Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-02-23 / 8. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Csornai élelmesség — pápai élhetetlenség. A XIX-ik század második felében vicinális vasutak épültek országszerte, amelyek hivatva voltak egyes vidéki vá­rosok gazdasági érdekeit is előmozdítani, amennyiben a vasúti fővonalaktól távol eső községeket a központtá alakult város felé terelik a közforgalomnak ezen meg­könnyített és meggyorsított eszköze által. A gócpontokká alakulandó városok kisebb-nagyobb anyagi áldozatok hozzá­járulásával tették lehetségessé ezen vici­nális vasutak létrejöttét, amit ezeknek vezetősége viszont a városok érdekeire előnyös menetrendekkel honoráltak, úgy, hogy a reggeli órákban futnak be a vo­natok a központi végállomásba, ide szál­lítva a vonal mentén és ehhez közel fekvő községek lakóit, és ezeket a késő dél­utáni órákban innen ismét haza szállítják. Ilyenformán alkalma van a vidéki közön­ségnek, hogy termékeit a könnyen hozzá­férhető városban értékesítse és viszont összes szükségletét ugyanott fedezze. Pápa városa is kapott anyagi áldo­zatok árán két ilyen vicinális vasutat, amelyek egyike a pápa-bánhidai vasút helytelen irányítása következtében halva született gyermeke és ezért a közforgal­mat lényegesen emelni sohasem fogja. Elég szép személyforgalmat bonyo­lított le a pápa-csornai vasút, amely egy nagyon termékeny vidéket átszelve nép­dús községek jómódú lakosságát célszerű menetrend folytán városunkba irányította és öröm volt látni, amint a délelőtti órák­ban az állomásra befutó csornai vonat, főleg heti- és országosvásárok napján a népsokaságot öntötte ki belsejéből. A világháború harmadik évében, amikor katonai érdekből az összes vona­tok redukálása szükséges lett, ezen vona­lon is lényeges változás állott be, a na­ponta négy vonat helyett itt ezután csak egy vonat indult a kora reggeli órákban Pápáról Csornára és egy jött vissza dél­után két órakor Pápára. Ezen változás nagyon megcsökkentette a forgalmat hoz­zánk, mert a közlekedést megnehezítette, amennyiben azoknak, akik ezen délutáni vonattal Pápára jöttek, az éjszakát itt kel­lett tölteni, hogy másnap kora reggel haza utazhassanak. Meg is csökkent a forgalom Pápa felé, de mi ezt nem vettük észre, vagy ha észre is vettük, strucpolitikát követ­tünk, mert ehhez nem volt elég időnk, politizálni kellett és egyéb komoly dol­gunk volt. De bizony megérezte a forgalom emelkedését a szomszédos Csorna, gon­dolt egyet és a tél folytán magára hasz­nos paraszt munkát végzett oly célból, hogy a pápa-csornai vonal egész személy­forgalmát magához terelje. A vonalmenti községek nagy részé­ben gyűléseztek és ott kérvényeket Írat­tak alá, amelyekben azt kérték, hogy a vonat reggel az eddiginél még korábban induljon Pápáról Csornára, visszafelé pe­dig Csornáról az esti órákban légyen indítva. Ezen kérelem indokolásául elég ügyesen az utazhatást Csornán át Sop­ronba és onnan vissza hozták fel. Ilyen sok aláírással ellátott kérvények folytán az államvasutak igazgatósága, az érde­keltség többségének óhaját méltányolva, a menetrendet megváltoztatta és február 20-ika óta Pápáról a vonat még koráb­ban indul Csornára, onnan vissza Pápára pedig csak a késő esti órákban érkezik. Ez által természetesen ezen vonat forgalma Pápára teljesen ki van kapcsolva, ezentúl az utasoknak hozzánk még hír­mondója sem lesz, legföllebb az első őr­ház lakója, ha néha gyalog besétál, de már, az ihászi asszony, ha van eladó tojása, baromfia, vagy tejterméke, azt nem Pápára hozza, mert itt este későn, ha megérkezik, legföllebb az Esterházy-út koromsötétségét bámulhatja, ezért pedig nem érdemes neki a hidegben egy álmat­lan éjszakát tölteni, mert ilyesmi, habár nem egészen akkora sötétsége, otthon is