Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-09 / 10. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. 16, félévre 8, negyedévre ára 32 fillér. 4 K. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. ai menetrend. Ha visszatekintünk az ország vidéki városainak kialakulására, amelyen a XIX. század két utolsó évtizedén átmentek, azt . látjuk, hogy ezeknek némelyike úgy kulturális, mint gazdasági tekintetben szinte amerikai gyorsasággal fejlődött és egy nagy környéknek majdnem fővárosi jelleggel bíró központja lett, mig más ilyen vidéki város megmaradt a maga régi állapotában, a stagnálás és ennek folytán a visszafejlődés örökös jellegével. Ha ezen feltűnő jelenség okát keressük, azt találjuk, hogy mindazon városok, amelyek acél karjaikat a körülöttük fekvő vidék lakossága felé a kellő időben kinyújtották és helyes menetrendről gon-' doskodva, magukhoz ölelték, bőségesen megtalálták számításukat azon áldozatokért, amelyeket hoztak, mig ellenben azok, amelyek a helyes időt és alkalmat elmulasztották, a természetes fejlődéstől elestek. Hogy mekkora befolyása van a vasutaknak, de főleg a vicinális vasutak fejlesztésének és célszerű irányításának a vidéki városok emelkedésére, láthatjuk, hogy mivé alakult a szomszédos Győr és Szombathely város és mi maradt Pápa. Összeszorul az ember szive, ha meggondolja, hogy mennyire fejlődhetett volna a mi városunk is, kedvező topographiai fekvése folytán, ha a magyar nyugati vasút keletkezése alkalmával az irányításnál városunk érdekében közreműködnek az erre hivatottak, amint ezt akkor a kisczelliek saját érdekükben meg is tették. Ezen fővonalnak kedvező irányítása esetén központja lettünk volna a város körül fekvő Lovászpatona, Csorna, Czelldömölk és Devecser mezővárosoknak az ő népdús vidékeikkel együtt. Miután már a jó zsiros falatokat elszalasztottuk, végkielégítésképpen egy morzsát kaptunk — a pápa-csornai vasutat. Ennek is örültünk, mert ez is jobb volt a semminél. Ámde nálunk megvalósult a magyar közmondás, hogy: „a szegény embernek még a szerencséje is szegény". Tőlünk még a meglevőt is elveszik, azt a meglevőt, amelynek létrejöveteléért küzdöttünk és áldozatokat hoztunk. Amikor ugyanis az 1917. évben katonai érdekből a pápa-csornai vonalon is redukálták a vonatok számát, akkor a mi morzsánknak megásták a sírját (ezt azonban nem vettük tudomásul, mert ez így pápai szokás) és ezen sirban morzsánkat február 20-án el is temették, miről a Pápai Hirlap gyászjelentést adott ki. A város sorsát intéző Hatalmak azonban előkelő ignorálással honorálták az abban foglalt felszólítást a tetszhalottan elhantoltnak mielőbbi fölélesztésére, ami cikkírót arra indítja, hogy újabban kérdést intézzen hozzájuk, vájjon még most sem tartják-e időszerűnek, hogy ezzel hivatalosan foglalkozzanak ? Bizonyára kézmosásul azon választ kapjuk, hogy hiszen az utolsó közgyűlésen ez érdemben máris történt felszólalás, és hogy városunk tekintélyes és előkelő egylete a Lloydtársulat már a cikk megjelenése előtt magáévá tette az ügyet. Ezen megjegyzésre csak az a válaszom; éppen az a legszomorúbb jelenség, hogy ha egy város vitális érdekeinek megvédésével kizárólag egy magánjellegű egyesület törődik; mert tisztelt urak, a társadalmi mozgalomnak az ilyen kérdésben csak kezdeményező szerepet kell játszani, melynek, ha eredményt akarunk elérni, sokkal nagyobb megértésre kell találni. Mindenek előtt rendkívüli közgyűlést kell tartani, amelynek egyedüli tárgyát a pápa-csornai vasútnak ránk nézve sérelmes menetrendje képezze, ami ellen a képviselőtestületnek az egész város nevében tiltakozni kell és egyúttal a forgalom csöki kenésének és az okozott súlyos közgazdasági károknak statisztikai kimutatása kapcsán kérni kell, hogy a menetrend a háború előtti elvek alapján helyeztetnék vissza. Ezen közgyűlés jegyzőkönyvét alá i kell iratni több száz lakossal a társadalom minden rétegéből és ezt adjuk országgyűlési képviselőnk kezébe, azon utasítással, hogy mély sérelmünket és jogos óhajunkat tolmácsolja illetékes helyen. Mondja meg ő ott, hogy ha már belenyugodtunk abba, hogy a fővonalon a reánk nézve helytelen menetrend-politika folytán egyfelől a vaszari gyermekek nem a pápai, hanem a győri iskolákba, másfelől a mezőlaki gyermekek nem a pápai, hanem a czelldömölki iskolákba járnak (mert hisz ezért csak magunkat okozhatjuk), de sohasem tudunk belenyugodni a pápa-csornai vonatnak jelenlegi menetrendjébe; mondja meg ott, hogy ez által e termékeny vidékről az élelmiszerek behozatalától teljesen elestünk, ami a már is tűrhetetlen ínséget és drágaságot nagyon fokozza; hogy ezen vidék lakossága a pápai pénzintézetekben elhelyezett betétjét kiszedi, mert nappal nem tud most Pápára jönni; és mondja meg, hogy egy beteg, ha pápai orvoshoz akar jönni, aki iránt legtöbb bizalommal viseltetik, a téli hidegben két éjszakát kénytelen Pápán tölteni; mondja meg, hogy a Pápán lakó vonatkísérő személyzet keresetének egy részét Csornán költi el, mert kora reggeltől késő délutánig Csornán kell tölteni az időt; és mondja meg, hogy a pápaiak, akik a világháború alatt a vér és anyagi áldozatokból a maguk részét kivették, tovább is élni akarnak és nem tűrhetik, hogy az általuk létrehozott vasutat egy ügyes trükkel városuk és vidéke gazdasági erejének levezető csatornájául használják fel. így és csakis így várható nagy mulasztásunk helyreigazítása. Ha már most azok, akiknek állásuknál fogva kötelességük volna ezen mozgalom élére állani, erre hivatottnak nem érzik magukat, ez esetben a város érdekében álljanak félre és engedjék át a teret erre hivatottaknak. Ha azonban — amitől a Gondviselés mentsen meg bennünket — erre alkalmas férfiak nem akadnának, akkor vonjuk le ennek szomorú konzekvenciáját. Ez esetben alakuljunk át nagyközséggé, vagy csatoljanak bennünket valamelyik szomszédos körjegyzőséghez, hogy legalább a közigazgatás horribilis költségétől megszabaduljunk. Uhu. Városi közgyűlés. — 1918 március 4. — A város képviselőtestülete hétfői közgyűlésében egyhangúlag hozott határozatával a legsúlyosabban elitélő módon állást foglalt a v. főmérnöknek a helyi sajtó egyik organumában kifejtett, terrorisztikus célzatú hírlapi ténykedése ellen. Az a férfiú, aki ellen a főmérnök személyeskedő támadásai irányultak, sokkal közelebb áll e laphoz, másrészt puritán közéleti szereplése is sokkal ismertebb olvasóink előtt, semhogy nekünk ez üggyel bővebben kellene foglalkoznunk. Annyit azonban nem hallgathatunk el, hogy a képviselőtestület határozatát a tisztesség diadalának tartjuk, mely erkölcsi hatásában csupán üdvös lehet. A közgyűlésről, mely a nap egész délelőttjét és délutánját igénybe vette, s melynek keretében a most folyó év költségvetése letárgyaltatott, itt következik tudósításunk, míg közCTFRNRFRfí HARMONIKA K5

0^^^ • II II mJ Im 1 m , „ „ Még finomabb, orgona^JMBHHI^HHHHHI^HHBI hangja nagyszerű! hangú . K 80^^^^ ri..r> i. nr-o ^ .... n A •# A ^ •« • • > /v . - . 2-soros, 21 billentyűs, finom K120"— DUUAHtOl, VII., KAnUlll-UI DU, sajev palota. Rendelésnél a pénz előre bekü Idend