazdasági élet folytonos fejlődése mellett mindenik pénzintézet megtalálja a maga terrénumát, a városi takarékpénztár is, a a többik is. És ha a városi takarékpénztár vonna is el valamit a többi pénzintézetek forgalmából, ez sem képezhetne okot meg nem alapítására, mert hisz a városi takarékpénztár a köz javára jövödelmezne, s amennyivel esetleg miatta kevesebb volna a részvénytársasági alapon létesült pénzintézeteknél a részvényesek osztaléka, meglehet, ugyanannyival apadna a városi közterhekhez való hozzájárulásuk összege. Ha elgondoljuk, hogy egy 50 évvel ezelőtt alapított városi pénzintézet eddig mivé fejlődhetett volna, s jövödelme mennyivel csökkenthetné a közterheket, akkor méltán szemrehányással illethetjük elődeinket, hogy nem volt meg bennük a bölcs előrelátás és nem alkották meg a városi jövödelmek szaporításának ezt a fontos eszközét. Ha ők elkövették a hibát, mi tegyük jóvá azzal, hogy alapítsuk meg a városi takarékpénztárt. Jobb későn, mint soha, s a jövőben talán még nagyobb szükség lesz a jövödelmek szaporítására, mint a múltban volt. Ugyancsak pénzintézet jellegű volna a városi biztosító-intézet is. Ilyet is létesíthetne a város. Mivel azonban az efajta intézmény minél tágabb körre terjed ki, annál biztosabb alapon nyugszik, a városi biztosítást meg lehetne valósítani úgy is, amint azt például a dunántúli evangélikus és református egyházkerületek teszik. T. i. ezek az egyházkerületek szerződéses viszonyba léptek egy-egy biztosító-intézettel, oly formán, hogy az általuk létrejött biztosítások után díj-visszatérítést kapnak a szerződéses biztosító-intézettől. Az egyházkerületeknek érdekükben állván, hogy minél többen biztosítsanak velük kapcsolatban, propagandát csinálnak a biztosítás ügyének s évenként tekintélyes összegű díj-visszatérítésben részesülnek, anélkül, hogy ez összegért a legkisebb rizikót viselnék. Ha városunk is megszerződne valamely előnyös feltételeket nyújtó biztosító-intézettel, felhívásra bizonyára igyekezne a polgárság városi kapcsolatban biztosítani ingatlanait és egyéb értékeit,, mert a városi biztosítással egyben a saját terhein könnyítene. Szó volt már egyizben villamos vasút létesítéséről is. Pár évvel ezelőtt egy budapesti vállalkozó akart Pápán villamos vasutat létesíteni. Előmunkálati engedélyt kért, mit a város melegen pártolt a minisztériumnál. Már akkor elgondoltam magamban, mennyivel helyesebb volna, ha ezt a vasutat maga a város építtetné meg és saját kezelésében, saját javára tartaná forgalomban. Villamos telepe úgy is van a városnak, a villamos vasút ezzel kapcsolatban létesülhetne. Ha az áramot a magánvállalkozónak is a város telepe szolgáltatná, akkor a vasutból befolyó jövödelmet miért a magánvállalkozó vágja zsebre. Hisz látjuk a törekvést, hogy oly helyeken is, ahol magánvállalati villamos vasutak vannak forgalomban, igyekeznek a városok megváltani ezeket a modern közlekedési eszközöket, mert rájöttek, hogy az igazság elvének sokkal inkább megfelel, ha a közforgalom közcélokra jövödelmez, mintsem magántőkések vagyonát növeli. Ne pártolja tehát városunk a magánvállalkozó törekvését, hanem építse meg a villamos vasutat maga. Városi főjegyzőnk egyizben már megpendítette a városi temetkezési vállalat eszméjét Ezt is olyan ideának tartjuk, amellyel érdemes volna komolyan foglalkozni. A temetők — egy kivételével — a városéi, a halottas kocsi ugyancsak a városé. A sírhelyeket, a halottas kocsit tőle kell kiváltani, tehát a temetések vállalkozója közvetve részben most is a város. Ezek után nem kellene mást cselekedni, mint egy nyilt temetkezési üzletet berengTERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30"— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60"— Vonó K 8-—, K 12 -, K 15"— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.