van. így tehát ezentúl a pápa-csornai vonalról a forgalom hozzánk teljesen megszűnvén, kereskedő, iparos, ügyvéd, orvos, gyógyszerész e vidékről keresetre többé ne számítson. jártunk a mi nemtörődömségünkkel. Nagy, sőt helyrehozhatatlan mulasz­tást követtek el mindazok, akiknek köte­lessége a város érdekei fölött őrködni. Vannak ezek között olyanok, akik lelki­ismeretüket azon érveléssel akarják meg­nyugtatni, hogy a háború után majd is­mét minden máskép lesz. De vájjon nem-e kell már a háború alatt a gazdasági viszo­nyok fejlesztéséről gondoskodni, nem első kötelessége-e mindazon tényezőnek, aki­nek kezébe a közbizalom a város sorsát letette, ennek érdeke fölött őrködni és a gazdasági viszonyok javítása által min­denkinek lehetővé tenni, hogy az egyre fokozódó igényeknek megfelelni képes le­gyen. — Ezen feladatok megvalósítására hivatott tényezők az országos képviselő, a városi tanács és a képviselőtestület. Uhu. A ref. nőegylet nagy estélye. — 1918 február 16. — Az idei, hangversenyekben gazdag szezon­nak egyik legsikerültebb estélye volt a ref. nőegylet mult szombati nagy estélye. Tartalmas, változatos, nivós volt, méltó a megnyilatkozott nagy érdeklődésre. A Griff-terem ismét zsúfo­lásig megtelt. A megjelent díszes közönség sorában örömmel üdvözölték a pápaiak vár­megyénk hamar igaz népszerűségre szert tett főispánját, dr. Rainprecht Antalt. A műsort a főiskolai zenekar nyitotta meg a Nabukodonozor opera nyitányának előadásá­val. Fiatal muzsikusoktól ritkán hallott szaba­tossággal játszottak. Páratlanul lelkiismeretes, kitűnő mesterükre, Tóth Lajosra megillető dicső­séget hoztak. Az est első vendége, Darabos Lajos lépett most a pódiumra. A hírnévnek, mely megelőzte, teljes mértékben megfelelt. Ritka szép, hatalmas, hajlékony orgánuma van, zenei képzettsége első­rendű. Müdalokat adott elő igen Ízlésesen és hatásosan. A felzúgó tapsokra ráadással is ked­veskedett. Kísérője, a mindig igénybe vett, soha el nem fáradó derék Kis József volt. Wallenstein Elza szavalata a drámai akcentusok melegségével s előadásának fiatal leánynál rit­kán tapasztalható erővel teljességével hatott. A pápai közönség kedves ismerőse, Losonczi Lajos hegedűművész újabb babérokat szerzett eddigi sikereihez. A Scéne de ballettet mélységes ér­zéssel, csillogó művészettel szólaltatta meg. Kisérője — a művész neje — megértő simulé­konysággal alkalmazkodott a játékhoz. A műsor első részét felolvasás zárta be. Dr. Vértesy Gyula helyett, kit az egész közönség őszinte sajnálatára, betegség akadályozott meg a meg­jelenésben, dr. Trócsányi Dezső főgimnáziumi tanár tartott szabadelőadást Ady Endre verseiről. Nem mutatkozott be Ady-rajongónak, de tárgyi­lagos ismertetője kivánt lenni az új irányú köl­tészetnek, melyről azok nyilatkoznak a legelité­lőbben, akik nem ismerik. Ezután 4—5 Ady­verset magyarázott, illetve iparkodott megértetni azáltal, hogy a közönség lelkét a költő han­gulatába igyekezett belehelyezni. Esztétikai fej­tegetései találóak, itt-ott ötletesek voltak, de célját — a megértetést — mégis csak félig sikerült elérnie. Erről azonban nem a kom­mentátor tehet. (Az igazság kedvéért megje­gyezzük, hogy Adynak szebb és érthetőbb versei is vannak, mint az éppen bemutatottak.) A közönség szívesen megtapsolta a szép elő­adást. A műsor második részét Tóth Sándor nyitotta meg. Néhány Szabolcska-verset, egy­szerűeket, közvetleneket szavalt mély bensőség­gel, rutinos, hatásos előadásban. Losonczi Lajos a Bihari kesergője, majd pedig magyar nép­§TERNBERG rr Tölcséres kitűnő hangú, leg­újabb rendszerű K 150"— Ujtalálmányu tölcsérnélküli „Etofon" beszélőgép be­csukható tetővel a legtöké­BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő. BESZELOGEPEI a legjobbak!

Next

/
Thumbnails
Contents