Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.
1918-12-21 / 51. szám
gésünket rövid átmenetüvé teszi és kis időn belül egy gondolat és érzelemegységbe vonja azokat is, akik fegyver nélkül egymással szembeszállni egyébként képesek nem lettek volna. Szeretem tehát a piros lobogót, de csak azért, mert hiszem, hogy az a fehérhez vezet. Ha csalódom, megtoldom ezt a kettőt a reménység színével és az elhagyott piros-fehér-zölddel kezemben inkább a régi rendiségért kiáltok, — az ördöggel is szövetkezem, — semhogy egyedül a mi vértől-könnytől áztatott ezeréves megcsonkított földünket juttassuk lassú biztossággal idegen kalandor apostolok prédájává. Tisztelt Bizottsági Tag urak I Hogy a jövő törvényhatóság melyiküknek ad majd itt helyet, nem tudható. De azokhoz is szólok, akik a történelem kaleidoszkópjában színüket a fórumon nem láttatják majd. Miként fent mondám, már élvezett bizalmuk volt ereje elmúl' * 1 főispánságomnak. Lemondásom ne^ ; : 'én; Hatóságtól felható, hanem az arra és te szetesen minden polgárra fölülről leható engem objektív állásp- ntra kötelező körülményekben volt k<- hető és még azon szub;jtctiv átérzettségemben, mely egyénileg is görcsösen kötelezett azok jkiK 5 jognyerésből kimaradtak, iirmr. p. a búcsúbeszédemben részletes?- v>ztam. MÍ, alanyiságom nem halad egy úton jogosságommal. Az utóbbi, a kivívott .dokrácia természetes, elmaradhatlan követelményének ismeri a képviseltetési rendszer átalakítását. Uj szellemet felszínen tartani, de az azt szolgáló intézményeket elhanyagolni — képtelenség lenne. Csak a lelket művelni, de az azt szolgáló organizmussal mitsem törődni: magának a léleknek halálát jelentené. Objektív értelmezéssel tehát örülnöm kell az átalakulásom. De a szubjektivizmust elnyomni nem lehet és ezért ne neveztessem hazaárulónak, ha bátran kimondom, hogy a törvényhatóság mai formájának megszűnésén történelmi meghatottságot érzek. És ezt érezné Proudhon, Marx is a mai napon Veszprémmegye törvényhatóságának elnöki székében. A történelem, legyen az nemzeté vagy az emberiségé, nem kontár és nem is ötletmunka. Nem egyes intuitív lökés által halad tova, hanem a gazdasági erők és viszonyok Öntudatlan nyomásának, ha kell robbanásának kényszerítő erejétől kényszerítve — és mert Marxnak ezen kizárólagossági elméletét el nem fogadhatjuk — még azon ideologiai erőegységek által hajtva, melyeknek ereje éppen azért erő, mert nem csak az egyéniségben, hanem — és főleg — az egyéniségben, annak folytonosságában mutatkozik. A történelmi fejlődésben minden percnek, minden egyesnek, minden egységnek, minden intézménynek, minden kornak meg van a maga szükséges jelentősége, fontossága. Ami az egyes korok átélőinek szemében talán bün, az a történelem nagy épületében esetleg fundamentom, de legalább is annak értékes anyagrésze. A magyar vármegyék életét nem is kell történelmileg megbírálnunk, hogy a bűntől elvonatkoztathassuk. A zsarnokság, elnyomatás, kény, császári gőggel szemben egész élete egy lelkes, hangos tiltakozás volt. Ha keressük a nemesen lüktető sziveket, melyek tudásukkal, ihletségükkel, talán nosztalgikus sejtelmességükkel előfutárjai, megalapozói voltak a mai népszabadságnak is: a vármegyék annaleseiben fogunk azokra rátalálni. Dacoltak erővel, hatalommal, kényszerrel szemben azon dicsőség reményében, hogy a szabadság nagyszerű művét mindjobban izmosítva adhatják át az utódoknak. Súlyosan sérteném