Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-16 / 11. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A polgármester lemondása. Mint értesülünk, polgármesterünk hajlott korára és testi törődöttségére való tekintettel ismét beadta nyugdíjaztatása iránti kérelmét, amellyel a legközelebbi közgyűlés fog majd foglalkozni. Nem akarunk a közgyűlés határozatának elébe vágni, de mégis kötelességünknek tartjuk elmondani ezen ügyről a mi szerény véleményünket. A polgármester ez újabb elhatározásában mi elsősorban azt a kötelességérzetet látjuk, amelynél fogva ő belső sugallatát követve őszintén bejelenteni kénytelen, hogy azt a nagy és terhes feladatot, amelyet a város vezetése ezután rá mérne, megfogyatkozott ereje tudatában teljesíteni.nem birná. Elismeréssel honoráljuk a polgármester ezen őszinteségét. Ezzel az eljárásával felemelkedett azon erős jellemű férfiak sorába, akik, midőn érzik magokban, hogy hivatalos munkájok hű elvégzésére a régi erővel nem rendelkeznek, hiuságukat félretéve bucsut mondanak hivatalos ténykedéseiknek, megmutatván ezzel is, hogy előttük a közügy érdeke szentebb mindennél, ahhoz lelkükben a hiúság csábító ingere hozzáférni nem tud. Értjük távozni készülő polgármesterünket abban is, hogy az egymásra tornyosuló s egymást keresztül-kasul szeldelő viszonyok között a város további sikeres vezetése ifjabb, elevenebb izmok munkáját kívánja. E felfogása hasonló a koros s a már jogosan pihenni vágyó hajókormányoséhoz, aki belefáradva a sok viharos tengeri út izgalmaiba és kormányosi tevékenységébe, átadja helyét másnak, aki a folyton-folyvást emelkedő hullámok és tajtékzó szirtek között ifjú, acélerővel, szilárd és biztos céltudattal vezeti hajóját az óhajtott révbe. Mi türés-tagadás: sohasem voltak talán a magyar városok — köztük Pápa is — nehezebb, szinte kétségbeejtő helyzetben, mint most, e háborús napokban. És sohasem néztek városaink — tehát Pápa is — oly nyugtalan és bizalmatlan tekintettel a jövő elé, mint jelenleg. A békés napokban élvezett jövedelmi források nagymérvű elapadása, az új kiadások tételeinek napról-napra rohamos szaporodása, a közélelmezési mizériák már-már elviselhetetlen terhe, a hivatali munkának mértani hatvány szerinti növekedése s ezzel ellentétben a tisztviselői karnak csaknem ugyanolyan mértékben való megfogyása stb stb. mind egytől-egyig olyan állapotok, amelyek elviselésére, helyesebben szólva: amelyeken való eredményes átvergődésre csakis érintetlen és teljes energiával biró férfiú munkája képes. Értjük polgármesterünk pihenni vágyódását is. Mert az a férfiú, aki úgyszólván egész élettevékenységét ennek a városnak, a mi közügyünknek szentelte, aki tehát életének javát a mi érdekeink oltárán áldozta fel, joggal elvárhatja, hogy, midőn ereje fogyatkozására hivatkozva távozni készül a hivatalból, ahová őt oly rég a közbizalom szólította, teljesítsük kérését. Habár lapunk a távozó polgármester működésével többször nem volt megelégedve s ezt több alkalommal bírálattal ki is fejezte, mégis most, amidőn búcsúzni készül hivatalától, méltányos és kellő elismeréssel emlékszünk vissza itt, a városunkban töltött köztevékenységére és a város körül szerzett érdemeire. Vármegyei közgyűlés. — 1918 március 11. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 11-én dr. Rainprecht Antal főispán elnöklésével tartotta meg évnegyedes rendes közgyűlését. A közgyűlésen mintegy 100 bizottsági tag vett részt. A főispán ismert kiváló ékesszólásával nagyobb megnyitó beszédet tartott. Az ukránokkal és oroszokkal megkötött békéből kiindulva, bővebben fejtegette a demokratikus jogkiterjesztés fontosságát. Mi, akik a háborúban a szlavofil politikát szétrobbantottuk s akik hadseregünkben tót és oláh árulásról nem tudunk, nem valósíthatjuk meg a választójognál a „Vae victis" elvét, a nemzetiségektől a jogot el nem vehetjük, kulturánk által kell őket magyarokká tenni. Majd arra