Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-11-30 / 48. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Rágalom és szociáldemokrácia. Mióta a kommunizmus és szociálizmus különböző rendszerei izgatják az emberiség legnagyobb elméit és legelnyomottabb társadalmi osztályait: azóta a fennálló rend boldog haszonélvezői soha el nem mulasztották, hogy a megbélyegzés minden szimbólumát rá ne süssék a „fölforgatás" harcosaira és törekvéseikre. Az a fölvilágosító munka azonban, amelyet a szociáldemokrata párt évtizedek óta szakadatlanul folytatott és folytat, azzal a reménnyel biztathatott mindannyiunkat, akik szerény névtelen katonái voltunk a párt harcainak, hogy munkánk nem volt eredménytelen, s a szociáldemokrácia tanításai és céljai körülbelül tisztán állanak a magyar nép előtt. Annál érzékenyebben érint, mikor mégis tapasztalni vagyunk kénytelenek, hogy a szociáldemokráciáról egyes koponyákban ma is a legtévesebb nézetek uralkodnak s éppen azok, akik hivatott vezetői volnának a népnek és ex offo, kötelességszerűen tanulni és a tiszta igaz'got hirdetni és tanítani tartoznának, éppen ^ok a leggaládabb fegyverekkel lépnek fel tg t olyan társadalom-átalakító törekvés: a szociáldemokrácia ellen, mely hova-tovább az egész világot meghódítja. A Veszprémmegyei Egyetértés — ha valaki nem tudná — egy Pápán megjelenő politikai és közgazdasági hetilap. Felelős szerkesztője dr. Mohácsy Lajos marczalgergelyi lelkész. Különösen felhivom rá a figyelmet, hogy a szerkesztő ú, lelkész, akinek tehát legszorosabb kötelessége jó viszonyban élni az igazmondással. A lelkész úr lapja azonban nem szorosan tartja magát a lelkészséggel járó kötelességekhez. Mohácsy lelkész úr lapjának, a Veszprémmegyei Egyetértésnek 1918 november 23-án, mult vasárnap, megjelent 45. száma ugyanis „Földmives katonák! Magyar gazdák! Vigyázzatok !" cím alatt egy vezércikket közöl, mely először egy keveset elégedetlenkedik valami vasaltnadrágu ficsurakkal, új honpolgárokkal és egyéb budapesti urakkal, azután nekifog és ahogyan Isten legjobban tudnia adta, alaposan elrágalmazza a szociáldemokratákat. Azt irja a lelkész úr lapja, hogy: „Bokányi és vele egy húron pendülő Ladányi Lusztig Rudolf azt hirdette, hogy meg kell szüntetni a magántuljdont, mert ez csak irigységet, bajt idéz fel, legyen minden az államé. El kell kobozni mindent : földet, vagyont, pénzt, házat. Ne legyen senkinek semmije, hanem minden az államé legyen. Be kell hozni, érvényre kell emelni a kommuniót." Kijelentem, hogy Mohácsy úr lapjának ez M0DIAN0 az állítása elejétől végig rágalom, s hogy ezt a sok ostobaságot a lap le merte irni, annak csak egy magyarázata lehet: elfeledték a közmondást, hogy hazug embert hamarább utolérnek, mint a sánta kutyát. A lelkész úr lapja azután magyarázattal szolgál arról, hogy mit jelent a „kommunió". A magyarázat olyan „ocsmány", — ez a szó is a lelkész úr lapjának szókincséből való, — hogy azt tisztességes toll meg nem ismételheti. Elég, ha a bevezetés szelídebb tónusu kitöréseiből idézzük, hogy a szociáldemokraták a Veszprém megyei Egyetértés szerint egyebek közt „ocsmány merényletre készülnek a hitvesek és leányok ellen." Ez is hazugság. A szociáldemokraták a következőket hirdetik : A társadalom fenntartója a munka. Munka nélkül nem élhet az emberiség. Kunfi Zsigmond szociáldemokrata párti miniszter szerint: „Olyan Magyarországot akarunk, ahol senki se éljen jól, aki nem dolgozik; de senki se éljen rosszul, aki tud is, akar is dolgozni". S a másik szociáldemokrata párti miniszter, Garami Ernő erre ráduplázott, mikor a körtársaság kihirdetésekor