Kliót, ha a demokrácia mai teljességét, az intézményekben ennek következtében beálló szükségszerű változást, mint a múltért kiszabott büntetést állítanám szembe a vármegye törvényhatósági bizottságával. A magyar vármegyék munkájának dicsőséges megkoronázása az, azon históriai láncolat végén, melynek minden egyes kapcsa a szabadság, függetlenségért vivőtt tusa tüzében lett keményre verve. Nemes Veszprém vármegye, nemesi címeredet most már akár el is engedheted, mert nemessé váltál a Te segítségeddel elért embereszme valóságában! Városi közgyűlés. 1918 dec. 18. Városunk képviselőtestülete a héten, szerdán közgyűlést tartott, mai összetételében valószínűleg utolsó ülését. A városatyák elég szép számmal gyűltek össze. Nagyobb vita nem volt, csupán az ismert, marharekvirálási ügyben. A közgyűlésen dr. Tenczlinger József polgármester elnökölt, jegyzőkönyvhitelesítők: Hajnóczky Béla, Keresztes Gyula, Koréin Vilmos, Sarudy György és Torma Lajos voltak. A napirend első pontja dr. Tóth István rendőrkapitány eskütétele volt. A polgármester meleg szavakkal üdvözölte őt, mire az új rendőrkapitány igen jó hatást keltő, rövid beszédben foglalta össze programmját. Ezután elfogadták a rendkívüli államsegély, az utólagosan bejelentett beszerzési előlegekről, a virilis képviselői lajstrom összeállításáról szóló jelentéseket. A faiskola kezelésére vonatkozó tanácsjavaslatot hiányosnak találták, mert a költségvetésből a vízvezeték, lófogat költsége hiányzik, munkabérek alacsonyak. E pontnál Gyurátz Ferenc a selyemtenyésztés fontosságát fejtegette, Keresztes Gyula a konyhakertészet külön kezelését kérte, Sarudy György középfokú kertészeti iskola felállítását hozta szőnyegre. Cseke Zoltán v. alszámvevőt, ki betegsége miatt több mint egy éve szabadságon van, 1288 K-val nyugdíjazták és ugyanily összegű kegydíjat is megszavaztak számára. Molnár Kálmán v. kiadó kérelmét további szabadságért nem teljesítették, mert orvosi bizonyítványt nem csatolt. Felhívták, hogy állását foglalja el. — A városi tisztviselőknek helyzetük javítását célzó kérelmének elintézését az újonnan megválasztandó képviselőtestületre bizták. Keresztes Gyula indítványának tárgyalása következett most. Azt javasolta, hogy a gazdáknak a marharekvirálásnál — a forgalmi és katonai árak közötti különbség miatt — szenvedett veszteségét a város fedezze. Ezt pártolták Nagy Sándor és Ács Ferenc, mig Sarudy György a gazdák kárát a katonai szállítók által kívánta visszatéríttetni. Dr. Fehér Dezső méltányosnak találná, ha azoknak a gazdáknak, akiknek két darab állatjuknál nem volt több, a kára megtérülne, ezt a javaslatot Keresztes pártolta azzal, hogy a hadbavonult olyan gazdák, kiknek nyolc marhánál kevesebbjük volt, szintén részesüljenek kártérítésben. Dr. Scheiber és Varga rövid hozzászólása és dr. Böhm h. tanácsos felvilágosítása után a polgármester tudatta a gyűléssel, hogy a vármegye 220.000 K-t a kárt szenvedett gazdáknak visszatérít, ebből a város is kap valószínűleg annyit, hogy a kisgazdák — a közönség többi részének megterhelése nélkül — kárpótolhatók lesznek. Elhatározták, hogy az ügyet a vármegyétől kiutalandó összeg megérkeztével a legrövidebb időn belül a legméltányosabban elintézik. A • földosztásra igénnyel biró, földmives katonák összeírására a polgármester elnöklésével bizottságot küldtek ki; ennek tagjai: Varga János, Tóth István, Fejes János, Mész István s mint szakértő