utalva, hogy ellenségeink kiéheztető politikája megbukott, a még hátralevő időre kitartásra szólította fel a vármegye közönségét. E téren is küzdő hőseinkről kell példát vennünk. Indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a megtörtént békekötések alkalmából a kormány útján eljuttatják a vármegye üdvözletét a király elé. Napirend előtt nagy melegséggel emlékezett meg ezután a főispán a háborús érdemeikért kitüntetésben részesült vármegyei főtisztviselőkről. Rédey Gyula nagyprépost szép szavakban méltatta a kitüntettek köztevékenységét s ezzel kapcsolatban állást foglalt a vármegyei autonómia mellett s óvott az idegen példák, idegen módszerek követésétől. A napirend első pontajként az Erdélyi Szövetség és a Magyar Iskola-egyesület átiratait tárgyalták, amelyek a választójogi javaslattal szemben hazafias aggodalmaiknak adnak kifejezést s a magyar nemzeti állam egységének és a magyarság szupremáciájának biztosítására intézményes rendelkezések felvételét kérik. Ugyané tárgyban dr. Antal Géza orsz. képviselő önálló indítványt adott be, melyben olyirányu feliratot javasolt, hogy a törvényjavaslatba a magyar nyelvnek szóban és írásban bírása vétessék fel egyik fő feltételként. A közgyűlés úgy határozott, hogy az átiratokat és indítványt együtt tárgyalja. A tárgy körül megindult vitában dr. Óvári Ferenc hangsúlyozva, hogy a jogkiterjesztés szüksége iránt ma már semmi kétség nem foroghat fenn s utalva arra, hogy a kormányban s annak fejében nemzeti szempontból is teljesen megbízhatunk, az állandó választmány abbeli javaslatát ajánlja elfogadásra, mely szerint a törvényhatóság méltányolja az átiratokat, de megbízik benne, hogy a kormány az esetleges szükséges módosításokat maga is meg fogja tenni. Kifejezte abbeli óhaját, hogy a vármegye közönsége kéz kezet fogva egyhangúlag határozzon. Dr. Antal Géza emlékeztet arra, hogy ő az 1913-iki választójogi javaslattal szemben is mai álláspontját képviselte. Ma, amikor Erdély jajkiáltása jut el fülünkbe, amikor tudjuk, hogy a háború kitörésekor 80.000 oláh szökött át Romániába, be kell hogy lássuk, hogy az engedékenység politikája nem helyes. Hivatkozik az északamerikai egyesült államok példájára, ott is az angol nyelv tudása elengedhetlen feltétel. Hajlandó csatlakozni az állandó választmány javaslatához, ha a törvényhatóság a hangoztatott aggodalmak tárgyában felir a kormányhoz. Szász Károly kívánatosnak tartja a testvéri megértést. Maga a miniszterelnök és igazságügyi miniszter sem kivánják javaslatuk minden tételét dogmának tekintetni. Amit Antal Géza javasolt, mint a választói jog egyik kellékét a magyarul írni-olvasni tudást, az elől egy színmagyar vármegye nem zárkózhatik el. Ha ennyit nem követelhetünk meg a választó polgároktól, akkor nem vagyunk érdemesek az életre. Ő úgy az állandó választmány, mint az Antalféle indítvány elfogadása mellett van. Véssey József szerint nem kívánhatjuk meg a magyarul írni-olvasni tudást, mert a magyar állam nem teljesítette a magyarosítás terén kötelességét. Dr. Spitzer József azt hangsúlyozza, hogy aki a kormány iránt bizalommal van, az megadja neki a generális felhatalmazást, hogy legjobb belátása szerint járjon el. Dr. Kőrös Endre a veszprémmegyei svábok példájára hivatkozik, hogy ahol a nemzetiségekben meg volt a jóakarat, igenis megtanultak magyarul irni-olvasni. De a magyar állameszme ellenségei konokul elzárkóztak a magyar kultura áldásai elől. Az oláh árulás számos példáját tudja. Százával osztottak be magyar zászlóaljakhoz „megbizhatlan"-nak jelzett oláhokat. Ezek jutalomra nem érdemesek. A magyarság oly lelkes bajnoka, mint Óvári, nem zárkózhatik el azelől, hogy a kormánynak a magyar Q

TERNBERG rr BESZELOGEPEI a legjobbak í Tölcséres kitűnő hangú, legújabb rendszerű K 150"— Ujtalálmányu tölcsérnélküli „Etofon" beszélőgép becsukható tetővel a legtökéletesebb. K300BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő