Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-02-09 / 6. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. i A háború következményeiből. A sok közül, ami már most e mi ' * nagy háborúnk következményeként jelentkezik, mi csupán egy-kettőt akarunk kiragadni. Ha nem is a legjelentősebbek ezek, 'de mindenesetre megérdemlik azért, hogy velük e

Nhelyen foglalkozzunk. Nem régi keletű a közoktatásügyi miniszternek az a nevelési szempontból előre megmérhetetlen haszonnal kecsegtető rendelete, hogy e keserves idők nyomása alatt, a középiskolák ifjúságát egyes iparcikkek (igy első helyen lábbeli) készítésére hivja fel. A hatóságok mindent elkövetnek e felhívás sikeres keresztülvitele érdekében. Mindenesetre e mai tűrhetetlen drágaság enyhítésére irányult ez az intézkedés és e szempontból is üdvözölni kell. Azonban sokkal inkább mérlegelhetni és nagyrabecsülhetni azt a hatását, amelyet előidézni hivatva van középiskolai nevelési felfogásunkban és ennél fogva értelmiségünk közgondolkozásában is. Eddig elég tévesen, azt gondoltuk a középiskolákról, hogy azok csak szellemi munkával foglalkozzanak, tömjék tudománnyal az elmét s neveljenek urat a növendékeikből. Az úr fogalma alatt vagy egyáltalán nem dolgozó s a maga vagyonából élő, vagy csakis szellemi munkát üző egyént értettünk. Az úr fogalma valósággal perhorreszkálta a kézi munkákat s ezért volt minálunk középiskolai tanításunkban az iparos és kereskedő pálya is kevésre becsült, sőt gyakran mumus a rossz tanulóra nézve. És ebből eredt az a fonák és sok zúgoló,dásnak eredetét okozó társadalmi helyzet is, mely szerint értelmiségünk általában véve már neveltetésénél és iskoláztatásánál fogva sem tudta kellőleg megbírálni és méltányosan jutalmazni a kézi munka embereit, ami egyik oka lett annak a nagy űrnek és ellenszenvnek, ami elválasztotta és ma is elválasztja egymástól még nálunk a szellemi és kézi munkával foglalkozók táborait,* osztályait, a mi nemzeti lét szempontjából sem üdvös. A középiskolák különböző kézi illetve ipari munkájának egyik eléggé nem méltányolható eredménye tehát az lesz, hogy értelmiségünk már az iskolában tanulja megbecsülni és értékelni az ipari munkákat s ezzel a nemes demokratizmussal keresni és megfogja találni a módot az őket elválasztó ür lehető eltüntetésére és egyúttal az ily értelmiségben több munkakedv és vállalkozási szellem is ébred, amire a ránk váró évtizedekben úgyis oly nagy szükségünk leszen. A háború egy másik, elmélkedésre méltó következménye az, amiről a kormányelnök nyilatkozott nem rég egy küldöttségnek, kijelentvén, hogy a háború alatt a testi illetve kézi munkát jobban díjazzák mint a szellemit és ezen egyhamar változtatni nem tud a kormány. Ez a helyzet bizony abnormális, noha érthető. A háború által használatba vett anyagi eszközök óriási mennyiségének előállítása rengeteg sok kézi munka erőt kiván, amennyire azelőtt, a békében, nem volt szükség. E téren a kereslet tehát óriási mértékben megnövekedett, viszont a kínálat, a katonai behivások következtében oly óriási arányban megfogyatkozott. A még kínálkozó munkaerő egyedül áll a versenyben és kedve szerint megfizetteti magát és erre annál is inkább joga van, mert a megélhetési és a ruházati cikkek ára rohamos gyorsasággal, soha el nem képzelt magasságra szökött fel. Ezzel szemben fedezeti forrását, munkabérét, arányosan iparkodik emelni. A szellemi munkások munkaerejét a háborús viszonyok nem veszik ily mértékben igénybe, tehát e terén a kereslet és kinálat között oly óriási