Rédei József adóhiv. főnök. A tisztviselők vasárnapi munkaszünetére vonatkozó elutasító határozatot a törvényhatóság újabb megfontolásra visszaküldte. Az áll. váL most is ellene foglalt állást, de a v. közgyűlés egyhangúlag dr. Körös indítványát fogadta el, mely szerint az inspekciós rendszer bevezetése mellett a vasárnapi munkaszünetet a tisztviselőknek megadja, ugyanakkor azonban megköveteli a hétköznapi hivatalos órák legpontosabb megtartását. Böröcz István rendőrőrmestert 41 évi szolgálat után teljes fizetéssel nyugdíjazták. A nemzetőrök és leszerelt katonák költségeire a szükséges összegeket előlegezték. A napidíjasokra nézve kimondták, hogy mindig az államiakkal egyenlően dotáltassanak. Csatári, Horváth és Mészáros rendőrök családi pótlékát kiegészítették. Bemutatták az alispán végzését, mellyel Révész városi főmérnök ellen az élelmezési ügyek vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése alapján fegyelmi vizsgálatot rendelt el. E pontnál Győri Gyula élesen bírálta a vármegyei hatóságot a fegyelmi ügyek elintézésében tanúsított késedelmes eljárásáért. A polgármester viszont kijelentette, hogy a főmérnök, ki a közönség bizalmát elvesztette, állását előreláthatólag többé nem foglalja el. Még két pont volt. A közgyűlés teherautó beszerzésére 18.000 K-t szavazott meg, a városi csendőrség zsoldját pedig élelmezésük feljavítása céljából napi 4 K-val felemelte. A gyűlés végén a polgármester — mintegy bucsuzóul — köszönetét fejezte ki a képviselőtestületnek a neki nyújtott szives támoi gatásért. Még egyszer rágalmazás és szociáldemokrácia. Kissé későn jutott tudomásomra, hogy dr. Mohácsy Lajos lelkész úr jeles lapjában tovább folytatta a kommunizmusról, mint szociálizmusról vallott bölcs nézeteinek ismertetését. Az újabb bölcsességek hatása alatt az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy a lelkész úr nem annyira rágalmazó, mint inkább tudatlan. Ez szolgáljon mentségemül, hogy még egyszer foglalkozom az Írásaival. A szociáldemokrácia atyamestere nem Fourier, hanem Marx Károly és Engels Frigye s. A szociáldemokrata párt követelés eit a szociáldemokrata párt programmja tartalmazza, mely szerint a párt „a kapitalista termelőeszközök társadalmosítását" akarja. Hogy mit értünk „kapitalista termelőeszközök" alatt, s hogyan magyarázzuk a „társadalmosítást", arra többek között kitűnő utmutató Kautsky Károlynok „A szociális forradalom után t t cimü könyve, mely a Munkás Könyvtár 3. számú füzete gyanánt jelent meg a Népszava könyvkereskedés kiadásában. Abban olvashatja Mohácsy úr, hogy a szociáldemokraták nem akarják a kisgazda földjét elvenni és nem is kommunizmust akarnak, annál kevésbbé kommuniót. A kommunió t. i. áldozást jelent, ami nem politikai, hanem vallási kérdés, ez pedig a szociáldemokrata programm szerint magánügy. Pedig Kautsky úgynevezett ortodox marxista. De így nyilatkozik Vandervelde Emil is (Igazi kollektivizmus stb.), s a szociáldemokráciának egész revizionista iránya, különösen Bernstein E. é-« Dávid E., akik a földmives kérdésekkel vaskos kötetekben foglalkoztak. Föltettem, hogy Mohácsy dr. úr csak tu-, datlanságból irt olyan csodabogarakat, aminő, ket irt. Kívánságát, illetőleg abbeli nézetét, hogi 1 HEGEDŰ hangja páratlan! Kitűnő hangú, szép munka K 30'— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60"— Vonó K 8'—, K 12--, K 15BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