ezt mondotta: „Most mindenkinek három kötelessége van: először dolgozni, másodszor dolgozni és — harmadszor is dolgozni". A szociáldemokraták tehát a munka bajnokai. Csak azt becsülik meg, aki dolgozik. De azt azután igazán megbecsülik, s azt akarják, hogy munkájáért mindenki becsületesen megkapja a munkabért. Ebben a kérdésben nem tesznek a szociáldemokraták különbséget ember és ember között. A szociáldemokraták szemében sokkal megbecsülendőbb teremtése Istennek a rongyos utcaseprő, ha munkáját becsülettel végzi, mint a semmi hasznos munkát nem teljesítő gróf, vagy a hadi uzsorás, Weisz Manfréd, Wolfner Tivadar, vagy más hadi pióca. A szociáldemokraták nem tartják igazságosnak, hogy egyes emberek csak azért, mert valamelyik ősük szerencsésen választott feleséget, vagy ügyesen csalta embertársait, ma hasznos munka nélkül éljenek a társadalom nyakán, míg ellenben azok, akik dolgoznak, nyomorognak. Ezért követeli a szociáldemokrata párt, hogy a nagybirtokokat osszák ki a földmives nép között, hogy aki dolgozik a földdel, azé is legyen a föld gyümölcse. Az azonban hazugság, mintha a szociáldemokraták a kisgazda földjeit is el akarnák kobozni. A szociáldemokraták el akarják kobozni a katonák vére hullása árán összeharácsolt hadi milliókat, el akarják kobozni a közérdekű nagyüzemeket, hogy leszállíthassák az iparcikkek árát, ne legyen az egy koronás kendő ára száz korona' a szociáldemokraták el akarják kobozni a közvagyonból egyesek által becstelenül elrabolt vagyonrészeket: ezt mind el akarják kobozni a szociáldemokraták. S van-e, aki igazságtalannak tartja a szociálisták e törekvését? A szociáldemokraták azt is akarják, hogy a kisgazdák is egyesüljenek, vagy szövetkezzenek egymással, hogy földjeiket könnyebben megművelhessék. De, hogy a kisgazda, vagy kisiparos pénzét, házát, földjét el akarnák kobozni, az hazugság. Arra talán, hogy a szociáldemokraták nőközösséget akarnának, már a „Kommunista Kiáltvány" megadta a választ. Nem a kommunisták és szociálisták akarnak nőközösséget, hanem éppen a nagytőkések azok, — mondja a Kommunista Kiáltvány már 1848-ban — akik nem elégszenek meg azzal, hogy egymás feleségét kölcsönösen elcsábítják, hanem a munkások asszonyaira is kivetik a hálót. A nagybirtok és nagytőke teszik tönkre a családot, mert olyan csekély bért adnak, hogy a férfi keresménye nem elég a család eltartására, kénytelen az asszony is bérmunkába járni s gondozatlan hagyni a családi tűzhelyet. A szociáldemokraták éppen azt akarják, hogy minden családnak annyi jövedelme legyen, hogy tisztességesen élhessenek s az asszony gondoskodhassék a családi fészek melegéről. A két szociáldemokrata miniszter, Kunfi és Garami, szép családi életet él. Hazugság tehát, mintha a szociáldemokraták olyan bolondokat akarnának, aminőket a Veszprém megyei Egyetértés nekik tulajdonít. Tisztában vagyok azzal, hogy dr. Mohácsy tiszteletes úr lapja a jövendő képviselőválasztásokra való tekintettel nem ragaszkodott szorosan az igazmondáshoz. De ez nem mentség. A nemzetek életében kívánatos, sőt szükséges az elvi harc, de az elvek harcát rágalmazás nem pótolhatja. Az elvi harc erősíti, a rágalom gyöngíti a nemzetet. Semmi kifogás az ellen nem lehet, ha valaki elvi okokból küzd a szociáldemokrácia ellen. De aki csupán mandátumért rágalmazni kész, azt nem tarthatjuk méltónak arra, hogy a nép bizalmával megtisztelje. Dr. Kalmár Simon. BLUM IZIDOR Pápa, Jókai-utca 16. szám kék-, selyem- és puhafestészete. Elvállalja kész ruhák és mindennemű ^^^ kelmék festését. ^^^ CIGARETTAPAPÍR ÉS HŰVEL FELÜLMÚLHATATLAN V IGYÁZZUNK AVEDJEGYRE ? ligtSf