különbség nincs, mint a kézi munkásoknál, aminek következménye aztán az, hogy az előbbinél jóval kisebb értékelésben is részesülnek. Ez érthető s nem tehetünk róla, ha már így van, de igazságosnak semmi körülmények között sem tartjuk. Ha most e ferde állapoton segíteni nem is birunk, a legelső kedvező alkalmat fel kell használniok az illetékes tényezőknek, hogy a két fajta munkaerő díjazása között a régi arány visszaállíttassék, vagyis a szellemi munkások fizetése arra a piedesztálra emeltessék, amelyet megérdemel. Mert senki sem tagadhatja, hogy a szellemi munka az ember legértékesebb munkája és gyorsabban őrli a szervezetet minden más munkánál. Nem feledhető továbbá, hogy e munkaképesség megszerzése sok-sok évek tanulásába és ennélfogva igen sok költségbe is kerül. Hisszük, hogy valamennyi érdekkör mielőbb megtalálja az e téren előállott anomália megszüntetésének módját. <1 Mezőgazdasági rokkant-iskola Giczen. A körülmények mai alakulása folytán sohasem láttuk annyira, hogy Magyarország alapja a mezőgazdaság és sohasem hangoztattuk anynyit a mezőgazdásági többtermelést, mint napjainkban. Ha valaha kidomborodott Magyarország mezőgazdasági jellege, úgy soha jobban, mint most. Minden olyan lépéssel vagy tettel, amely által a mezőgazdasági oktatást előmozdítjuk, nagy szolgálatot teszünk édes hazánknak. Egy, a mezőgazdasági oktatást és így a többtermelést nagyban elősegítő és nemcsak vármegyénkre, de egész Dunántúlunkra nagy kihatással és nagy jelentőséggel biró intézményt létesített gróf Jankovits-Bésán Endréné akkor, amidőn folyó hó 1-én az Országos Hadigondozó Hivatallal és a földmivelésügyi miniszterrel karöltve 40 rokkant katona mezőgazdasági kiképzése céljából Pápától csak néhány kilométerre fekvő giczi birtokán rokkant-iskolát alapított. Az iskola célja részben nagyobb uradalmak és kerté izek részére megfelelő munkafelügyelőt, gazdát, magtárost, kulcsárt stb. képezni, másrészt pedig azokat, kiknek saját birtokuk van, a helyes és okszerű gazdálkodásra megtanítani. Az iskola fenntartásának összes költségeit teljesen a grófné viseli. A rokkant katonák egy minden tekintetben kifogástalan, világos, egészséges, fürdőszobával ellátott s egy szépen gondozott gyönyörű parkban elterülő épületben vannak elhelyezve. Az iskola 10 hónapig tart. Február 1-én kezdődött és november 30-án fog befejeződni. Az oktatás részben elméleti, részben gyakorlati. A katonák naponta 3 órában nyernek elméleti kiképzést az általános és részletes növénytermelésből, az általános és részletes állattenyésztés minden ágából, kertészet-, méhészetés szőlészetből, mezőgazdasági törvényekből, magyar nyelv- és helyesírásból, Magyarország földrajzából, hazai történelem- és alkotmánytanból stb. Ezen kivül a mintaszerűen felszerelt gazdaságban az összes munkák gyakorlatilag oktattatnak, természetesen csak oly mértékben, amint azt rokkanlságuk megengedi. Ezeken felül kiképeztetnek a házi ipari munkákban is (seprüés kefekötés, kosárfonás stb.) s az előállított készítményeket a grófné a rokkantaknak adományozza. Az iskolán úgy az elméleti, mint a gyakorlati kiképzést a grófné vezetése mellett Vrannay Kálmán magyarláposi gazdasági szaktanító végzi. Az iskola megnyitása minden nagyobb külsőség nélkül, de annál melegebb jóindulattal Q

TERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RÁKÖCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30*— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60'— Vonó K 8K 12-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.