Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-04-27 / 17. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr. könyv- és papirkereskedésében. Az utód feladatai. Két hét előtti cikkünk, mely „Az utód" jellemvonásait, illetve azokat a követelményeket, melyeket vele szemben méltán támaszthatunk, frappáns tömörséggel összeállította, kiegészítésre szorul. Nem a jellemvonások körét kívánjuk bővíteni, félő, hogy akkor túlzásba esnénk és valami elérhetetlen ideál után esengenénk, aki csak a mesék Eldorádójában él. Eldorádó? — Pápa városa ma igazán nem az. Amennyi kívántatott, az nagyon is elég. A részletezés ismétlésre vezetne. Azért csak ennyit újítunk meg emlékezetben: „Talpig férfi". Erre van szüksége valóban e városnak. Egész férfit kívánnak a nagy feladatok, amik az utódra várnak. E feladatok egy része a közel jövő munkája. Nem áltathatjuk magunkat a reménnyel, hogy a háború már holnap véget ér. Hogy végső vonaglásait éli, az erős meggyőződésünk. Exotikus növényekből való, „tengerentúli" ínjekcióK meghosszabbíthatják még létét ideigóráig, de ez a gyógykezelés csak pillanatnyi életerőt ad, a szervezetet magát biztos pusztulásba viszi. Amerikai csapatokat tengeren át kell táplálni, a vizén jövő táplálék pedig tapasztalat szerint jó csemege — a cápáknak. Amig azonban tart a háború, a rendet, első helyen az élelmezés rendjét meg kell szilárdítania a polgármesterutódnak. A háború hajótöröttjeinek révpartra juttatása szintén első kötelességei közé tartozik. Vájjon mondta-e a múltkori cikk, hogy az utódnak érző emberi szivének is kell lenni ? Ne feledjük, hogy , sokszor egy kis érzés, a nyomor átérzése többet ér, mint száz, gépies elintézés sorsára jutó rendelet. Aztán megjön a kor, amely után oly régen epedünk. Megjön a béke a leszerelés ezer nehézségével, a régi rendbe nehezen beleilleszkedni tudók nagy tömegével, a lakásra, a kenyérre, a munkára éhesek ezreivel. A szociális kérdések maradnak előtérben. Már most kell provideálni arról, hogy a hazatérőknek legyen födelük, amely alatt meghúzódhatnak ; a kis lakások előkészítésével, gyors megteremtésével meg kell adnunk a lehetőséget ahhoz, hogy házasságok létesülhessenek, hogy a hazatérő fiatalság minél hamarább családot alapíthasson, hogy pótoltassék az az iszonyatos, arányaiban szinte elképzelhetlen vérveszteség, amit elszenvedett nemzetünk. Hogy munka is kell a hazatérőknek, azt mondanunk sem kell. De a munka szervezéséről kétségtelenül kormányrendeletek fognak gondoskodni. Az utód, kell hogy kiismerje magát a bizonyára rázuduló rendeletáradatban, kell, hogy azokat viszonyainkhoz alkalmazni tudja, kell, hogy minden igyekezetével a társadalmi erők helyes érvényesítését, a békében a békesség ügyét szolgálja. A régi — ha pedig lehetséges volna: a réginél különb — rend helyreállítása után fő kötelessége, férfi-ambicióra méltó feladata lesz az utódnak: tovább vinni e várost a fejlődés, a haladás utján. Nem egyszer kifejtettük e helyen, hogy a haladás legközelebbi mérföldjelzőjéül az önállóság kivívását tartjuk. A gúzsbakötést eltörölték, de csak a hadseregnél. Mi még nyögünk — önhibánkon kivül — e középkori büntetés súlya alatt. Gátolva szabad mozgásában, a vármegye gyámsága alatt, alispáni közöny vagy langy érdeklődés és változó indulat jegyében, nem fejlődhetik ez a város úgy, ahogy múltjánál és hivatásánál fogva megérdemelné. Tisztán áll előttünk, hogy az önállóság anyagi erőnk újabb igénybevételét jelenti. Az utód kötelessége bátor kezdeményezéssel, a tapasztalt férfi körültekintésével gondoskodni róla, hogy ne pótadó útján szerezzük meg a céljaink eléréséhez szükséges anyagi erőt. Más városok példája fényesen bizonyítja, hogy a város, mint erkölcsi testület, szervezhet vállalatokat, létesíthet üzemeket, amelyek rövid időn belül — a város önállósítására s a városrendezésre vonatkozó sok szép terv megvalósítása mellett is — nem hogy gyarapítanák, de csökkentenék terheinket. íme — bár csak rövid körvonalakban — az utód feladatai. Utód pedig az legyen, aki akarja és tudja és ezeket megvalósítani. Dr. K. E. A Jókai Mór-utcán (a vízsoron) egy modern ház, melyen több úri lakás van, szabadkézből eladó. Bővebbet a kiadóhivatalban. „A színház — üzlet," Ezt az axiómát a maga durva meztelenségében eleddig a színművészet ellenségei tették közkeletűvé, azok, akiket mi a magunk csökönyös idealizmusában a szinművészettel egyidejűleg a magyar kultúra ellenségeinek is tekintettünk. Egészen új, egészen szokatlan jelenség, mikor olyan valaki, akinek első helyen kellene átéreznie, hogy a szinészetnek létjogosultságot csupán magasabb rendeltetése, erkölcsi tartalma adhat, vágja oda azok fejéhez, akik a közönség azon részét is színházhoz akarják juttatni, amely a múltban a színházat fenntartotta, a jelenben azonban nem „hadi milliomos" s így fővárosi áron nem fizethet vidéki élvezetet, odavágja, mondom, ridegen és durván, hogy „a színház üzlet", „ha nem játszhatom azon az áron, ahogy én megállapítottam, kártérítési pört akasztok a város nyakába". Hogy ettől a fenyegetéstől bárki is megijedt volna, azt bajosan hisszük. Abba azonban, hogy miként intézi el a város illetékes fóruma a maga vitás ügyét Patek színigazgatóval, e helyen nem kívánunk beleszólni. Mi csupán azt az axiómát szögezzük le, ami e kis cikk élén olvasható : „A színház — üzlet". Sok jelenség, ami a színházi élet terén újabban felmerült, így főkép a belső művészi érték nélküli, pornográf szellemű darabok erős kultiválása súlyos gyanuokok voltak arra nézve, hogy valóban létezhetik oly felfogás, mely tagadva a színészet felsőbb rendű hivatását, azt egyedül hasznot hajtó üzletnek tartja. Üzletnek, mely persze nem a munkásnak, nem a színésznek, hanem a tőkésnek, a színigazgatónak jövedelmez busásan. De mi az ilyesmit csak efemer jellegűnek tartottuk, érte nem annyira a színészetet, inkább az irodalmat hibáztattuk. Ha azonban „a színház üzlet", akkor mindent megértünk, akkor megbocsátunk még a szegény íróknak is, kik a gazdag üzletember, a színházi vállalat-tulajdonosok számára dolgoznak. Ám sajtónak és közönségnek ezt talán mégsem volt rossz megtudni, mert levonhatnak belőle minden szükséges következtetést és ehhez idomíthatják további „eljárás"-ukat. Martialis. Irodalmi újdonságok kaphatók KIS TIVADAR könyvkereskedésében. Q

TERNBERG rr BESZELOGEPEI a legjobbak! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Tölcséres kitűnő hangú, legújabb rendszerű K 150"— Ujtalálmányu tölcsérnélküli „Etofon" beszélőgép becsukható tetővel a legtökéletesebb K 300'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.